Minden az Alfa, Z-, Y-, X generációkról, a boomerekről, s még a veteránokról is!

Pán Péter, STOP!

Pán Péter, STOP!

Hogyan beszéljünk a gyerekkel a háborúról?

2022. február 24. - panpeterstop

 A mai digitális korszakban elmúltak azok az idők, amikor eltitkoltuk gyermekeink elől a globális világ eseményeivel kapcsolatos ijesztő igazságokat. De hogyan beszéljünk nekik ezekről?

child-g51725c6c7_1920.jpg

A mai napon sokaknak a szíve elszorult az ukrán-orosz háborús hírek hallatán. Ki az Ukrajnában élő rokonaira, barátaira gondolt, ki saját gyermekeire, ki háborút megélt nagyszüleire. A gyerekeket, fiatalokat sem hagyta érintetlenül a hír, a Tik-Tokon a hírek és az álhírek talán sebesebben terjednek, mint a híroldalakon. Mit tegyünk, ha a gyerekünk megretten a hírek hallatán?

 Szorongó nemzedék

A Z generáció meglehetősen szorongó nemzedék - az alfa-nemzedék is hasonlóan -, amit nem is lehet csodálni, hiszen nonstop sokkal több és talán sokkal nyomasztóbb hírek jutnak el hozzájuk, mint a korábbi nemzedékekhez az ő korukban. Ki ne hallott volna a TikTokon korábban keringő lefejezős videókról? Újabban az ukrán-orosz helyzetről is látható minden a közösségi oldalakon, a fiatalabbak által preferált TikTok sem kivétel: mindkét oldalról bemutatják hány tank, hány katona stb. mozdult meg egymás ellen, egy fiatal ukrán katona beszámolóját is bemutatják arról hogyan kerültek bombázás alá, a 35 éves ukrán katona temetése is látható stb.

Honnan tudom mindezt? Éppen egy projektet tartottam egy középiskolában többedik alkalommal, ahol ha végeztünk mindig megbeszéljük az éppen aktuális eseményeket, most a háború volt a fő téma. Megdöbbentett a 16 Kristóf - akinek a nagyszülei nemrég költöztek át hozzájuk Kárpátaljáról - beszámoló arról mennyi mindent tudott meg a háború természetéről tegnap vacsoránál nagymamájától. Bizony, a háborút átélt nemzedékek sokat tudnak mesélni arról, milyen volt embernek maradni, amikor ropogtak a fegyverek. Kristóf azt is mondta, hogy utána a húgát kellett nyugtatgatni, mert neki túl sok volt a nagymama visszaemlékezése. Az idősebb gyermekek szülei, nagyszülei bonyolultabb beszélgetéseket folytathatnak a háború veszélyeiről és okairól, de ha egy 7 év alatti gyerekről van szó, az ilyen beszélgetés nagyobb finomságot igényel. A kisebbeknek a lehető leghiggadtabban érdemes elmagyarázni, mi történik a világban, anélkül, hogy rájuk ijesztenénk.

Legyünk elérhetőek, ha kérdez

Sajnos, még ha otthon meg is védi a szülő a gyereket a nem neki való hírektől,  valószínűleg ismerőseiktől, tanáraitól, edzőtársaiktól vagy a közösségi médiától meghallják ezt a hírt. Éppen ezért legjobb, ha nyitottak vagyunk és próbálunk felkészülteklenni. Sőt, legjobb ha a szülőtől hall ezekről a hírekről elsőként, mielőtt mások riogatnák.

Fontos olyan légkört teremteni otthon, amelyben, kérdéseket tehetnek fel az őket körülvevő világról. Ha azt tapasztalják, kerüljük a kényes témákat, akkor valószínű, hogy a jövőben nem hozzunk fordulnak majd ezekkel a témákkal.

A felfokozott politikai időkben, különösen amikor a „háború” szót a legtöbb hír- és digitális csatorna közvetíti, fontos, hogy a szülők  válaszoljanak ezekre a kérdésekre, még akkor is, ha nem tudnak pontosan mindent. Különösen fontos, hogy szabadon tudjanak velünk az ott látottakról, halottakról beszélni a gyerekek, hiszen nem minden felnőtt lát bele abba a digitális világba, ami egy gyereket körülvesz, hiszen gyakran a tinik és a szüleik külön médiaburkokban élnek.Ha nyitottak vagyunk ezekre a kérdésekre, azt jelezzük a gyermekünk számára, hogy „elhordozzuk ezeket a gondokat, terheket” helyettük.

Őszintén és kontextusban

Fontos, hogy ne próbáljuk kikerülni a témát, még ha kényelmetlen is számunkra, és helyezzük kontextusba a történteket, hogy jobban megértsék: „Igen, lehetnek feszültségek, amelyek fokozódnak az idegen országokban, azonban sok felnőtt van szerte a világon, aki nem akarja, hogy háború történjen”.

Vigasztaló lehet számukra a tudat, hogy többen vannak, akik nem akarják, hogy háború történjen, és mindent megtesznek, hogy elkerüljék a legrosszabb forgatókönyvet. Őszintén azt is megígérhetjük, hogy ha a helyzet megváltozik, és a veszély közvetlenebbé válik, akkor elmondjuk nekik.

Ha nincs meg a jó válasz

Nem baj, ha nem tudjuk a választ minden kérdésre. Nem szabad megijedni, ha olyat kérdez, amire képtelenek vagyunk válaszolni, vagy magunk sem tudjuk a választ. Hiszen nem is mindig azért kérdez, mert csupán a választ várja, hanem azért, hogy tudjon velünk beszélgetni, hogy kibeszélje ijedségét, félelmét és megnyugtató választ kapjon. És ez a megnyugtató válasz lehet az is, hogy "ezt nem tudom, de én itt vagyok neked, nekem bármit elmondhatsz." Van, hogy a megnyugtatásra szánt mondatokat többször is el kell ismételni.

 Engedjük meg gyermekeinknek, hogy kifejezzék saját véleményüket, érzéseiket. Ha a gyerekek segíteni akarnak a háború áldozatául esett gyerekeknek, örüljünk együttérzésüknek és segíthetünk  megérteni, hogy az erőszak általában nem konstruktív megoldás. Tájékoztathatjuk őket arról, hogy vannak olyan szervezetek, például a Nemzetközi Vöröskeresztről, amely bármely ország áldozatain segíthet, akár háború idején is.

Életkornak megfelelően

Használjunk olyan szavakat és fogalmakat, amelyeket a gyerekek megértenek. A magyarázatot igazítsuk a gyermekek életkorához, nyelvéhez és fejlettségi szintjéhez. Egy öt éves gyerek, aki ijesztő megjegyzéseket hall rakéták kilövéséről, katonák sorozásáról nem képes eldönteni, hogy ezek a rakéták az ő utcájukban csapódnak be vagy egy másik országban vagy a világ másik részén. Éppen emiatt az ő nyelvükön kell megértetni velük a helyzetet és fontos megnyugtatni őket. Ha látott valamilyen harcos jelenet egy mesében - például a Mulanben -akkor azt is segítségül lehet hívni és visszaemlékezni a mese tartalmára és azt a végkicsengést erősíteni benne, hogy minden háborúnak vége szakad. Nem véletlenül használják a meséket terápiás célokra is. Nem mindegy milyen mesét választunk ehhez,  lehetőleg olyat érdemes, amelyik láttatja a gyerekkel, hogy mi minden megtörténik az emberrel, mire vagyunk képesek, mit tehetünk a világ jobbításáért, miként győzzük le a nehézségeket. Az is lehet, hogy a kisebb gyermekek nem beszélnek közvetlenül a háborúról, de félelmeik megjelenhetnek a játékukban, lehetőséget adva a beszélgetésre.  Előfordulhat, hogy egyes gyerekek nem akarnak beszélni gondolataikról, érzéseikről vagy félelmeikről. Kényelmesebb lehet képeket rajzolni, játékokkal játszani, vagy történeteket kitalálni.

Korlátozzuk a médiafogyasztást

Ne hagyjuk hogy a gyerekek előtt folyamatosan be legyen kapcsolva tévé  erőszakos vagy felkavaró képsorokkal, zavaró vagy traumatikus jelenetekkel. Ilyenkor különösen fontos a szülői szűrő is a közösségi média használat során is felbukkanhatnak nem nekik való hírek. Időben is hasznos lehet korlátozni az eszközhasználatot, hiszen akkor több idő jut mozgásra, kültéri tevékenységekre, amelyek a stresszt is jobban levezetik.

Ügyeljünk saját mentális egészségünkre

Mind a kisebb, mind a nagyobb gyerekeket nagyon érdekeli hogyan reagálunk a világ eseményeire. "Érzelmi csápjaikkal", rögtön leveszik mi milyen állapotban vagyunk. A gyerekek a szülő és a pedagógus viselkedését modellezik, ezért az hogyan reagálunk most, milyen állapotban vagyunk, példaértékű számukra. Ahhoz, hogy gyermekeink nyugodtak maradjanak, függ attól mi milyen mentális állapotban vagyunk. Ha mi szorongunk, a nemzetközi események, a háború miatt, a gyerekek általában úgyis észre veszik, és ha nem tudják az okát, azt gondolhatják, hogy ez az ő hibájuk. Attól tarthatnak, hogy valamit rosszul csináltak. Hasznos inkább bevallani hogyan is érezzük magunkat és odafigyelni magunkra is. Kellő önismerettel kitapasztalhatjuk, mi működik nálunk a legjobban a szorongás szintjének csökkentésére, amikor a hírek stresszelnek. Óriási különbség van aközött, hogy valaki „tájékozott” és „teljesen elmerül” az aktuális hírekben. Hasznos lehet saját médiafogyasztásunkat is kontrollálni ebben az időszakban. A kiegyensúlyozott médiafogyasztás azt is jelenti, hogy nem (csak) a legfrissebb rossz hírekre koncentrálunk, hanem szándékosan keresünk olyan emberi történeteket, akik valamilyen pozitív, hősies dolgot vittek véghez. Ezeket  meg lehet osztani gyermekünkkel a "saját nyelvükön", így segíthetünk nekik megérteni, hogy a katasztrófák a legjobbat is kihozhatják az emberekből, nem csak a legrosszabbat.

Ha a szülő arról beszél, hogy ki kell tartani és minden rossznak vége szakad, ám közben látja a gyermek, hogy egyik pillanatról a másikra összeomlik, elengedi magát és egy zokogórohamban tör ki, vagy hogyha agresszív magatartást tanúsít, akár a közösségi médiában olyan kommenteket ír le, amik inkább az uszításra, a bűnbakkeresésre irányulnak, akkor sem azt nem lehet várni tőle, hogy megnyugodjon, sem azt, hogy ilyen helyzetekben helyt tudjon majd állni és az embertársai felé empatikusan tudjon megnyilvánulni.

Amikor kell a speciális figyelem

Azokat a gyerekek, akik a múltban valamilyen traumát vagy veszteséget éltek át, különösen érzékenyen érhetik a háborúról szóló hírek, az ettől való fokozott félelem. Ezeknek a gyerekeknek extra támogatásra és odafigyelésre lehet szükségük. Fontos számukra a napi rutin megtartása, a folyamatos kommunikáció az iskolával és szükség esetén iskola-, gyermekpszichológus felkeresése. Lehetnek arra mutató jelek, hogy a gyermeknek további segítségre lehet szüksége, többek között a folyamatos alvászavarok, a tolakodó gondolatok, képek vagy aggodalmak, vagy a halállal, a szülők elhagyásával vagy az iskolába járással kapcsolatos visszatérő félelmek és szomatikus jelek, például has-, fejfájás stb.

A gyermekkor megőrzése

Fontos, hogy gyerekek megmaradjanak gyerekeknek.  Vannak gyerekek, akikhez kevésbé jutnak el ezek a hírek., lehet azért, mert nem akarnak belegondolni, mi történik a fél világban. Inkább labdáznak, fára másznak vagy focizni mennek. Vannak a gyermek akiket megnyugtat a tudat, hogy a dolgok „messze” történnek, ha ez megnyugtatja őket, és halljuk, hogy ismétlik, hagyni kell. Van akik úgy érzik, hogy most így kell gondolkodniuk a dolgokról, hogy biztonságban érezzék magukat.

Ha tetszett a bejegyzés, megoszthatod másokkal is!
UPDATE: A poszt megjelenése óta az Inforádió is készített interjút erről velem: 
A blog Facebook-oldalán is gyakran osztunk meg új posztokat! 
Nézz be az Instagramra is!
Feliratkozhatsz a hírlevélre is. 
Kövess a blog.hu-n, hogy ne maradj le egy új posztról sem! 
Ez pedig a honlapom.
Szerző: Bereczki Enikő ifjúsági és generációs szakértő, mentál higiénés specialista
Az ide nem illő, politikai tartalmú, gyűlöletkeltő, obszcén, trágár kommenteket kimoderáljuk!

A bejegyzés trackback címe:

https://panpeterstop.blog.hu/api/trackback/id/tr3917765590

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása