A pandémia egyik mellékterméke, hogy sokakat akár mártírszerepre hajlamosíthat ez a felemás helyzet. Ők a karantén mártírjai.
Hősök vagy mártírok?
A pandémia alatt sok hős született, akik önfeláldozó módon tesznek szeretteikért, családjukért, sőt a társadalomért is. Önmagunkért elfeledkezve másokért áldozatot hozni nemes lélekre vall. Ez nem ugyanaz a mártíszereppel. Ha azért vállaljuk a segítségnyújtást, a lemondást, hogy figyelmet és szeretetet kapjunk, lehet, hogy hősök leszünk, de boldogtalan hősök.
A koronavírus járvány során nem egyszer hallottam, hogy panaszkodnak emberek amiatt, hogy úgy érzik a családjuk cselédjei lettek. Általában anyáktól hallom, de volt, hogy egy kamaszlány nehezményezte, hogy őrá hárul otthon minden feladat. A 17 éves lány édesanyjával és 4. osztályos testvérével él, szülei elváltak. Anyukája dolgozni jár egy kórházba, ahol a munkateher jócskán megnőtt, így legtöbbször ő hozta-vitte testvérét iskolába. Ez azzal járt, hogy az első online óráról gyakran elkésett, mert nem ért vissza pontban nyolcra és délután is volt, hogy egy-két óráról elment, hogy odaérjen az öccséért. Most, mióta testvére is otthon tanul, neki kell segítenie a tanulásban is. Mivel nem tehetik meg, hogy ételt rendeljenek, főz is és bevásárol. Ha már úgyis otthon van, a ő intézi a mosást, vasalást és el is mosogat. Végül szinte minden házimunkát ő végez. Panaszkodott, hogy ingerültté, keserűvé és cinikussá vált és majd belebetegszik a túlhajszoltságba, kezd elmagányosodni, mert nincs ideje barátaira és a tanulásban is kezd kiégni. Sőt, már azt sem engedte, hogy édesanyja segítsen neki, amikor hazaért.
Átmenetileg és tartósan beragadva a mártírszerepbe
Sok édesanya is alig lát ki a munkából ezen a napokon főleg, hogy az online oktatás terheit is viselniük kell, de ha belegondolunk szinte már egy éve huzamosan. Nem csoda, hogy sokan egyre nehezebben viselik a krízis terheit.
Szeretném felhívni a figyelmet arra is, hogy járványhelyzettől teljesen függetlenül lehetnek azonban olyanok is, akik nem az adott helyzet nehézsége miatt válnak mártírrá, cseléddé vagy áldozattá, nem csak akkor, ha úgy érzik annyira igazságtalan az élet, hanem "megszerették" ezt a szerepet valami miatt, például azért, mert otthon is ez a minta volt vagy önértékelésük nincs rendben, nem merik saját életüket élni, így inkább feláldozzák magukat másokért. A tartósan mártírszerepben lévő családtag előbb-utóbb bűntudatot kelt a hozzá közel állókban, gyakran előfordul ilyenkor érzelmi zsarolás, bűntudatkeltés, mázsás lelkiismeretfurdalás-ébresztés és manipuláció, megkeserítve az egész család életét. Tehát, aki nem átmenetileg került ebbe a helyzetbe, hanem tartósan beleragadt, netán kényelmes neki ez a helyzet (van ilyen is), annak komolyabb segítségre van szüksége, érdemes szakemberhez fordulni.
Mit lehet tenni?
Aki "csupán" átmenetileg vált cseléddé, mártírrá, annak egy kis tudatosság, egy jól átgondolt, családokkal egyeztetett "akcióterv" is rengeteget segíthet. Az említett lány, nevezzük Verának megosztotta velem kételyeit a helyzet megváltoztatásával kapcsolatban. Úgy látta, nincs remény a változásra, ő lett a család csicskája és kezdett is a mártírszerepbe beleragadni. Átbeszéltünk néhány dolgot vele és az édesanyjával és már a hét elején boldogan hívott, hogy van előrelépés, ezért ezeket a tippeket szeretném megosztani itt is:
- Ha belecsúsztunk a mártírszerepbe, ismerjük fel, vagy, ha mások hívják fel erre a figyelmünket, figyeljünk rá mit mondanak. (Szerencsések vagyunk, ha vannak ilyen szeretteink. Sajnos nem lehet tagadni, hogy bizony vannak, akik szeretnek visszaélni a helyzettel és kihasználják azt, aki lábtörlőjükként kínálkozik fel). Tehát a felismerés az első, de óriási lépés.
- A környezetünk is segíthet ilyen helyzetekben, amit érdemes elfogadni. Ha azt tapasztaljuk, hogy a szeretteink közül valaki így viselkedik, mindenképp lépjünk mielőbb. Ennek legjobb módja, ha több figyelmet, gondoskodást próbálunk nyújtani.
- Gondoljuk át terhelhetőségünk határait és kommunikáljuk szeretteink felé, de akkor, amikor mindenki higgadt, nyugodt. Vera nem akkor vágott bele édesanyjával a dolgot megbeszélni az ügyet, amikor az hullafáradtan ért haza a műszakból. Vera édesanyja is hiába próbált segíteni, Vera egy idő után, nem hagyta, ki kellett várni a megfelelő alkalmat.
- Tisztázzuk a feladatokat. Veráék átbeszélték a munkamegosztást, s rájöttek például arra, hogy nem kell mindent édesanyja és a testvére helyett elvégezni, hisz egy 10 éves önállóan elviheti a szemetet, rendbe teheti a szobát, sőt segíthet elpakolni a teregetést és anyukájának is van energiája a túlterhelő munka ellenére is a háztartás vagy a tanulásban való segítés egy-egy területére.
- Figyeljük meg hogyan, miről beszélünk. Ha sokat panaszkodunk, egyfolytában a gondjainkat részletezzük, nem segítünk vele se másokon, sem magunkon (ez nem azt jelenti, hogy ne lehetne elmondani azt, ami bánt, itt a folyamatos sopánkodásról van szó). Nem jó taktika, ha önmagunk sajnáltatásával szeretnénk figyelmet, megértést vagy együttérzést kierőszakolni. Sok embert idegesíthet a mártírkodás, a folyamatos panaszkodás, különösen most.
- - Nézzünk szembe azzal mire vágyunk, mire van szükségünk és tegyünk érte. Vera már nagyon vágyott arra, hogy elmenjen sétálni a barátnőjével, aki az utcájukban lakott. Mióta testvére otthon van, este neki segít a tanulásban így ezt már több hete hanyagolja. Most, hogy a nagymama is be lett oltva, megkérték, hogy segítsen ebben mostantól nekik, így a lánynak jut ideje baráti kapcsolataira is, ami végre feltölti.
Ha tetszett a bejegyzés, megoszthatod másokkal is!
A blog Facebook-oldalán is gyakran osztok meg új posztokat!
Nézz be az Instagramra is!
Feliratkozhatsz a hírlevélre is.
Kövess a blog.hu-n, hogy ne maradj le egy új posztról sem!
Ez pedig a honlapom.
Első fotó: pixabay.com
