Minden az Alfa, Z-, Y-, X generációkról, a boomerekről, s még a veteránokról is!

Pán Péter, STOP!

Pán Péter, STOP!

Hol dolgozik majd a Covid-generáció?

2021. március 12. - panpeterstop

Van, aki vérplazmát ad; van, aki diplomásként sült krumplit süt. Egyesek tanulás helyett fizikai munkát végeznek. Sokan pedig munka nélkül maradtak. Kevés az olyan Z-generációs, akinek a járványhelyzetben is zökkenőmentesen zajlik az élete.
woman-6014900_1920.jpg

A Z-generációra egyre többen utalnak  COVID-, vagy „lockdown generationként".  Az angol lockdown kifejezés lezárást jelent, a járvány következtében egy ország vagy város teljes lezárására célozva ezzel. Az ENSZ munkaügyi szervezete az ILO és az Unicef  is így nevezi a kb. 2009 és 1995 között született fiatalokat, mivel meghatározó közös fiatalkori élményük lettek a járvány miatti intézkedések és az ezzel járó bezártság, korlátozott lehetőségek. A periférián élő fiatalok közül sokaknak nem adatik meg, hogy otthon online tanulhassanak. Több nagycsaládnál nincs elég eszköz ehhez, és vannak olyan családok, ahol a gyerekekre is számítanak most a megélhetés biztosításában. Egészen elképesztő beszámolókat hallottam vidéki pedagógusoktól arról hogyan járnak ki óra helyett hatodik-hetedik osztályos diákjaik a mezőkre kártékony pockokat mérgezni, mások kőkemény segédmunkára mennek el ebben az időszakban tanulás helyett.

Hogy is néz ki ez elméletek helyett a valóságban? Indítsunk egy 16 éves srác történetével!

 

Bence értelmiségi családból jön, édesanyja orvos. Elsőre felvették egy elitgimnáziumba, ehelyett mégis egy szakközépiskolát választott. Arra a kérdésre, hogy miért éppen azt, egyszerűen rávágta: mert lusta. Ugyan az iskolapadban enyhén szólva nem a szorgalom mintaképe, de 15 évesen sikeresen tőzsdézett, sakkot oktatott kisebbeknek és replika sneakerekkel üzletelt az Instagramon. A járvány jött és egyre laposabbak lettek a napjai: az iskolában az első hullámban egyetlen online órájuk sem volt megtartva náluk ("Csak pihenjetek egyenlőre gyerekek!"), a minimális emailben kiadott anyagot sem várták vissza, így a tanulásnak nem volt tétje, a válságban már nem tőzsdézett, visszaesett a kereslet a drága sportcipőkre, ahogyan a sakkoktatásra. Bence szerencsére nem roskadt magába, új célt tűzött ki: megszerezte a jogosítványt robogóra. 18 éves bátyja irataival és neve alatt egy ételfutárszolgálathoz szegődött. Azóta is ott van, több-kevesebb sikerrel a tanulással is összehangolja munkáját. Bence azt is megosztotta velem, hogy sok kortársa nem éli meg ilyen könnyen ezt az időszakot: többen vendéglátásban dolgoztak diákmunkán, és őket bocsájtották el rögtön, voltak, akik nem tudtak mit kezdeni szabadidejükkel, rácsúsztak a drogra, a gyógyszerre ivásra, többek szülei elváltak ezekben a hónapokban és voltak olyanok is, akik családjában mindkét szülő munkahelye megszűnt. Egyik haverjának családjában mostanra élték fel a tartalékokat. Bence tanácsára átnézték mit tudnának eladni, meghirdetni a neten. Nem győztek hálásnak lenni segítségéért, hiszen 400 ezer forint jött össze egy hónap alatt a rég nem használt szobabicikliből, kenyérsütőből, szekrény mélyén lapuló soha nem hordott ruhákból, az építkezésből megmaradt ablakokból és még sorolhatnánk. Bence bátyja mutatta meg nekik azt is hogyan kell ügyfélkapun keresztül regisztrálni és álláskeresési járadékra jelentkezni.

Bizony ám, több fiatal is állás nélkül maradt ezekben a hónapokban! A 25 év alatti fiatalok körében regisztrálták a legnagyobb arányú növekedést az álláskeresők közt az EU-ban. Azoknál a szerencsésebb  fiataloknál, akik nem veszítették el állásukat vagy diákmunkájukat is, sok esetben drasztikusan csökkent a fizetett munkaórák száma, (az ENSZ munkaügye szervezetének, az ILO-nak a globális felmérése szerint). Érdekes, hogy az EU-val pont ellentétesek az adatok nálunk, itt a 25 év alattiak körében kevés a munkanélküli.

Hogy lehetséges az, hogy nálunk ilyen jók az adatok?



Egyrészt, mert nálunk a 25 év alattiak körében alacsony a regisztrációs hajlandóság. Ahogy Bencéék történetében is láthattuk  többen azért nem regisztrálnak, mert nem tudják, hogyan kezdjenek hozzá, így a hivatali ügyintézésben való járatlanság is visszatarthatja őket. Mások pedig nem biztos, hogy rendelkeznek az álláskeresési járadékra való jogosultsággal, így ők nem jelennek meg a statisztikában. Több fiatallal is beszélgettem arról hogyan élik meg anyagilag a jelenlegi, közel egy éve indult krízist, mely világválsággá nőtte ki magát. Egyedül Bence kérte (érthető okokból), hogy változtassam meg a nevét, a többiek arccal és névvel is vállalták történetüket (köszönet érte!).

Nézzük, ki hogyan vészelte, vészeli át ezt az időszakot!

 

Akinek ismerősök segítettek

 

A 25 éves Dorina egy egészségügyi magáncégnél asszisztensként dolgozott, tavaly az első hullám idején:


"A munkám egy elég kockázatos szakma a Covid szempontjából. Tavaly tavasszal kb. 3 hónapra bezártunk, így kényszer-szabadságra kerültem. Ha jól emlékszem április közepétől július elejéig voltunk zárva. Ekkor hirtelen nem mertem semmire költeni, mert nem tudtam, hogy a következő hónapban lesz-e fizetésem, vagy hozzá kell nyúlnom a tartalékaimhoz. Az a munkahelyem semmit nem fizetett. Ez rossz érzés volt. Szorongató érzés, de csak pár napig voltam kilátástalan helyzetben. Vállalkozó ismerőseim pillanatok alatt "felhúztak" egy online webshopot futárszolgálattal. Ők céltudatosan munkát szerettek volna adni a munka nélkül maradt fiataloknak, főként ismeretségi körükben. Konkrétan segítő szándékkal indították a vállalkozást. Ismertek és meghallották, hogy nincs munkám, úgyhogy egyből felajánlották egy állást: adminisztrálnom kellett, új termékeket kellett feltöltenem a honlapra. Két testvérem is odakerült, így húztuk ki ezt a necces időszakot. Nagyon szép fizetést kapott közülünk mindenki. Szerencsés vagyok, mert nagyon rugalmas munkabeosztásban lehettem ott, nagyon szép környezetben. Amikor véget ért az első hullám ez a futáros cég leállt és én visszamentem az egészségügyi céghez. Ha nem mentem volna vissza, nagy bajban lettek volna, mert olyan gyorsan nem találhattak volna új munkatársat az én munkakörömben. Ha az ismerősömék nem vettek volna fel, akkor biztos vagyok benne, hogy nagyon nehezen éltem volna meg a helyzetet."

Ahogy Dóra és Bence beszámolójában is megfigyelhetjük a koronavírus által leginkább sújtott gazdasági ágazatokban jórészt fiatalok dolgoznak. Többen nincsenek bejelentve és sokkal nagyobb arányban élnek vendéglátásból, rendezvényszervezésből és turizmusból, mint az idősebbek, és sokkal többen vannak köztük a szabadúszók is, akiket eddig egyik kormány sem igazán tudott beilleszteni a koronavírus utáni életre tervezett gazdasági mentőcsomagjaiba sem.
A gazdasági válság is meghatározhatja a Z-generáció nemcsak a jelenlegi, hanem a jövőbeli munkavállalási lehetőségeit, a karrierutak alakulását is. Félő, hogy többszöri kudarcot megélve többen elveszíthetik a továbbtanulási, álláskeresési motivációjukat. Többen kénytelenek a képzettségüknél alacsonyabb munkát is elvállalni, ami karrierútjukat, kereseti lehetőségeiket befolyásolja akár hosszabb távon is. Akik pedig  hosszabb időre inaktivitásban ragadnak, könnyen elveszíthetik tudásukat, önbizalmukat. A nem dolgozó-nem tanuló (idegen szakszóval NEET) életformából pedig szinte lehetetlen kitörni. Csak azok az emberek, tudják hatékonyan „árulni magukat” az álláspiacon, akik összeszedik magukat és a traumák ellenére is képesek megőrizni egészséges önbecsülésüket, ami nem is olyan egyszerű. Ráadásul a szociális bezártság által felerősödött lelki problémákat az állásinterjún hamar felismerhetik az erre érzékeny HR-esek.

 

Diplomásként az olajsütő mögött

 

A 21 éves Simon a közösség média oldalára Story-ban fogalmazta meg gondolatait, melyeket nekünk is továbbadott: 

simon_t.jpg
"Lehet rosszul vizionálok, de van valami, ami nagyon aggaszt. A Covidból fakadó veszteségek természetesen mindenkit érintenek, de mekkora a kiszúrás a frissen végzett egyetemistákkal? Most senki nem várja őket diploma után, hogy gyere dolgozz nálunk!  De nem is ez a félelmetes, hanem az, hogy 4-5 év múlva, amikor minden olyan lesz, mint régen, kiket fognak megkeresni és dolgoztatni? Az akkor éppen frissen diplomázott fiatalokat. Akik pedig most végeznek, ott maradnak egy diplomával a kezükben, munkatapasztalat nélkül, és kinek fognak kelleni? Személy szerint én most végzem a gyakorlatom egy gazdasági egyetemen. Az évfolyamom körülbelül 70%-a nem talált munkát. Ott tartunk, hogy McDonald’s-ba kell a legtöbbeknek elmenni sült krumplit sütni, és a kereskedelemről szóló szakdolgozatukat erről a munkatapasztalatról kell írniuk. Mérges vagyok, de a legrosszabb, hogy még azt sem tudom, kire lehetek mindezért mérges..."

Tényleg ennyire durva a helyzet? 

Sokan azon vitatkoznak, hogy lehet-e Covid-generációnak nevezni a mai fiatalokat. Semmi akadályát nem látom annak, hogy miért ne nevezhetnénk így is őket, csak éppen minek... Tény, hogy a meghatározó fiatalkori nagy horderejű történések és azok közös megélése generációalakító tényező. Dr. Veszelszki Ágnes nyelvész 2020 elején megjelent Karanténszótára is jól érzékelteti, hogy a világméretű koronavírus-járvánnyal, a karanténnal, az életünk teljes megállításával, lelassításával olyan teljesen újszerű helyzetben találtuk magunkat néhány hónap alatt, hogy nem voltak fogalmaink az új, nyelven kívüli jelenségek megnevezésére, ezért újak kellettek (lettek is: határzár, a vírustagadó, a koronavírus-szkeptikus, elgyőrfipálosodás, karanténháj stb.). A maszkhasználat, az oltakozás, az online oktatás, a home office, bizonyos iparágak teljes leállása, több millió ember halála, fontos életesemények (szalagavató, szóbeli érettségi) elmaradása, a bezártság és még sorolhatnánk nem múlik el nyomtalanul. .. Hasonlóképpen az Y-generáció életében is fontos szerephez jutott a 2001 szeptember 11. ahogyan a 2008-as gazdasági válság is.Már tudható, hogy a 2008-as válság jelentősen érintette mind a többi országban élő, mind a magyar fiatalokat, például sokáig felülreprezentáltak voltak a munkanélküliek között a frissdiplomások. Több fiatal diplomás a várhatóhoz képest rosszabbul fizető állásokba volt kénytelen munkát vállalni, hiszen nem volt pénze kivárni egy jobb állásajánlatot. Sok akkori fiatalnak a szülei sem tudtak segíteni, hiszen az Y-generáció szülei közül nagyon sokan a devizahitelek csapdájában vergődtek ekkor és megindult a tömeges munkaerőkivándorlás is Nyugat-Európába. Egy amerikai tanulmány szerint jelenleg a világjárvány által leginkább sújtott gazdasági ágazatokban jórészt fiatalok dolgoznak. Amerikában míg a 45 év alattiak 52 százaléka mondta azt, hogy a járvány miatt elvesztett legalább egy állást, küldték fizetés nélküli szabadságra vagy csökkentették a munkaidejét, ugyanez az arány 45 éves kor fölött csak 26 százalékos. Válságok idején az idősebbeknek azért lehetnek valamennyire helyzeti előnyben, mert a gazdasági válságokat ciklikusan követő konjunktúrákban ők többet éltek- életkorukból kifolyólag - így a gazdasági felíveléskor akár félre is tudtak tenni a nehezebb napokra, vagy volt lehetőségük a gazdasági fellendülés alatt helyrerázódni anyagilag. Az Atlantic cikke szerint a fiatalabb generációk sínylik meg legjobban a gazdasági válságokat és sajnos az prognosztizálható, hogy sajnos ez most sincs vagy sem lesz másképp.
A jó hír az, hogy a fiatalok rendkívül rugalmasok. Rengeteg fiatal tisztában volt már a járványhelyzet előtt is azzal, hogy egy folytonosan változó világban él, amelyben semmi sem biztos (emiatt is gondolják többen azt, hogy annyi köztük a szorongó). A pandémia ráerősített a kiszámíthatatlanság bekalkulálásához, melyben kulcs a reziliencia, a változásra való készség, a találékonyság. Nézzünk erre is néhány egyéni történetet! 

Friss házasként a COVID idején
Márknak a fotója ismerős lehet azoknak, akik hallgatták már az előadásaimat (azért mindegyiken nem vele példálózok, de gyakran előfordul). Többször őt hozom fel példaként, mint olyan Z-generációst, aki tudott mit kezdeni a tudás demokratizálódásával és tutoriálvideókból már gimnázium alatt magas színvonalon elsajátított egy olyan szakmát, amit egyetemen így jelenleg még nem tudnak megtanítani. Húszévesen már előadóművészeknek, sztároknak készített videókat és a világ számos pontján megfordult projektekkel. Kíváncsi voltam ebben a szakmában hogyan élte meg a járványt:
szekelyhid_d.jpg"Az elején volt nagyon durva és kiszámíthatatlan, de azóta valamilyen szinten visszaálltak a folyamatok. Vagyis inkább azt mondanám új megrendelők jönnek a régiek helyett, például a rendezvényes felvételek már nem kellenek, cserébe ott van a streaming. Koncert nincs, helyett egyre több videoklip kell. Sokan úgy gondolják - és mondjuk ez igaz is - , hogy nem lehet elérni az embereket most már sehogy, csak az interneten és annak is a legjobb módja a videó. Ez így jól hangzik, viszont kb. 2 hónapig semmi munka nem volt, ha jól emlékszem április és május környékén talán. Szerencsére decembertől februárig hihetetlen mennyiségű munkám volt még, stabil cégek, fix pénzügyi háttérrel és tervekkel voltak a megrendelőim, minden napra volt valami, sőt, volt, hogy két projekt is összejött egy nap, ami azzal járt, hogy a járvány előtt majd megszakadtam. Jól jött a nyugalom és hát az esküvőre készültünk." Márk azt is bevallotta, hogy az esküvő kapcsán zavarta őket, hogy korlátozták a meghívottak számát, csak maximum 60 főt engedélyeztek. A nagy rokonság és a baráti kör miatt nehéz volt kiválasztaniuk azt a 60 fontos embert. Pozitívumként élték meg, hogy vége lett az első hullámnak és így legalább nem kellett maszkot hordani esküvő alatt.

Frida Márk kortársa. Közös bennük az, is, hogy az ő esküvői előkészületeikbe is beleszólt a járvány. Mégis úgy döntöttek, hogy megtartják tavasszal, még ha csak szabad téren és szűk körben is (a többiek Facebook-live-on nézhették). A gazdasági válsággal így néztek szembe friss házasként:
varga_eskuvo2_1.jpg"Esküvő után nem sokkal a férjemet, aki az ingatlan szakmában dolgozik fizetés nélküli szabadságra rakták. Mivel én egyetemista vagyok diákmunkában dolgoztam, de a diákokat egyből elbocsátották, szóval ott voltunk, hogy nem tudtuk, hogy fogjuk kifizetni a lakbért... Hála Istennek a lakástulajok nagyon kedvesek voltak és lecsökentették a lakbért egészen a vírus idejére, így a lakhatásunk megoldódott. Majd 2 hónap után a férjem visszakapta a munkáját, de még nagyon alacsony fizetéssel, így továbbra is nehézkes volt az anyagi helyzetünk. Sajnos én sem találtam sehol munkát a szakmát, mint fotós, hiszen ebben a helyzetben sokaknak az egyéni fotó már "luxuscikké" vált, teljesen érthetően. Ez okok miatt a félretett pénzünk - például autóra vagy esetleg bármi másra - elkezdett fogyni, hiszen abból kellett megélnünk. Igazán nyár közepére kapta vissza férjem a régebbi fizetési szintjét, így ott egy kicsit fellélegezhettünk. Nekem pedig ősszel kezdett újra munkám lenni, mint fotós, de addig nálam eléggé nagy volt a pangás. Hála Istennek már kezdünk helyreállni, viszont a félretett kis pénzünk bőven a felére csökkent, így most újra gyűjtögetésben vagyunk. Szóval a teljes biztonságérzetünk anyagilag még nem jött vissza, de bízunk benne, hogy hamarosan ez is változik."

Jót tenni és pénzt is keresni

Kevesen ilyen bizakodóak, mint Fridáék, és sajnos nem jellemző, hogy sokan a viszontagságos időkre tartalékokban gondolkodnának. A jó példáknál maradva álljon itt még Jonatán története, aki úgy tesz jót másokkal, hogy még pénzt is kap érte! Nagyon érdekelt honnan szerzett erről a lehetőségről tudomást:
ben_joyce_bon.jpg"Egy barátom régebbről beszélt nekem erről, ami meghozta a kedvem, és utána nagyobb bizalommal olvastam el a metrókocsikban kirakott plakátokat és hirdetéseket a vérplazmaadásról. Ez nem is vér, hanem vérplazma-adás, amiben az a különbség, hogy nem a véremet veszik le, hanem a véremet átfolyatják egy műszeren, ami kiszűri belőle a vérplazma fehérjéket, majd a vért a műszer másik oldalán visszavezetik a véráramba. Kevésbé megterhelő, mint egy véradás." - avat be a részletekbe az elsős éves orvostanhallgató, majd így folytatja:
"Volt egy orvosi vizsgálat az első alkalommal, hogy alkalmas vagyok-e erre. Vannak szabályok a vérplazmaadás előtti napra és aznapra, amik főképp az étkezésre és a fizikai megterhelésre terjednek ki. Minden alkalommal van egy kisebb orvosi “vizsgálat”, hogy továbbra is minden rendben van, csak ezt követően kerülhet sor a plazmaadásra. Nagyjából egy óra az egész folyamat, majd ezt követően helyben ki is fizetik készpénzben. Mint tudjuk gyógyszerkészítményekre használják a leadott plazmát. Alapvetően nagyjából heti egy alkalommal csinálom, ha éppen nem rohanós időszak van. Így a heti 1 alkalommal nagyjából 30-50 ezret lehet keresni havonta (néha bónuszt fizetnek, 30 és 50 ezer között), ami nem hangzik rengetegnek, kivéve ha úgy nézzük, hogy ez összesen 4-5 óra “munkát” igényelt csupán. Persze ezt nem nagyon lehet továbbfokozni, mert az is meg van szabva, hogy milyen sűrűn lehet adni plazmát. Abszolút bevált nekem így, hogy állandó munkát éppen nem tudok vállalni az egyetem mellett, sőt, még jótékony célja is van. Gyakorlatilag járvány alatt is van lehetőség erre a “munkára”."

Mit tanácsol az, aki már egyszer ezen keresztülment a korábbi válság alatt?

 

Végezetül álljanak itt egy Y-generációs jótanácsai. Csoma Gergővel nyáron tartottunk egy előadást szülőknek. Akkor megmaradt bennem egy mondata, amikor is említette, hogy a 2008-as válság idején indította el hamar hosszú évekig több százezres nézettségű theCovery nevű Youtube-csatornáját, s többedmagával a szintén népszerű PODkeddeket, mivel akkori munkája nem elégítette ki kreatív és intellektuális energiáit. Megkerestem most, ossza meg a blog olvasóival mi is történt vele akkor és hogy látja több év távlatából a tanulságokat:
csoma_gergo.jpg"A 2008-as válság nem csak engem, sokakat meglepett. Ahogy pár hét alatt hazánkba begyűrűzött, pontosan ebben a tempóban veszítettük el a megélhetésüket a feleségemmel. Friss házasok voltunk, gyakorlatilag nulla anyagi tartalékkal. Borzalmas volt, pláne hogy az autóhitelünk is svájci frankban volt. Reménytelennek tűnt a helyzet elég sokáig. Mivel sehol nem találtam állást - nem csak én, sokan - , így ételfutárnak álltam. Pár hónapig működött, de a cég elég inkorrekt volt, így jobb ötlet híján pizzafutár lettem. Életem legrosszabb munkájaként tekintek rá, pedig ültettem szőlőt is 35 fokban is, de még az is kellemesebb volt. De kifizettük a számlákat, még így is jobban jártunk mint sokan mások, plusz tanultunk belőle sok dolgot. Első körben azt, hogy óvatosak legyünk a hitelekkel, hogy csak azt hitelezzük be, ami pénzt hoz, amiből konkrét hasznunk lesz, túl azon, hogy jaj de jó, hogy van. A másik tanulság az volt, hogy bizony kell tartalék. Mindig kell egy B terv. Mi ezt úgy oldottuk meg, hogy jelenleg is minimum három bevételi forrásunk van egyszerre, így ha egy adott szektor elhasal, nem maradunk hoppon. Most született a negyedik gyerekünk, szóval van is mire költeni. Már 2008-ban is kiderült, hogy egy válságnak vannak nyertesei is. Itt most nem csak azokra gondolok, akik időben vették észre a jeleket (ebből azért nem sok volt), hanem inkább azokra, akiknek volt tartalékuk arra, hogy a válság közepén tudjanak befektetni, olcsón ingatlant vásárolni vagy csak egyszerűen talpon maradni és így stabilizálni magukat. A mostani válság, nekünk anyagi bővülést jelentett, de nem minden forrásunknál, csupán az egyiknél, de az elegendő számunkra. Nem tudok univerzális megoldást a válság elkerülésére, mert válságok mindig jönnek. Tőlünk függetlenül. Azonban ha ezt egyszerűen elfogadjuk, akkor van esélyünk felkészülni rá. Nekünk a tartalékképzés és a lehetőségek folyamatos kutatása jelentette a megoldást. Nevetségesnek tűnő ötletek hoztak számunkra komoly bevételeket. Szóval legyél nyitott az új dolgokra, végezz kiváló munkát és bízz benne, hogy szerencsés szeled lesz, ha pedig feltámad a szél, kész kell legyél kihajózzál új vizekre!"

 

Mit tegyek, ha elveszítettem állásomat, anyagilag nehéz helyzetbe kerültem?

 

Többen kerestek meg az utóbbi időben, hogy adjak tanácsot. Minden élethelyzet egyedi és nem biztos, hogy mindenkinek ugyanaz működik, így csak általánosságban, a teljesség igénye nélkül álljon itt néhány tipp:

-  ahelyett, hogy volt-főnöködtől haraggal válnál el, inkább kérj jó munkádat tanúsítandó referencia-levelet, amit későbbi interjúkon fel tudsz mutatni. Ha fent vagy a Linkedinen, ott is adhat ajánlást rólad.

- A düh, a harag és a kétségbeesés természetes emberi reakció nehéz, váratlan, kilátástalan helyzetekben. Arra érdemes figyelni, hogy ebbe sokáig ne ragadj bele, mert nem vezet sehova. Hasonlóképp az önsajnálat sem. Többen úgy gondolják megengedhetik ilyenkor, hogy elhagyják magukat: kicsit vagy sokkal többet videójátékozzanak, "bingewatchingolják" a sorozatokat, napokon keresztül legkorábban délben keljenek fel az ágyból stb. Az önkompenzáció nagy csapda lehet. 

- Javasolt utánajárni, hogy kaphatsz-e álláskeresési járadékot, például ha nem voltál bejelentve, a munkanélkülivé válása előtt nem volt munkaviszonyod, az kizáró tényező lehet. Ügyfélkapun keresztül is be lehet nyújtani a kérelmet.

 - Persze ha megkapjuk a járadékot, sajnos az sem biztos, hogy mindenre elég lehet. Használjuk ki kapcsolatrendszerünket, tegyük ki a közösségi oldalainkra, hogy munkát keresünk. Hasznos lehet oszthatóvá tenni, ezért érdemes úgy megfogalmazni, hogy érthető legyen milyen munkát keresünk és milyen tapasztalatunk, végzettségünk van, hol lehet elérni minket. Az idősebbeket se hagyjuk ki, lehet, hogy nincsenek fent a közösségi oldalakon aktívan, de az évek során sokuknak óriási kapcsolati hálót épített ki. Nem árt idősebb rokonaikat, ismerőseinket tehát felhívni telefonon vagy emailt küldeni nekik. Rengeteg történetet tudnék mesélni arról, hogyan segítettek emberek másoknak munkát találni.

- Érdemes körbenézni, tudunk-e valami ármeneti lehetőséget. Most jobb ha nem az álommelót keressük, hanem visszaveszünk igényeinkből. Lehet, hogy nem azt csináljuk, amire vágyunk, de legalább addig is pénzt keresünk, tapasztalatot szerzünk és magunkat is jobban megismerjük közben, meglátjuk például nehezített pályán mire vagyunk képesek. Ez sokaknak nagy önbizalmat ad. 

- Amíg nem kapunk munkát érdemes lehet másoknak segíteni. Több fiatal ismerősöm önkéntes munkája alatt döbbent rá arra mivel is szeretne később foglalkozni, illetve ott ismerkedett meg későbbi munkaadójával, munkatársával. A mások felé való önzetlen szolgálat elveszi a figyelmet saját gondunkról is.

- Fontos, hogy amíg semmi sincs kilátásban, addig is maradjunk aktívak! Nézzünk szét, mit kezdhetnénk felszabadult időnkkel. Vizsgaidőszakban, vagy hajtósabb munka közben nem jut mindenre időnk. Most elvégezhetjük a nagytakarítást, kipakolhatjuk a "fekete lyukakat" a szekrényből, elolvashatjuk azt a könyvet, ami már régen ott áll a polcon. 

- Önképzésre is felhasználhatjuk ezt az időt. Rengeteg ingyenesen hozzáférhető tananyag fent van a neten. E sorok írója is szerzett egy szakirányú diplomát zömében a koronavírus járvány alatt. Ha úgy érezted, hogy nem elég jó az angolod, vagy jó lenne egy másik nyelvet is megtanulni, most ennek is neki vághatsz. Ha a "klasszikus" tanulás soha nem ment annyira, akkor megtanulhatsz egy új szakmát is. Egyik fiatal ismerősöm agyagozást tanult és gyönyörű kerámiáit az Instagramon árulta a karácsonyi időszakban.

- A lényeg, legyenek terveid!

- Ha úgy érzed, egyedül nem boldogulsz, egyre rosszabb és már a depresszió jeleit is érzékeled magadon, a közvetlen hozzátartozók sem tudnak segíteni, feltétlenül kérj szakembertől segítséget!

Friss információ:
Új adatok szerint a 15 és 24 év közöttiek közül 3,1 millióan keresnek aktívan munkát. A 15-29-es korcsoportban pedig 4,7 millióan. Ha mindazokat beleszámítjuk, akik akik nem vesznek részt oktatásban vagy képzésen, akkor ez a szám csaknem 10 millió a 15-29-es korcsoportban.

Az EU 22 milliárd eurót fektetett be az utóbbi hét évben, hogy segítsen a fiataloknak munkához jutni képzés és gyakornokoskodás révén. A következő hét évben is legalább 22 milliárdot fordítanak erre. Egyes vélemények szerint ez nem biztos, hogy elég lesz ahhoz, hogy a fiatalok hatékony segítséget kapjanak.

Ha tetszett a bejegyzés, megoszthatod másokkal is! 

A blog Facebook-oldalán is gyakran osztunk meg új posztokat!
Nézz be az Instagramra is!
Feliratkozhatsz a hírlevélre is itt a blogon jobb oldalon.
Kövess a blog.hu-n, hogy ne maradj le egy új posztról sem! 
Ez pedig a honlapom.
Minden jog fenntartva! 
A trágár, gyűlölködő, politikai tartalmú kommenteket kimoderáljuk.
Az ATV Start műsorában erről beszélgettünk korábban, kattints a linkre, a  beszélgetést itt nézheted meg: 

A bejegyzés trackback címe:

https://panpeterstop.blog.hu/api/trackback/id/tr2616454630

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Reactor 2021.03.28. 05:21:37

A döntő többség sehol, mert addigra páros lábbal kirugdosnak mindenkit, és munkás híján a munkahely is bezár. A Fitymasz pedig mást se csinál, csak hosszabbítgatja a vesztegzárat.

Az a szerencsés kisebbség pedig javarészt távmunkában, home-office-ban fog dolgozni vélhetően, ha nem omlik össze az infrastruktúra.
süti beállítások módosítása