Papucs és sort, lepattogzott neonszínű körömlakk, hastrikó. Nem a strand, hanem egy  budapesti iroda nyári összképéből elővillanó stílusbakik. Vajon a stílus tanulható? Hogyan tudunk összhangot teremteni személyiségünk, munkánk és külső megjelenésünk között? Erről kérdezünk egy nemzetközi stílusszakértőt.

Bereczki Enikő/Pán Péter, STOP! blog: Nemcsak Magyarországon tartasz stílustanácsadást nőknek, hanem úgy tudom Amerikában is, tehát nagy rálátásod van a témára globális szinten is. Hogy látod, világjelenség a közönségesség irányába elmenni, stílus helyett, vagy vannak azért nemzeti vagy régiós sajátosságok?

Kovács Orsolya/Yurkov Szalon: Azt látom, hogy vannak nemzeti és régiós sajátosságok is, például felénk valahogy többet mutatnak meg a nők, mint nyugatabbra.  Illetve, kicsit árnyalva a képet az mondanám, hogy 30 fölött itt többet mernek megmutatni, mint nyugatra vagy akár Amerikában. Viszont a fiatalabbak és a tinédzserek esetében mindenhol „elszabadult a pokol” és mindenhol mutatják magukat, mivel náluk globálisan jön ugyanaz a Youtube-ról, az Instagramról, ugyanaz jön a Facebookról, vagyis a közösségi médiából ezt kapják, ezt szívják magukba, ez a természetes, ebben nőnek fel ott inkább megmutatják magukat globálisan a fiatalabb hölgyek. Ami számomra nagyon meglepő volt San Francisco azon a részén, ahol dolgozom, azt látni, hogy ott már a miniszoknya sem komfortos. Tehát ott a Szilikon-völgyben jellemző a térd alatti ceruzaszoknya sportcipővel vagy olyan A-vonalú ruha vagy szoknya, ami most rajtad is van szintén sportcipővel, esetleg egy nadrág. Tehát ott most kevésbé mutogatják magukat: nincs sem nagy dekoltázs, sem túltolt minta vagy szín, ami viszont itthon nagyon jellemző.

Bereczki Enikő/Pán Péter, STOP! blog: Szerinted mi lehet annak az oka, hogy a 30 fölötti nők errefelé nem figyelnek annyira oda erre? Az igény hiánya vagy a rossz minták hiánya lehet az oka vagy egyéb okok?

Kovács Orsolya/Yurkov Szalon: Az lehet az oka, hogy nem ismerik magukat eléggé.  Nem olyan közegben nőttek fel, mint például az olasz nők, akiknél más a helyzet. Nálunk a mostani felnőtt nők, azok, akik egy átmeneti rendszerben nőttek fel, teljesen másként kapták az impulzusokat. Felnőttünk abban, hogy az ünneplő a fekete-fehér, felnőttünk abban, hogy lányom két számmal nagyobb kabátot vegyél föl, hogy jól alá tudjál öltözni. Ilyen és hasonló tanácsokat kaptunk útmutatásul és sokan máig is ebben élnek és nem tudva, hogy ezen kívül van egy másik világ.  Mindig azt mondom, hogy az egyetlen megoldás az, hogy tudatosabbak legyünk az öltözködésben. Az egyetlen megoldás az, hogy megkérdezem, hogy milyen színek állnak jól, a meleg tónusok vagy a hideg tónusok; az én testalkatomhoz melyik a legjobb szabásvonal; hogyan tudom a stílusomat alakítani. Szerintem ezeket a kérdéseket ugyanúgy kutyakötelessége egy nőnek feltenni, mint ahogy megkérdezi egy nőgyógyásztól azt, hogy jól van-e vagy a fodrászától azt, hogy milyen frizura áll jól neki. Manapság sok nőnek van egy fodrásza, manikűröse, segítője, mentora, coacha, és ugyanígy kijárna mindenkinek egy stílustanácsadó is.

Bereczki Enikő/Pán Péter, STOP! blog: Mi lehet az oka annak, hogy sokan összetévesztik a stílusosságot a közönségességgel?

Kovács Orsolya/Yurkov Szalon:: Hát erre a kérdésre egy szociológus biztos, hogy mélyebben és pontosabban tudna válaszolni. Én azt tudom mondani, mit én láttam a stílus tréningjeimen, amit munkám során tapasztaltam. Eddigi munkásságom alatt kifejezett az én kezeim alatt legalább 2000 nő már keresztülment, tehát ennyi mintavételen biztosan van erről a témáról. Három jellegzetes irányvonalat látok ezen a területen és a harmadik az a legjobb, ami megtörténik egy nővel ezen a téren, vagyis az, hogy harmóniában van, és nem billen ki semerre, tudja, hogy mit szeret, mit nem, tud igent mondani arra, amit szeretne és nemet arra, amit nem. Vannak azok a típusú hölgyek, akik teljesen elrejtik magukat, a nőiességüket és annak a fényét.  A másik véglet pedig túltolja és túlhangsúlyozza.

Egyszerűen valahogy abban kondicionálódtunk, hogy egy nőnek szexinek kell lenni, holott egy nőnek nőiesnek kell lenni. Az a mi ősi feladatunk, hogy ezt a forrást biztosítsuk a világ számára, nem pedig csupán a testet vagy a közönségességet.

Üzleti előadásaim során szoktam mondani az üzleti értékesítő hölgyeknek, hogy mindig azt adod el a megjelenésed által, amire a figyelmet irányítod. Hogy ha a tekintetedre irányítod a figyelmet és a szemedbe tud nézni a tárgyalópartnered, akkor azt fogod el adni, ami a tudásod. Ha a dekoltázsra irányítod a figyelmet vagy rövid szoknyával a lábad közé, akkor mást fogsz eladni és egy nőnek nem lehet az a célja, hogy ezt hagyja el.

Bereczki Enikő/Pán Péter, STOP! blog: Mennyire lehet ezen a területen például stílustanácsadáson javaslatod tenni? Például olyan esetben, ha valaki olyan keres meg, aki hajlamos arra, hogy kihívóan öltözzön, de egy olyan szférában dolgozik, ahol ez nem megengedhető. Mi a tapasztalatod?

Kovács Orsolya/Yurkov Szalon: Nagyon nehéz témát boncolgatunk ezzel és ezért a te saját témád, a kampány témája is nehéz. Ugyanis az egy alapvető segítői szakmában elhíresült mondat az, hogy segíteni csak akkor tudunk, ha segítséget kérnek, tehát az kevés, hogy te látod azon a fiatal lányon vagy érett nőn, hogy nagyon nem stimmel sok minden, nagyon félrehangsúlyozza a dolgokat, de addig nem tudsz neki segíteni, amíg ő nem kér segítséget. Mi azért vagyunk szerencsés helyzetben, mert aki eljön hozzánk a Yurkov stílustréningekre vagy személyes konzultációkra már valamelyest nyitott és azt mi mindig látjuk azt, hogy kivel meddig tudunk elmenni. Kérdés, hogy van-e különbség abban, ahova mi is szeretnénk elvinni, és ahonnan ő jelen pillanatban el tud jutni. Ezt egy stílustanácsadó meglátja és olyan ütemben haladunk a hölgyekkel, amire ők nyitottak. Ha van egy ilyen finomhangolási javaslatunk, és ezt nagyon finoman, nagyon óvatosan adagoljuk, akkor általában elérkezik a célba. A színeken keresztül kommunikálunk, a szabásvonalakon keresztül kommunikálunk, melyeken keresztül könnyebben átmegy az üzenet.

Bereczki Enikő/Pán Péter, STOP! blog: Nagyon sok impulzus éri a nőket az Instagramon - ahogyan te is említetted -, de akár a tévéből is. Ott vannak a Kardashian lányok, akik állandóan villantanak és ez talán diktál egy fajta divatot, is ami főleg a fiatal lányok esetében lehet azért kicsit veszélyes, mert ők még keresik, hogy kit válasszanak példaképül, kit kövessenek. Szerinted hogyan lehet segíteni nekik, akár a szülőknek, akár a barátoknak, barátnőknek, az ismerősöknek, hogy megtalálják az igazán hiteles mintákat, akiket érdemes követni, akikre érdemes figyelni?

Kovács Orsolya/Yurkov Szalon: Szerintem itt kettő kulcsszó van: az egyik a példamutatás, méghozzá kitartóan és következetesen, a másik pedig a tanítás. Azt látom, hogy a lányoknál olyan 22-23 év körül már mindenképpen javasolt tudni azt, hogy milyen színek állnak jól nekik. Például megismerni az évszakok elmélet alapján azt, hogy a meleg vagy a hideg színek passzolnak hozzájuk. Addigra már kialakul a testük és akkor már érdemes azt is tudniuk, hogy a testalkatuknak milyen szabásvonalak felelnek meg. Ha ez megvan, az már egy nagyon jó alap. Sokszor jönnek el úgy 30, 40 sőt, 50 hölgyek, hogy felsóhajtanak: „Ó ha tudtam volna ezt húszévesen mennyivel könnyebb lett volna…!” A másik pedig a példamutatás. Ha ezek adottak, akkor könnyebb felismerniük előbb-utóbb az értékek közötti különbséget. Semmiképpen nem jön be a fiataloknál, főleg nem ennél a generációnál a tiltás, csak jó példával és csak tanítással lehet célt elérni.

Bereczki Enikő/Pán Péter, STOP! blog: Fiatalok - akár tizen-, huszonévesek részéről igény, is van igény arra, hogy segítséget kérjenek az öltözködés terén?

Kovács Orsolya/Yurkov Szalon: Igen, a fiatalabbak, akár már a tizenévesek is érdeklődnek. Általában akkor nyitottak, amikor az anyukájuk elkezdi otthon a gardróbot átnézni, az alapján, hogy melyek lehetnek az ő színei, fazonjai és ilyenkor elkezdi érdekelni a tiniket is az, hogy „Anya, mutasd meg nekem is miről van szó!” A huszonévesek már jönnek maguktól, főként amikor elkezdenek munkát keresni, ilyenkor ugyanis már felmerül az, hogy oda már az utcai vagy a fesztiválozó szerkó nem lesz jó…akkor most, hogy komolyan kell öltözni mi az, ami a leginkább kifejezi őket, a személyes erejüket és a odaillően a nőiességüket.

Bereczki Enikő/Pán Péter, STOP! blog: Az üzleti életben is sokat mozogsz, tartasz előadásokat cégeknek. Úgy tudom, hogy főleg amikor jön a nyár, hiába van egy dreszkód - legtöbbször a smart casual - főleg a nőknek nehéz ezt betartatni. Sőt, hallani, hogy a férfiaknál is jellemző, hogy rövidnadrágban, lábujjbedugós papucsban járnak dolgozni. Mi lehet ennek az oka?

Kovács Orsolya/Yurkov Szalon: A meleg időjárást sokan nagyon nehezen bírják, főleg hosszú nadrágban a férfiaknak nehéz dolgozni ilyenkor egy szigorúbb területen és a nők sem könnyen viselik, ha harisnyát kell hordani 40 fokos hőségben.

Mindig azt mondom, hogy azért A és B pont között is van élet, tehát meg lehet találni azokat a formákat, amik még beleférnek a keretbe és nem önt el a hőhullám folyamatosan. Vannak azért olyan dolgok, amiket érdemes elkerülni.

A férfiaknál ilyen a rövid ujjú ing! Egyfajta misszióm az, hogy ez megszűnjön végre! (nevet) Illetve, a nőknél pedig a túl mini, a túl rövid ruhák, a túlságosan dekoltált, vállat kitevő felsők viselése a munkahelyen.

Azt gondolom, hogy akik ilyet hordanak a munkában,  nem érzik jól magukat, amikor egyfolytában egész nap molesztáló mondatokat hallgatnak. Nem jó ennek kitenni magunkat szerintem.

Bereczki Enikő/Pán Péter, STOP! blog: Segítene, ha a munkahelyen vagy az iskolában, felsőoktatásban és középiskolában több szó esne az öltözködésről?

Kovács Orsolya/Yurkov Szalon: Fontos lenne erről beszélni, ráadásul kettő területen. Egyrészt a tanároknál, tehát fontos, hogy a tanárok is tudjanak jó példával szolgálni, hiszen ha hiszik, ha nem hatással vannak a környezetükre és befolyásolják a diákokat az öltözetükkel. A másik oldalon pedig magukat a diákokat is edukálni kellene ezen a területen. Egyébként azt látom, hogy még középiskolában nem mindenki nyitott rá, 18-20 éves korig még divatot követnek, viszont amikor már elkezd kialakulni a saját ízlésük húsz éves kor felett, érdemes lenne, ha erről is tanulhatnának ugyanúgy, ahogy egy önismereti órának lenne helye, az öltözködésnek is lenne helye az iskolában.

Csak azért is, mert a ruhánk a legeslegelső réteg, amelyet megmutatunk magunkból és 2 mp alatt elmondtunk magunkról mindent a megjelenésünkkel.

Igaz az a mondás, hogy nem a ruha teszi az embert, abból a szempontból, hogy valóban a belső értékek fontosabbak, mégis csak nagyon fontos a megjelenésünkre odafigyelni, mivel az első benyomás is fontos. Ha belegondolunk, valójában több időt töltünk a ruháinkban, ruháink társaságában, mint a párunkkal vagy a gyerekünkkel, hiszen mindig velünk vannak a ruháink, nagyon ritka helyzet az, amikor meztelenül vagyunk. Egész nap ruhában vagyunk, hazamegyünk átöltözünk, ha aludni megyünk átöltözünk és amikor reggel felkelünk a gardróbunk az első reggel, amit kinyitunk, hogy felöltözzünk.

Annyira szerves része az életünknek a ruha, hogy sokkal jobb, ha az támogat minket és minket mutat meg, minthogy folyamatosan agyonüti egy péklapáttal a napjainkat.

Bereczki Enikő/Pán Péter, STOP! blog: Ki tudnál emelni két-három dolgot, annak szemléltetésére, hogy mire érdemes odafigyelni a lányoknak a fiatal nőknek, hogy ne váljanak a közönségessé az öltözködésünkben?

Kovács Orsolya/Yurkov Szalon: Annyi minden eszembe jutott, csak úgy cikáznak a fejemben ehhez a tippek, rengeteg dologról lehetne beszélni. Alapvető, hogy igazából mindenkinek mindent lehet, ha az illik a szituációhoz, a környezethez és az igazán őt mutatja meg. Mégis vannak azért olyan kapaszkodók, olyan szabályrendszerek, amelyekhez tudunk kapaszkodni. Lehet általános dolgokat is mondani nyilván, illetve, mindig van kivétel is, de ha általánosan azt mondom, hogy óvatosan kellene bánni archoz közel nagy felületen a rikító színekkel, például egy magentával vagy egy türkizzel, hacsak valakinek nem ez a típusának megfelelő tökéletes szín. Tehát óvatosan a hangos rikító színekkel, óvatosan az állatmintákkal, mert ahhoz mindig egy közönségesség párosul, hacsak nem valami icipici felületen használjuk egy cipőben vagy övön. Érdemes átgondoltan megválasztani a kivágásokat és a ruhahosszat. Azt mondanám, hogy viselj olyan színeket és olyan színtónusokat, amik téged fejeznek ki, amik hozzád illenek az archoz közeli jegyeid alapján - a hajadhoz, a szemedhez, az arcbőrödhöz, az ajkakhoz, a fogakhoz. Viselj olyan szabásvonalú ruhákat, amik a te testalkatodnak a legmegfelelőbbek és viselj olyan stílusú ruhákat, amik leginkább kifejezik az aktuális napodat és akkor nagyjából meg is vagyunk, mert ez az, ami téged hozzá tud segíteni a balance-hoz a te harmonikus megjelenésedhez.

(Az interjút Balogh Jázmin jegyzetelte le.)

 Ez az interjú az alábbi videóinterjú írásos szerkesztett változata. Nézd meg a videót: