A mai óvodások 65 százaléka olyan munkát fog végezni, ami ma még nem is létezik. Jövőre már 3 millió olyan ember lesz a világon, akinek főnöke robot. Már jelenleg is vannak ilyenek. Annyira gyorsan változik a technológia és olyan gyorsan változtatja meg az életünket,  hogy nem tudhatjuk milyen szakmák lesznek a jövőben, csak azt tudjuk valószínűsíteni, hogy sok szakma eltűnik. Nem tehetünk jobbat, minthogy jövőkutatókhoz fordulunk. Mi is megkerestünk egyet.

A japán turizmusban előfordulnak már modellek, melyek a szállóvendégek ”Merre van a medence?” és a ”Mikor kezdődik az X-program?” jellegű, egyszerűbb kérdéseit már képesek tőmondatokban megválaszolni - ismertette Kánai András jövőkutató a DreamJo.bs egyik meetupján. Kánai amúgy nappal a Vodafone belső kommunikációs szakértője, éjjel pedig science fiction kritikus és szerkesztő: ő alapította hazánk legolvasottabb és legbővebb tartalmú spekulatív fikciós oldalát.  A sokoldalú szakértőt mi is megkérdeztük a jövő munkahelyeiről,  melyről hamarosan beszélni is fog egy szenzációs rendezvényen a Future Work Fesztiválon az Akvárium Klubban, ahol diákoktól és szülőktől kezdve karrierváltók és cégvezetők is választ kaphatnak kérdéseikre.

Kánai András

Alison Maitland, Future Work című könyvében azt tanácsolja a cégeknek, hogy a mai fiatalok hűségét – előző generációkkal ellentétben - akik még státuszszimbólumnak tekintették pozíciójukat - úgy szerezheti meg a munkaadó, ha az irodát és a munkájukat nem helynek tekintik, hanem “kúl” vagyis menő dolognak. Szerinted ez így általánosítás, vagy a jövő errefelé halad: az Y és Z generáció optimális helyszíne a közösségi iroda, vagy éppen otthoni munkakörnyezet lesz és csak a „kúl” munkákat vállalják be, és azok a munkafolyamatokra pedig, amelyek már nem menőek robotokat fejlesztenek ki?

Kánai András: Az valószínűnek látszik, hogy az élethosszig, de legalábbis egy-két évtizedig tartó céghűség - legalábbis a nyugati munkavállalók körében - már csak egy emlék marad. A kilencvenes években még gyanúsan néztek a job-hopperekre, ma már kevésbé. Ehhez alkalmazkodva a cégek sokféle stratégiával próbálják minél több ideig maguknál tartani a tehetségeket. Ennek egyik látványos módja a munkakörnyezet, és tágabb értelemben vett napi munka színesebbé tétele. A Google által teremtett játékos iroda példája, a startup cégek kötetlenebb munkavégzése konkurenciát teremt. Egy hétköznapibb vállalat természetesen kialakíthat ezekhez hasonló megoldásokat, és szerintem kénytelen is, mert a fiatalabb generációjú munkavállaló sokkal természetesebbnek tartja, hogy bármikor munkahelyet válthat. A közösségi iroda és a távmunka természetesen nem minden cégnél járható út. A "cool" munkával kapcsolatban azt gondolom, hogy nincs a világon olyan munkakör, amely mindig mosollyal az arcon végezhető. Például az Y generációs munkavállalók tudatában vannak ennek, és nem is támasztanak irreális elvárásokat. Számukra inkább sokszor az a fontos, hogy képességeiknek megfelelő feladatokat kapjanak, legyen változatosság és visszajelzés a munkájukban. A robotok elsősorban nem az unalmas munkaköröket, hanem a könnyebben automatizálhatókat foglalják majd el. A közösségi média jellege miatt viszont tényleg fontos lesz, hogy egy adott munkakör az ismerősök előtt vállalható, fotóképes legyen.

András véleményét erről a két és fél perces rövidfilmről is kikértük:

Kánai András: Itt sok különböző trendet mostak egybe nagyjából egy idősíkra. Az olyan fejlesztések, mint az önjáró autók elterjedése, a gyors internetkapcsolat már ténykérdés. A vérben utazó, gyógyító nanorobotok még sci-finek számítanak, de például az elöregedő nyugati társadalom, és annak gyermektelensége miatt a házi, időseket ellátó androidok terjedése valószínűsíthető. A film végkicsengése az, ami igaz: a most élő emberiség sokkal nagyobb változások közben van már most, és ez új életstratégiákat fog maga után vonni - természetesen a munkaerőpiacon is.

A folyamatosan változásban lévő világunkban a szakértők a fiataloknak menet közben kell kitalálniuk azt, hogy mi legyen a következő lépés. Nem viseli meg ez az állandó készültségi állapot a mostani kaméleon generációt? Illetve, fel lehet erre valahogyan készülni?

Kánai András: Már a hetvenes években Alvin Toffler megalkotta a jövősokk fogalmát. Ez most mindenkire hat. Nem véletlen, hogy a Black Mirror sorozat, amely a közeljövő technológiai változásait mutatja be a társadalom prizmáján keresztül, elképesztően sikeres. És miért? Mert azt üzeni: emberek, fogalmunk sincs, mit hoz ki belőlünk a változás. Az ember alapvetően stabilitásra törekszik a családban, a munkahelyén, és most a változásra kell valamit okosan reagálnia. De mivel még nem volt ilyen mértékű átalakulásra példa, egyelőre nincsenek nagy megfejtések. Sem az idősebbek, sem a fiatalabbak számára.

Jelenet a Black Mirror sorozatból 

Jövőkutatóként milyen ideális munkavállalóként tudod vizionálni a 2030-as vagy a 2040-es évek ideális munkavállalóját?

Kánai András: A közeljövő ideális munkavállalója tudatában lesz annak, hogy több, egymástól eltérő motivációjú generációnak kell egy közös értékre épülő munkakultúrát kialakítania. Igyekeznie kell érdekes, izgalmas feladatokat adni a lehetőségein belül, illetve meg kell mutatnia, hogy a vállalatnak van társadalom felé elkötelezettsége is. Digitálisan naprakésznek kell lennie, hogy a munkatársak a legújabb technológiákat munkaszervezési célokra használják. A home office-t bele kell illesztenie a gyakorlatába, ahogy - a már említett változások miatt - a folyamatos tréningek lehetőségét is. A munkavállalók motiváltságát, bevonódását a cég életébe okosan kell megoldania, és új jutalmazási rendszert kitalálnia, ami túlmutat a mobil-céges autó párosán. El tudom képzelni, hogy sokkal inkább támogatni fogják a cégen belül létrejövő, startup-szerű kisközösségek létrejöttét, hiszen a tehetségek megtartása rendkívüli fontosságú lesz.

A mesterséges intelligencia, a virtuális valóság milyen méretű térhódítása várható az irodabelsőkben, a munkahelyek kialakításában?

Kánai András: A virtuális valóság technológia felnőtté válásával a meetingek hatékonyabbak lehetnek: eddig csak hallottuk és a képernyőn láttuk egymást, most viszont még közelebb kerülhetünk az akár több ezer kilométerre dolgozó, más nyelvű kollégához. A céges megbeszélések pedig virtuális környezettel gazdagodhatnak – semmi sem fogja megtiltani, hogy ne épp az Empire State Building tetején vagy a Szahara egy kies oázisában meetingeljenek az alkalmazottak. Az valószínűnek látszik, hogy az élethosszig, de legalábbis egy-két évtizedig tartó céghűség - legalábbis a nyugati munkavállalók körében - már csak egy emlék marad. A kilencvenes években még gyanúsan néztek a job-hopperekre, ma már kevésbé. Ehhez alkalmazkodva a cégek sokféle stratégiával próbálják minél több ideig maguknál tartani a tehetségeket. Ennek egyik látványos módja a munkakörnyezet, és tágabb értelemben vett napi munka színesebbé tétele. A Google által teremtett játékos iroda példája, a startup cégek kötetlenebb munkavégzése konkurenciát teremt. Egy hétköznapibb vállalat természetesen kialakíthat ezekhez hasonló megoldásokat, és szerintem kénytelen is, mert a fiatalabb generációjú munkavállaló sokkal természetesebbnek tartja, hogy bármikor munkahelyet válthat. A közösségi iroda és a távmunka azonban nem minden cégnél járható út.

Hogyan készülhetünk a bizonytalanra?

A jövő munkahelyeivel Magyarországon is foglalkoznak, és éppen ebben a témában rendezik meg hamarosan a Future Work Fesztivált. Tehát, ha érdekel, hogy mit gondol még Kánai András a jövő munkahelyeiről, akkor gyertek el a Future Work Fesztiválra, ahol többek között találkozhattok  ahol a legnagyobb gondolkodóktól (mint például Marijaana Vanninen finn Oktatási Tanács tanácsadója; Orosz Györgyi, Hősök Tere Kezdeményezés; Vekerdy Tamás; David Trayford, startup mentor; Zétényi Anna a Monster Magyarország ügyvetetője és még sokan mások) hallhatunk előadásokat olyan izgalmas témában, mint:

• Hogyan készülhetünk a bizonytalanra? 
  Mik a szükséges készségek és lehetséges?
  Milyen karrier utak várhatóak a jövőben? Merre indulj, mi legyél?
• Mi legyek ha nagy leszek? A szüleim tanácsait kövessem, vagy a saját érzéseimet? 
• Hogyan fedezzék fel a szülők a gyermekeikben
  rejlő képességeket?
•  Vállalkozó legyek, multikatona vagy mindkettő?!

Még a templomban is a munkáról van szó...de nem a szószékből!

A programokat több helyszínen szervezik városszerte:közösségi terekben, kerthelyiségekben, kocsmákban, sőt még egy templomban is. Itt a Pánpéterstopon is írtunk már arról, hogy Nyugat-Európában a templomok különféle kulturális és társadalmi rendezvényeknek is helyet adnak. Úgy látszik ez a trend itthonra is kezd beszivárogni, ugyanis a Deák Téri evangélikus templomban kap helyet a fesztivál Ki vagyok én a jövőben? workshopja az Interview Labor  szervezésében. A látogatók a templomban interaktívan kapcsolódhatnak be a lelkész, a riporter és a programvezető tréner beszélgetésébe, amit időnként orgonaszó is színesít , melyet - amennyiben születendő kisbabája engedi - Veiszer Alinda moderál, aki nagyon képben van a témával, ugyanis néhány éve  világsikerű magyar startupokat mutatott be az Álmokból üzlet: Bridge generáció című  könyvében.

 A Fesztiválon fiatal feltörekvő vloggerek generációját sem hagyták, úgymint a "Már megint a Kitty" vloggerét, aki egy gimnazista lány, de már is több százezres feliratkozós bázisa van a Youtube-on. Lehet, hogy nekünk is inkább vlogolni kellene...Nos, próbáltuk, de talán ez inkább az a műfaj, ahol a Z-generáció tud majd nagyot fakítani....amíg persze a robotok ezt engedik nekik.

Hasonló témában írásaink még: Az Y-generáció inkább nem csinál semmit, minthogy bármi olyat tegyen, amit nem szeret

Szavazz: