A helikopter-szülők kifejezést alig vezették be, máris egy újabb szülő-faj köröz a fejünk felett: a drón-szülő. Az Y-generáció körülbelül 40 százaléka jelenleg már szülő. Ők azok, akik kisgyermekként megismerkedtek a tudomány és a high-tech legújabb vívmányaival, amelyeket apaként, anyaként nevelési stratégiáikba is beépítenek.

Kép forrása: http://learning.blogs.nytimes.com/2013/05/14/do-you-have-helicopter-parents/?_r=0

Helikopter-szülők

Aki lemaradt volna az előbbi, helikopter-szülő kategóriáról, annak elmondjuk, hogy helikopter-szülőkön azokat az anyákat és apákat értjük, akik túlféltik a gyermeküket és túlzott kontrollal megakadályozzák őket az önállóvá válásban. Egyes kutatások szerint e jelenség hátterében a biztonságmánia vagy a biztonság eltúlzása állhat. Más tanulmányok szerint a szülők attitűdje kultúra-, és gazdaságfüggő. A gyermekeik "feje felett repkedő szülők" tehát nagyobb valószínűséggel olyan országokban élnek nagyobb számban, ahol jellemzőbb a gazdasági egyenlőtlenség, bizonytalanság. Ugyanis ezeken a helyeken fontosabb szerepe van a kemény munkának, az iskolázottságnak a mindennapi érvényesülésben és karrierben, amit ezek a szülők a lehető legjobb szándékkal de talán a legkevésbé hatékony eszközökkel próbálják meg sulykolni gyerekeiknek.

A helikopter-szülők hajlamosak túl magas mércét állítani, magánórák és programok tömkelegébe hajszolva gyermeküket. Az együtt töltött minőségi idő azonban többet ér bármely különóránál, és a tevékenységekben átélt öröm sokkal fontosabb kritérium, mint a valamihez viszonyított eredmény. A helikopter szülők által “kitermelt” bumeráng-gyerekek gyakran nem tudnak leválni édesanyjukról és édesapjukról, felnőttként is gyakran visszatérnek a jó meleg családi fészekbe, ahol elvárják a gondoskodást. Önállótlanok lesznek, és elveszítik természetes túlélési, megküzdési képességüket. (Részlet Kádár Annamária Mesepszichológia című könyvéből)

Tinédzser és fiatal-felnőtt gyermekeik minden fontos döntésébe beleszóló szülők egy lényeges dolgot figyelmen kívül hagynak: mégpedig azt, hogy a folyamatos monitorozással megfosztják a fiatalokat  mindattól a tapasztalattól, amire elengedhetetlenül szükségük lenne, ahhoz, hogy megállhassanak a saját lábukon néha akár saját kudarcuk árán is.

Technológia: a szülők harmadik szeme

Az Y-generáció majdnem fele jelenleg már szülő. Egyes felmérések szerint 10-15 éven belül ez az arány 80 százalékra tehető. Társadalmi beilleszkedésük elemzése alapján alakították ki a "Pán Péter-szindróma" fogalmat, mely arra utal, hogy egy részük felnőttként is még a szülői otthonban él, elvárja a gondoskodást. Jellemző rájuk, hogy későn házasodnak és későn vállalnak gyermeket, a hagyományos nemi-szerepek kevésbé befolyásolják őket, mint bármely korábbi generációt. Az "Y-szülők" egyik legfontosabb jellemzője, hogy a munka és a magánélet egyensúlya lényeges szempont számunkra. Az Y-generációs anyukák 61 százaléka jelen van a munkaerő-piacon.  Ez persze önmagában még nem teszi őket semmiben sem különbözővé a korábbi generációktól, viszont van egy dolog, amiben mégis mások, mint elődeik. Ryan Jenkins, nemzetközileg elismert Y-generációs szakértő és szerző  szerint ez pedig nem más mint a technológia.  A munka és a magánélet egyensúlyban tartásához ezek a szülők általában a technológiát fontos segédeszköznek tekintik. Az  Ypulse kutatása szerint ma a technológia a szülők harmadik szemeként funkcionál, mellyel a szülők gyermekeik minden lépését, hangulatát és szívdobbanásását (Sproutling, Owlet, Ignore No More, Mimo) is nyomon követhetik.  Ebből is következik, hogy a helikopter-szülőség kora leáldozóban van, a helyüket átveszik a drón-szülők, azok az anyák és apák, akiknek munkájuk nem teszik lehetővé, hogy gyermeküket fizikailag is ellenőrizzék, így az online applikációkat alkalmazzák erre. Egyesek szerint ők alattomosabbak, mint a gyermekük összes létező szabad percét beosztó helikopter-szülők, mivel a "drónok" úgy alakítják a helyzetet, hogy közben gyereküknek fel sem tűnik, hogy minden lépésük számon van tartva. Az új kategória legbiztosabban a legfiatalabb szülői generáció, az Y-generációs szülőket ellátja kihívás elé.

Y-generációs szülők már a Time címlapján is. Kép forrása: Time Magazine, 2015. október 26

Nézzük meg egy konkrét példa segítségével hogyan élik meg a szülői hivatást az ezredforduló szülöttjei és miben mások elődeiktől:

Máté és Vivien 30 évesek, két 3 éves ikergyerekük van,  egy vidéki nagyvárosban élnek. Máté egy multinacionál vállalatnál sales-es. Vivien még várandósan elindított egy webshop-ot sógornőjével közösen, amit azóta is sikeresen üzemeltet, Facebook-oldalukon már több, mint 9000 lájkolójuk van és rengeteg a törzsvásárlójuk. Nemcsak a pénzkeresésben, a családi vállalkozásban van meghatározó szerepe a modern technológiának, hanem a családi életükben is. Az ikrek a vártnál korábban jöttek világra, így a kórháztól kapott két légzésfigyelő, digitális mérleg valamelyest megkönnyítette a kezdeti nehézségeket. Ha Máté üzleti útra megy, a család Skype-on, Viberen kommunikál, de ugyanígy bevonták a másik településen élő nagyszülőket is az ingyenes képmegosztások és hívások virtuális világába. Gyermeknevelési kérdéseket hasonló fiatal szülőkből verbuválódott  Facebook-csoportban vitatják meg, ahol a kinőtt ruhákat, használati tárgyakat is csereberélik. Természetesen a Facebook-on kívül ugyanígy megy náluk az Instagram és Pinterest is; külföldi, egykori Erasmus-os csoporttársaikkal pedig leginkább Skype-on, Twitteren tartják a kapcsolatot. A Bogyó és babócát a Youtube-on nézik, és sok mondókát, gyerekdalt is onnan tanulnak a gyerekekkel. Vivien zenerajongó lévén gyakran használja a Spotify-t is és főzni is egy online-kurzuson tanult meg, Máté rendszeresen fut, kilométereit szintén egy népszerű applikációban vezeti. 

Fotó: Leif Parsons, Time magazine

 A digitális bennszülöttek szülei

Ne felejtsük el, hogy korunk fiatal anyukái és apukái nem mások, mint a "digitális bennszülötteknek" is elnevezett Z-generációsok vagy a 2010 után született alfák szülei. Az ezredfordulós generációs szülők maguk is már kisgyermekként megismerkedtek a tudomány és a technika legújabb vívmányaival, magabiztosan kezelik azokat, sőt, használatuk mindennapi szükségletük lett.  Szakértők szerint szüleikkel ellentétben az ipszilonok 86 százaléka próbálkozik elkerülni a helikopter szülőséget, viszont sokan közülük  drón-szülőkké válnak. Korunk babái már technológia által vezérelt bölcsőkbe, gyerekszobákba születnek, ahol vezeték nélküli légzésfigyelők, babamonitorok, szülői applikációk, smart home kamerák, mobil telefon-nyomkövetők őrködnek minden léptük felett, melyekkel az ipszilon-szülők képesek távolról is infromációt szerezni és optimalizálni gyermekeik szokásait, magatartását. Míg az eddigi generációk gyermekgondozási és nevelési kérdéseikben szüleikhez fordultak, a mai fiatal szülők gyermeknevelési szokásaikat tekintve a kortárscsoport befolyása alatt vannak.  Amennyiben tanácsra van szükségük, magabiztosan használják a rendelkezésükre álló blogokat, fórumokat, chat-szobákat vagy "internetes-szakértőkhöz" fordulnak. A TIME magazin felmérése szerint az Y-generációs szülők 58%-a nagyon vagy túlzott mértékűnek találta az interneten beszerezhető információhalmot, míg az őket megelőző X-generációsoknak csupán  46 százaléka volt így ezzel. Hiába a mérhetetlen mennyiségű információáradat, a szülőnek végül döntést kell hoznia, hogy a tények közül melyiket tartja hitelesnek, a tudnivalók tömkelegéből melyiket tudja majd saját helyzetére adaptálni. Mégis az újszülöttel kórházból hazaérkező anyuka egy olyan vadonatúj helyzetben - amire sem az egyetemi képzés, sem a kortársak, sem a média nem készítette fel - hova fog legelőször fordulni, ha felmerül benne valami kérdés, ha nem a guglihoz?

Az "Y-szülőket" vizsgáló szakértők csupán tényfeltárásnak és nem kritikának szánják a jelenség bemutatását, sőt többen méltatják őket, mivel már sokkal felkészültebbek a számítógépezés zaklatás, a digitális etikett terén, és ezáltal elődeiknél hatékonyabban tudják felkészíteni gyermeküket és beavatkozni, segíteni a digitális nevelési kérdésekben. A szakemberek érzékelik azt a tendenciát is, hogy az ipszilonok fegyelmezési taktikaként a technológiát is bevetik gyermekük szabadságának korlátozására: például nyomon követik gyermekük hollétét vagy korlátozzák mozgásterüket az úgynevezett geo-kerítés alkalmazással, de egyesek még gyermekeik szabadidős tevékenységét is megfigyelik és az otthoni wifi jelszavakat is beállítják vagy megváltoztatják. Jenkins szerint ez mindaddig elfogadható, amíg a szülők nem esnek túlzásokba, ugyanis a technológiától való kizárólagos függőség a természetes szülői ösztönöket el tudja tompítani, az emberi ösztönöket és a szerető érintéseket, a támogató fizikai jelenlétet pedig nem lehet technológiával helyettesíteni.

"Jó szülőnek lenni"

Az ezredforduló szülötteinek prioritásai között "jó szülőnek" lenni  elsőbbséget élvez és fontosnak tartják azt, hogy boldog, kiegyensúlyozott, magabiztos gyermekeket neveljenek.Jennifer Senior A boldogság, mint nevelési cél nagyon magasra teszi a lécet című TED-előadásában úgy vélekedik, hogy bár egy gyerek boldogsága csodás cél, van egy probléma vele mégpedig az, nagyon meghatározhatatlan:

"Ebben a zavart korban, van egy cél, melyben minden szülő egyetérthet, függetlenül attól,hogy anyatigrisek, bohém mamák, helikopter- vagy drón-szülők: a gyermekeink boldogsága a legfontosabb. Ezt jelenti az, hogy gyermekeinket egy olyan korban neveljük, ahol gazdaságilag hasztalanok, de érzelmileg felbecsülhetetlen értékűek. Az ő önbecsülésük őrzői vagyunk. Az egyetlen mantra, amit soha egy szülő sem kérdőjelez meg: "Csak annyit szeretnék, hogy a gyermekeim boldogak legyenek." Ne értsenek félre:a boldogság csodás cél egy gyermek számára, de elég meghatározhatatlan. Boldogságra és önbizalomra tanítani egy gyereket nem ugyanolyan, mint megtanítani szántani. Nem olyan, mint megtanítani biciklizni. Nincs hozzá tanterv. A boldogság és önbizalom lehet más dolgok eredménye, de önmagukban nem lehetnek igazán célok.Egy gyerek boldogsága nagyon igazságtalan teher a szülők vállán. Még inkább igazságtalan teher a gyerek vállán. (...) Nem tudom biztosan, hogyan alkothatnánk új normákat ehhez a világhoz, de úgy gondolom, a gyerekek boldogságáért folytatott elkeseredett harcban, nem biztos, hogy a megfelelő morális terheket rakjuk magunkra. Úgy hiszem, jobb, vagy ha mondhatom így, erkölcsösebb cél, hogy gyermekeinket eredményessé, és erkölcsössé tegyük, és aztán reméljük, hogy a boldogság rájuk talál a jó cselekedeteiken, és az elért eredményeiken, valamint a mi szeretetünkön keresztül. Legalábbis ez is egy megoldás arra, ha nincs kész forgatókönyv. Új forgatókönyvek híján a legrégebbieket követjük - illem, kemény munka, szeretet - és hagyjuk, hogy a boldogság és önbecsülés jöjjön magától. Úgy hiszem, ha mindannyian így tennénk, a gyerekek és szülők ugyanúgy rendben lennének vagy akár még jobban is."

Szerző: Bereczki Enikő ifjúsági és generációs szakértő hu.generationdilemmas.com

Ha tetszett a bejegyzés látogass , megoszthatod ismerőseiddel. Kérünk, vissza újra vagy olvasd el korábbi posztjainkat. A Facebook-oldalunkon is zajlik az élet, lájkolhatod is!