A sztereotípiák erősen torzíthatják a valóságot, és bőven lenne mit tanulnunk a fiatalabb generációtól. 

Rácz Jenő Michelin-csillagos séf nemrégiben úgy nyilatkozott, hogy a Z-generáció (1996-2009) tagjai nem rendelkeznek kellő munkamorállal és alázattal. E kijelentés, amelyet a sajtó és a közösségi média is széleskörűen feldolgozott, újabb generációs konfliktusokat és kérdéseket vethet fel. Én személyesen nagyra tartom Rácz Jenőt, hiszen a vendéglátás világában elért eredményei példaértékűek. Ugyanakkor fontos megérteni, hogy az egyedi tapasztalatok könnyen sztereotípiákhoz vezethetnek.

Sőt, valójában az emberi természet sajátossága, hogy hajlamos az előítéletes gondolkodásra - különösen a fiatalokról - már évezredek óta! 

Szókratész híres mondása a fiatalokról a következő volt:

"Az ifjúságot megvetem, mert nem tiszteli a múltat, és nem fogadja el a hagyományokat, amelyeket az idősebbek próbálnak nekik átadni."

Ezenkívül Szókratész a fiatalok lázadó természetét is kommentálta, amikor így fogalmazott:

"A fiatalok mostanában olyanok, mint a folyók, amelyek nem hajlandóak követni a régi medreket. Mindent újra akarnak kezdeni, és ez szembemegy az idősebbek által megszokott renddel."

 Az emlékezet működésének pszichológiai aspektusai is szerepet játszanak: az idősebb generációk hajlamosak a múltat jobban megőrizni és idealizálni, miközben a jelen fiataljai új kihívásokkal és lehetőségekkel néznek szembe, amelyekhez az idősebbek nem mindig tudnak könnyen alkalmazkodni. Ennek eredményeként a fiatalokat gyakran vádolják azzal, hogy motiválatlanok vagy el nem kötelezettek, anélkül hogy mélyebb megértést nyújtanának az őket körülvevő változó társadalmi és technológiai környezetekről.

De mik is azok az előítéletek?

Gordon Allport, a neves amerikai pszichológus, jelentős munkát végzett az előítéletek és sztereotípiák vizsgálatában. Allport a holokauszt után néhány évvel azért foglalkozott ezzel a témával, hogy rávilágítson a társadalmi előítéletek és diszkriminációk komplex működésére, és arra, hogyan lehet ezeket csökkenteni. Kutatásai segítenek megérteni, hogy az előítéletek hogyan torzíthatják a társadalmi percepciókat és hogyan hatnak a csoportok közötti kapcsolatokra. Allport az előítéletet úgy definiálta, mint egy csoport iránti kedvezőtlen attitűdöt, amely a csoporttagok személyes jellemzőitől függetlenül kialakul. 

Gordon Allport „Az előítéletek természetéről” című munkájában hangsúlyozza, hogy

„az előítélet nem csupán az emberek között húzódó határvonalakat tükrözi, hanem azokat a mentális akadályokat is, amelyek megakadályozzák a hatékony és egyenlő kapcsolatok kialakulását.”

Minden ember hajlamos általánosításra, ami gyakran előítéletekhez vezet, amelyek torzítják a valóságot és megakadályozhatják a valódi megértést. Az általánosítások kialakulásában a kognitív disszonancia is szerepet játszik. (A kognitív disszonancia az a pszichológiai állapot, amikor az egyén ellentmondásos gondolatokat vagy érzéseket tapasztal, és próbálja csökkenteni a diszkomfortot, amelyet ezek az ellentmondások okoznak.) Például, ha valaki egyetlen fiatal munkatársával negatív élményben volt része, hajlamos lehet úgy vélekedni, hogy az egész Z-generáció hasonlóan viselkedik. Ez az egyedi tapasztalat azonban nem tükrözi a generáció széles spektrumát és sokszínűségét.

Mit tehetünk?

Ahhoz, hogy elkerüljük az ilyen hibákat, fontos, hogy tudatosan törekedjünk a nyitottságra és az objektivitásra. Az önkorrekció és az önismeret kulcsfontosságúak ebben a folyamatban: folyamatosan vizsgáljuk felül és javítsuk saját véleményeinket, és ismerjük fel saját előítéleteinket. Az önkorrekció során a meglévő véleményeket és hiedelmeket új, pontosabb információk alapján módosítjuk, míg az önismeret segít felismerni és kezelni a saját előítéleteinket.

Vegyük észre, hogy egyetlen eset alapján nem lehet általánosítani. Tartsuk szem előtt, hogy minden egyén sajátos jellemzőkkel rendelkezik, és keressünk lehetőséget a személyes interakciókra, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy nem formálunk előítéleteket csupán egy vagy két tapasztalat alapján.

Egy példa erre lehet egy munkahelyi környezet, ahol a vezető szándékosan próbál megismerkedni nemcsak egy, hanem több fiatal munkavállalóval, mielőtt általános véleményt alkotna róluk. Ez a megközelítés segíthet abban, hogy a vezető elkerülje az általánosítás csapdáját, és helytállóbb, személyre szabott értékelést nyújtson.

De hogyan is működnek, milyen elvárásaik vannak a mai fiataloknak?

A Z-generáció munkahelyi hozzáállását a modern társadalom korszelleme és neveltetése formálja. Egy 2023-as kutatás szerint a fiatalok nagy része nagyobb hangsúlyt fektet a munka és a magánélet egyensúlyára, valamint az egészséges munkahelyi határokra (source: Deloitte, Global Human Capital Trends). E szemlélet lehetőséget teremt a produktív munkakörnyezet kialakítására, ahol az együttműködés és a kölcsönös támogatás szerepe előtérbe kerül.

Fontos megjegyezni, hogy a fiatalok neveltetése és önérvényesítő szemlélete nem feltétlenül rossz. A mai fiatalok, akik az őket körülvevő változó környezet hatására formálódtak, bátran keresnek innovatív megoldásokat és új utakat, ami gyakran inspiráló lehet az idősebb generációk számára is. A Bocuse d'Or világdöntőjén Dalnoki Bence és Nyikos Patrik (nem ők vannak a fotón) kiemelkedő teljesítménye is jól példázza, hogy a fiatalok képesek jelentős eredmények elérésére, ha megfelelő támogatást kapnak és kitartóan küzdenek céljaik megvalósításában.

Ezen kívül a mentorálás és a fordított mentorálás elősegítheti a generációk közötti megértést és fejlődést. A vezetőknek azonban fel kell készülniük arra, hogy a Z-generációs munkavállalók betanítása több időt és nagyobb szakértelmet igényel, amit a munkáltatóknak is figyelembe kell venniük (például a mentorok, betanítók munkaterheinek kalkulásánál).

A rejtélyes Z generáció című könyvemet azért írtam, hogy jobban megértsük, milyen széleskörű ez a generáció, és mit veszíthetünk, ha egy-egy negatív tapasztalat alapján elzárkózunk tőlük. Céges workshopjaimon sok idősebb generációs munkavállaló elmondta, hogy kifejezetten bátornak tartja a fiatalokat, hiszen mernek új utakat keresni és megkérdőjelezni a hagyományos módszereket. E bátorság részben abból ered, hogy a fiatalok más környezetben nőttek fel, ahol a hagyományos korlátokat gyakran megkérdőjelezhetik.

Mi a helyzet, ha tiszteletlenek?

Bár a fiatalok bátorsága inspiráló lehet, fontos, hogy megtanítsuk őket, hogyan fogalmazzák meg véleményeiket tisztelettel és konstruktívan. A tiszteletteljes kommunikáció elősegíti a munkahelyi harmóniát és lehetőséget ad arra, hogy a fiatalok véleménye és új ötletei eredményesen beépülhessenek a szervezet működésébe. Ha példát mutatunk és irányt adunk, a fiatalok képesek lesznek arra, hogy merész ötleteiket olyan módon nyújtsák be, amely elősegíti a konstruktív párbeszédet és az együttműködést.

A generációk közötti kapcsolatépítés és fejlődés kulcsa tehát a bátorság és tisztelet egyensúlyának megtalálása, ahol mindkét fél tanulhat egymástól és hozzájárulhat egy harmonikusabb és innovatívabb munkahelyi kultúrához. Az előítéletek helyett a nyitottság és a megértés révén tudunk elősegíteni egy harmonikus és produktív munkakörnyezetet.

A témáról beszéltem az RTL Reggeli-ben 4 percben:

https://rtl.hu/reggeli/2024/08/01/generacio-munkaero-racz-jeno-asszertiv-fiatalok