Az elfogadás kultúrája kiemelten fontos az emberi kapcsolatokban, és a tanárok számára kiemelt felelősségünk, hogy diákjainkat bevezessük ebbe az értékrendbe. Ez a cikk olyan módszereket és tippeket kínál tanároknak, hogyan integrálhatják az elfogadás kultúráját a középiskolások mindennapjaiba a kulturális ismeretek átadásán és színjátszáson keresztül.
Zimbardo, a szociálpszichológia 80 fölötti híres veteránja szerint a a fiatal férfiak bajban vannak. Legújabb tanulmányában lerántja a leplet a túlzásba vitt internetes játékok és az internetpornó személyiség-, és családromboló hatásairól.
Elnézést kérek minden kedves olvasómtól ezért a kis szünetért, de több komolyabb megbízásom nem tette lehetővé, hogy hamarabb jelentkezzem...
Nemrég a népszerű Hurrá, hétfő! nevű pszichológiai előadássorozat (vagy Pszichorendelés) egyikén jártam a Mika Tivadar Mulatóban, a Kazinczy utca kultikus romkocsmáinak egyikében. Romkocsmákról úgy tíz éve hallottam először, amikor egy idelátogató francia barátnőmet kellett elkalauzolni a turistakönyvben Budapest egyik gyöngyszemeként emlegetett romkocsmába.
Nemrég a ködös Albionban jártam az Erasmus + ifjúsági programiroda támogatásával egy tanulmányúton, amely az egyetemi szintű ifjúsági munkás képzésre fókuszált. A tanulmányút megerősített abban, amit már addig is sejtettem: az angol egyetemeken magas szintű ifjúsági és közösségi munkás képzést valósítanak meg. Nóvumot a gyakorlati helyek látogatása jelentett számomra. Ugyanis legtöbb esetben templomok, egyházi intézmények szolgáltak a közösségi és az ifjúsági munka színtereiül.
A tanulmányút egy különleges pillanata a Gloucestershire-i egyetemen
A jó tanár egész életen át ható példát ad, egy olyan új világot nyit meg emberségben és tudásban, amelyet a diák soha el nem felejt - írja Csermely Péter blogjában . Ebben a bejegyzésben egy személyes élmény kapcsán arra a kérdésre keresem nagyon röviden a választ, hogy van-e a tanárnak szerepe a felnőtté válásban.
Professor Figen Onuksoy Caliskannal a birmingami Newman University előtt
Eleged van a céltalan véletlenszerű randikból? Készen állsz arra, hogy életed új szakaszába lépj át? Azon töprengsz, hogy miért nem találtad meg még mindig a Nagy Őt? Nincs elkötelezett kapcsolatod pedig arra vágysz? Vagy már elköteleződtél mégis aggódsz amiatt, hogy barátod, barátnőd; menyasszonyod, vőlegényed talán nem lesz olyan megfelelő lelkitárs, mint amilyenről mindig is álmodoztál?
Egy Budapesten élő sikeres belsőépítészt szeretnénk bemutatni nektek, aki diákként nehezen találta meg a helyét a fővárosban. A pályaválasztáson kívül arról is beszélünk hogyan lehet az anyaságot a munkával, a karrierrel összeegyeztetni.
Robit szeretném bemutatni, akit arról kérdezek, miért lett szakmunkás tanuló, mi ösztönözte az érettségire és miért nem állt meg itt. Szóba kerül a szakma és a diploma értéke, és az is mi a fontosabb: a tehetség és a szorgalom.
Egy nagyon személyes írást olvashattok még mindig a Roma Világnap margójára. Illetve néhány non-formális tanulási módszer.
Az imént bevásárlás közben egy rádióműsorban hallottam ennek a kanadai tanárnak sorait, rögtön megkerestem magyar fordításban is, mert megdöbbentő és nagyon életszagú. A jogosítványos diákokról szóló rész felidézte bennem azt az időszakot, amikor kezdő tanárként egy szakközépiskolában a diákjaim kiderítették, hogy mikor születtem (akkor 23 éves voltam, tüsi frizurával, 50 kilósan, beillettem közéjük)...majd az egyik tanítvány, Feri bemutatta az igazolványát, bizonyítván, hogy egykorúak vagyunk. Feri akkor túl volt már néhány évismétlésen, mivel az iskolapadban mással volt elfoglalva: egyebek mellett a ma már ólmenő vállalkozását építette...Szerintetek vele el lehetett volna hitetni, hogy az a fajta tanulás számít csak, ami az iskolában zajlik?
Az alábbi könyveket, oldalakat érdemes forgatni az önismeret, önértékelés témában elmélyedni szándékozóknak. Nem állítom, hogy az alábbi irodalmakkal "ától cettig" egyet értek, de mindenképpen sok jó tanácsra és számomra új megközelítésekre találtam rá olvasásuk közben, ezért ajánlom figyelmetekbe.