Egy nagyon személyes írást olvashattok még mindig a Roma Világnap margójára. Illetve néhány non-formális tanulási módszer.

Az imént bevásárlás közben egy rádióműsorban hallottam ennek a kanadai tanárnak sorait, rögtön megkerestem magyar fordításban is, mert megdöbbentő és nagyon életszagú. A jogosítványos diákokról szóló rész felidézte bennem azt az időszakot, amikor kezdő tanárként egy szakközépiskolában a diákjaim kiderítették, hogy mikor születtem (akkor 23 éves voltam, tüsi frizurával, 50 kilósan, beillettem közéjük)...majd az egyik tanítvány, Feri bemutatta az igazolványát, bizonyítván, hogy egykorúak vagyunk. Feri akkor túl volt már néhány évismétlésen, mivel az iskolapadban mással volt elfoglalva: egyebek mellett a ma már ólmenő vállalkozását építette...Szerintetek vele el lehetett volna hitetni, hogy az a fajta tanulás számít csak, ami az iskolában zajlik?

Az alábbi könyveket, oldalakat érdemes forgatni az önismeret, önértékelés témában elmélyedni szándékozóknak. Nem állítom, hogy az alábbi irodalmakkal "ától cettig" egyet értek, de mindenképpen sok jó tanácsra és számomra új megközelítésekre találtam rá olvasásuk közben, ezért ajánlom figyelmetekbe.

Szentistvánon tartottunk egy előadást