A szupercsajok szuperbarnán a szuperstrandon szuperboldogok - ezt látjuk a közösségi oldalakon. Bár tudjuk jól, hogy  ez nem igaz,  ez a kép van előttünk és a fiatalok is megpróbálnak így öltözködni - így látja Dr. Schiffer Miklós stílusszakértő.

Bereczki Enikő/Pán Péter, STOP! blog: Azt tapasztalom, hogy sokszor a fiatal lányok arra a kérdésre kell, hogy választ kapjanak, hogy miért fontos a tudatos, átgondolt öltözködés ilyenkor nyáron is. Mit gondol erről?

Dr. Schiffer Miklós: Nézze, először is azt gondolom, hogy egyáltalán öltözzenek fel és ne pedig vetkőzzenek le. Az a gond, hogy a kultúránkban az utóbbi harminc évben rengeteg változás történt az öltözködés területén. Ha megnézünk egy 1970-es vagy akár még egy  '80-as években készült filmet, akkor még azt láthatjuk, hogy a hölgyek fel vannak öltözve nyáron is, nem hiányos az öltözetük. Majd napjainkban a "casual"  életforma jött be, mint stílus, melyet sokan  rögtön a kényelemmel és egyben a levetkőzéssel is összekapcsolnak. Ez egy téves megközelítés. A "casual" nem azt jelenti, hogy nincs rajtam ruha vagy alig van rajtam ruha és megmutatom a testemet, hanem azt jelenti, hogy nem formális vagy nem üzletközpontú. Ebből mára lett egy teljes összevisszaság: mindenki keveri a stílusokat, mindenki azt hord, amit akar, kint van a fél teste, a fél melle, a fél feneke - ezt látjuk ma az utcaképen. Nyilvánvalóan a legrosszabb az, hogy a fiatalok ezt látják maguk előtt és az interneten is. A bloggerek és az insta-influencerek ezt közvetítik a közösségi oldalakon, alig van rajtuk valami, ők a szupercsajok, akik szuperbarnán a szuperstrandon szuperboldogok, mert a világ erről szól, ami rohadtul nem igaz, de ez a kép él bennük és aztán a fiatalok is megpróbálnak így öltözködni. Itt a gond csak az, hogy harminc évvel ezelőtt ha valaki forrónadrágban kiment az utcára - ami ma inkább egészségügyi betét méretű - és az utcán véletlenül valaki lefotózta, kicsi volt az esélye annak, hogy sokan lássák később ezt képet. Ma ha magáról feltesz valaki egy ilyen képet egy kattintással a különféle közösségi oldalakra egy életre lesz megörökítve és ki tudja, hogy ennek a képnek mi lesz a sorsa. Azt kellene tudatosítani, hogy fontos a testünk tisztelete, illetve, az, hogy egyáltalán mit mutatunk meg magunkból nem tartozik a világra. Ez rám tartozik, a családomra, a  közvetlen barátaimra, páromra, de mindenképp ezzel óvatosan kellene bánni Azt látom, nem bánnak ezzel a területtel elég körültekintően a fiatalok. Van egy 23 éves fiam és közelről látom a jelenséget. Megesik, hogy mutat képeket lányokról ilyen öltözetben, és látom, hogy ez sajnos egy komoly probléma...

Bereczki Enikő/Pán Péter, STOP! blog: Vannak olyan fiatal lányok is, akik azt gondolják, hogy nem lesznek elég trendik, ha nem mutatnak sokat magukból. Lehet jól felöltözni úgy, hogy nem tárulkozunk fel és nem mutatunk meg mindent?

Dr. Schiffer Miklós: Szerintem, abszolút. Az általam ismert legnőiesebb nők, sosem voltak levetkőzve az utcán. Ralph Lauren mondja: "Egy nőnek mindig meg kell tartania a sejtetést."  Ehhez hozzátartozik, hogy a titokzatosság egyfajta előny. Ha valaki már az első perctől feltárulkozik, megmutatja magát, akkor egy idő után elveszti a figyelmet. Mindenki ismerni fogja, szerintem ez nem jó. Azt nem hinném, hogy a fiatal lányok azt gondolják, hogy ők csak úgy érdekesek, ha nem öltöznek fel rendesen, de az biztos, hogy van egy ilyen trend. Elég elterjedt a lányok körében a nyári vetkőzés fogalma, gyakorlatilag nincs semmi rajtuk. Ez egy elég erős szociológiai kérdés. Érdemes lenne ennek szociológiai szemszögből is utánajárni. A minőség nem a levetkőzés, hanem a stílusos felöltözés. Az a fiú, akinek csak azért kell egy lány, mert levetkőzött, az nem is érdemli meg. Ez nagyon konzervatívan hangzik, de én ezt őszintén így gondolom, és egyébként a huszonhárom éves fiam is. Így ezt nemcsak az én ötvenes éveim mondatják velem, hanem hasonlóan látja a fiatal generáció zöme is. A fiam barátaival - akik jó kiállású, sportos srácok - szoktunk erről a témáról beszélgetni. Bizony nincsenek oda azokért a lányokért, akik túl sokat mutatnak magukból. Persze megnézik a képüket, van egyfajta véleményük, de ennyi.

A grafikát készítette: Horváth-Vida Salomé Toboz Művek

Bereczki Enikő/Pán Péter, STOP! blog: El kellene magyarázni a lányoknak, fiúknak mit is jelent a "smart casual" amikor mennek dolgozni vagy iskolába? Ön szerint egyszerűbb lenne, ha a fogalom tisztázódna ?

Dr. Schiffer Miklós: Igen, véleményem szerint sokkal tisztább lenne a kép. Meg kellene értetni melyek az öltözködés szintjei és a választó vonalai, mi miért az, ami, mi miért "smart casual", mi utcai, mi nem az. Ha ezek letisztázódnának, akkor kevesebb probléma lenne ezen a területen. Én ezeket "félreöltözésnek" hívom. Egy példa: a kórházban a nővérek miniszoknyát viselnek munkaruhaként. Így nem tudom, hogy takarító néni, műtősnő vagy fiatal orvos, akivel szemben állok. Fiatal orvosok is előfordul, hogy bermudában járnak dolgozni, erre köpenyt vesznek fel, ami viccesen tud kinézni. A társadalmunkban nincs meg a kellő tisztelet a szakmák, munkahelyek felé,  pedig lennie kellene egy kódrendszernek, ami átmegy generációról generációra, de sajnos ez nincs. Sem a kódrendszer, sem a generációról való átadás, sőt, azt kell mondjam,hogy talán a korábbi generációban ez jobban adott volt.  A legrosszabb, hogy ez egy világjelenség, és nem magyaros sajátosság. A világhálóra elég  felmenni, és egy hatalmas áradat jön velünk szembe. Vannak bizonyos kelet-európai jelenségek, amelyeket még mindig fel lehet ismerni, például a nagyon világos bőr, túlságosan mű a szemöldök, a túlhangsúlyozott idomok. Amint említettem ez összességében világjelenség, a fiatal emberek, úgy érzik, hogy nem a szellemi, érzelmi értékeiket mutatják meg, hanem a testi adottságaikkal operálnak.

Bereczki Enikő/Pán Péter, STOP! blog: Annak ellenére, hogy a nem megfelelő vagy lenge öltözet általában visszatetszést kelthet a munkahelyen, mégis van rá sok példa. Mi lehet ennek az oka?

Dr. Schiffer Miklós: A munkahelyen abszolút visszatetsző. Tudom, mert sok cégnek dolgozom és a munkahely a leggyakoribb helyszíne ezeknek a jelenségeknek. Rendszeresen tartok előadásokat nagyobb cégeknél, ilyen jellegű problémával kapcsolatban, ahol megosztják velem, hogy állandó probléma az hogyan mondják el alkalmazottaiknak, hogy nem megfelelő az öltözetük, mert ez nem egy strand, hanem például egy bank, kereskedelmi cég vagy egy ügyvédi iroda." Von Haus aus" vagyis az esetek többségében ez neveltetés kérdése, edukáció kérdése is. Magyarországon, ez egyáltalán nincs benne az oktatásban, és nem is volt. Külföldön sem jellemző, de kint az oktatási intézmények  stílusa által tanulódnak meg ezek a dolgok, beleszocializálódnak a diákok. Angliában mire a diákok kijárnak egy oktatási intézményt fogják tudni, hogy kell öltözködni. Nálunk ez nem jön át. Nem akarom bántani a tanárokat, de elég sok tanárral találkoztam és azt látom, hogy általános iskolai, középiskolai de még egyetemi tanárok sem mutatnak jó példát a gyerekeknek. Évekkel ezelőtt nagy botrány volt, hogy az egyetemeken tervezték előírni, hogyan jelenjenek meg a vizsgákon a diákok. Arról senki nem szólt, hogy rendben, a diák menjen öltönyben, de a tanár abban van? Ha ezt várja el a diáktól, akkor a tanár sem üljön ott bermudában csak azért, mert meleg van. Azonos szinten kell megjelenni neki is, ha ezt várja el a diáktól! Angliában, ha a diáknak kosztümben vagy öltönyben kell vizsgázni, akkor a tanár, a vizsgáztató is megfelelő ruházatban fogja őt fogadni

Bereczki Enikő/Pán Péter, STOP! blog: A témában általában a lányok vannak alapvetően fókuszban, de mi a helyzet a fiúkkal, náluk hogy jelenik meg ez a jelenség főleg így nyáron?

Dr. Schiffer Miklós: A férfiaknál ugyanúgy megvan a test megmutatására való vágy vagy trend, főleg, ha valaki izmot épít és ki van pattintva, ki van gyúrva és ki van varrva. Ez utóbbi nagyon érdekes, hiszen ez is egy korjelenség. A tetoválás napjainkban nagyon elterjedt, különböző tetkóval díszítik a testeket, ami régebben,  egyértelműen a börtönrabokra volt jellemző, például "Üss Kati!", "Anyád" és hasonló feliratok. Ma vannak művészeti motívumok is. Nagyon nehéz dolog a tetováltak és a nem tetováltak világa, ahogy egymásra hat és amit egymásról gondolnak. Visszatérve az alapkérdésre fontos lenne, hogy a fiatal férfiak sem trikóban vagy ujjatlanban mutogassák a testüket, főleg nem a munkahelyen, illetve, amikor úgymond komolyodnak. Igazából a gondot ott látom, hogy nem igazán érzik, mikor válnak el egyes életszakaszok, például a gondtalan gyerekkor, aztán jön a kicsit gonddal terheltebb gyerekkor, vagyis a tanulós évek, majd az egyetem vagy a felsőoktatás, ahol már felnőtt emberekről beszélünk és nem érzik sokan, hogy amikor innen kikerülnek, akkor vége egy áldott, gondtalan időszaknak és innentől fogva ők már munkaerőpiaci szereplőnek számítanak, amikor már  furcsa, ha valaki széttetoválva, szétszoláriumozva, egy feszülős bermudában és ujjatlan pólóban megy be munkahelyre dolgozni. De hát ha a munkahelyet nem zavarja?

Bereczki Enikő/Pán Péter, STOP! blog: Azért már gyakran előfordul munkahelyeken, hogy próbálkoznak valamilyen dreszkódot felállítani..

Dr. Schiffer Miklós: Vannak dresszkódok, viszont általában ezek nincsenek leírva mindenhol, így sokszor nem is kérhető vissza. A legtöbb munkahelyen csak szóbeszéd szintjén jelenik meg, hogy "ez egy úgy gondoljuk, úgy szoktuk", de leírt dreszkódot nem tudok túl sokat, legalábbis olyat, ami jó is lenne, ami nemcsak le van írva, hanem használható is.

(Az interjút Erdei Tamara jegyzetelte le. Első kép forrása: pixabay.com, többi kép forrása szerző sajátja és Dr. Schiffer Miklós hivatalos Facebook-oldala)

Ez az interjú az alábbi videóinterjú írásos szerkesztett változata. Nézd meg a videót:

Az obszcén, trágár hangvételű, a politikai tartalmú, a témához nem kapcsolódó tartalmú kommenteket kimoderáljuk!