Szeptember elején Pély Barnával beszélgettünk kicsit a felnőtté válásról, az ipszilonokról, a tanításról. Természetesen a zenét és a hófehér jaguárt sem hagyhattuk ki a témákból. Sőt, még azt is megkérdeztük tőle, hogy netán ő-e a mindenkori hófehér jaguár.
PPS: Te, mint kortalan rocksztár és egyben X-generációs tanár érzékeled-e a generációs különbségeket amikor Y-generációs diákjaiddal foglalkozol?
Mivel az interjún nem került sor fotózásra, kértünk Barnától egy szelfit a blog olvasói számára: EZ AZ!
PB: Természetesen érzem a generációs különbséget. Nem tehetségbeli különbségek vannak, hanem inkább nevelés adta, illetve a szocializációbeli különbségek jönnek ki, amikor elkezdenek tanulni valamit. A legnagyobb különbség talán az, hogy jobban függnek az anyagi javaktól. Vagyis nagyobb szükségük van a pénzre, mint nekünk volt. A másik pedig az, hogy nehezebben tudnak elmélyülni a túlzottan sok információ miatt egy dologban.
PPS: Egy előző posztunkban felhoztuk példának a Hófehér Jaguár című dal szövegét a nőszédítés apropóján. Valaki egyszer azt mondta rólad, hogy Te vagy a "mindenkori hófehér jaguár"??? Tudsz ezzel azonosulni, vagy inkább hárítanád?
PB: Természetesen tudok, mert a dalt én szereztem, és mert a szöveg - amit Orbán Tamás barátunk írt - alapvetően társadalomkritika humoros formában, és remekül szórakozom miközben énekelem.
PPS: A United első lemezének megjelenésekor, berobbanásakor az album dalai mennyiben tükrözték akkoriban a Ti/Te életérzésedet?
PB: Igazából az egész zenekar életérzése volt. Azt gondolom, hogy leginkább egy akkori szocializációs környezetre reagált, abban, amiben voltunk, vagy amit észrevettünk belőle. Illetve egy nagyon jó szövegíró barátunk volt, az Orbán Tamás, és vele együtt agyaltuk ki, hogy mely szövegek maradhatnak a lemezen, és melyek nem. Így alakult ki a lemez, amelyen erős társadalomkritikák vannak. Ilyen például a Hófehér Jaguár, amit sokan nem szoktak érteni. Ez a dal arról szól, hogy a fiú elkezdi tenni a szépet egy lánynak, de végül kiderül, hogy nincs is jaguárja, lehet, hogy busszal ment oda.
PPS: Egyszer azt nyilatkoztad a United-es korszakról, hogy bár már félig felnőttek voltatok, mikor elkezdtétek a United zenekart, a személyes jellemfejlődésetek mégis sokszor rajta hagyta a bélyegét a zenekaron. Illetve, azt is elárultad, hogy annak idején egyfolytában klubokba jártál, így még az egyetemre is anyukád adta be helyetted a jelentkezési lapot. Akkoriban - ha jól számolok - úgy huszonöt éves lehettél, ehhez képest mit jelent akkor, hogy félig voltál felnőtt? Féltél talán a felnőtté válástól vagy más oka volt ennek?
PB: Ez úgy volt, hogy 1996-2000 jártam a Zeneművészeti Főiskolára. Az utolsó két évben kezdtünk el dolgozni a United-en. Az első United nagylemez 1999-ben jelent meg, én pedig 2000-ben diplomáztam. Igazából már felnőttként, félprofiként teljesen a határán voltunk mindennek. Valószínűleg ez a nyilatkozatom erre utalt. Elkezdtük megtalálni önmagunkat és végül a United lett ennek a manifesztuma.
PPS: Azóta eltelt jó pár év (15) hogyan haladtál a felnőtté válás rögös útján? Tudjuk például, hogy megnősültél, angol nyelvű lemezt is adtál ki, tanítasz, főiskolán oktatsz, művészeti projekteket menedzselsz, tehetségkutató műsorokban zsűrizel és ifjú tehetségeket karolsz fel - személyes jellemfejlődésedet mindez hogyan befolyásolta? Felnőttebbnek érzed magad?
PB: Valószínűleg kihat az ember személyiségére, hogyha tanít. Bár már olyan régóta csinálom, hogy nem látom belülről. Azt hiszem emberebb ember lettem, és azt gondolom, hogy a fejlődésben sosem szabad megállni. Mindig akarni kell fejlődni, és mindent meg kell tenni érte. Ilyetén a felnőtté válásnak sosem lesz vége.
PPS: Azt mondtad egyszer, hogy a Megasztár volt az első felnőtt éved. Hogyan, miben befolyásolta a tehetségkutatón való részvételed a felnőtté válásodat?
PB: A Megasztár egyáltalán nem befolyásolta a felnőtté válásomat. Ez egy korszak volt, akkor lettem 28 éves. És vannak az ember életében ezek az úgynevezett 7 éves periódusok, és pont az egyik 7 éves periódus végén, és egy másik elején jött az életembe a tehetségkutató. Ami talán abban segített, hogy a média ez olyan szegmensét ismerhettem meg, amit enélkül nem tehettem volna.
PPS: Az esztergomi ferenceseknél is voltál gimnazista, majd váltottál és Pesten folytattad tanulmányaidat, illetve egy évig a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának Hittanári Szakára is jártál. Ez azt jelenti, hogy a katolikus egyház meghatározó szerepet játszott az életedben?
PB: Az az igazság, hogy amikor elkezdtem zenélni, akkor gospelt akartam játszani. Ami nem azt jelenti feltétlenül, hogy Isten igéjét hirdetni, hanem valami olyan lelki dolgot adni a zenélésen keresztül, amit fontosnak éreztem akkor. Ezt most is fontosnak érzem, de mára már sokkal liberálisabb vagyok. Azt vettem észre, hogy mindenkinek megvan a maga gospelje, és ha ki tudod nyitni a világot vagy érzelmeket tudsz adni másoknak a zenéden keresztül, akkor olyan irányba vezeted őket, amitől boldogabbak lesznek. Na, és ez már maga a gospel.
Pély Barna oktatás közben egy könnyűzenei tehetségfejlesztő táborban a Sándorfalvi Művészeti Iskolában
PPS: Említetted még 2008-ban, hogy oktatóként sok olyan 25-26 évessel találkozol, akik nem tudják, mit kezdjenek az életükkel, ami elég gyakori jelenség ennél a korosztálynál. Ha megkeresnek ilyen problémával, hogyan próbálod motiválni, segíteni őket az előbbre lépésben?
PB: Leginkább úgy próbálom motiválni őket, hogy olyan kérdéseket teszek fel nekik, amelyeket meg tudnak válaszolni, de önmagunknak nem tesznek fel. Abban a pillanatban, hogy megválaszolnak olyan kérdéseket, amelyektől sikerélményük van vagy meg tudnak csinálni olyan feladatokat, amiktől sikerélményük van, akkor képesnek érzik magukat arra, hogy döntéseket hozzanak. A sikeres embert nem a tehetség választja el a sikertelentől, hanem, hogy rátermettebb-e, vagy fel tud-e állni a földről. Ha elesel, fel kell állni, ha pedig olyan útra lépsz, amin nem tudsz jól haladni, akkor új utat kell választani.
PPS: Most szeptemberben kezdődik a tanév, s közben a B the First nevű blues-rock formációd új nagylemezének bemutatójának utolsó simításai is most zajlanak. Hogyan tudod mindezt összehangolni? Hogyan szerzel inspirációt az oktatáshoz?
PB: A B the first-tel általában előre dolgozunk, ami azt jelenti, hogy amit láttok belőle az kb. fél éve kész van, és alapvetően a promócióra kell súlyozni. Tanítani és mellette zenélni már egy jól bevált létforma. Nálam ez már működik 15 éve. Őszintén szólva néha nehéz inspirációt találni a tanításhoz, de most szerencsére épp felszálló ágban vagyok, mert motivál a sok tehetséges diákom.
PPS: Ha a B the First-ös munkádat egy metaforával kellene leírni, mi lenne az?
PB: Azt mondanám, hogy a B the First az én jó értelembe vett játszóterem, ahol semmilyen megkötésem nincs művészileg. Nagyon örülök, hogy meg tudom mutatni ezt az oldalamat is, és a Péterfi Ati és a Kottler Ákos barátaim segítenek nekem ebben. Alapvetően én egy blues-rock gitáros-énekes vagyok amellett, hogy rengeteg más stílusból is táplálkozom, és vágyom a művészi szabadságra, amit a B the First- ben megélek. Úgyhogy ebből az életérzésből koncepciót csináltam. Emellett a zenekar legfőbb célja, hogy külföldön is koncertezzünk, és megmutassuk a dalainkat.
PPS: Most október 8-án a Dürer Kertben lemezbemutató koncertet tartasz, ahol vendégetek lesz az Y-generációs Deniz is. A nagylemezeteken megjelenő közös dalt először élőben pedig úgy tudom ezen a koncerten mutatjátok be. A dalszövegetekre figyelve - úgy látom sok a közös platformunk, itt a pánpéterstopon mi is foglalkozunk a fiatalok útkeresésével, ahogy Ti is Deniz-zel a dalban, például idézem:
pont annyit értek pénzben mint amennyit éltek
ki mondja melyik út a helyes és, hogy melyik nem
a hibákon javítanék de nem tudom, hogy melyiken
a suliba megmondták, hogy senki nem leszel
diploma kell mert a tömegben elveszel
ki mondja meg, hogy mi a helyes döntés és mi nem
kit érdekel a válasz én csak követem a szívem
Nekem úgy tűnik, hogy ebből a dalból markánsan kiérződnek egy Y-generációsnak az élettapasztalatai. Ugye? Vagy cáfolj meg, ha nem így van!
PB: Y, nem Y?! Ez itt most teljesen mindegy! A dal a személyes tapasztalatainkról szól. Deniz nagyon jól megfogalmazza, hogy milyen kritikákkal, vagy problémákkal szembesül az ember, ha másképp akarja élni az életét, mint amit a társadalom alapvetően megfelelőnek vagy illendőnek tart. A szocializációs kényszer nagy úr, de a művészek célja pont az, hogy mindig kérdéseket tegyenek fel és alternatívát adjanak arra, hogy miképp lehetne még élni az életünk.
A képen Deniz-zel, aki vendég lesz a Dürer Kertben az október 8-i lemezbemutató koncerten, ahol a 3. nagylemezükön megjelenő dalt először adják elő élőben: https://www.youtube.com/watch?v=tOGo4Ve2z74
Névjegy - mérföldkövek
Pély Barna zenész, blues-rock gitáros-énekes, tanár
1975: születés
2000: a United zenekar „Első...” című nagylemeze Arany Zsiráf-díjat kapott az „év lemeze” kategóriában, a „Nincs ősz nincs tél” pedig Jakab Líra-díjas lett; elkezdett oktatni a Lauschmann Gyula Jazz Szakközépiskolában, Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola - diplomázás
2003-tól a Megasztár zsűrijének tagja (2006-ig); Kodolányi János Főiskola Művészeti Tanszékének tanára
2010: a zenekar Príma Primissima díjat kapott 10 éves zenei munkásságáért.
2010: meghívott tanár és szakmai tanácsadó a Tv2 Megasztár című énekes tehetségkutató műsorába
2011-ben alakította B the First nevű formációját, melynek első nagylemezére angol nyelvű rock-blues dalai kerültek fel.
2013: házasságkötés, felesége, Galambos Dorina énekes (Mrs Columbo zenekar), gasztroblogger (Péterfi-Nagy Évivel közös gasztro-videóblogjuk címe: UFF!, azaz Unokáink is főzni fogják).
2014: megjelenik 2. nagylemezük, melyen többségében magyar dalokkal, gitársulit indítanak, Barnát az Artisjus az év könnyűzenei szerzője díjával jutalmazták
2015. október: megjelenik 3. nagylemezük többségében angol dalokkal
Ha tetszett ez a bejegyzés, a Pánpéterstop Facebook-oldalon is csatlakozhatsz!
