Valóban érzelmileg vezéreltek? Karrieristák? Örök gyerekek? Krónikus munkahelyváltók? Kik ezek a az Y-generációsok? És mit akarnak? Hol keresik a boldogságot?

A Z-generáció képviselői a tinik, korai huszonévesek, a legidősebb Z 22 éves. Hogyan vásárol ez a generáció? A marketingesek mire figyelnek igazán, amikor megszólítják őket?

A jövő sikeres munkavállalója hibázhat, tévedhet. Sőt, még az sem feltétlenül fontos, hogy az iskolapadban jól teljesítsen. A lényeg az, hogy kreatív, kíváncsi, önfejlesztő EMBER legyen. A Future Work Fesztiválon jártunk és összeszedtük a leghasznosabb tanácsokat, melyekkel nem árt ha tisztában vagyunk, ha a jövő munkahelyein is szeretnénk helytállni.

 A mai óvodások 65 százaléka olyan munkát fog végezni, ami ma még nem is létezik. Jövőre már 3 millió olyan ember lesz a világon, akinek főnöke robot. Már jelenleg is vannak ilyenek. Annyira gyorsan változik a technológia és olyan gyorsan változtatja meg az életünket,  hogy nem tudhatjuk milyen szakmák lesznek a jövőben, csak azt tudjuk valószínűsíteni, hogy sok szakma eltűnik. Nem tehetünk jobbat, minthogy jövőkutatókhoz fordulunk. Mi is megkerestünk egyet.

A japán turizmusban előfordulnak már modellek, melyek a szállóvendégek ”Merre van a medence?” és a ”Mikor kezdődik az X-program?” jellegű, egyszerűbb kérdéseit már képesek tőmondatokban megválaszolni - ismertette Kánai András jövőkutató a DreamJo.bs egyik meetupján. Kánai amúgy nappal a Vodafone belső kommunikációs szakértője, éjjel pedig science fiction kritikus és szerkesztő: ő alapította hazánk legolvasottabb és legbővebb tartalmú spekulatív fikciós oldalát.  A sokoldalú szakértőt mi is megkérdeztük a jövő munkahelyeiről,  melyről hamarosan beszélni is fog egy szenzációs rendezvényen a Future Work Fesztiválon az Akvárium Klubban, ahol diákoktól és szülőktől kezdve karrierváltók és cégvezetők is választ kaphatnak kérdéseikre.

Kánai András

Alison Maitland, Future Work című könyvében azt tanácsolja a cégeknek, hogy a mai fiatalok hűségét – előző generációkkal ellentétben - akik még státuszszimbólumnak tekintették pozíciójukat - úgy szerezheti meg a munkaadó, ha az irodát és a munkájukat nem helynek tekintik, hanem “kúl” vagyis menő dolognak. Szerinted ez így általánosítás, vagy a jövő errefelé halad: az Y és Z generáció optimális helyszíne a közösségi iroda, vagy éppen otthoni munkakörnyezet lesz és csak a „kúl” munkákat vállalják be, és azok a munkafolyamatokra pedig, amelyek már nem menőek robotokat fejlesztenek ki?

Kánai András: Az valószínűnek látszik, hogy az élethosszig, de legalábbis egy-két évtizedig tartó céghűség - legalábbis a nyugati munkavállalók körében - már csak egy emlék marad. A kilencvenes években még gyanúsan néztek a job-hopperekre, ma már kevésbé. Ehhez alkalmazkodva a cégek sokféle stratégiával próbálják minél több ideig maguknál tartani a tehetségeket. Ennek egyik látványos módja a munkakörnyezet, és tágabb értelemben vett napi munka színesebbé tétele. A Google által teremtett játékos iroda példája, a startup cégek kötetlenebb munkavégzése konkurenciát teremt. Egy hétköznapibb vállalat természetesen kialakíthat ezekhez hasonló megoldásokat, és szerintem kénytelen is, mert a fiatalabb generációjú munkavállaló sokkal természetesebbnek tartja, hogy bármikor munkahelyet válthat. A közösségi iroda és a távmunka természetesen nem minden cégnél járható út. A "cool" munkával kapcsolatban azt gondolom, hogy nincs a világon olyan munkakör, amely mindig mosollyal az arcon végezhető. Például az Y generációs munkavállalók tudatában vannak ennek, és nem is támasztanak irreális elvárásokat. Számukra inkább sokszor az a fontos, hogy képességeiknek megfelelő feladatokat kapjanak, legyen változatosság és visszajelzés a munkájukban. A robotok elsősorban nem az unalmas munkaköröket, hanem a könnyebben automatizálhatókat foglalják majd el. A közösségi média jellege miatt viszont tényleg fontos lesz, hogy egy adott munkakör az ismerősök előtt vállalható, fotóképes legyen.

András véleményét erről a két és fél perces rövidfilmről is kikértük:

Kánai András: Itt sok különböző trendet mostak egybe nagyjából egy idősíkra. Az olyan fejlesztések, mint az önjáró autók elterjedése, a gyors internetkapcsolat már ténykérdés. A vérben utazó, gyógyító nanorobotok még sci-finek számítanak, de például az elöregedő nyugati társadalom, és annak gyermektelensége miatt a házi, időseket ellátó androidok terjedése valószínűsíthető. A film végkicsengése az, ami igaz: a most élő emberiség sokkal nagyobb változások közben van már most, és ez új életstratégiákat fog maga után vonni - természetesen a munkaerőpiacon is.

A folyamatosan változásban lévő világunkban a szakértők a fiataloknak menet közben kell kitalálniuk azt, hogy mi legyen a következő lépés. Nem viseli meg ez az állandó készültségi állapot a mostani kaméleon generációt? Illetve, fel lehet erre valahogyan készülni?

Kánai András: Már a hetvenes években Alvin Toffler megalkotta a jövősokk fogalmát. Ez most mindenkire hat. Nem véletlen, hogy a Black Mirror sorozat, amely a közeljövő technológiai változásait mutatja be a társadalom prizmáján keresztül, elképesztően sikeres. És miért? Mert azt üzeni: emberek, fogalmunk sincs, mit hoz ki belőlünk a változás. Az ember alapvetően stabilitásra törekszik a családban, a munkahelyén, és most a változásra kell valamit okosan reagálnia. De mivel még nem volt ilyen mértékű átalakulásra példa, egyelőre nincsenek nagy megfejtések. Sem az idősebbek, sem a fiatalabbak számára.

Jelenet a Black Mirror sorozatból 

Jövőkutatóként milyen ideális munkavállalóként tudod vizionálni a 2030-as vagy a 2040-es évek ideális munkavállalóját?

Kánai András: A közeljövő ideális munkavállalója tudatában lesz annak, hogy több, egymástól eltérő motivációjú generációnak kell egy közös értékre épülő munkakultúrát kialakítania. Igyekeznie kell érdekes, izgalmas feladatokat adni a lehetőségein belül, illetve meg kell mutatnia, hogy a vállalatnak van társadalom felé elkötelezettsége is. Digitálisan naprakésznek kell lennie, hogy a munkatársak a legújabb technológiákat munkaszervezési célokra használják. A home office-t bele kell illesztenie a gyakorlatába, ahogy - a már említett változások miatt - a folyamatos tréningek lehetőségét is. A munkavállalók motiváltságát, bevonódását a cég életébe okosan kell megoldania, és új jutalmazási rendszert kitalálnia, ami túlmutat a mobil-céges autó párosán. El tudom képzelni, hogy sokkal inkább támogatni fogják a cégen belül létrejövő, startup-szerű kisközösségek létrejöttét, hiszen a tehetségek megtartása rendkívüli fontosságú lesz.

A mesterséges intelligencia, a virtuális valóság milyen méretű térhódítása várható az irodabelsőkben, a munkahelyek kialakításában?

Kánai András: A virtuális valóság technológia felnőtté válásával a meetingek hatékonyabbak lehetnek: eddig csak hallottuk és a képernyőn láttuk egymást, most viszont még közelebb kerülhetünk az akár több ezer kilométerre dolgozó, más nyelvű kollégához. A céges megbeszélések pedig virtuális környezettel gazdagodhatnak – semmi sem fogja megtiltani, hogy ne épp az Empire State Building tetején vagy a Szahara egy kies oázisában meetingeljenek az alkalmazottak. Az valószínűnek látszik, hogy az élethosszig, de legalábbis egy-két évtizedig tartó céghűség - legalábbis a nyugati munkavállalók körében - már csak egy emlék marad. A kilencvenes években még gyanúsan néztek a job-hopperekre, ma már kevésbé. Ehhez alkalmazkodva a cégek sokféle stratégiával próbálják minél több ideig maguknál tartani a tehetségeket. Ennek egyik látványos módja a munkakörnyezet, és tágabb értelemben vett napi munka színesebbé tétele. A Google által teremtett játékos iroda példája, a startup cégek kötetlenebb munkavégzése konkurenciát teremt. Egy hétköznapibb vállalat természetesen kialakíthat ezekhez hasonló megoldásokat, és szerintem kénytelen is, mert a fiatalabb generációjú munkavállaló sokkal természetesebbnek tartja, hogy bármikor munkahelyet válthat. A közösségi iroda és a távmunka azonban nem minden cégnél járható út.

Hogyan készülhetünk a bizonytalanra?

A jövő munkahelyeivel Magyarországon is foglalkoznak, és éppen ebben a témában rendezik meg hamarosan a Future Work Fesztivált. Tehát, ha érdekel, hogy mit gondol még Kánai András a jövő munkahelyeiről, akkor gyertek el a Future Work Fesztiválra, ahol többek között találkozhattok  ahol a legnagyobb gondolkodóktól (mint például Marijaana Vanninen finn Oktatási Tanács tanácsadója; Orosz Györgyi, Hősök Tere Kezdeményezés; Vekerdy Tamás; David Trayford, startup mentor; Zétényi Anna a Monster Magyarország ügyvetetője és még sokan mások) hallhatunk előadásokat olyan izgalmas témában, mint:

• Hogyan készülhetünk a bizonytalanra? 
  Mik a szükséges készségek és lehetséges?
  Milyen karrier utak várhatóak a jövőben? Merre indulj, mi legyél?
• Mi legyek ha nagy leszek? A szüleim tanácsait kövessem, vagy a saját érzéseimet? 
• Hogyan fedezzék fel a szülők a gyermekeikben
  rejlő képességeket?
•  Vállalkozó legyek, multikatona vagy mindkettő?!

Még a templomban is a munkáról van szó...de nem a szószékből!

A programokat több helyszínen szervezik városszerte:közösségi terekben, kerthelyiségekben, kocsmákban, sőt még egy templomban is. Itt a Pánpéterstopon is írtunk már arról, hogy Nyugat-Európában a templomok különféle kulturális és társadalmi rendezvényeknek is helyet adnak. Úgy látszik ez a trend itthonra is kezd beszivárogni, ugyanis a Deák Téri evangélikus templomban kap helyet a fesztivál Ki vagyok én a jövőben? workshopja az Interview Labor  szervezésében. A látogatók a templomban interaktívan kapcsolódhatnak be a lelkész, a riporter és a programvezető tréner beszélgetésébe, amit időnként orgonaszó is színesít , melyet - amennyiben születendő kisbabája engedi - Veiszer Alinda moderál, aki nagyon képben van a témával, ugyanis néhány éve  világsikerű magyar startupokat mutatott be az Álmokból üzlet: Bridge generáció című  könyvében.

 A Fesztiválon fiatal feltörekvő vloggerek generációját sem hagyták, úgymint a "Már megint a Kitty" vloggerét, aki egy gimnazista lány, de már is több százezres feliratkozós bázisa van a Youtube-on. Lehet, hogy nekünk is inkább vlogolni kellene...Nos, próbáltuk, de talán ez inkább az a műfaj, ahol a Z-generáció tud majd nagyot fakítani....amíg persze a robotok ezt engedik nekik.

Hasonló témában írásaink még: Az Y-generáció inkább nem csinál semmit, minthogy bármi olyat tegyen, amit nem szeret

Szavazz:

Gyereked valószínű, hogy az ő videóikon nő fel, sőt lehet, hogy majd ő is egy hasonló youtuber szeretne lenni. Youtuberek tehát léteznek. És nem is kevesen. Mi is megkerestünk kettőt.

Fáradtak-e ma a férfiak ahhoz, hogy udvariasak legyenek és tiszteljék a nőket és az öregeket? Korunk apái képesek-e energiát fektetni a jövő generációba? A családon keresztül vezet az út leginkább a boldogsághoz? 

Napjaink legnagyobb adatszivárogtató botrányában az ex-CIA főnök, nem mást, mint egy egész nemzedéket, magát az Y generációt vádolta meg az amerikai kormány adatainak ellopásáért. 

Családdal kiruccanni nem egy smafu és a zsebünkbe is mélyen bele kell nyúlni. Így ha belevág az ember egy, kettő, három vagy még annál is több gyerekkel, jól jön ha végcélban nem csupán egy pelenkázós helyiség vagy az étteremben dínó alakú rántott husi szolgál a családbarát címke kipipálására. Jöjjön néhány általunk letesztelt tuti hely, ahol valóban tudják, mi kell a családoknak ahhoz, hogy ne fáradtabban térjenek haza pihenésből, mint ahogy odaérkeztek.

A ma ünnepelt 1848-as márciusi ifjak szemtelenül fiatalon rajongtak a hazájukért. Petőfi a maga 25 évével szinte rangidősnek számított. Jókai 23 éves volt, Ágai Adolf 12 évesen a legfiatalabbik. Ehhez képest a mai fiatalok 25 százaléka gondolja azt, hogy „Magyarország a legjobb ország, ahol élni lehet”. Sok ez a szám vagy kevés? 

Kép forrása: Pixabay

Napjainkban egyre több egyetemista, főiskolás lány keres magának "mecénást" a növekvő oktatási és megélhetési költségek miatt. Az online társkereső oldalak tömeges elterjedésével könnyen találnak is maguknak.

Megnyerheted Szily László:Beírás című könyvét a Libri Könyvkiadó jóvoltából!!! A könyvről legfrissebb posztunkban is olvashatsz:Szent Józseftől McMenemy Márkig: Vagány apák - akiknek sikerült és akik még előtte állnak.

Míg számos szent család ábrázoláson, az apa, vagyis Szent József egy hajlott korú öregemberként van megjelenítve, a háttérben ácspadjánál dolgozgatva, addig ma egyre több fotón az apák a központi szereplők. A közösségi oldalakon rengeteg „apás” kép jön-megy, nem is beszélve az apás blogok dömpingjéről és a könyvesboltokat elárasztó apa-témájú könyvekről. Nézzünk meg néhány sikeres, illetve, siker útjára lépett apát.

Némely  családdal, gyerekneveléssel foglalkozó blog olvasása – a kommentelőket ne is említsük: („Nem szoptatod a gyerekedet 2 éves koráig? Bitóra veled! ”) olykor nyomasztóan hat a gyakorló szülőkre, s talán ennél is gyötrőbb vagy sokkoló élményben részesítheti a leendő anyákat, apákat. Miért? Mert sokszor tudálékos hangnemben kioktatnak arra, hogyan válj tökéletessé szülővé. Jöjjön most néhány ismert és kevésbé ismert családi blog, amelyeket nem mindentudó megmondó emberek írnak, hanem inspiráló - sokszor hibákat is elkövető - hús-vér szülők. Mert tévedni szülői dolog.

Zimbardo sztár-szociálpszichológus szerint a túlzásba vitt videojátékozás és pornófilmezés miatt még a szex is unalmassá válik a mai fiatal férfiak számára. De mit gondol a témáról Almási Kitti, Tari Annamária és Kozma-Vízkeleti Dániel? Erre volt kíváncsi több száz fiatal.

Közhely, de minden szülőt nyugtalanít az időmennyiség, amit gyermeke az online világban tölt el. Legtöbben mégis úgy érzik tehetetlenek.