Mindig is voltak galád hódítók, akiknek megvoltak az első számú célpontjai. Nézzük meg, hogy az erre hajlamos férfiak kiket is tartanak "olcsó barátnőnek", miért és hogyan lehet ezt elkerülni.
Az autóban a rádión keresek valami hallgatható zenét, megakad a fülem a Hófehér Jaguár című dallamos slágeren s elmélázom azon, hogy ez a butuska dalszöveg (elnézést Orbán Tamás szövegíró és Romhányi Áron-Pély Barna szerzőpáros (interjúnkat Barnával elolvashatod!), ez már rég volt, azóta Ti is fejlődtetek - például 2000 óta Barna szőkített haja is lenőtt eredeti színére és megszületett a jóval mélyebb jelentéstartalommal bíró Végső vallomás) mennyi életigazságot sűrített magába a maga suta módján, még ha meglehetősen hímsovinisztának tűnő mondatokat is tartalmaz, amiért egy fórumon bekerült az 5 legszexistább magyar dalok közé.
Figyeljünk csak, milyen plasztikusan bemutatja sláger azt hogyan is tekintenek a bulikban a dekoratív, ámde intellektuális kvalitások szűkében lévő lányokra:
- először is a gyakoriság - a dal is megerősíti: "ezen a helyen ő a harmadik olyan lény, aki beveszi még ezt a csajozós kamumesét"
- a kényszeresen hódító férfiak számára a legkedvezőbb ha rövid időn belül fény derül arra, hogy „olyan gyönyörű az egész csaj, amilyen egyszerű”, ellenkező esetben a kiszemelt áldozat nem venné be a "csajozós kamu mesét" és talán fejvesztve menekülne.
A sorok között a csábítás mechanizmusa is kihallatszik:
- Ahogy fent említettük első lépésként a predátor személyiségfeltárást készít az áldozatról: „Mikor figyelem őt ...kiderül a lány hiszi még a hercegről a mesét”.
- Külső, metakommunikációban is megközelíti a kiszemeltet: „bedobom a csajozós figurát”, "Már szemezünk rég".
- Majd verbális szinten is hadjáratot indít: „belekarol karomba úgy, mintha érezné valahol ez az, amire várt, én meg lököm a süket dumát”.
- Végül a vegyi hadviselés eszközeit is beveti: "És itatom őt… Talán így nem lesz feltűnő milyen kocsiba száll.. mert ez nem is egy Jagu- nem is egy Jaguár”.
Szívtiprás emberi tétovaságból és a döntésképtelenségből
Mondhatnánk elítélően, nosza úgy kellett neki, hát megérdemelte a nőcske a sorsát…de nemcsak a bulikban és nemcsak a szó szerint megszólalásig szép nők vannak kitéve annak, hogy akaratukon kívül is szórakozzanak velük, hanem „átlagnőként” is szembejöhetnek korunk Casanovái és „átlagférfiakként” is számító bestiák játékszereivé válhatunk, ha nem vagyunk résen. Blahó Dávid Ki játszik kivel című írásában az emberi tétovaságot, döntésképtelenséget teszi felelőssé a társunkkal való inkorrekt viselkedésért - elég kendőzetlenül fogalmazva: "Kedveseim, sokszor akaratunkon kívül szórakozunk Veletek. Vagyis nem szándékosan. Csak határozatlanok vagyunk, és igazából fogalmunk sincs, mit akarunk. Mert tényleg szeretjük a mindennapokat mellettetek, cukik is vagytok, sokszor valami mégis hiányzik. Ilyenkor aztán végképp nem tudjuk, mit csináljunk. Szakítsunk, hogy ne húzzuk az időtöket a bizonytalanságunkkal? És mi van, ha évek múlva határozottan tudnánk, hogy Ti kellenétek nekünk? Egymás nélkül biztosan jobb lesz mindkettőnknek? Szóval a szórakozás sem feltétlenül genyaságból fakad – sokszor inkább a tétovaságunkból."
Barátnő helyett többre vágyó lelkitársak tartása
A minap kezembe került egy könyv a házasságról. A szerzők keresztény világnézetűek, és a könyv is a Biblia szemszögéből közelíti meg a házasság témáját. Találtam benne egy részt, ami nemcsak keresztények számára lehet érdekes, hiszen olyan jelenséget mutat be nagyon szemléletesen és találóan, ami világnézettől független és úgy gondolom sokan találkoztunk már vele, melyet az írók "olcsó barátnő szindrómának" kereszteltek el, de nevezhetnénk akár olcsó barát szindrómának is. A szerzők azért vonatkoztatták a női nemre, mert leginkább lányokat érint. Egyetemi éveik tapasztalatait összegezve így szemléltetik a szindrómát:
"Voltak (fiúk, lányok) akik állandóan együtt lógtak, tehát a fiúnak volt társasága, amikor buliba ment (ha úgy akarta), volt kivel beszélgetnie (amikor kedve tartotta), és volt, aki együtt érzően végighalllgassa (a gondjait, amikor épp ki kellett öntenie a szívét valakinek). Ha nem volt testi kapcsolatuk, a fiú letagadta, hogy "együtt járnának","nincs köztük semmi". Ha a lány véletlenül kérdőre vonta emiatt, a fiú azt felelte: "Soha nem mondtam, hogy ez több, mint barátság!" Pedig bizony több volt, s ez méltánytalan volt. A fiú jóval többet kapott a lánytól, mint haverjaitól. A házasság számos hasznát élvezhette minden elkötelezettség nélkül, míg a lány egyre inkább bezárkózott és szenvedett."
Sokan egyet érthetünk abban, hogy semmi esetre sem lehet ezt játéknak nevezni, hacsak nem olyan játékról van szó, mint az orosz rulett. Felmerülhet a kérdés, hogy érdemes-e hosszú ideig arra várni, hogy az irántunk érdeklődő és számunkra szimpatikus „párnak-való” eldöntse végre komolyak-e a szándékai irányunkban? Intő jelnek számíthat-e a döntésben az elhúzódó idő?
Biztosan sokan találkoztunk már ennek a történetnek többféle szenáriójával is. Én most egy friss élményemet szeretném megosztani, amely egy lánnyal, konkrétan egy barátnőmmel történt meg, de ez nem azt jelenti, hogy a férfiak ne kerülhetnének hasonló helyzetekbe.
A szerelmi csalódás is trauma
A sztori egy csinos, intelligens, harmincas barátnőm kálváriája, aki már régóta vágyik komoly kapcsolatra, nagyon szeretne végre férjhez menni és gyereket szülni. De nem akárkihez, nem akárkinek. Végre megismerkedett a munkahelyén egy szimpatikus kollégájával, aki minden szempontból megfelelt az elképzeléséinek, ráadásul egy teljesen másik épületben és részlegen is dolgozott így nem okozott kellemetlenséget a munkavégzésre sem az ismerkedés. Úgy tűnt, hogy a srác komolyan érdeklődik iránta: rendszeresen együtt ebédeltek és gyakran elhívta a lányt moziba, kávézni, rokonainak és barátainak is bemutatta, sőt baráti társaságával kirándulni jártak többször is. A fiú sokat beszélt a barátnőmnek a jegyességről és a házasságról, mint jövőbeli lehetőségről kettejük között. Mindez fél évig tartott. A fiú túl volt egy nagy csalódáson, egy felbontott jegyességen – aminek részleteit nem titkolta el barátnőm elől – így a lány igazolva érezte azt, hogy a srác nem sieti el a dolgokat. Időközben érkezett a céghez egy új munkatársnő Lengyelországból, aki nem tudott magyarul, így segítségre volt szüksége, hogy kellőképpen berendezkedjen Magyarországon. Mivel a barátnőm beszél lengyelül (nagymamája lengyel), így a fiú úgy gondolta, jó ötlet lenne, ha bemutatná új kolléganőjét a barátnőmnek, aki segíthet a lánynak, Agának. Barátnőm örömmel asszisztált ebben és örült a lehetőségnek, hogy felelevenítheti megkopott nyelvtudását is és úgy érezte egy kicsit, hogy ezzel alkalma nyílik arra, hogy kicsit más oldaláról is bemutatkozzon, talán bizonyítson is a fiúnak: rengeteg ügyet elintézett a lengyel lánynak: albérletet keresett, szerződéseket fordított, bérletet vásárolt, engedélyekért állt sorba miközben összebarátkozott a mentoráltjával. Azonban nemcsak a két lány között szövődött baráti viszony, hanem a srác és Aga között is romantikus szálak fonódtak. Minderről persze barátnőmnek halvány sejtelme sem volt, ezért hideg zuhanyként érte, amikor 4 hónap múlva a fiú bejelentette, hogy eljegyezi Agát. Mint ilyenkor lenni szokott, a lány teljesen kiakadt, traumaként élte meg a vele történteket, depressziós lett és ha jól emlékszem egy vagy több hónapig képtelen volt bemenni a munkahelyre. Persze a másik két fél közül egyik sem értette, hogy miért kerüli őket barátnőm, aki még az eljegyzési bulira sem volt hajlandó volt elmenni – nem meglepő módon, de azért email-ben kimentette magát és méltóságteljesen sok boldogságot kívánt nekik, miközben otthon magába roskadva két dolog között őrlődött: Hol rontotta el? Miért a fiú a másikat választotta?... és rengeteget sírt, segítséget nem akart kérni. Végül egy pszichológus rokonával próbáltunk segíteni és lassanként kizökkenteni a traumából. Igen a traumából, ugyanis a pszichológus rokon szerint a szerelmi csalódás is trauma! Most eltelt 4 hónap s a barátnőm már eljutott oda, hogy legalább nem önmagát okolja és sajnálja a történtekért (bár belátja meglehetősen naiv volt), megbocsájtott az illetőknek (de szeretné ha a srác tőle egyszer bocsánatot kérne, azért, hogy így kihasználta, bár úgy gondolja erre nincs sok esély). Ez utóbbi nagyon nagy előrelépés a gyógyulás folyamatában minden olyan embernek, akivel már jól elbántak. Daniel Gottlieb gyakorló pszichológus, családterapeuta, elismert mentálhigiénés szaktekintély megnyugtatja azokat, akik szeretnének megbocsájtani, de vagy képtelenek rá vagy nagyon nehezen megy nekik, ugyanis a pszichológus szerint a megbocsájtásnak semmi köze a megbékéléshez, és nem azt jelenti, hogy ártalmatlannak tekintjük a bűnelkövetőt. A megbocsájtás egy folyamat, amely során megválunk sértettségünktől és harangunktól.
Casanova - a téma nem új keletű
Nézzünk szembe a pókjainkkal!
Barátnőm szerencsére már jár dolgozni, de még mindig retteg attól, hogy összefut a jegyespárral, ami csoda, hogy eddig nem következett be, mivel bár különböző egységekben, de ugyanannál a multicégnél dolgoznak. Félelmének leküzdésében két elmélettel próbáltam segíteni:
A már hivatkozott pszichológus, Dr. Gottlieb Szívleckék című könyvében kifejti, hogy ha az életünkkel kapcsolatos nem működő elméleteinkhez ragaszkodunk, akkor tulajdon elméletünk gúzsba köthet minket. Gottlieb azt javasolja, hogy képzeljük el az ellenkezőjét annak, amitől nagyon tartunk vagy nyomaszt. Ha egy páciense azt mondja: "Aligha tudnék meglenni anélkül, hogy...", akkor azt tanácsolja, hogy gondolkozzék el, mert mi van ha téved...Ha igenis meg tudna lenni anélkül, amiről most azt hiszi, elengedhetetlen az életéhez? Valószínű erre a pontra már barátnőm is eljutott.
Egy általam megkérdezett pszichológus szerint barátnőm esetében az lenne a legjobb, ha vonakodása ellenére mielőbb átesne a találkozáson, mivel akkor talán leesne a lánynak, hogy nem fog semmi rendkívüli történni, az élet ugyanúgy megy tovább. A pókfóbiához hasonlította barátnőm félelmét. Aki retteg a póktól, amikor ráfut az egyik a karjára, lesöpri és be kell, hogy ismerje: nem történt semmi.
Ebben sok igazság van: feltéve, ha kicsi a pók, és nem mérges…
Update: interjúnkat Pély Barnával elolvashatod!
Ha kedvedre való, hasznos volt ez a cikk, a Pánpéterstop Facebook-oldalon is csatlakozhatsz és tetszésedről biztosíthatsz úgy, hogy nyomot hagyhatsz egy lájkkal!
Ha tetszett ez a bejegyzés, iratkozz fel a hírlevélre, hogy értesülj a legfrissebb bejegyzésekről!
