Minden az Alfa, Z-, Y-, X generációkról, a boomerekről, s még a veteránokról is!

Pán Péter, STOP!

Miért játszunk egymással?

2020. szeptember 27. - panpeterstop

Társas érintkezéseink során gyakran adódnak konfliktusok, félreértések. Bár többnyire véletlennek, kiszámíthatatlannak tűnnek, valójában szabályszerűbbek, mint gondolnánk. 

argument-238529_1920_1.jpg

Gyakran hallani főnököktől, hogy a mai fiatal beosztottak mennyire kezelhetetlenek, kiszámíthatatlanok, képtelenek a szabálykövetésre. Nem egy esetben azonban arról van szó, hogy a vezető megvalósíthatatlan célokat tűz ki, vagy éppenséggel nem határoz meg mérföldköveket, határidőket, ugyanakkor egy általa jónak vélt időpontban követeli az eredményt. Ha nem tartja megfelelőnek a fiatal munkatárs reakcióját, jön az önigazolás, hogy már megint semmibe veszik a szavát, nem tartják a határidőt és így tovább. Ismerős a helyzet? Minden bizonnyal ha nem is szó szerint ugyanez, de hasonló játszmába már mi is kerülhettünk. A játszámk ugyanis átszövik, és legtöbbször megnehezítik az életünket. Vendégszerzőnk, Békési Tekla pszichológushallgató ebben a cikkben lerántja a leplet az emberi játszmák rejtett világáról! Olvassátok el mit ír minderről:

 Talán nincs is olyan ember, aki ne találkozott volna még játszmákkal az élete során. Ha úgy érzed, hogy egy kapcsolatod nem őszinte, konfliktusokkal terhelt, nem juttok egyről a kettőre vagy több történés, mintha ugyanaz a forgatókönyv és rád osztott szerep alapján történne, joggal merülhet fel a játszma gyanúja. 

Amennyiben szívesen látnád át jobban a játszmák világát, bátran ajánlom Berne Emberi játszmák című könyvét. A szerző a könyvet eredetileg a Tranzakcionális elemzés a pszichoterápiában című könyvének folytatásának szánta, de végül úgy írta meg, hogy attól függetlenül is olvasható legyen. Nagy meglepetésére nemcsak pszichiáter szakemberek, de a téma iránt érdeklődő laikusok is szívesen forgatták művét, mely bestseller lett. A könyv nagy része az úgynevezett játszmatár, mely rengeteg különböző játszmát mutat be rendkívül nagy részletességgel. Ezt egy elméleti felvezető előz meg, hiszen ahhoz hogy megértsük és elemezni tudjuk a játszmákat, szükséges, hogy tisztában legyünk a téma alapfogalmaival. A cikkben a könyvben található legérdekesebb játszmákat szeretném bemutatni, illetve, hogy mit is jelent a játszmáktól mentes élet és milyen képességre kell szert tennünk, ha mi is ilyen életet szeretnénk.  Ahogyan az író, én sem tudom megkerülni a Berne által alapított, és játszmák kapcsán feltétlen említendő tranzakcióanalízis jellemzését.

Mi is az a tranzakció?

Habár bonyolultnak hangzik, de a tranzakció nem más, mint a társas érintkezés alapegysége. Ha kapcsolatba kerülünk egy másik emberrel, tranzakció történik, amely egy ingerből és egy rá érkező válaszból áll. Különböző én-állapotokban - Szülői, Gyermeki vagy Felnőtt – lépünk kapcsolatba egymással. Az én-állapotok nem csupán szerepek, hanem együtt fellépő gondolatok, érzelmek és reakciók, teljesen átélt létállapotok.  Másképp mondva tranzakciót kezdhet a Szülői, Gyermeki vagy Felnőtt más Szülőiével, Gyermekiével vagy Felnőttjével. Amennyiben az ingert küldő és válaszoló személy ugyanabban az én-állapotban van, a kommunikáció a végtelenségig folytatódhat. Ha viszont más-más én-állapotban vannak, a kommunikáció megszakad.

Nézzünk egy konkrét példát!

Lehet, most ez még kissé elvont, de ígérem egyre érhetőbb lesz, nézzünk egy egyszerű példát! Szerda délután van, épp lyukasórád van az egyetemen, csoporttársaddal együtt üldögéltek a folyosón, néha-néha megtörve a csendet. Hirtelen ötlettől vezérelve lelkesen felajánlod, hogy sétálhatnátok egy kicsit az egyetem körüli parkban, talán egy fagyi is beleférne óra előtt. Csoporttársad finoman szólva sem támogatja az ötleted, mondván, hogy épp most borult be az ég, nem vagytok elég melegen felöltözve és úgyis csak 20 percetek maradt, késni pedig nem szabad. Mintha az anyukád beszélt volna belőle, igaz? Ennek okát a fentebb említettekben kell keresni: te spontán és játékos Gyermeki én-állapotban, barátod pedig Szülői én-állapotban vett részt a beszélgetésben.

Most lássuk kissé részletesebben a különböző én-állapotokat!

  • A Gyermeki én-állapotunkban úgy viselkedünk, mint az a gyermek, akik egykor voltunk: úgy érzünk, látunk, hallunk és viselkedünk. Amikor a Gyermeki szeret, gyűlöl, impulzív és játékos  azt Természetes Gyermekinek nevezzük. Ha kreatív és gondolkodó, akkor Kis Professzor. Az Alkalmazkodó Gyermeki pedig szégyenlős. Ha az egyensúly felborul, okozhat problémákat az egocentrikussága vagy túlzott emocionalitása miatt, de alapvetően a kreativitás és alkotás forrása.
  • A Szülői én –ahogy a fenti példából is látszik – korlátoz, tanácsot ad, megítél, de a gondoskodás is a funkciói közé tartozik. Megmondja, mit tegyünk, mit ne tegyünk, mit illik bizonyos szituációkban és mit nem.  Két alfajtáját különítették el – Kritikus és Gondoskodó Szülői – attól függően, hogy épp korlátoz, megítél vagy épp gondoskodik és védelmez.
  • A harmadik és egyben utolsó én-állapot a racionális, logikus Felnőtt, aki tudatosan, hatékonyan oldja meg a problémákat és hajtja végre a feladatokat, fölmérve a valós lehetőségeket és kockázatokat. Amit még fontos megérteni, hogy érett felnőttnek lenni nem azt jelenti, hogy valaki mindig ebben az állapotban van! Sőt, az egyensúly és a különböző én-állapotok rugalmas kezelése elengedhetetlen, ha egészséges személyiségről és érett felnőttről beszélünk. Ugyanígy egy kisgyermek is lehet olykor-olykor Szülői én-állapotban.

Játssz ma? Vagy játszma?

Most értünk el a minket leginkább érdeklő játszmák világához. A játszma az időnk strukturálásának egyik módja, Berne definíciója szerint: „A játszma kiegészítő, rejtett tranzakciók folyamatos sorozata, amely pontosan meghatározott, előre látható kimenetel felé halad.” Egyszerűbben mondva, játszma az, ha valaki mást mond, mint gondol. Ha valakinek meg akarjuk érteni mélyebben a viselkedését vagy éppen bejósolni azt, a játszmák rejtett, pszichológiai szintjét kell felismernünk.

És hogy mi motiválja a játékosokat a részvételre? A rejtett nyereség, előny és minél jobban alkalmazkodik valaki, annál több jut ki neki belőle.

Talán ennél is érdekesebb a játszmák keletkezése, aminek kapcsán –mint sok minden máshoz hasonlóan - a kora gyermekkorhoz kell visszanyúlnunk. A játszmákat a gyerekek a saját kulcsélményeik alapján sajátítják el egészen csecsemőkoruktól kezdve. A gyerekek és a játszmák világa bonyolult ? Nehéz elképzelni, de hadd szemléltessem ezt egy könyvi példával:

A 7 éves Tominak ebéd közben megfájdult a gyomra, mire szülei felajánlották neki, hogy feküdjön le egy kicsit. Erre a 3 éves kistestvére, Miki: „Nekem is fáj a gyomrom”. Apja nézte majd megkérdezte: „Ugye te nem akarod ugyanazt a játszmát játszani?” Miki nevetett és rávágta, hogy nem. A játszma pszichológiai szintje egyértelműen az, hogy a kis Miki a szülei figyelmére pályázott, nehogy a bátyja legyen a középpontban. Az apa nagyon ügyesen szétzúzta a játszmát még a keletkezésekor, de ha nem így tett volna és ez a játszma többször megismétlődött volna, biztosan beépül a játszma Miki életébe. Tehát itt a szülők felelőssége és gyermeknevelése is sokat nyom a latba. 

A játszmákat különböző családokba sorolhatjuk, attól függően, hogy milyen helyzetben fordulnak elő. Beszélhetünk: élet-, házassági, társasági, szexuális és alvilági játszmákról. Berne külön a szakmabeliek számára gyűjtötte össze a Rendelői játszmákat, amelyeket a kliensek terápiás helyzetekben játszanak nagy kitartással. Végül pedig beszélhetünk úgynevezett „jó” játszmákról, ami hozzájárulhat az adott ember személyiségének kibontakoztatásához, sőt a többiek jó közérzetéhez, hangulatához is.

Amikor minden válasz csak rossz

Az első játszma, amit Berne és munkatársai azonosítottak, az az „Igen, de” nevet kapta. Az első lépése az, hogy a játékos felvet valamilyen problémát, amire a többi résztvevő megoldásokat javasol. Bármilyen megoldást javasolunk azonban, a válasz valami kifogás lesz arra, miért nem jó az ötletünk. A játékos Felnőttnek látszik, de ha alaposabban megnézzük, valójában Gyermeki én állapotban van, aki nem tud megbirkózni a helyzetével, és közben a többiek bölcs szülőkké alakulva, azaz Szülői én állapotban próbálnak segíteni, tanácsokat osztogatni. („És miért nem…?”) Az ilyen párbeszédeket általában csend követi, aminek kínosságát sokszor a „Hát igen, így van ez” frázisokkal próbáljuk megtörni. Ezzel kapcsolatban van egy friss saját élményem. Habár egy beszélgetőpartnerem kissé direktebb módon kért tanácsot és nemcsak a problémáját lebegtette, de akármit mondtam neki, mindegyikre volt egy „de” nevű kifogása. A jelenlegi koronavírus helyzettel kapcsolatban kérdezett arról melyek az adaptív megküzdés módjai ilyenkor, mit lehet tenni, mi az oka a szorongásnak, milyen az idősek helyzete stb. Alulmaradásom kellemetlenségét fokozta, hogy pszichológiai tanulmányaimból merített ötletekkel igyekeztem segíteni neki, így egyfajta inkompetenciát is éreztetett.

Nem vagyok jó semmire

A „Hibakeresősdi” játékosok mindaddig nem érzik jól magukat a bőrükben, amíg rá nem találnak beszélgetőpartnerük valamilyen gyengeségére. A játékos depressziós Gyermeki én-állapotból („én semmire sem vagyok jó”) indul, amit átfordít a Szülői-én hiedelmébe, ami szerint „ők nem jók semmire sem”.  A beszélgetés során mindvégig az lesz a célja, hogy ezt a hiedelmet bizonyítsa. Berne szerint az apróbb, mindennapi viszályaink ezzel a játszmával hozhatók összefüggésbe.

Ha kilépsz a játszmából...

A „Jaj véletlen volt” játékosa mindent megtesz annak érdekében, hogy valamiféle kárt okozzon partnerének (pl. késik, kiönti a kávét, összetör „véletlen” egy vázát stb.), aki erre válaszul önuralmat magára erőltetve mosolyog tovább és mindent megbocsát. Hogy mi motiválja a résztvevőket a játszmában? Itt is a kétoldali, kölcsönös nyereség: a kárt okozó, Gyermeki én állapotában élvezi, amit művel és hogy megbocsátanak neki, míg az aki a károkat elszenvedve önuralmat  parancsol magára jóleső érzéssel, büszkeséggel nyugtázza „helyes” és nyugodt reakcióit. Ő ilyenkor megbocsátó Szülői én-állapotban van jelen. Hogyan lehetne ennek a játszmának véget venni? Képzeljük el azt, hogy a játékos partnere a Szülői én-állapotból, racionális és elfogultság mentes Felnőttre vált, és ahelyett, hogy szemrebbenés nélkül tűrné tovább a másik viselkedését, azt válaszolja: „Ma késtél, kiöntötted a kávét az új szőnyegemre, ráadásul a vázámat is széttörted, de kérlek, ne mond mindig azt, hogy bocsánat!” Ezzel az ellenlépéssel valószínű, hogy heves reakciókat vált ki. Berne szerint ez általánosságként elmondható, hogy aki egy játszmában a ráosztott szerepből kilép, számíthat arra, hogy valamiféle megtorlást szerez magának, sőt azt a kockázatot is kell, hogy vállalja, hogy az adott kapcsolata megromlik.

Az „Ennek is te vagy az oka!” játszma talán mindenkinek ismerős lehet. Előfordulhat szülő-gyermek közötti kapcsolatban, de házasságban, sőt munkahelyi környezetben is. Képzeljük el, hogy Mária, az édesanya mögött egy nagyon nehéz, feszes tempójú munkanap van és ki akar kapcsolódni: előveszi a festővásznát és el kezd festeni. Belefeledkezik a hobbijába, élvezi, hogy egyedül lehet. Majd hirtelen bejön a férje, aki megkérdezi, hogy mikor lesz vacsora. Ez a megzavarás lesz az „oka”, hogy épp akkor borul ki a vizes edény. A feleség magából kikelve kiabálja: „Ennek is te vagy az oka!”. Természetesen, ha ez gyakran ismétlődik, a környezet megtanulja, hogy magára hagyja, ha valamibe belefeledkezik. Súlyosabb formái, ha valaki átengedi látszólag nekünk a döntési jogot, majd hibáztat érte, ha nem az ő elképzelései alapján alakultak a dolgok. Előfordulhat az is, hogy a bajba jutott játékosnak a jószándékú és gyanútlan partnere tanácsot ad, ami ha végül „nem jön be”, ő issza a levét. Amennyiben meg szeretnénk akasztani a játszmát, hagyjuk magára a játékost vagy magát a döntést hárítsuk vissza rá, visszaadva ezzel a felelősséget neki. A játszma célját illetően elmondható, hogy a kezdeményező játékos önigazolást keres, el akarja kerülni a felelősség vállalást, sőt akár a játékos számára oly fenyegető, valódi intimitás is elkerülhető a segítségével.

Önsajnáltatás, önámítás, önigazolás

Az életjátszmák csoportjába tartozó „Alkoholista” játszma, rendszerint ötszemélyes, de a végére sokszor két személyre redukálódik le. Az első szerep értelemszerűen a játszmakezdeményezőé, a második – amit gyakran a házastárs tölt be- az úgynevezett „Üldöző”-é. A harmadik szerep a „Megmentő”-é, aki sokszor a jóságos, segíteni akaró háziorvos. A negyedik szerep a játékos szenvedélyét pénzzel támogató – sokszor édesanya – „Balek” vagy „Fajankó” elnevezését kapta. Az ötödik egy hivatásos mellékszereplő, a csapos vagy italboltos, aki a játékos életében viszont kétségkívül a legfontosabb személy, hisz ő a forrása szenvedélye tárgyának. Most nézzük meg milyen nyereség tartja életben ezt a játszmát! Az alkoholista nyeresége nem csupán az ivás okozta gyönyör, hanem az azt követő másnaposság és az ettől elválaszthatatlan önsajnáltatás, a figyelem középpontjába kerülés és nem utolsó sorban, hogy újra és újra eléri partnere vagy akár teljes környezete jóindulatú elnézését, megbocsátását is.

Hogyan éljünk játszmák nélkül?

Jogosan merülhet fel bennünk a kérdés, hogy van-e élet a játszmákon túl. A jó hír, hogy Berne meglátása szerint élhetünk játszmamentes, valódi kapcsolódásokkal teli életet is. Ennek eléréséhez ad kulcsot a kezünkbe a könyv utolsó fejezeteiben, miután a játszmák jelentőségét tárgyalja. A játszmák történelmi jelentősége abban áll, hogy azok nemzedékről nemzedékre szállnak, valakinek a kedvenc játszmáját akár a nagyszülőkig is visszavezethetjük. A játszmáknak nagy a kulturális jelentősége is, hiszen a különböző kultúrák és társadalmi osztályok különböző típusú játszmákat preferálnak. Ne feledjük, hogy sokszor a játékos intimitást, bizalmat akar a játszmával megteremteni vagy épp kipótolni, így azt mondhatjuk, hogy mivel az időtöltés és intimitás között helyezkedik el, nagy a kapcsolati jelentősége is. Sokan – bennük rejlő Gyermeki – félnek a valódi feltárulkozástól, hiszen az a maszk elvesztésével is jár, így inkább újra és újra játszmákban találják magukat. A játszmák egyéni jelentősége pedig abban rejlik, hogy olyan párt és barátokat gyűjtünk magunk mellé, akik ugyanolyan játszmákat játszanak.  A fentebb említett kulcs a játszmamentes, valódi kapcsolódásokhoz az autonómia, ami akkor lép újra életbe, ha az ember képes a tudatosságra, spontaneitásra és intimitásra.

  • A tudatosság az a valami, ami megköveteli, hogy ne a múltban vagy jövőben, hanem az itt és mostban éljük az életünket. A tudatos ember tudja, hogy hogyan érez, hol van és mikor történnek a dolgok.
  • Szükségünk van a spontaneitás képességére, hiszen ez az, ami felszabadít a játszmajátszás kényszere alól. Segítségével nem azt érezzük, amire megtanítottak minket, hanem szabadon választhatunk a Szülői, Felnőtt és Gyermeki érzéseink közül.
  • Az intimitás a természetes Gyermeki megnyilvánulása, ami őszinte, spontán, játszmamentes kapcsolatokra igyekszik, amíg egy játszma meg nem akasztja. Habár kockázatos vagy ijesztő is lehet annak, aki nincs erre felkészülve, de ezekben a minőségekben való kapcsolódás több jutalmat nyújt, mint az ideig-óráig tartó játszmák nyereségei.

Berne ezen könyvével a tranzakcióanalízis és játszmák világába kalauzolt minket. A mélyebb megértésük által nagyobb tudatosságra tehetünk szert, így mi magunk is könnyebben elkerülhetjük vagy éppen kiszállhatunk a játszmákból. Hiszen ne feledjük, nem vagyunk determinálva a másik ránk osztott szerepére, mi magunk is megakaszthatjuk a játszmát!

Szerző: Békési Tekla pszichológushallgató

Forrás: Eric Berne: Emberi játszmák. Háttér Kiadó, 1984.

Ha tetszett a bejegyzés, megoszthatod másokkal is!

Olvasd el vendégszerzőn előző írását is: https://panpeterstop.blog.hu/2020/08/23/hogyan_eljuk_tul_eletunk_legnagyobb_nehezsegeit

A blog Facebook-oldalán is gyakran osztok meg új posztokat!
Nézz be az Instagramra is!
Feliratkozhatsz a hírlevélre is itt a blogon jobb oldalon.
Kövess a blog.hu-n, hogy ne maradj le egy új posztról sem! 
Ez pedig a honlapom.
Minden jog fenntartva! 
A trágár, gyűlölködő, politikai tartalmú kommenteket kimoderáljuk.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://panpeterstop.blog.hu/api/trackback/id/tr9416217566

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása