A ma ünnepelt 1848-as márciusi ifjak szemtelenül fiatalon rajongtak a hazájukért. Petőfi a maga 25 évével szinte rangidősnek számított. Jókai 23 éves volt, Ágai Adolf 12 évesen a legfiatalabbik. Ehhez képest a mai fiatalok 25 százaléka gondolja azt, hogy „Magyarország a legjobb ország, ahol élni lehet”. Sok ez a szám vagy kevés?
Kép forrása: Pixabay
A magyarságtudat erőre kapott
Mindössze egy hónapja mutatták be a Magyar Ifjúság 2016 kutatás gyorsjelentését, amely betekintést nyújt a fiatalok jelenlegi helyzetébe. A nagy mintás ifjúságkutatás eredményei a magyarságtudat erősödését mutatják. Ugyanis ha a 2016-os kutatást összevetjük a 2012-essel a nemzettudat megerősödése vitathatatlanul kimutatható: megnövekedett azoknak a száma, akiknek fontos a hazájuk és a magyarságuk, 19-ről 25 százalékra nőtt azoknak az aránya, akik szerint „Magyarország a legjobb ország, ahol élni lehet”. Szabó Andrea szociológus szerint ebben részben közrejátszott a kampányhatás is, mivel a 2016 szeptemberében induló adatfelvétel egybeesett a kvótáról szóló népszavazással, egy ilyen kampánynak pedig különösen mozgósító ereje van érzelmileg.
„Az sem mellékes, hogy egy nemzeti típusú kormány van hatalmon, amely tudatosan épít a nemzettudatra, ráadásul a fiatalokra különösen nagy hatással bíró Jobbik is ugyanezt a kommunikációt folytatja. A mai ifjúság szocializációjában tehát az eddigieknél sokkal nagyobb jelentőséget kap a nemzeteszmény”
– ismertette az ifjúságkutatásokban kezdettől részt vevő Szabó szociológus Andrea HETEK-ben.
Kép forrása: Pixabay
De akkor miért akar fiataloknak majdnem a fele külföldön letelepedni?
Változás tapasztalható abban a kérdésben is, hogy: „Életem nagy részét inkább Magyarországon szeretném leélni, mint bármely más országban”. Ez az arány mintegy 5 százalékponttal 36 százalékról 41 százalékra emelkedett. A Magyar Ifjúság Kutatás 2016 adataiból kiderül az is, hogy minden harmadik 15–29 éves fiatal tervezi, hogy külföldön tanul vagy munkát vállal. 2012-ben a fiatalok 33 százaléka tervezett munkát vállalni külföldön, ez az arány 2016-ban 31 százalékra csökkent, a külföldi tanulást tervezők aránya pedig 2012-ben 7 százalékról 2016-ra 8 százalékra változott. Tehát a változás itt nem szembetűnő. Ugyanígy a megkérdezett fiatalok 67 százaléka nem tervez külföldi tanulást vagy munkavégzést, illetve letelepedést, csak úgy, mint 2012-ben. A 15–19 évesek 33 százalékának, a 20–24 évesek 38 százalékának, a 25–29 évesek 28 százalékának vannak külföldi tervei. A külföldi tervekkel rendelkezők túlnyomó része hosszabb távú, pár évig tartó munkavállalásban is gondolkodik (83 százalék), a külföldi letelepedést pedig a fiatalok 45 százaléka vette fontolóra. Érdekes az elmenni szándékozók motivációja is. A legfőbb ok most is a jobb megélhetés, a fiatalok több mint kétharmada ezért hagyná itt Magyarországot. Nagy súllyal esik latba e téren még a tapasztalatszerzés, a rossz anyagi körülmények, a nyelvtanulás. Kevesek számára ösztönző a külföldi önkéntességi szolgálat, a tanulás. Bár többen panaszkodnak arra, hogy kevesebb tere van a demokráciának, a szólás és sajtószabadságnak, mégis az itthoni politikai helyzet miatt a fiatalok csupán 12 százaléka hagyná el az országot, bár ez emelkedett a korábbi adatokhoz képest.
Mi tartja vissza őket?
Az itthon maradás okaként a fiatalok leginkább a családhoz való ragaszkodást emelték ki, ez 71 százalékukat befolyásolná a maradásban. A barátok a megkérdezettek 51 százalékánál jelennek meg, mint visszatartó erő. Fontos tényező a hazaszeretet, melyet a fiatalok közel fele említett marasztaló tényezőként. Legkevésbé a vélt vagy valós veszélyek és az ügyintézéssel járó kényelmetlenségek jelentenek visszatartó erőt az ország elhagyásában.
Miért nem érdekli őket a politika?
A Political Capital Lelkes fogyasztók, el nem kötelezett demokraták tanulmánya szerint a magyar fiataloknak alacsony a politikai érdeklődése, csökkenő tendenciát mutat a választási hajlandóságuk és nem érzik úgy, hogy bármit is várhatnának az általa taszítónak tartott politikától. A kutatás többek között az iskolai szocializáció hiányosságait teszi felelőssé a fiatalok politikai érdektelenségéért: "... a (párt)politikától való félelem miatt ugyanis a teljes politikumot kizárták az iskolai falai közül, gyanússá vált minden a politikáról szóló vagy ezzel kapcsolatos ismeret és gondolat. Emellett azonban számos olyan strukturális elem is található az oktatásban, amelyek kontraproduktívak a demokratikus elkötelezettség kialakulása szempontjából. Ilyen például a múltcentrikus oktatás, a frontális oktatás, az érdekérvényesítő technikák oktatásának a hiánya, a hierarchikus belső struktúra, de említhetnénk még a vitakultúra, a gyakorlatiasság és a diákok bevonásának hiányát is."
A legfrissebb ifjúságkutatás sem mond ellent a korábbi fenti eredményeknek. A fiatalok politikai érdeklődését 2000 óta vizsgálva a legalacsonyabb átlagértéket 2012-ben mérték (1,89 átlagpont az 1-től 5-ig terjedő skálán), ami tavaly csupán egy hajszálnyival növekedett . Mindezek ellenére, általánosságban elmondható, hogy a magyarországi fiatalok politikai érdeklődése alacsony: a 2016-os érték a másik legalacsonyabb 2000 óta. Százalékosan ez azt jelenti, az ifjúság 44 százalékát egyáltalán nem érdekli, további 20 százalékát pedig alig érdekli a politika. A nyolcezer fős mintába 19 olyan fiatal került, aki kapcsolódna valamelyik politikai párthoz.
Nézzünk meg egy-két személyes véleményt erről
"Politika? Érdekel-e? Érdekel, de inkább nem foglalkoznom vele. Lediplomázom és húzok el külföldre. A töltött káposzta fog csak hiányozni" (Fatime, 22 éves informatikus hallgató)
"Régebben követtem valamennyire a napi politikát, néztem a híreket, olvastam néha netes újságot, de feladtam. Elegem van abból, hogy a kormánypárti média önmagát fényezi, másról sincs szó benne, minden idilli: Magyarország csak csak csak erősödik. Majd jön a baloldal és mindennek ellentmond és a csillagokat is letagadja az égről. Na, ki tud itt eligazodni? (Fanni 22 éves, egyetemista)
"Szeretem az országot, én elvagyok itt. Ha kimennék külföldre se lenne kolbászból a kerítés, jól tudom vannak kint volt osztálytársaim. Nem egy, nem kettő. Ott mínusz kettőről indulsz, nem nulláról. Persze vannak kivételek. Nem mondanám, hogy nem érdekel a politika. De ha azt mondom érdekel, rögtön meggyanúsítanak, hogy orbanista vagyok, Viktor-bérenc vagy jobbikos, és ja még ballibsi. Mert más ugye nem lehetsz. Tegnap kitettem az erkélyre virágokat és maradt egy csomó papír zászló a suliból, gondoltam beleszúrom a virágok közé...de áááá ilyet nem merek, még szélsőjobbosnak tartanának." (Barbara, 25 éves, tanár)
Ha tetszett ez a bejegyzés, csatlakozhatsz a facebook-oldalhoz is, ott is szeretettel várunk!
Szerző: Bereczki Enikő ifjúsági és generációs szakértő generationdilemmas.com
