Nagyon nem mindegy mikor mit hall egy gyerek a hittel kapcsolatos dolgokról.
Egy alsó tagozatos gyerek édesanyja mesélte, hogy gyereke este hosszú ideje szorongott majd egyszer csak elárulta okát:
“Anya, ugye én azért vagyok ilyen - olyan - amolyan (sorolta a problémáit, negatívnak hitt tulajdonságait), mert elkövettem valamit, ami miatt Isten megátkozott?”
Eszembe jutott erről, amikor az egyik nagymamám elvitt egy húsvét előtt passiójátékra, amely oly félelmetesen mutatta be a szenvedéstörténetet, hogy utána hetekig féltem elaludni.
A másik nagymamámtól kapott képes gyerekbibliát viszont mindig örömmel lapozgattam. Míg egy ifjú ismerősöm megfogadta, nem veszi kézbe a Bibliát miután egyest kapott hittanból.
Számtalan példát lehetne még felhozni arra, hogy mennyire nem mindegy, hogy egy gyerek mikor hogyan találkozik a vallási kérdésekkel.
Egy tanulmány szerint, ami a vallásos meggyőződéssel és mentális egészséggel foglalkozott, a szerző megállapításra jutott, hogy azok az emberek, akik egy büntető, bosszúálló Istenképben hittek, sokkal nagyobb számban számoltak be mentális egészségügyi problémáról, szociális szorongásról, paranoiáról, rögeszmékről és kényszerekről.
Ugyanakkor, ha megfelelően, az életkori sajátosságait figyelembe véve részesül vallási nevelésben a gyerek, sokat profitálhat belőle.
Egy Harvardon végzett kutatás ötezer serdülőt vizsgált nyolc éven keresztül, különös tekintettel vallási életükre, nevelésükre. A megfigyelés jelentős eredménnyel zárult: a vallás gyakorlása, az ima, az elmélyülés segíthet a serdülőknek, fiatal felnőtteknek abban, hogy könnyebben, sikeresebben tudjanak kiigazodni a kihívásokkal teli világban. Kimondták, hogy akik rendszeresen, hetente egyszer vettek részt istentiszteleten, 12 százalékkal ritkábban szenvedtek depresszióban, egyharmaduk pedig kisebb valószínűséggel nyúlt tudatmódosító szerekhez.
Ugyan még nem jártam a nagydobronyi református gyerekotthonban - viszont ismerek fiatalokat onnan - de megdöbbentő tapasztalni mennyire nagy támaszt, vigaszt és kapaszkodót nyújt az otthonban nevelt gyerekeknek az ő értelmi/érzelmi felfogóképességük szerint sok jó példamutatásával átadott hit.
Nagyon érdekes Bogárné Kocsis Judit tanulmánya, melyben kifejti, hogy a hitoktatás célja “a vallási/szent törvények szerint való normák, magatartás megismertetése és befogadhatóvá tétele, továbbá a személyiségfejlesztés és a cselekvő hitre való buzdítás”- de hozzátesz azt is, hogy “életkori sajátosságokhoz igazodó módszerekkel, a belső motiváció erősítésével”.
Arról is ír, hogy "egykor a vallástanítás legfőbb tanítási módszere az igehirdetés, a prédikáció volt, ami ugyancsak nem épített a gyermek öntevékenységére, és nem vette figyelembe az egyéni különbségeket, így kijelenthetjük, hogy a vallásoktatást egészen a 18. századig, sőt, javarészt még azt követően is a teológiai ismeretek átadása, a tartalomközpontúság jellemezte. Nem változott ez a tendencia gyors ütemben az iskolai hitoktatás bevezetése után sem.”
Úgy gondolom, hogy - tisztelet a kivételnek - még sok helyen ezt a fajta tartalomközpontúságot meghosszabbíthatjuk a 21. századig is. Erősen feltételezem, hogy ebben generációs különbségek is okozhatnak gátat, hiszen a tartalomközpontúság, a lexikális tudásanyag elsajátításának prioritása volt a jelenlegi 40-50 éves hitoktatók kiképzésének legfőbb alapja ugyanúgy, mint az oktatás más területein. A tudásátadás hogyanjáról, gyakorlati módszertanáról a fiatalabb nemzedék tanulhatott többet.
Miért jutott mindez eszembe?
Jön a húsvét, a gyerekek is kíváncsiak lehetnek arra mi van a nyuszin és a csokitojáson túl az ünneplés mögött.
Ha nem is kapnak vallásos neveltetést, a nagymamánál, az ovis társnál vagy az osztálytársnál vendégeskedve meghallhatnak beszélgetésfoszlányokat a bibliai húsvéti történetről.
A felnőttek felelőssége, hogy ez hogyan, mivé áll össze a fejükben: segíti-e vagy megzavarja személyiségfejlődési folyamatában, s a vallási meggyőződéshez vezető fejlődési folyamatában.A kép illusztráció a témához illeszkedő két aktuális kedvencről (egyik gyerek másik, kamasz/fiatal korosztálynak interaktív) a Harmat Kiadótól:
https://www.harmat.hu/szerzo/melissa-kruger-isobel-lundie/
https://www.harmat.hu/uzlet/biblia-neked/
Az említett írások linkjei:
https://www.hsph.harvard.edu/news/press-releases/religious-upbringing-adult-health/
https://neurosciencenews.com/neurotheology-mental-health-19873/
Ha tetszett a bejegyzés, megoszthatod másokkal is!
Ez is érdekes lehet:
Együttműködés a mai tizen- és huszonévesekkel
Az alfa-generációsok: előbb a tablet, aztán a bicikli?