Dóri Spanyolországban dolgozott néhány hónapot gyakornokként az Erasmus+ program keretében. Élményeiről, tapasztalatairól kérdezzük.

A legtöbb egyetemista, aki szeretne külföldön is tanulni, leggyakrabban eddig még a tanulmányai alatt ment ki külföldre Erasmus ösztöndíjjal.
Te már diplomaszerzés után utaztál ki. Mi volt a program neve?

Igen, én az alapdiplomám megszerzése (ELTE) után mentem ki Spanyolországba az Erasmus+ Gyakornoki Programmal.  ami szerintem még sokkal klasszabb, mint a hagyományos egyetemi Erasmus program, mert itt már nem kellett suliba járnom órákra és vizsgázni stb., hanem csak dolgoztam odakint egy kortárs galériában heti 30 órában, amiért az egyetemtől kaptam "fizetést" (ösztöndíjat), plusz a galériától egy kis zsebpénzt, így elég jól el voltam, mert maradt időm a várost is felfedezni. Vannak, akik azért nem választják az egyetemi évek alatt az Erasmust, mert félnek, hogy csúszni fognak a tanulmányaikkal, ennek a az alprogramnak az esetén ettől sem kell tartani.

Hogyan lehet pályázni?

A lényeg, hogy akkor kell megpályázni, amikor még egyetemista vagy (tehát a diplomaszerzés utolsó félévében), az iskola honlapján pedig megtalál az ember minden információt a jelentkezéshez.  Amihez több idő kell, és így érdemes már hónapokkal előtte nézelődni az a gyakorlati hely és a  szállás, ugyanis ezeket magunknak kell találnunk, az egyetem leginkább a pénzbeli támogatást adja, a többit a magunknak kell megszervezni. Elég sok papírt kell kitölteni hozzá, de az ügyintézők nagyon kedvesek és segítőkészek (amiért nagyon hálás vagyok nekik), így szerintem pofonegyszerűen lehet jelentkezni, így ha soknak is látszik a jelentkezéshez és a kiutazáshoz a teendők listája, akkor sem szabad megijedni tőle! 

Sokak fejében az Erasmus szó hallatán egy olyan kép jelenik, ami a folyamatos bulizásról szól. Hány százalékban volt esetedben így, vagyis mennyi volt a bulizás és a tanulás/munka?

Szerintem ez nagyon ember függő. Az igaz, hogy nekem nagyon sok plusz időm maradt, így rengeteget kirándultam, sétáltam, körbenéztem mindenhol a városban és a környéken is egy-két helyen. Kipróbáltam a helyi tradicionális ételeket és helyeket és persze sokszor esténként elmentünk és beültünk a kint megismert munkatársaimmal/barátaimmal helyekre, inni, beszélgetni, "tapas-ozni". Így összességében én a munka versus szórakozás arányát egy olyan 40-60%-ra mondanám, bár hozzátenném, hogy én nagyon szerettem a galériában dolgozni is, így nekem az értékes munkatapasztalat mellett az is szórakozás volt. 

Miben adhat pluszt egy külföldi gyakorlat az itthonihoz képest?

Számomra több területen is pluszt adott. Szemnyitogató volt, bár nehéz ezt elmondani és átadni, hogy mi mindenben is, de csak 1-2 példát kiemelnék. Egy olyan nemzetközi környezetben lehettem, amivel itthon nem nagyon találkozik az ember. Különböző kultúrákat és ezzel együtt különböző szokású, életfelfogású embereket ismerhettem meg, akik van amiben ugyanúgy de van amiben egészen máshogy gondolkodnak. Érdekes volt látni, hogy mennyire mások és mégis mennyire ugyanolyanok vagyunk. A galéria ahol dolgoztam (Galería Maxó - mindenkinek csak ajánlani tudom) is nagyon különleges volt. Sokkal lazább, vidámabb és érdekesebb volt, mint bármelyik hely, ahol itthon dolgoztam, pedig én már tényleg kipróbáltam sok mindent. Ráadásnak még cicák is voltak minden galériában és bár én inkább kutyás vagyok, attól még jó volt őket simogatni szabadidőmben munkaközben, az is feltölti az embert.

Ilyen típusú művészeti galéria egyébként nincs is Magyarországon. Barcelonában viszont szinte csak ilyen helyek vannak, ahol a művészet, minden formája, legyen az festés, szobrászat, ékszer vagy agyag edények készítése stb. egytől egyig megtalálható és a legjobb bennük, hogy bárki számára elérhető. Olyan mindegyik, mint egy izgalmas üzlet: színesek, szól a zene, nyitott és hívogató, egyszerűen csak besétálsz, élvezed a hangulatot és ha tetszik valami csak megveszed, a művészet itt elérhető áron van. Persze benne van az is, így, hogy itt sokkal egyszerűbbek a festmények/képek, nyilván nem olyan, mint egy múzeumban vagy képgalériában, de nekem pont ezt tetszik benne, hogy nem kell elgondolkodnom, hogy bemehetek-e. Itthon sokszor olyan szürke, csendes, távolságtartó és sznob sok művészeti galéria, mintha csak az elit számára lenne elérhető. Barcelonában viszont úgy éreztem, hogy sokkal nyitottabb, hangosabb és barátságosabb a hangulat. Mi gyakornokok is kipróbálhattuk magunkat és festhettünk, alkothattunk. Ilyenkor úgy érzi az ember, hogy szabadság van, bármiben kipróbálhatom magam, amiben csak szeretném, a művészet pedig mindenkié.

Miért éppen Barcelonába utaztál?

Valójában először nem ide szerettem volna. Egy kis tengerparti városokát néztem ki magamnak egy "tisztességes" múzeummal.:D A barátnőm találta ezt a galériát itt Barcelonában, ahova azután jelentkezünk, hogy több helyről is azt írták vissza, hogy nem tudunk oda menni gyakorlatra. Barcelonából a galériából szinte egyből visszaírtak és nagyon kedvesek voltak, tárt karokkal vártak minket, már az elejétől fogva. Szóval mondhatni, hogy a véletlen hozta így, de én nagyon örülök, hogy így alakult, szerintem Barcelona egy nagyon hangulatos város, minden sarkon egy látni valóval. Nekünk kelet-európai embereknek az, ami ott van, egy egészen más világ. Barcelona egy igazi tengerparti város: napfényes, boldog és laza, ugyanakkor nyugodt és pörgős is egyben. Olyan hely, ami magával ragad és azt mondod, hogy "itt aztán tudnak élni az emberek"!  Persze, nem szeretnék hamis ábrándokba kergetni senkit sem, az élet itt sem csak cukormáz és vidámság. Voltak azért bonyodalmak és megoldandó dolgok, egy ilyen például hogy minket a szállással átvertek, amire a helyiek csak annyit mondta, hogy "Welcome in Barcelona!", szóval ezzel például érdemes vigyázni és nagyon körültekintőnek lenni. Persze ahogy egyetlen ország vagy város sem tökéletes, úgy itt sem volt minden habos torta. Ezen kívül volt még pár csavar ebben a pár hónapban, de hála Istennek, sikerült mindent megoldani és kint mindenki nagyon segítőkész volt, így most már csak azt mondom mindenre, ami történt, hogy ezekkel is gazdagabb lettem jó pár érdekes sztorival. Na meg az élet mindig bizonyítja, hogy nem kell túl izgulni a dolgokat, valahogy úgy is lesz, olyan még nem volt, hogy sehogy se lenne. Szóval csak nyugi.

 Mi tetszett legjobban a városban (vagy az helybéliekben)?

Ezt nehéz igazán megfogalmazni... Az emberekben: A mentalitásuk, az élethez való hozzáállás, a lazaság, boldogság, sokszínűség, közvetlenség. a szabadság és valahogy azt üzenik, hogy légy önmagad, csináld ami boldoggá tesz élj úgy hogy boldog legyél.
A városban: A napfény, a sok látnivaló, az egyik oldalon tenger, a másik oldalon hegyek, gyönyörű épületek, utcák,  mindenhol művészet (galériák, építészet, utcazenészek, falfestmények, a boltok csúszdával, menő múzeumok,  pálmafák...minden egyszerű és mégis részletben gazdag.

Mit üzensz azoknak, akik éppen a hezitálás stádiumában vannak azzal kapcsolatban, hogy belevágjanak-e?

Azt, hogy egy percet se gondolkodjanak tovább. A munka világa egy egész életen át vár ránk. Egy ilyen lehetőség azonban, nem sokszor adódik, hogy valaki fizeti, hogy külföldön "nyaraljak" több hónapot. Szerintem amíg fiatal valaki és amíg nem kell, hogy elkezdje "felnőtt" életet, mondjuk egy teljes munkaidős állással, addig minden ilyen lehetőséget meg kell ragadni, mert később már annyi minden leköt minket, hogy abból kiszakadni és ilyen kalandokra, tapasztalatokra és persze kapcsolatépítésre már nem nagyon lesz alkalmunk a későbbiekben. A program során ugyanis nemcsak a nyelvismeretünket fejlesztjük, hanem nemzetközi tapasztalatokkal és kapcsolatokkal gazdagodhatunk.

Tudom, hogy most folynak a viták az Erasmus programmal kapcsolatban. Jelenleg azt olvastam erről, hogy az alapítványi fenntartású felsőoktatási intézményekben tanulóknak nem kell félni...Bízom benne, hogy feloldják a korlátozást és sikerül sok egyetemen megtartani ezt a nagyszerű lehetőséget, és kivívni  Erasmus program visszanyerését minél több intézményben. Azt mondom, hogy amíg adódnak ilyen lehetőségek, addig nem szabad félni, ki kell lépni a komfortzónánkból és belevágni a nemzetközi tapasztalatok szerzésébe, a világ megismerésébe!

Még egy tipp: Beszéld rá az egyik barátodat, hogy ő is pályázzon, úgy még nagyobb kaland lesz!

Ha tetszett a bejegyzés, megoszthatod másokkal is!