Lehet-e gyerektelenséggel küzdeni a klímakatasztrófa ellen?

Hogy kinél milyen motiváció áll a gyerekvállalás mögött, azt befolyásolja egyéni hozzáállásunk a kérdéshez és akár a társadalmi-gazdasági helyzetünk is. Magam is 3 gyerekes lévén, nehezen tudnám titkolni, hogy gyerekpárti vagyok, ami természetesen nem jelenti azt, hogy ezzel felsőbbrendűnek tekinteném magunkat gyermektelen embertársainknál. Érzékelem, a tendencia az, hogy egyre többen egyáltalán nem, vagy csak egy gyereket vállalnak. Ennek hátterében számos tényező áll - nagyon gyakran az, hogy nem találnak vagy már túl későn találnak olyan párt, akivel gyereket vállalnának, gazdasági okok, meddőség stb. - ez a mostani szempont viszont számomra merőben újdonság. Nagyon megdöbbentett a hvg.hu Nem vállalnak gyereket ezek a tinédzserek, ha a kormány nem veszi komolyan a klímaváltozást című cikke a témáról:

Emma Lim, a montreali McGill Egyetem 18 éves diákja indította el a #NoFutureNoChildren mozgalmat – ez körülbelül annyit tesz: ha nincs jövő, nincs gyerek.

Lim az Insidernek azt mondta, mindig is anya akart lenni, de nem fog gyerekeket szülni egy olyan világban, ahol nincsenek biztonságban. “Azt akarom látni, hogy a kormány átfogó terveket készít, hogyan maradjon 1,5 fok alatt a felmelegedés mértéke.”

Lim nem az egyedüli ezzel a hozzáállásával, számtalan helyen olvashatunk hasonló törekvésékről, például a CNN-nek Blythe Pepino, egy 33 éves brit nő, aki zenészként keresi a kenyerét ezt nyilatkozta:

Nagyon szeretnék gyereket. Szeretem az élettársamat és szeretnék vele családot alapítani, de nem érzem azt, hogy olyan korban élünk, ami alkalmas lenne erre.

Azon is némileg meglepődtem, hogy mennyire nagy szakadék tátong a mai generáció és a múlt történelmi tapasztalatai között. Kétség kívül a globális felmelegedés fenyegetése egyedülálló, viszont a korábbi nagy kataklizmákat sem kellene elfeledni, melyeket túlélt az emberiség, nagymamáinkkal, dédpapáinkkal, vagyis a háborúkat megélt nemzedékekkel is hasznos lenne a tapasztalatcsere. Ebből a generációból Polcz Alaine jutott eszembe. Lányként a háborúban anyósával a két front között rekedt. Élete sokszor csak a véletlenen múlt, számtalan orosz katona erőszakolta meg, később már ő maga adta el a testét anyósa biztonságáért, matracért, ételért. Egészsége is megsínylette a viszontagságokat: mellhártyagyulladása, tuberkulózisa, és többféle nemi fertőzése, majdnem életét vesztette. Mikor javulni kezdett az állapota, megtudta, hogy röntgensugárzással kezelik: azonnal leállította a kezelést, mert nem akart meddővé válni. Hát magának az életénél is fontosabb, hogy szülhessen, kérdezte orvosa. Fontosabb, válaszolta Polcz, és nem kapott több sugárzást, csodával határos módon mégis túlélt mindent. Hiába akadályozta meg annak idején a röntgenkezelést, a meddőséget mégsem tudta elkerülni. (Bővebben itt).

Visszatérve az eredeti témára: jelenleg a technológia forradalom bizakodásra is okot adhat, hisz a középkori jobbágyok tehetetlenségével ellentétben, a mai fiatal generációnak szenzációs eszközök vannak a kezében a klímaválsággal járó gazdasági, egészségügyi és ökológiai veszélyek kiküszöbölésére. A bizakodás, a techno-optimizmus helyett mégis a teljes kilátástalanság jelenik meg sokaknál közhangulatként olyannyira, hogy a megoldás már-már disztópikussá válik. Szentmihályi Péter A Tökéletes változat című sci-fijében a Világtanács a kötelező születésszabályozással akarta megszüntetni az emberiség problémáit - túlnépesedés, környezeti katasztrófák. Orson Scott Card Végjátékában a születésszabályozás miatt szinte sehol sincs két gyermeknél több. Summer Locke Elliott Elmenőben című regényének Tess ​Brackenjének nem a születésszabályozásról kell gondolkodnia - ez már eleve szabályozva van - hanem a halállal kell megbarátkoznia.  Nem azért, mert beteg, hanem azért, mert betöltötte hatvanötödik esztendejét, így eljutott a túlnépesedésnek arra a fokára, amely ellen már nemcsak születésszabályozással kell védekezni, hanem a hatvanöt éves lakosok kötelező „elaltatásával”.

A téma erkölcsi oldaláról érdemes lenne bővebben is írni, ahogy pl. egy másik cikkben rávilágítanak több oldalról is a kérdéskörre:

“Árt-e a gyereknek, ha megszületik?

A kérdés tehát az, hogy vajon a jövőben megszülető gyerekek várhatóan alacsony életszínvonalának, amit a feltételezés szerint a klímaváltozás idéz elő, el kell-e tántorítania a potenciális szülőket a gyerekvállalástól. Az egyik lehetséges válasz, hogy igen, mégpedig azért, mert valamilyen értelemben ártunk vagy kárt okozunk a gyereknek azzal, ha egy olyan viszontagságokkal teli világban hozzuk őt létre, mint amilyen a 21. század felmelegedő korszaka.

Sok filozófusnak ugyanakkor kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy vajon lehet-e ártani valakinek pusztán azzal, hogy létrehozzuk az illetőt. Elvégre kézenfekvő gondolatnak tűnik, hogy csak akkor ártunk valakinek, ha rosszabb helyzetbe hozzuk, mint amiben egyébként lett volna. Csakhogy a létrejövés által nem kerülhetünk rosszabb helyzetbe, mint amiben korábban voltunk, hiszen amíg nem léteztünk, egyáltalán nem voltunk semmilyen helyzetben.

A gyerekeket valószínűleg nem egy éteri mennyországból rángatjuk le a rögvalóság megpróbáltatásokkal terhes síkjára, ahogy azt Platón gondolta, aki szerint a megszületés olyan megrázkódtatást jelent a lélek számára, hogy az a sokktól egyszerre elfelejti az ideák szemléléséből szerzett örök érvényű tudását, így anyagi létezésünk voltaképpen egy élethosszig tartó poszttraumás stressz szindrómában telik. Mielőtt létrejönnénk, egyáltalán nem létezünk, így a létrejövés nem lehet rosszabb a számunkra, mint a nemlét. Azzal tehát, hogy a gyerekvállalással egy kihívásokkal és szenvedéssel teli élet pályájára állítjuk a gyereket, még nem ártunk neki.”

Az idézet innen van: https://qubit.hu/2019/04/14/szabad-e-gyereket-vallalni-a-klimavaltozas-koraban

Ha azonban a bolygó jövője fogyasztási szokásaink megváltoztatásán is múlik, nem csak a népesség számán, akkor érdemes elgondolkodni azon is, hogy amennyiben a disztópiákban megjövendölt születésszabályozás kora ránk köszön, a megszülető csekélyebb számú emberek vajon képesek lesznek-e környezettudatosabban élni egy fogyasztáson alapuló élménygazdaságban, amikor az élvezet válik életcéllá.  Nem vezet-e a képi manipuláción alapuló  élvezetre történő buzdítás olyan erőteljessé, ami magának az emberi jellemnek is, egyfajta dekonstrukcióját viszi véghez, olyannyira, hogy a többség már nem képes tiszta fejjel viszonyulni olyan problémákhoz, mint akár a klímaválság? Egy kőkemény vizuális tartalmak igézete alatt kábult nemzedéknek lesz-e majd ereje ahhoz, hogy nemet mondjon egy Insta-influencer által reklámozott által harmadik világban gyártott 50 ezer forintos sportcipőre morális értékek és a Föld érdekeit előbbre sorolva?

Mindenesetre érdekes, hogy a sci-fikben rendre felvetődő morális, etikai kérdései, - csak úgy mint: Meddig mehet el az emberiség a fennmaradásig vívott harcban? A közös érdek miatt az egyén szabadsága teljesen feláldozható, ösztönös döntései háttérbe sorolhatók - már a jelen valóságos kérdései.

Ha tetszett a bejegyzés, meg is oszthatod! Nézz be a honlapra, itt hírlevélre is fel tudsz iratkozni. Látogass el a Facebook-oldalra is vagy az Instagramra!

A trágár, obszcén ide nem illő vagy politikai tartalmú kommenteket kimoderáljuk!

Kép forása: pixabay.com

Minden jog fenntartva!