A csapból is az Y-, Z- generáció folyik. Az idősebb nemzedékekről miért nem beszélünk?
Előadásokon és akár újságcikkekben, tanulmányokban gyakran találkozunk az Y-, Z- generációkról, de a ma élő, idősebb generációkkal, mint a veteránok, vagy a G.I. nemzedékek bemutatásával alig. Az információs kor szülötteinek is fontos lenne, hogy megismerje nagyszüleik, dédszüleik nemzedékéket, ahhoz, hogy a generációs szakadék enyhüljön.
Egy konferencián előadásom végén megkérdeztem hány Y-, Z-generációs van jelen. A társaság körülbelül negyven százaléka felnyújtotta kezét. Az is érdekelt hányan hallottak már kifejezetten az idősebb nemzedékekről előadást. Ketten tették fel a kezüket. Pedig fontos, hogy a generációk közötti párbeszéd ne egyoldalú legyen. Jó lenne, ha a fiatalok is hallanának az idősebb nemzedékekről, ahogyan ők is kíváncsiak arra milyenek a digitális bennszülöttek.
Egy történetet hoztam, melyen keresztül a veterán generációra (kb. 1925-1945) szeretném ráirányítani a figyelmet. Sőt, nemcsak rájuk, hanem a Z-nemzedékre is, a kettőjük kapcsolatára, hiszen bármilyen közösség – család, munkahely- úgy tud sikeres lenni, ha a benne lévő többféle generáció megtalálja a közös hangot.
Sajnos nekem már nem élnek a nagyszüleim, de amíg éltek elképesztő történeteket meséltek a háborúról, a az államosításról és arról milyennek tűnik a mi életmódunk egy háborút megélt generáció szeméből. Amióta nincsenek már velünk, igyekszem megragadni minden alkalmat beszélgetni kifejezetten idősebb emberekkel, főleg, ha úgy látom, bennük is megvan a nyitottság a párbeszédre. Éppen a napokban találkoztunk a Kerepesi úti Mekiben dolgozó 76 éves Józsi bácsival újra. Józsi bácsiról elsőként az Egy nap a városban blog írt nemrég egy zseniális cikket. Én már találkoztam többször is ezzel a főúri modorú McDonaldsban takarító diplomás úriemberrel.
Most megkérdeztem olvasta-e a róla szóló cikket és, hogy azóta történt-e bármi változás a munkahelyén. Hogy mit válaszolt, azt elolvashatjátok ebben a cikkemben:
Az építő vagy veterán generáció (kb. 1925-1945) közül legtöbben már nem aktívak munkaerő-piacon. A nemzedék többsége nagyszülő, de találhatunk közöttük dédszülőket is. Sokan, ha tehették ugyanattól a munkaadótól mentek nyugdíjban, ahol elkezdték pályafutásukat és egyetlen szakmában vagy szakterületen dolgoznak egész eddigi életükön át. Jellemző volt a családi vállalkozás, gazdaság apáról-fiúra örökítése is. A generáció kommunikációjára a személyesség volt jellemző, hiszen a technológia nem volt még abban a korban, hogy a kapcsolatteremtésben lényeges szerepet játszhasson. Ha tovább olvasnál erről a generációról kattints ide.