Minden az Alfa, Z-, Y-, X generációkról, a boomerekről, s még a veteránokról is!

Pán Péter, STOP!

Pán Péter, STOP!

„Ahogyan egy nő felöltözik, azzal azt sugározza, amit önmagáról gondol”

interjú Bombera Krisztinával

2018. július 12. - panpeterstop

Bombera Krisztinával beszélgettünk a divatról, a stílusról, az önértékelés, a lájkvadászat és az öltözködés kapcsolatáról.

 bombera_krisztina_interju.jpg

Pán Péter, STOP!/Bereczki Enikő: Hogy látod, mire érdemes odafigyelni a fiatal lányoknak, amikor a testükről gondolkoznak, amikor felöltöznek reggel, amikor képet posztolnak magukról, amikor kimennek az utcára?

Bombera Krisztina: Szerencsés ember vagyok, mert engem úgy neveltek,  és a saját elképesztően gyönyörű kislányomat is úgy nevelem, hogy a teste az első védvonal, a méltóságunk  első határa, az önkifejezésnek egy olyan módja, eszköze és műhelye, amely érinthetetlen mindenki által, akinek ő nem engedi, és amivel ő kifejezi első eszközként önmagát.  A divat is ilyen. Soha nem hittem a divatban, mert az jön-megy. A stílusban és a személyiség ruhán keresztüli kifejezésében igen. De az egy sokkal konstansabb dolog. Mindig megráz az, amikor bántalmazott nőkkel, gyerekekkel, vagy akár prostituáltakkal foglalkoztam újságíróként a szakmám során, hogy mennyire nem tisztelik a testüket. Akit bántanak, akit megaláznak, az rosszul bánik a testével és a lelkével is, és azzal rosszul bánnak mások is. Nagyon messze mentem most az alapkérdésedtől, de a lényeg az, hogy ahogyan egy nő felöltözik, azzal azt sugározza, amit önmagáról gondol.  Ha túlságosan feltárulkozik, akkor azt sugározza, hogy ő bárki számára megkapható, olcsó. Soha nem felejtem el, amikor egy amerikai barátom itt volt, és azt mondta – ez jó pár éve volt, – hogy milyen furcsa, hogy Budapesten mennyi a prostituált. S mondtam neki, hogy ezek a hölgyek nem prostituáltak, hanem mi így öltözünk. Mi egy picit lengébben öltözünk, mint kellene. Valószínűleg kicsit kevésbé tiszteljük magunkat. Nem vagyok egy prűd nő. Nem gondolom azt, hogy be kéne öltözni brutálisan, vagy hogy mindent el kell takarni, hogy nem lehet egy icipicit megcsillantani a nőiességet. Azt gondolom, hogy azt a határt nem szabad átlépni, aminek  az átlépése csak  kiválasztott személyek számára jár. Ahogyan egy testhez, egy lélekhez, egy személyiséghez nem lehet hozzáérni anélkül, hogy arra az a személy, annak a testnek a birtokosa engedélyt adjon, meghívást adjon, és lehetőséget adjon, úgy az idegen szemeknek sem kell lehetőséget adni anélkül, hogy én kiválasztottam azt, hogy bizonyos testrészeimet kik láthatják. Láthatják, de csak azok, akiknek megengedtük. Ezt nem szabad elfelejteni, és ezt nem szabad összekeverni a népszerűséggel.

Mindig nagyon elszomorít és szülőként, és lassan idősödő generáció képviselőjeként önvizsgálatra, önreflexióra késztet, amikor azt látom, hogy fiatal lányok egyre lengébb öltözékben, vagy félmeztelenül posztolnak önmagukról lájkvadászatért. Elszorul a szívem, mert azt gondolom, hogy szeretetre vágynak. Szeretetet szeretnének kapni, és aki azt hiszi, hogy minél több lájkkal, minél több népszerűséggel az online térben szeretetet és figyelmet kap, az halálosan nagyot téved. Az tud szeretni, akinek köze van személyesen hozzád. Jóban-rosszban, valamilyen helyzetben. Annak teljesen kiszolgáltatottjává válsz, akinek képet küldesz magadról. Szerelmek jönnek-mennek… Ezt a fiatalok az aktuális pillanatban nem tudják, de aztán elképesztő kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek egy-egy kép alapján. Nagyon szimpatikusak azok a kampányok, amelyeket  az Egyesült Államokban láttam, nagyon kis gyerekeknek szól arról, hogy képzeljék el, mit szeretnének viszont látni magukról az újságok címlapjain, ha 20 év múlva  indulnának az elnökjelöltségért. Azt üzenik: „ne legyen rólad olyan kép, amit a bulvár sajtó elővesz, de már rég megbántad, soha nem akartad volna magad újra még egyszer úgy megmutatni, ahogyan akkor tetted. Ezért  most dönts úgy, hogy nem teszed meg. Most gondold át kétszer, hogy mit mutatsz meg magadról az online térben a nagyvilágnak, mert az ott marad, az törölhetetlen.” Azt hisszük, hogy törölhető, de nem törölhető.

Pán Péter, STOP!/B. E: Ahogy utaltál rá, az öltözködés összefügg az önbecsüléssel. Mit tudnának tenni akár a szülők, az anyukák, hogy afiatalabb nemzedéknek segítsenek, hogy tényleg ne a lájkvadászatokon keresztül próbálják megerősíteni az önértékelésüket, vagy azzal, hogy felvesznek forrónadrágot, mert éppen az a divat?

 

Képek forrása: Bombera Krisztina hivatalos Facebook-oldala

Bombera Krisztina: Nagyon érdekes, amit mondtál, mert ha valamiben az anyáknak a lányaikkal kapcsolatban elképesztő felelősségük van, az az önértékelésük, önbizalmuk megerősítése a pozitív, szerető szülői magatartással. Amikor a lányommal divatról beszélgetünk, nekem is mindig az az elsődleges szempontom, hogy merjen önmaga  lenni,  ne akarjon senkinek megfelelni és tisztelje a saját testét. Tisztelje meg azzal, hogy nem teszi kirakatba azokat a testrészeit, amelyek csak intim helyzetben, majd egyszer kiválasztott személy számára megmutathatóak. Ez az önmagad tiszteletének alapvető eszköze.

Ugyanakkor elgondolkodtat mindig az, hogy a nyugati kultúrában mennyire más a test túlzott megmutatása a divat rezsim által, kontrasztban a keleti kultúrával, ahol a nőket szó szerint zsákba dugják. Afganisztánban, amikor forgattam, magam is felpróbáltam a burkát, az is elképesztően megalázó, egy rácson át látni a világot – én legalábbis így éreztem nyugati nőként. Az, hogy mi nőként hogyan gondolkozunk a testünkről, a személyiségünkről, a méltóságunkról, az önértékelésünkről, az megmutatkozik a divatkultúrában. Vegyük ezt a kezünkbe!  Ne legyen ez egy iparág packázásainak a döntése, ne legyen férfiak által eldöntött dolog, hogy egy nő vagy minél többet vagy minél kevesebbet mutasson meg magából. Legyen összhangban egy nő önmagának való megfelelésével az, hogy hogyan öltözködik. És ezt merje vállalni később is és ne bánja meg, amit tizenévesen csinál.

Pán Péter, STOP!/B. E: Feltételezem, mint szereplő újságíró, nehezedett már nyomás rád olyan tekintetben, hogy mit vegyél fel.  Hogyan reagáltál ilyen esetekben és hogyan reagáltak arra, amikor azt mondtad, hogy neked az a ruha már nem férne bele?

Bombera Krisztina: A stylistokkal való viszonyom az elmúlt 25 évben az ebből a szempontból majdhogynem – és most egy picit túlzok – egyfajta emberi jogi kérdés volt. Annyira nem mindegy, hogy mit tesznek rám, mit kell viselnem, mert ez szimbolikus jelentőségű számomra, hogy a megjelenésem a nyilvános térben az milyen gúnyában történik, hiszen a személyiségem meghosszabbításának tartom, hogy mi van a testemen. Azt hiszem, néha túlreagáltam, persze  nem azért, hogy jól áll, vagy nem áll jól, vagy hogy  rövid, vagy hosszú, hanem, hogy összhangban van-e velem, vagy nincs. Nem tűrök magamon olyan ruhát, amivel nem tudok azonosulni. Lehet, hogy kapok érte kritikát. Rengetegszer volt rajtam olyan ruha, ami mások szerint nem  állt összhangban a külsőmmel vagy az adottságaimmal, viszont  én jól éreztem magam a bőrömben és a szabad döntésem volt, hogy mi van rajtam, így innentől tisztelettel fogadom a kritikát,túlteszem magam rajta, mert jól vagyok a bőrömben és jól vagyok a ruhámban. Soha nem akarok másnak megfelelni. Ezért nem vetkőzöm túl és ezért nem öltözöm túl. Mondok neked egy példát. Ugye az estélyi ruha az egy nagyon lenge dolog… én pedig nagyon fázós nő vagyok, és nem vagyok hajlandó vacogni spagetti pántos estélyi ruhákban telente. Felveszem a zakót, vagy felveszek valami stólát… Mindenféleképpen takarom azokat a testrészeimet, amiket a divat rezsim, vagy a nőktől elvárt dresskód  megkövetelne.  FÁZOM. PONT. Úgy öltözöm, ahogy helyes. Megadom a módját, nem leszek bundanadrágban és csizmában, de fel fogok öltözni, akár elfogadják, akár nem. Nem fogok másnak megfelelni ilyesmiben. Az önmagaddal érzett harmónia, belső béke  megmutatkozik azon, hogy hogyan vagy felöltözve.

Képek forrása: Bombera Krisztina hivatalos Instagram oldala

Pán Péter, STOP!/B. E: Van esetleg egy olyan történeted, amikor nem követted a normát?

Bombera Krisztina:  Igen, van erre egy sztorim arra, hogy mennyire kell megfelelni egy-egy adott szakmában vagy adott helyzetben az öltözködési kultúra állítólagos elvárásainak. Skóciában tanultam az egyetemen, és ebből-abból próbáltam megélni. Voltam pincérnő, mosogattam a konyhán, és egyszer cetliket kellett osztanom egy bár előtt, hogy aki betér, az kap egy ingyen italt. Minden más lány, mint később megtudtam, erre a szombat esti feladatra, hogy osztogassa ezeket a cetliket, munkaruhaként miniszoknyában, spagetti pántban jelent meg a mínusz nem tudom hány ezer fokban. Télen a skót lányok?!  Egy szál mini szoknyában… hát a mai fejjel azt mondanám, édes lányom, zúzzál haza felöltözni, mert föl fog fázni a petefészked és nem lesz gyereked… Most melyik a fontosabb?! Pasit fogni szombat éjjel, vagy felöltözni?!  De visszatérve én nagyon fáztam és megjelentem usankában, kesztyűben, földig érő hatalmas pufi dzsekiben és egy térdig érő csizmában. Majdnem kirúgtak azonnal, de mivel nem volt aznap estére spagetti pántos csinos lány, ezért kénytelenek voltak megtartani. Én hoztam be a legtöbb italt a bárban, mert így öltözve, ebben a munkakörben még senkit nem láttak. Úgyhogy nyugodtan merjünk mások lenni!  Megfagytam volna abban a miniruhában, amiben a kolleganőim vacogtak, de behoztam a bizniszt. Úgyhogy működik a bátorság a divatban is.

(Az interjút Árvai Krisztina jegyzetelte le.)

Ez az interjú az alábbi videóinterjú írásos szerkesztett változata:

Bombera Krisztina Read it kampányáról  a funcionális analfabétizmus ellen már a blogon is olvashattál: Magyar gyerekek segítéséért kampányol két világhírű DJ!

A videóinterjú a Dress UP! Kampány részeként készült.

Kövesd Te is a kampányt és ha tetszett, oszd meg az interjút!

Látogass vissza újra, egész nyáron hasznos és informatív interjúkat, posztokat olvashatsz a témáról. Az első videóinterjúban Dr. Baracsi Katalin internetjogász beszélt a szextingről, az első vendégcikkben pedig egy 21 éves pszichológushallgató írta le véleményét: "Az instagramon sokan a like-ok és a visszajelzések prostituáltjaivá váltak"

Bővebben a Dress UP! Kampányról a legújabb híreket itt olvashatod a blogon a Dress UP! kampány menüben

A kampány honlapja: http://hu.generationdilemmas.com/dress-up-kampany/

Nézz be a a Facebook-oldalra is vagy az Instagramra!

Ha tetszett a bejegyzés, megoszthatod másokkal is! Kövess a blog.hu-n, hogy ne maradj le egy új posztról sem! 

A bejegyzés trackback címe:

https://panpeterstop.blog.hu/api/trackback/id/tr2714108827

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Garamvölgyi Tibor 2018.11.24. 15:23:41

Nem ír semmit édesapjáról aki ragyogó sebész? Saját tapasztalat.
süti beállítások módosítása