Melyek a leggyakoribb tévhitek a Z generáció tagjainak munkaerőpiacon betöltött szerepéről? Mi számít valódi értéknek számukra és miért elengedhetetlen, hogy jól értsük a jövő generációját? Többek között ezekről is beszélgettünk egy podcastben.
A beszélgetésen az is szóba kerül, miképp változott meg a vezetői szerep a Z generáció igényeinek tükrében. Úgy látom, hogy a fiatalokkal való párbeszédben nem a haverkodás és a lazaság a kulcs, hanem az emberség - ezért egyre inkább felértékelődnek a vezetői és emberi kvalitások. A korábbi generációk tagjai is hasonló vezetőket szerettek volna, mint a mai fiatalok, csakhogy ők nem merték kifejezni igényeiket. Ez igaz az önérvényesítés más területeire is - mint ahogy ezt bővebben kifejtettem A rejtélyes Z generáció című könyvemben is.
A kiterjedt családmodell eltűnésével egyre több pályakezdőnek már nincs gyakorlata az idősebbekkel való kommunikációban. Ugyanakkor kutatásaim azt mutatják, hogy a Z generáció tagjai szeretnék jobban megismerni korosabb tapasztalt kollégáikat, igénylik a velük töltött időt, beszélgetést is, sőt, a mentorálást is.
Az első munkahely élménye rendkívül meghatározó, miközben a Z generációs munkavállalókat meg kell tanítani dolgozni, működni a munka világában. Hiszen az, hogy „önmagad lehetsz”, nem jelenti azt, hogy „behozhatsz a meetingre egy óriás hamburgert és ott elfogyaszthatod”. Ezeket mind tanítani és tanulni kell.
A HR Portál és az AGORA Intézet Ember és szervezet című közös podcast-sorozatában Soós Andrea vendége volt Somogyi András, a Bosch csoport humán erőforrásért felelős alelnöke Magyarországon és az Adria régióban, továbbá jómagam is.
A beszélgetést itt lehet meghallgatni, illetve az interjú egy részletét elolvasni:
