Miért utánozzuk a villantással vagy domborítással sok ezer lájkot bezsebelő celebeket saját posztjainkon? Miért nem célravezető, ha kihívóan öltözködünk a munkahelyen, az iskolában, az utcán?
Czinege Richárddal beszélgettünk a fenti kérdésekről, aki mint egyetemista, mint HR-munkatárs, mint ifjú férj is megosztotta tapasztalatait, meglátásait a témáról. Interjú.
Bereczki Enikő/Pán Péter, Stop! blog: HR-esként toborzással is foglalkozol, ilyen szemmel nézve, hogy látod, miért visszatetsző ha valaki nem alkalomhoz illően jelenik meg az állásinterjún vagy kifogásolható fotót küld a CV-jében?
Czinege Richárd: A toborzási folyamatban fontos az első benyomás. Az is, hogy milyen a külső üzenete. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem számít a külső, mert valahol mégis ettől kerek egész egy jelölt végső megítélése. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt, hogy egy jelentkező a megjelenésével, testével milyen üzeneteket közvetít a külvilág felé hiszen az üzenetünk a személyiségünknek egyik fő mozgatórugója. Az állásinterjún egy önmagával külső-belső összhangban nem levő személy egy abszolút rossz irányba tudja terelni a felvételi folyamatot. A külsejükkel manipulálni szándékozó jelöltek pedig eléggé nagyot kockáztatnak és ha rövid távon még netán be is jön a kis játékuk akkor is 1-2 hónap után már valószínűleg eltűnnek a délibábok velük kapcsolatban.
Bereczki Enikő/Pán Péter, Stop! blog: Az a hír járja elég régóta, hogy az álláskeresők közösségi média oldalait is figyelik a HR-esek. A gyakorlatban, hogy működik ez?
Czinege Richárd:Toborzás, kiválasztás szempontjából előfordul, hogy a HR-esek megnézik a jelölt közösségi média oldalát, főként például akkor, ha egy olyan területre keresnek új embert, ahol személyesen kell majd találkozni az ügyfelekkel. Egy Facebook-profilból nagyjából ki lehet venni, hogy milyen érdeklődésű a jelölt, mi a hobbija, milyen a baráti társasága, de akár szenzitívebb információkhoz is hozzájuthatunk, mint például milyen gyakran van poszthangulat ingadozása, milyen érzelmeit tárja a Facebook népe elé, körülbelül kire szavazott idén a választásokon, stb. Hölgyeknél előfordul néha, hogy merészebb képeket raknak ki és ezt nem teszik priváttá így láthatja a HR-es kolléga is, ami ugyan végzetes hibának nem bizonyul, ám néhány kérdést felvethet az adott jelölt alkalmazásával kapcsolatban. A tendencia nem vészes, vannak akik már a profilképünkön mást nem mutatnak a számukra ismeretlen embereknek, de nyilván vannak olyan adatlapok, amelyek már már felnőtt újság tartalmúak ám általában ezek az emberek nem kerülnek egy recruiter keze ügyébe. Van olyan weboldal, ahol egy Facebook-profil linkjét bemásolva megkapunk minden olyan képet, videót és bejegyzést, amit az adott ember az elmúlt időszakban like-olt, szívlelt vagy megosztott. Ezt rengetegen nem tudják vagy nem figyelnek erre, pedig ezekből a digitális lábnyomokból nagyon szép kis körkép kialakulhat a személyiségéről. Jó hír talán számukra, hogy ilyenre nincs sok ideje egy kiválasztást végző kollégának.
Bereczki Enikő/Pán Péter, Stop! blog: Magánemberként te mit gondolsz azokról a lányokról, akik az utcán meglehetősen kivetkőzve jelennek meg, és azokról, akik folyton ilyen ruhákat hordva posztolnak képeket ?
Czinege Richárd: Ilyenkor az jut eszembe, hogy ezek az emberek valamilyen visszacsatolásra várnak. Egyfajta visszajelzésre arról, hogy ők is megfelelnek-e az adott, aktuális ideálnak. Mindenképp elkülöníteném az utcai és az online helyszínt, mert szerintem nem felelősségteljesen használják a közösségi médiát - elsősorban Facebook, Instagram de a Snapchat is idesorolható - ilyen tekintetben. Az utóbbi, a Snapchat egy eléggé veszélyes platformja ezeknek a merészebb képeknek, mert még a screenshotok világában is néha hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy nyomtalanul eltűnnek az internetre felrakott dolgaink. Azt gondolom, hogy a közösségi médiában nagyobb fajsúlyú a levetkőzés jelenleg, mint az utcán, hisz nagyon sok nő magukat influencernek is nevező celebbé vált, akik abból szereznek követőket, hogy hiányos öltözetben pózolnak, amit aztán ezrek, tízezrek vagy akar milliók próbálnak reprodukálni több kevesebb sikerrel. Hozzátenném, hogy ma már ezek az emberek marketing sikerreceptté is váltak az üzleti világban, az irányított termékelhelyezések által. A meglátásom az, hogy ha a fürdőszoba tükör előtt már jól begyakorolta a mellkidobós képeket akkor azt filter nélkül kifogja vinni az utcára is egy idő után, és ott hús-vér visszajelzéseket fog kapni. Sok férfi a nyár kezdetével önuralmát is félretolva nézelődik, ami egy visszajelzés a hölgyeknek, főleg ha megbámulják őket, flörtölnek velük. Csak itt jön be a kérdés: ez mire is ad visszajelzést ? A kérdésre inkább kérdéssel abból indulnék ki, hogy mi mit közvetítünk?
Hisz tudjuk jól, hogy az öltözködésünkkel tudunk üzenni a külvilág felé. Az öltözködésünk az egy vizuális kivetülése is a belső énünknek. Az öltözködés az a belső értékeknek, a belső személyiségünknek az egyik kifejezése is. Hogyha nincs összhangban a belsőnkkel a külsőnk, az öltözékünk, akkor diszharmónia keletkezik, és azért egy komolyabb beszélgetés alkalmával ez kiderül az emberről.
Például vannak, akik rengeteg pénzt elköltenek ruhára, a kinézetükre, hogy “kiérdemeljenek” státuszokat, és gazdagnak tűnjenek, de egy beszélgetés közben kiderül hogy maga az ember, maga az értékrend és a világnézet az olcsó, az műveletlen, arra nem volt hangsúly fektetve és energia belerakva. El kell döntenünk, hogy olyan embereket akarunk lehengerelni a kihívó külsőnkkel, akikkel lehet hogy soha az életben nem találkozunk még egyszer, de tőlük várunk visszajelzést, vagy pedig van tartalma a kinézetünknek, van üzenete, van értéke. Véleményem szerint ha a másodikat választjuk akkor tartós elismerésben lesz részünk a közvetlen környezetünktől. Instant világban instant visszajelzést akarunk mind az Instán, mind az utcán.
Bereczki Enikő/Pán Péter, Stop! blog: Egyetemen is tanulsz. Hogy látod, mennyire figyelnek oda az egyetemi diákok az öltözködésre?
Czinege Richárd: Sajnos felhígult az öltözködési protokoll az alkalomhoz illő öltözködés területén az iskolában is, ezen a téren magukat újítóknak gondoló emberek folyamatosan kellemetlen és ciki helyzeteket hoznak létre. Egyetemen gyakran előfordul, hogy munkából esünk be, olyan cuccban, amiben éppen dolgoztunk a kötetlenebb időbeosztás miatt. Azt tapasztaltam, hogy nem egy diák már a középiskolában is, de egyetemen még inkább olyan ruhában jelenik meg, amivel nemcsak a diákok figyelmét akarja magára felhívni, hanem a tanároknak is zavarba ejtő időnként. Nem jellemző, hogy odafigyelnének arra, hogy olyan öltözetben jelenjenek meg, ami nem zavarja meg a tanítás rendjét. Amúgy azt vettem észre, hogy előfordul, hogy ezzel maguknak okoznak kellemetlenséget és akár hátrányt egy-egy szituációban. Sajnos sokszor nem gondolunk bele, hogy ahova megyünk legyen az egy egyetemi vizsga vagy egy vacsora a kedvesünkkel, akár egy szimpla villamosozás hazafelé ott mi milyen üzenetet szeretnék igazából közvetíteni. Mert ha akarjuk ha nem a non-verbális kommunikációnk óriási hatással van a környezetünkre.
Czinege Richárd
Bereczki Enikő/Pán Péter, Stop! blog: Szerinted a férfiak mit gondolnak a lengén vagy kihívóan felöltözött lányokról?
Czinege Richárd: Hangsúlyozom, hogy ez az én véleményem, és ahányan vagyunk, annyiféleképp gondolkozunk, tehát szerintem legtöbbször egy férfiban folyamatokat indít el egy ilyen hölgy látványa és olyan érzelmeket indít be, amelyek nem az érték fókuszú kapcsolat kialakítását preferálják. Egyszóval egy lengén öltözött hölgy sok férfi szemében valahol tudat alatt a szexuális vágya kiélésének egy eszközévé válik, egy húsáruvá már akkor is ha ez vizuális szinten marad. Így érdemes elgondolkodni hogy az általunk abszolút nem ismert és megválogathatatlan utca népének teszünk-e egy ilyen “szívességet”, hogy nekik csak egy kívánság erejéig is de kielégítjük a legbensőbb vágyait a testünk látványával vagy sem.
Bereczki Enikő/Pán Péter, Stop! blog: Komoly kapcsolatra vágyók mennyire figyeljenek az öltözködésre?
Czinege Richárd: Én az exkluzivításra hívnám fel a figyelmet, ezalatt azt értem, hogy egy ember nagyon értékelni fogja, hogy akivel megosztja az életét, ő szexuális tekintetben csak vele osztja meg magát, és úgy gondolom, hogy erről mindkét nem hasonlóan gondolkozik, a nők is így gondolkoznak hosszú távú kapcsolatok terén. Egy jó értékrenddel és helyes identitással rendelkező személy meg fogja hálálni, hogy a párja tiszteletben tartva a kapcsolatukat nem jelzi non-verbális úton például az öltözködésével, hogy egy könnyűvérű, könnyen megkapható lenne, holott tudjuk, hogy az esetek túlnyomó többségében ez abszolút nem cél, szimplán figyelmetlenségből vagy a divatnak hódolva öltöznek sokan így.
Bereczki Enikő/Pán Péter, Stop! blog: Hogy látod, férfiak részéről is előfordul a kihívó öltözködés?
Czinege Richárd: Nyilván mindkét nem érintett ebben, talán mérsékeltebb, de azért van olyan réteg, akinek a körében sokkal elterjedtebb, mint például a testépítőknél. Kicsit visszás ez a téma, mert nagyon-nagyon küzdünk azért, hogy a nők egyenjogúak legyenek és ne tárgyként kezeljük őket, de mégis néhány öltözködési trend, irány húsárúvá teszi a női testet. Árucikké tesszük a testet és sok esetben a közösségi média és az utca az eladási tér erre. Az auránkat, a kisugárzásunkat képes torzítani vagy alátámasztani az öltözködésünk. Rá kellene jönni arra, hogy a mély dekoltázs és a mini szoknya nem alkalmas arra, hogy más területen való hiányosságokról elterelje a figyelmet. Van olyan eset amikor egy hölgy szexuális túlfűtöttségtől mentes személyisége elbír bizonyos ruhadarabokat de ehhez az kell hogy tisztában legyen a motivációval és azzal, hogy az öltözködés az üzenetet közvetít. Céltudatosan és józanul érdemes megválasztani a ruhadarabjainkat a boltban is, főként mivel manapság arra játszanak rá a marketinggel és akár a kirakatok beállításával is, hogy impulzusvásárlók legyünk. Érdemes túllátnunk a kirakatban és a próbababákon levő ruhadaraboknál és néha belegondolni abba hogy egy-egy merészebb ruhadarabnak a tervezője nem biztos, hogy ugyanazokat az üzeneteket és értékeket akarta a megalkotáskor közvetíteni. El kell döntenünk hogy a divattervező által közvetített felfogással, erkölccsel, ízlésvilággal tudunk-e azonosulni vagy sem.
Ez az interjú az alábbi videóinterjú írásos szerkesztett változata, nézd meg a videót is:
Első kép illusztráció, forrása: pixabay.com
A videóinterjú a Dress UP! Kampány részeként készült.
Kövesd Te is a kampányt és ha tetszett, oszd meg az interjút!
Látogass vissza újra, egész nyáron hasznos és informatív interjúkat, posztokat olvashatsz a témáról.
Nézz be a a Facebook-oldalra is vagy az Instagramra!
Ha tetszett a bejegyzés, megoszthatod másokkal is! Kövess a blog.hu-n, hogy ne maradj le egy új posztról sem!
A trágár, obszcén, politikai tartalmú, nem ide illő témájú kommenteket kimoderáljuk!