Szentistvánon tartottunk egy előadást
Senth Isthuán, halacska, hollandok és polgármester-asszony
Nemrég Szentistvánon jártam. Szentisván egy borsodi község, a három matyó település egyike, melyet az 1300-as években alapítottak és akkor még Senth Isthuán alakban volt ismeretes. A híres népviselet mellett helyi jellegzetességnek számít a halacska névre hallgató finom sütemény, ami nevével ellentétben nem halból, hanem diós töltelékből készült. Érdekes, hogy ezen a pici településen több tucat holland család is letelepedett, akik odavannak a vályogtetős házakért. A község egy remek polgármester-asszonnyal - Dr. Pusztai-Csató Adriennel - is büszkélkedhet, akit reményeim szerint egy későbbi bejegyzésben bemutathatok majd, mivel olyan élettörténetet tudhat magáénak, ami mindannyiunk számára megszívlelendő leckéket tartogat a kitartásról, az árral szembeni úszásról, a közösség szolgálatáról és a meg nem alkuvásról.
A halacska
Nos, ennyi bevezető után, bele is vágnék abba, hogyan kerültem és mit csináltam Szentistvánon, azonkívül, hogy tetemes mennyiségű halacskát elfogyasztottam ... : ) A Nők Európa Jövőjéért Egyesület (NEJ) és a Szkultinfo Nonprofit Kft. meghívására érkeztem. A NEJ Egyesületnél nem először kaptam felkérést, mondhatni lassan bejáratott tagnak számítok: néhány éve kismamaként az Aktív Szülők Klubjában is tartottam egy workshopot és az ELTÉ-n pedig a Jövőképp Egyesület Kötetlen kötelék című rendezvényén szintén a NEJ égisze alatt beszélhettünk a házasságról többek között a férjemmel és Dr. Almási Kitti pszichológussal, Dr. Szabó Patrik ügyvéddel együtt http://jovokepp.hu/frontpage?page=2%2C0%2C2.
Most ebben a rendezett matyó községben többedmagammal rendhagyó osztályfőnöki órát tartottam a helyi Szent István Király Általános Iskola 7. és 8. osztályos diákjainak. Harmath Zsolt az SOS Alapítványtól a kábítószerezésről beszélt és nagyon hitelesen, ex-drogosként osztotta meg tapasztalatait. Nagy Teodóra, az ELTE Jogi Karának hallgatója a partidrogozás témáját dolgozta fel a fiatalokkal (a két kollégámat a jövőben ezen a platformon is tervezem megszólaltatni). Én a diákokkal az önismeret és az önbecsülés témáját jártam körül. Elsőként egy, a non-formális oktatásban közkedvelt „Varázsbolt-szemétdomb” nevű játékkal indítottunk.
A játékról röviden: A résztvevők elképzelik, hogy van egy olyan bolt, ahol megvásárolhatnak olyan tulajdonságokat, készségeket, amelyekre úgy érzik, hogy szükségük van; és van egy képzeletbeli szemétdomb, ahová kidobhatják azokat a jellemvonásaikat, tulajdonságaikat, amelyektől szeretnének megszabadulni. A teendő az volt, hogy egy cetlire név nélkül fel kellett írni 2-2 tulajdonságot a két kategóriához, majd ezeket begyűjtöttük egy kalapba és megnéztük vannak-e a csoportban olyan sajátosságok, amelyek többekre is jellemzőek ezekben a fogalomkörökben.
Célom az volt, hogy rávezessem a résztvevőket arra, hogy jobban odafigyeljenek önmagukra, tudatosan gondolkodjanak magukról. Többeknek gondot jelentett akár egy-két dolgot is beírni a cetlire, s így azt a következtetést vontuk le, hogy nem is olyan könnyű magunkat megismerni. Sokszor nehezebb a saját hibáinkat felismerni (belátni talán ennél is nehezebb) és annál könnyebb padtársunk, munkatársunk, házastársunk gyengeségeit felsorakoztatni.
Miben vagyok jó?
Majd egy prezivel (a Preziben, a szabadon felhasználható nyilvános prezik között található: "Ismerd meg önmagad! ... Jó, de hogyan?" címmel) ugyanennél a témában maradva folytattuk a foglalkozást, amely során többször előkerült a papírcetli és a ceruza, kérve a fiatalokat egy-egy feladatra. Nagyon érdekes volt, amikor együtt felismertük, hogy nem is olyan könnyű önmagunkat megdicsérni, felismerni, hogy jók vagyunk-e egyáltalán valamiben, és ha igen, akkor miben. Ha ebben elakadunk, a legcélszerűbb az, ha végiggondoljuk, hogy mit szeretünk csinálni! Ez rávezet minket arra, hogy miért szeretjük pont azt a dolgot csinálni: valószínű mert örömet okoz, vagy, mert ügyesek vagyunk benne. Például Áron nagyon szeret kertészkedni, szinte zsigerből érzi a föld, a kert, a természet rezdüléseit, mert pici kora óta kivitték a szülei magukkal, amikor veteményeztek, ástak, szüreteltek, metszettek. Időközben ő is megfigyelte a munkát, sőt nagyobb feladatokat is vállalt, s tinédzser korára már kisujjában volt az egész. Miközben összeírja, hogy miket szeret csinálni, rájön, hogy szinte minden vagy kinti tevékenység, vagy a kerthez kötődik, tehát ebből is leszűrheti, hogy szeret szabad ég alatt lenni, fizikailag is jó kondiban van a keményebb munkához, és nem okoz számára gondot az sem, ha késő estig kell dolgoznia. Általában türelmes, kitartóan vár, míg kikel a mag, beérik a gyümölcs. Áron példájából is láthatjuk, hogy mennyire hasznos megvizsgálni azokat a tevékenységeket, amelyeket szeretünk végezni, mivel rávezet minket motivációinkra, készségeinkre és segíthet később fontos döntéseink mérlegelésében is. Példának okáért Áron számára nyilvánvaló, hogy nem az egészségügyi pálya felé indul el, hanem a mezőgazdasági technikumot választja. Tehát rajta, szedd össze te is azokat a tevékenységedeit, amiket szeretsz csinálni, s megtudhatod, hogy miben vagy jó!
A foglalkozáson még több vonatkozó területet is érintettünk, de egy utolsó gondolatot szeretnék kiemelni zárásként: egy nagyon ismert idézetet, amit szinte mindenki ismer a Bibliából: „Szeresd embertársadat, mint önmagadat!” Ennél az igeversnél legtöbb ember az első részre fókuszál, pedig itt nincs vége a mondatnak! Az embertársi szeretetnek alapfeltétele az, hogy jóban legyünk önmagunkkal, elfogadjuk, megbecsüljük magunkat, ami nem szégyen és nem is öncélú.
Ha tetszett ez a bejegyzés, iratkozz fel a hírlevélre (küldj egy emailt a dorniko@gmail.com-ra a következő szöveggel: "Hírlevelet szeretnék"), hogy értesülj a legfrissebb bejegyzésekről!
A Pánpéterstop Facebook-on is csatlakozhatsz és tetszésedről biztosíthatsz úgy, hogy nyomot hagyhatsz egy lájkkal!
