Ma van a Kábítószer Elleni Küzdelem Világnapja. Ma már gyakran 14 évesen vagy még hamarabb nyúlnak először kábítószerhez a gyerekek. Nézzünk meg néhány ismert embert, akinek sikerült lejönni a drogról.
A srác, akit már az sem állított meg, ha kihaltak körülötte az emberek
Őrfalvy Gusztávnak egyszerre két óriási trauma is beütött 12 évesen az életébe: az egyik szülei válása, a másik egy térdsérülés, ami miatt keresztbe tört sportkarrierje. A baleset 2002-ben Svédországban az utánpótlás-vb-n, történt és nem sokkal később szembesült azzal, hogy élete álmától el kell búcsúznia. Bánatában evett, mígnem elérte a 160 kilót is. Egy családi veszekedést követően újra nagyot fordult az élete: egy drogdíler sráccal került albérletbe, de akkorra már ő is heroinfüggő volt. Az emberek sorra dőltek ki mellette meséli egy riportban:
"Szó szerint mellettem halt meg két barátom is – emlékszik vissza a szörnyűségekre Guszti. – Egy kocsiban utaztunk többen, amikor a mellettem ülő lány odatartotta a karját az előtte éppen szúrni készülő barátjának. A srác kérdés nélkül szúrta meg. Ez lett az utolsó mámora a lánynak. Bár láttam még ilyen halált ezután is, nem ez volt az, ami miatt ráébredtem, így végzem én is, ha nem hagyom abba. Egyik „lövésem” után négy napig nem bírtam felkelni az ágyamból."
Hogy mi segített Gusztinak kiszállni a halálvonatból, azt Két világ között című könyvében el lehet olvasni vagy ezt az interjút is meg lehet nézni. Guszti tele van tettvággyal, szeretné minél több fiatallal megismertetni történetét és segíteni nekik, ősztől többekkel - köztük e sorok írójával is - együttműködve prevenciós programokat szervez. Mi sem bizonyítja jobban elhivatottságát, hogy bár diszlexiás és diszgráfiás, az sem jelentett számára akadályt, hogy hiteles sztoriját húsba markoló őszinteséggel lejegyezze könyvében.
Az EQ SEXY Mozgalom videoblogjában a Kósa Erika Akadémia szervezésében (melynek Guszti is mentoráltja) Szily Nóra is beszélgetett a kábítószerezés poklát megjárt fiatalemberrel az Európa Kávéházban.
"A talentum egy adottság, és ezt a kábítószer meglehetősen degenerálja és eltorzítja"
- ezt a mondatot a Recordernek adott interjúban nyilatkozta Pajor Tamás, akinek Neurotic zenekarával minden fellépése botrányosra sikerült, annyira be voltak rúgva és drogozva a 80-as években. Az akkori underground fenegyerekének narkós korszaka 1981-tól kezdődött. Annak is a kemény vonulata 1984 végétől, 1985-től. Az ópiumfüggőség az innentől három évig tartott. Az ezt követő korszakot maga egy politoxikomán, vagyis minden mérgező és kábító anyagot fogyasztó időszakként határozza meg. Egy interjúban azt is megfogalmazta, hogy szerencsének tartja, hogy akkoriban, hogy nem volt, vagy egészen elenyésző lehetett a kábítószer-kereskedelem, mint ahogy maga a kábítószerezés is egy egészen szűk rétegre korlátozódott:
"A rendőrség már foglalkozott vele, voltak házkutatások, bevittek, stb. Alapvetően házilagos előállításban készültek a drogok. A mákföldeken loptuk a ópiumot, amikor nem volt szezonja, akkor a virágárusnál vettük a száraz mákgubót és abból csináltunk mákteát, vagy a vadkendert szedtük le, amelynek egyes példányai megközelítették a most kereskedelemben lévő marihuánát. Ezt egészítettük ki recepthamisítással kiváltott kodeinnel, időnként morfiummal és egyéb ilyen anyagokkal, plusz mérhetetlen mennyiségű alkohollal tetéztük mindez."
Az önpusztításban egyetlen kérdés segített a kiút megtalálásában Pajornak:
"Konkrétan feltettem ezt a kérdést és csak ment a nagy maszatolás rá, hogy lehet ezt megválaszolni: Jézus azt mondja „én vagyok az út, az igazság és az élet”, vagyis Jézus azt mondja, hogy az Istenhez vezető egyedüli út ő. Nem a katolikus egyház, nem a hit gyülekezete, nem a református egyház, hanem ő maga, ő viszont az egyedüli út, tehát nincs Buddha, nincs Mohammed, nincs Krisna, és senki más, aki Istenhez vezeti az embert. Ezt az állítást, hogy lehet közös nevezőre hozni bármilyen más vallás állításaival? Bennem ez óriási kérdőjel volt. Ezt soha nem tudta senki sem megválaszolni, egészen addig, ameddig a maga Isten meg nem válaszolta bennem. Onnantól kezdve más lett az életem." -olvasható a már idézett interjúban.
Legtöbben tudjuk, hogy Pajor Tamásnak a megtérés hozta el a szabadulást a kábítószerből (a Rocktérítő című kultikus film pont ezt a pálfordulást örökíti meg), azóta prédikátorként tevékenykedik, kábítószer elleni küzdelemben is aktívan részt vesz, dalokat szerez és könyveket is. Az Artisjus-díjas szerző Haladó magyar című verseskötete a napokban jelent meg.
Egyik pillanatban az utcán lelopták a cipőt a lábáról, a másik pillanatban Budán egy luxus villában
Pajor Tamáshoz hasonlóan Istenben találta meg a kiutat a drogból Márk Tibor.
Az ország egyik legelismertebb pszichiátere majdnem belehalt a heroinfüggőségébe
Szabó Győző tíz év után, a Valami Amerika forgatása előtt tette le végleg a heroint Csernus Imre segítségével. A pszichiáter első kézből tudta mi vár a színészre, hiszen maga is függő volt, amit nem is rejti véka alá. Csernus korábban a határon át csempészte a drogot, amivel ha napjainkban elkapnák, akár 10 év börtönre is ítélhetnék. A pszichiáter Amszterdamban próbálta ki először az egyik legkeményebb és legpusztítóbb kábítószert, a heroint. Utána igazi pokoljárás következett, ugyanis hosszabb ideig nem tudott szabadulni a szenvedélyétől, és folyton külföldre kellett utaznia, mert akkor még itthon nem lehetett kapni ilyen szereket.
"Benne voltam egy bizniszben, és a társam keményen lehúzott, ellopta az összes pénzem. Kétségbeesésemben pedig alávaló, aljas tettre ragadtattam magam: megloptam anyámat. Hozzá tudtam férni a pénzéhez, és elemeltem egy nagyobb összeget. (...) Persze, anyámat nem érdekelte, mit csináltam, azt mondta, a pénz nem számít, az a lényeg, hogy élek – fogalmazott A harcos című önéletrajzi könyvében. Csernus Imre az évek során nemcsak Szabó Győzőnek, hanem sok más drogfüggőnek segített leszokni.
