Nagy hozadéka az elmúlt hónapoknak az a tapasztalat, hogy a személyességet semmi sem pótolhatja. Nyilvánvaló, hogy ehhez szükséges egy belső igény is, de egyre több fiatal túltelítődött digitálisan és bizakodik, hogy ez a tanév nem végződik lezárásokkal, amely megfosztja őket egymás és a tanárok, munkatársak motiváló személyes jelenlététől.
2020-ban mindannyian egy olyan élethelyzetben találtuk magunkat, amely alapjaiban változtatta meg a mindennapjainkat. A hirtelen jött krízis után az elhúzódó stresszhelyzettel kell megbirkóznunk, miközben a gyermekek, fiatalok ebbe a helyzetbe nőnek bele, és az új keretek között kellene szocializálódniuk, miközben a szocializációs színterek beszűkültek. Mostanra - a kézmosás fontosságán és a PCR-teszt jelentésén túl is - már sok mindent tudunk, amit ilyen és hasonló helyzetekben lehet tenni megsegítésükre. Persze van még tanulni és vannak olyanok is, akik a negligálás félrevezető útját választják az elhúzódó küzdelemben.
A Covid pandémiából idővel endémiává szelídülve velünk fog maradni, éppen ezért a szülők, a pedagógusok, a fiatalokkal foglalkozó szakemberek feladata kibővül. A Neteducatio gondozásában megjelent friss kötet szerzőivel arra vállalkoztunk (én egy fejezettel), hogy eddigi tudásunkat és tapasztalatainkat összegezzük, így adva kapaszkodókat szülőknek és pedagógusoknak, a pszichológia és a pedagógia eszköztárával felvértezve.
A könyv témáiról a szerzőkkel a Lelki egészség hetén "rendhagyó szülői értekezletet" tartott a könyv szerzőivel a Netudatio szervezésében, ezt itt lehet megnézni: