Miért ez a név?
Üdvözlet a blogomon! "Micsoda egy blognév!"... - gondolhatjátok. Méltán. Hogy miért ezt a furcsa nevet választottam? Nos, az igazat bevallva, eredetileg nem is ezt a nevet szántam a blognak. "NEM?? Akkor micsodát? Biztos valami normálisat!?" -fogalmazódhat meg benned a kérdés. Az eredeti verzió a "NoMamaHotel" volt...
Sajnos kezdő bloggerként szerencsétlenkedtem a szerkesztéssel (ami későbbiekben is megtörténhet, így ha a külalak, szerkesztés kifogásolható, türelmet kérek) és mivel nem tudtam töröltetni az elrontott szerkesztést, így más név után kellett néznem. A tarsolyban lévő nevek közül - úgymint NeLégyGyernőtt, BumerángNemzedékVisszavágó, NemcsakHunédzserekéaVilág - bármelyiket választhattam volna, mert mindegyik olyan jelenségre fókuszál, amely blogom központi témája.
Pán Péter meséjét biztos sokan ismeritek: egy felnőni nem akaró fiú története, aki Sohaországban rekedt, ott érezte jól magát. 1984-ben egy bizonyos Dr. Dan Kiley nevű pszichológus lett a keresztapja a Pán Péter szindrómának, amit azóta szociológusok, pszichológusok rendszeresen használnak arra az egyre gyakoribb jelenségre, (amely olyannyira gyakori, hogy korjelenségnek számít) amikor a huszonévesek és a harmincasok (és akár ennél idősebbek is) nem hajlandóak az idő múlásával szembe nézni és az ezzel járó felelősségeket felvállalni, önálló életet kezdeni.
A felnőtté válás mindig is nagy kihívást jelentett az előtte álló nemzedékeknek, ma pedig olyan a korszellem, hogy ez már nem is annyira kihívás, hanem sokszor inkább már maga az árral szembeni úszás. A továbbtanulás idejének kitolódása, a családalapítási kedv csökkenése, a szülők túlzott gondoskodása, túl zárt családi kötődések, a média fogyasztói és élményközpontú kampánya mind olyan tényezők, amelyek csökkentik a mai fiatalokban a saját lábra állni akarás igényét. Ebben az útvesztőben szeretnék segíteni ezen a blog keresztül. Célom, hogy olyan rövid, tömör, könnyen emészthető interjúkat, listákat, tapasztalatokat osszak meg, amelyek már másoknak is segítségül szolgáltak, illetve mások élettörténetein keresztül tanulságokat levonva, elkerülheted a buktatókat, mérlegelni tudod döntéseidet, felvállalhatod az elkerülhetetlen konfliktusokat és akarsz küzdeni céljaidért.
Kinek szól?
A felnőtté válás nagy kérdéseivel foglalkozó tinédzsereknek, huszonéveseknek és akár idősebbeknek is ajánlom a blogot, illetve non-formális oktatással foglalkozó ifjúsági munkások, szülők, pedagógusok, osztályfőnökök is találhatnak majd hasznos olvasmányokat, tippeket közös beszélgetésekhez, foglalkozásokhoz.
Egy korábbi cikkemben kicsit bővebben is olvashatsz a jelenségről: http://www.hetek.hu/riport/200710/orok_kamaszok
A pszichoblogon pedig Horváth Júlia Otthon, édes otthon, avagy a Mama Hotel lakói írását ajánlom a témában, ahol a jelenség hátterében álló gazdasági, szociológiai és pszichológiai tényezőket is górcső alá veszi az író.
Ha tetszett ez a bejegyzés, iratkozz fel a hírlevélre (dorniko@gmail.com címre küldj egy emailt, hogy "hírlevelet szeretnék") hogy értesülj a legfrissebb bejegyzésekről! Pánpéterstop Facebook-on is csatlakozhatsz és tetszésedről biztosíthatsz úgy, hogy nyomot hagyhatsz egy lájkkal!