A műsorvezető azt is megkérdezte Cornides András, a Tower Property Kft. kiemelt értékesítőjétől, hogy

mennyi ideig kell spórolni egy kb. 22 éves, keresettel rendelkező fiatalnak itthon?

Cornides ismertette, hogy amennyiben bankokhoz megyünk, minimum 20-25 % önrésszel rendelkezni kell. Úgy látja, hogy a takarékoskodás - a lakástakarék - mindenképpen jó dolog. Egyrészt azért, mert havi 20 ezer forint félretétele jó lehet arra, hogy kiépüljön önrész, másrészt a bank szemében is lehet pozitívum, ha látják, hogy az illető tud takarékoskodni. Ismertetett felmérést is a fővárosra adatokat kiemelve,melyből megtudjuk, hogy

Magyarországon 55  hónapnyi - vagyis 7 év -  teljes fizetést  kellene félretenni ahhoz, hogy egy átlagos körülbelül 50 négyzetméteres lakásunk a fővárosban átlagos fizetés esetén.

Bár elemzők szerint nem is olyan rossz világviszonylatban ez az adat, hiszen tőlünk nyugatabbra még többet kellene dolgozni ugyanezért, de jövőképnek sem túl kecsegtető. 

Azt is érdemes látni, hogy a kényszer-mamahotelben lakóknak rendszeresen kell konfliktushelyzetekkel is szembenézniük, hiszen több generáció együttélése nem mindig zökkenőmentes. Bogi 21 éves, egy orvosi egyetemen tanul vidéken. A nagynénjénél lakik a szorgalmi időszakban, aki 39 éves. Rengeteg konfliktus adódott közöttük, hiszen az elvált nőnek is hosszú évek óta berögzültek a szokásai, így nehéz volt alkalmazkodni egy szinte fele annyi idős lányhoz, akármennyire is megvolt a segítő szándék.

"Most a nagynéném elköltözött külföldre dolgozni. Nem vagyok viszont egyedül, a nagymamám ideköltözött, hogy ne legyen egész nap egyedül, s az a feladatom, hogy foglalkozzam vele, gyógytornásztatom is. Sokkal jobban kijövünk, mint nagynénémmel" - magyarázza a lány.

Bogiék példája nem ritka, hogy egymástól távolabbi generációk között nagyobb az összhang (de erről majd egy későbbi posztban bővebben). 

Atul Gawande sebész, író sokat foglalkozik az öregedés problémájával, úgy látja az idősekkel való bánásmódunk legkegyetlenebb hibája az, ha nem vesszük észre, hogy az öregek mást is fontosnak tartanak a puszta életben maradáson és biztonságon kívül, mert az életünk alakításának lehetősége nélkülözhetetlen feltétele az értelmes életnek. Ugyanakkor több generációs háztartásokban gyakran megesik hasonló helyzet, vagyis az, hogy anyagi támogatásért a fiatalok is (f)eladják önálló döntéseiket életük alakítására, főként ha az idősebb generációba tartozó családtag kimondott vagy kimondatlan elvárásokat támaszt anyagi juttatásaiért cserébe.

A Nők Lapja Psziché Generációk egy fedél alatt című cikkében olvashatunk Mária esetéről is, aki felnőttként szüleivel élt és sokszor kiosztották mit csinál jól és mit nem, ekkor döntötte el, hogy nem fog beleszólni felnőtt gyermekei életébe. Kérdés, hogy manapság vajon hányan vannak, akik tanultak ilyen leckékből, élethelyzetekből, vajon a Máriához hasonló nagyszülők vannak többségben vagy inkább a Mária szüleihez hasonlók?