Tényleg hülyébbek lennének  a digitális világhoz szokott gyerekek? Vagy csak a világ változott akkorát?  

 A napokban egy magyar nyelv és irodalom szakos tanár a következő történettel keresett meg:

"Hétvégén vendégségbe mentünk. Sokat gondolkoztam mit vigyek ajándékba a házigazdák gyerekének, s végül egy népszerű mesekönyv mellett döntöttem. Döbbentem néztem, ahogy az  óvodáskorú kisfiú húzogatta a lapokon az ujjait, azt gondolván, úgy tud majd lapozni vele, mint a laptopon. Nem gondoltam volna, hogy már itt tartunk, hogy még egy mesekönyv használata is gondot okozhat..."

A játéktervezők is felfigyeltek a mai gyerekek gyakori eszközhasználatára és ehhez mérten terveznek játékokat: itt vannak az érintőképernyő-használat elemeit ötvöző tapogatós játékok már offline formában is!

Az alábbi történetet egy alfa-generációsról (2010 után születtek nemzedéke) pedig Gary Chapman Netfüggő gyerekek című könyvében szerepel, amit nem tart rendkívüli esetnek a szerző:

A 15 hónapos Lily a bevásárlókocsiban ülve le sem veszi szemét a tabletjéről. Anyja zavartalanul keresgélhet a polcok között. Lily egyszer sem néz fel, hogy szemügyre vegye a piros almákat vagy azt a polcot, ahol a gabonapelyhes dobozok sorakoznak. (..) Melissa most kezdte el a középiskolát. A múlt hónapban 3500 üzenetet küldött a tabletről és a mobilról (azaz körülbelül napi 110-et).

Egy  NOL egy interjúban megkérdezték Vidra Gabriella tanárt, írót arról, hogy

Mennyire bízhatunk ma abban, hogy a mai gyerekeket is érdekelhetik azok a könyvek, amelyeket harminc éve mi olvastunk, azóta is ott vannak a polcon? 

Vidra ezt válaszolta:

"Az ilyen könyvek közül ma már számos távol áll a gyerekektől. Mindig jönnek hozzám, és kérdezik: miért olyan szerencsétlen ez a Nyilas Misi? Miért hagyja magát? Miért nem áll a sarkára? Hiszen a mai gyerekek nem ilyenek. Azt hallják, „te vagy a király”, „te vagy a nyerő”, „oldd meg a gondjaidat!”. Vagy vegyük Jókait. Nagyon nehéz nekik a szövege, de az sem bizonyult jó ötletnek, hogy írjuk akkor át egyszerűsített verzióra. Gondoljunk bele, Jókai úgy írta le a Vaskaput, mint egy korabeli riporter…(...), miközben a mai gyereknek ott a net, két kattintással megtudja, milyen a Vaskapu. Azt gondolom, tudni kell váltani, és az új oktatáspolitika lehetőséget ad rá, hogy modernebb könyveket is beválogassunk a tantervbe. Nem arról van szó, hogy ne olvassanak, mondjuk Móriczot, a Légy jó mindhalálig ma is kötelező, de talán kicsit később kellene a kezükbe adni. Miközben a testi-nemi érettség egyre korábban jelentkezik náluk, az érzelmiszociális viszont időben kitolódik. Az Egri csillagok vagy A Pál utcai fiúk azért ma is megy."

Internet köré szerveződött kultúrafogyasztás

A Fiatalok médiafogyasztása kutatás (a Fanta Trendriport sorozat hatodik részében, melyben  450 18‐25  év  közötti  korosztályt vettek alapul) már 2009-ben kimutatta, hogy a fiatalok média- és kultúrafogyasztása ma már egyértelműen az internet köré szerveződik. Minden más csak ezt kiegészítve, ennek alárendelve létezhet. A felmérés szerint a kultúra fogyasztásának vannak olyan formái, amelyek szinte teljesen hiányoznak a fiatalok életéből: operába négyötödük, komolyzenei koncertre háromnegyedük soha sem jár, a színház viszont úgy tűnik, a „túlélő” műfajok körébe tartozik. A fiatalok szemében a különbség a pörgős és nem pörgős művészeti ágak között van. Sikerre inkább csak az előbbiek számíthatnak. A fiatalok különböző csoportjaiban nagyon eltérőek a kultúrához való hozzáférés lehetőségei. A minőségi kulturális kínálat az ország néhány nagyobb városába, illetve a fesztiválokra korlátozódik. Ezeket az egyenlőtlenségeket pedig még a technológia sem képes áthidalni.

19 éves egyetemista: "A Toldit Petőfi írta"

Mivel én, e sorok írója is egy alfa és két Z-generációs gyerekek anyja is vagyok, és Z-generációsokat is oktatok testközelből is információt szerzek a nemzedék kultúrafogyasztásáról. Megdöbbentő számomra, hogy évről-évre mintha kevesebb általános műveltség alappal érkeznének a felsőoktatásba a 18-19 évesek. Többször megtörtént, hogy már az általános iskolai szintű ismeretek is keveredtek a fejekben, például összecserélték a nácizmus a szocializmussal, Aranyt Petőfivel, a romantikát pedig nem kortstílusként határozták meg, hanem, mint regényfajtát. Különösen az olyan kompetenciák terén vannak hiányosságok, mint a szövegértés vagy a logikai gondolkodás és
rövidült a figyelem időtartama is. Nagy Zoltán médiakutató  felsőoktatási intézményekben végzett kutatásából megtudhatjuk, hogy egy 12 soros, egyperces olvasásnyi tartalommal a résztvevők alig 60 %-a boldogult a megszabott idő alatt, a tartalmat reprodukálni pedig csak 1/3-uk volt képes. Sokak szerint ez nem más, mint a maga funkcionális analfabetizmus!

Hatodikos tanuló: "Nem tudom, hogy vágjak bele az Egri csillagokban"

A minap épp az Egri csillagokat olvastuk, mely tele van számtalan olyan leírással, amilyenekkel a mai kor kevésbé szemlélődő életmódot folytató embere jóval ritkábban találkozik. Akár tetszik akár nem, az internethasználattal az írásunk, olvasásunk is átalakul, sőt, még az agyunk szerkezete megváltozik. Elterjedőben van az nézet is miszerint a keresés lesz a tudás: jó kereséssel lerövidítjük az utat a megcélzott tudás felé, nem kell többé fölösleges anyagokba belevesznünk. A gyerekek, fiatalok számára íródott népszerű könyvek is sok esetben a digitális bennszülöttek új tartalomfogyasztási szokásait figyelembe véve alakulnak. Rövidebb fejezetek, sokszor még a kiskamaszoknak készült kötetek is tele vannak rajzokkal, aranyos, képes naplószerű történetekkel, mint például a népszerű Egy Ropi naplója sorozatban. A fordulatokban gazdag könyveket is kedvelik. Általában a szülők örömmel fogadják az efféle újításokat, melyekkel a mai gyerekeket is le lehet kötni és becsalogatni a z olvasás csodás világába, ahol a készen kapott információ helyett a saját képzelet dolgozik és a fantázia is szárnyra kelhet. Tapasztalatom szerint ritka az olyan szülő -, mint például egy anyatársam - aki nem veszi meg meg az ilyen könyveket, csak mert a sztorit túl bugyutának tartja. Pedig a fiatalok azzal a világgal tudnak legjobban azonosulni, amelyikben ők is benne élnek, az érdekli őket a legjobban, amiről el tudják képzelni, hogy velük is megtörténhet. Nem véletlen a tini vloggerek, youtuberek óriási népszerűsége, hiszen követőik nem várják el tőlük, hogy valami extrát produkáljanak, elég ha megmaradnak a "jófej srác/lány a szomszédból" kategóriában. Az Egri csillagokra visszatérve, ami egyébként számtalan a mai fiatalok számára is izgalmas és tanulságos történettel van teli, de mégis  - nem is az enyhén archaikus nyelvezete, hanem - a hosszú leíró részei hamar elkedvetlenítik a nem ehhez szokott gyerekeket.  Beszélgettem két osztállyal is és megdöbbentő, de mindkét csoportban az osztály 90 százaléka hangoskönyvben hallgatta meg a könyvet. Többen mondták, hogy ugyan elkezdték olvasni, de nagyon nehéz volt azokat a részeket "kibírni", ahol épp nem történik semmi... Azért is érthetetlen ennek a generációnak az, hogy miért tett bele Gárdonyi ennyi leírást, mert ha ők kíváncsiak valamire, evidens, hogy érdeklődésére a válasz egy kattintásnyira van. Ha nincsenek rászoktatva a hosszabb leíró részek olvasására és rögtön egy vaskos regénnyel akarják velük megszerettetni az iskolában az olvasást vagy a klasszikus írókat - netán mindezt megspékelik fogós kérdésekkel tarkított olvasónaplóval - nem biztos, hogy a nemzedék nagyobb részénél célba érnek ezzel. Fontos lenne a nagyobb lélegzetű olvasmányoknál a megfelelő felkészítés. Nem butábbak a mai alfa-, Z-generációsok, mint a korábbi nemzedékek, csak teljesen máshogy szocializálódnak. Nem biztos az sem, hogy nem nyitottak a klasszikusoknak. Bár a kortárs regényeknek előnye, hogy a társakkal jól lehet beszélgetni róla, a klasszikusokat korábbi generációk is olvasták, így akár a nagymamával is el lehet beszélgetni róluk. Nem lehet tagadni viszont, hogy bőven van feladata van annak, aki az instant üzeneteken és a pár perces videókon nevelkedett gyerekektől azt várja el, hogy egyből tudja magától, hogy mihez kezdjen egy nagy klasszikus művel. Ha nehézkes ezeknek a műveknek a feldolgozása a Z-generációsok számára - bár több általam megkérdezett X-, Y-generációs is azt nyilatkozta, hogy csak felnőttként olvasta el, mert gyerekként  nem volt vonzó vagy érthető számukra  - akkor felmerülhet a kérdés: érdemes lenne esetleg későbbre tenni ezeket az olvasmányokat és más művekkel jutni el a Z-generációsok szívéhez?

Mellesleg ezeknek az alkotásoknak az is a célja, hogy az ismeretszerzésen és a szórakoztatáson túl elgondolkoztassanak. Vajon erre van alkalom a szalagszerűen futó, kötelező anyagokkal órákon? Szerencsések azoknak az iskoláknak a tanulói, vagy azoknak a családoknak a gyerekei, ahol ilyen érzelmeket megmozgató beszélgetésekre is jut idő. Ezek az tartalmas társalgások az információs korban is a szocializáció fontos elemei kellene, hogy maradjanak.