A huszonévesek csaknem 60 százaléka, a harmincasoknak pedig majdnem egyharmada szüleivel együtt lakik – derült ki egy friss felmérésből. Miért nem tudnak elköltözni a mai Y-generációsok?

Norbert 32 éves, elektromos karbantartó mérnök egy autóipari cégnél. Az édesanyjával él egy vidéki kisvárosban egy 64 nm-es lakásban. Édesapja elhagyta őket, mikor ő még kisgyerek volt. Anyukája egyedül nevelte két fiát, majd férjhez ment, szinte idősebbik fiának házasságkötésével egy időben. Férje kamionos, nagyon ritkán van otthon, és akkor elég sokat iszik. Fiával jól megértik egymást. Norbi, ha látja, hogy anyja fáradt, kitakarítja az egész lakást, sőt, van, hogy megfőz. Az anyja pedig nagyon barátságos, előzékeny volt, amikor Norbi elhozta bemutatni neki Vivient, az egyik munkatársát. Igaz, annak már 6 éve. Sajnos nem lett belőle párkapcsolat, Norbinak azóta sincs senkije, de úgy gondolja jobb otthon, mert legalább nincs egyedül.

Norbi esete nem egyedi.  A KSH statisztikái szerint 1990 óta folyamatosan növekszik a felnőtt gyerekek száma - míg 1990-ben 459 ezer 20-39 év közötti fiatal felnőtt élt a szüleivel, addig 2001-re számuk megduplázódott, 819 ezerre nőtt, s a felmérés idején valahol 883 ezer körül forgott a mamahotelben élő felnőttek száma. Míg 1990-ben 16 százalék, a 2011-es népszámlálás idején már 31 százalék volt a felnőttként szüleikkel élők aránya.

 Az önálló életkezdés jelképe, amikor a gyerek „kirepül a családi fészekből” – már, ha képes rá. 

A hazai lakosság 80 százaléka szerint a saját tulajdonú lakás továbbra is az önálló élet alapjának számít, felnőtt korban ez adja meg az otthon biztonságát – derül ki az OTP Bank első alkalommal elkészített Hello Otthon kutatásának eredményeiből, amit blogunk is megkapott. (A telefonos kutatás 600 fős mintán végezték, ami a magyar felnőtt lakosságot reprezentálja nem, életkor, régiók és településtípusok szerint.) A megkérdezettek 79 százaléka úgy gondolja, hogy a fiataloknak egyre nehezebb saját lakáshoz jutni, például a magas ingatlanárak miatt. A magyar társadalomban nagy elvárások fogalmazódnak meg a szülőkkel szemben, hiszen a többség vagyis 61% úgy gondolja, hogy a felnőtt gyermek lakhatásához a szülőknek is hozzá kell járulniuk.

Inkább a férfiakra jellemző

Az iskolák befejezése után még sokan élvezik a „mamahotel” szolgáltatásait. Jelenleg a magyar háztartások ötödében él felnőtt korú gyermek. Ezek közül minden negyedik (27%) háztartásban él olyan, aki tanulmányait már befejezte, mégis a szülői ház előnyeit élvezi. Bár saját jövedelemmel rendelkeznek, étkezésükről, a rezsiköltségek rájuk eső részéről nem gondoskodnak és a háztartási munkából sem veszik ki a részüket. Ők a mamahotel állandó vendégei. A Hello Otthon kutatásból az is kiderült, hogy ez az életforma elsősorban a férfiakra jellemző. Hogy a szülői ház elhagyása alapvetően pénz kérdése, azt jól jelzi, hogy a mamahotelesek aránya Észak-Magyarországon és a falvakban magasabb az átlagnál.

Ciki, vagy nem?

A lakosság megosztott abban a kérdésben, hogy egy önálló jövedelemmel rendelkező fiatalnak a szüleivel kell-e laknia. A felmérés szerint az együttlakással kapcsolatban a 18-24 évesek a legkevésbé elutasítóak – igaz, többségük egyelőre a szüleivel lakik. A 25 évnél idősebbek már másképp látják a helyzetet: a gyermek-szülő együttlakását jóval kevésbé fogadják el, és a családon belül egymásnak nyújtott segítség előnyeit is kevésbé értékelik. Beszédes eredmény az is, hogy bár a mamahotelesek a szülő és gyermek együttlakását jobban elfogadják, mint a többség, azért közülük is minden második fiatal tervez elköltözni otthonról.

„A legtöbb költözni vágyó fiatalt felkészületlenül éri az elmúlt években tapasztalható jelentős lakbér- és ingatlanár emelkedés. A Hello Otthon kutatásunk is rámutatott arra, hogy a költözés egyik legnagyobb akadálya a megfelelő anyagi háttér hiánya. Egy ilyen helyzetben válhat igazán fontossá a megfelelő pénzügyi partner kiválasztása, aki nemcsak egy-egy hitellel vagy pénzügyi termékkel, hanem szakértő tanácsokkal és teljes körű lakásmegoldásokkal támogatja az önálló élet elkezdését” – nyilatkozta Kormos Zoltán, az OTP Bank Lakáshitelek Főosztályának igazgatója. 

Budapesten a 11,6 évnyi megtakarítással lehet saját otthonhoz jutni

Érdekes a fentiek fényében szemügyre venni az egy éve közzétett OECD lista adatait, mely szerint dobogós helyen állunk: Budapesten a 11,6 évnyi megtakarítással lehet saját otthonhoz jutni (Numbeo adatai szerint 11,6 évi családi jövedelmet kell félretenni pedig egy 90 négyzetméteres lakás megvásárlásához.) Régiós tekintetben egész jól állunk ugyanis Bécsben, Prágában és Varsóban is nehezebb a lakásvásárlók dolga, mint a magyar fővárosban. A Numbeo listáján fővárosunk a 93. helyen áll, megelőzve többek között a Ljubljanát (94) és Pozsonyt (97), Madridot (98) és Bolognát (100). A 24.hu rámutatott arra, hogy bár a magyarok túlnyomó részének 89-90 százalékának van saját ingatlana (ahogy az OECD listáján is szerepel), viszont alig több mint 84 százaléka lakott saját tulajdonában lévő lakásban, 9 százalék pedig bérelt lakásban lakik.  A magyarok kevéssel több, mint negyede az önálló lakhatás megoldását jelölte meg céljaként egy OTP Ingatlanpont megbízásából készült korábbi kutatásban.

Az indokok között egyebek is szerepeltek:

• más környékre költözés (25%)

• nagyobb ingatlan választása (24%)

• a generációk szétválása (12%)

• befektetési célú vásárlás (8%).

A Vg.hu beszámolója felhívja a figyelmet arra, hogy az adat kicsit csalóka, ugyanis többen számítanak ma befektetési céllal vásárlónak, mint feltételeznénk. Ugyanis az is befektetésnek minősül, ha valaki magának, későbbi, élethelyzettől függő értékesítés céljából vásárol ingatlant.

A kései leválás oka leginkább a lakhatásban keresendő a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének  Életünk fordulópontjai című kutatásának adatai szerint is. A 2012–2013-as adatfelvételekor a legtöbb szüleivel élő felnőtt a negatívumok között kiemelte, hogy amennyiben különköltözne, romlana a lakáshelyzete.

Mamahotel-típusok

A szüleikkel élő felnőtteket külön csoportokba osztja Monostori Judit és Murinkó Lívia a 2015-ös Demográfiai portré című kötet Család és háztartásszerkezet című fejezetében. A szülőkkel, gyerekstátuszban élő felnőttekkel foglalkozó alfejezetben négy jellemző típust különítenek el:

1. A kényelmes mamahotelben élők, ők vannak a legtöbben - az összes szülővel élő felnőtt negyven százalékát ők teszik ki -, akiket főként kényelmi szempontok vezérelnek, és kevésbé a kényszer.
2. A szűkös mamahotelben élők, akiknek lakás- és anyagi helyzete a legrosszabb a négy csoport közül. Náluk a kényszerhelyzet erős, közöttük igen magas a rokkantnyugdíjasok, az egyéb inaktívak és az egészségi problémákkal küzdők aránya.
3. Elvált, visszaköltöző szülők: olyan egyedülállók, akik egy felbomlott kapcsolat (házasság vagy élettársi együttélés) után tértek vissza a szülői házba.
4. Háromgenerációs családokban élők: olyan házasok vagy élettársi kapcsolatban élők, akiknek kétharmadának gyereke is van, és egyikük szüleivel közös háztartást tartanak fent.

 Kép forrása: ujnemzedek.hu

Gary Chapman és Ross Campbell szerzőpáros Szülőfüggő fiatalok című könyvükben feltárják azokat az érzelmi, társadalmi és anyagi nehézségeket, melyeket a sokáig otthon lakó vagy újra hazaköltöző gyermekek okoznak. Foglalkoznak a fiatalok önállósulásának útjában álló akadályokkal, illetve a leggyakoribb konfliktusforrásokkal és ezek kezelési módjaival. A szerzők szerint az egyik fő problémát jelenleg az okozza, hogy az  Y generációnak, (az USA-ban ők az 1980 és 1995 között születtek) teljesen más körülmények között kellett felnőtté válnia, mint annak idején szüleinek. Az idősebbekben sokszor még nem tudatosult, hogy az a világ, melyben elindultak, már elmúlt. Utalnak azokra a generációs eltérésekre is, amelyek a két nemzedék életszemléletében is ütközik. Bemutatják, hogy míg a mai huszonévesek szüleikkel ellentétben gyermekközpontú társadalomban nőttek fel, melyben folyamatosan éreztették velük, hogy milyen fontosak, addig az idősebbeknek a küzdelem, a kitartás volt magától értetődő. Összefüggésbe hozzák a házasodási kedv visszaesését például az egy szülős családokkal, amelyben a fiatalok jelentős része felnő. Fontos szempontként említik a munkaerőpiac átalakulását és a fogyasztói társadalom megerősödését is. A szüleik generációjához képest a mai fiatalok karrierútja jóval kiszámíthatatlanabb, sokkal nehezebb előre tervezni és önálló egzisztenciát teremteni.  A szerzők szerint fontos, hogy fogalmaznak  a szülők, tisztázni kell, hogy nem vádlásként akarnak hatni a felnőtt gyerekükre, de saját érzéseiket jogukban áll megfogalmazni. A személy elfogadása ugyanis nem jelenti, hogy azonosulnunk kell az általa képviselt szemlélettel is. Kihangsúlyozzák az önálló döntés fontosságát is, és hagyni kell, hogy a fiatal egyedül döntsön, és vállalja a következményeket. Ha valami mégis rosszul sül el, a szülő akkor se próbálja egyből megmenteni, mert azzal csak tovább késlelteti a függetlenné válást. Az úgynezevett "kemény szeretet" módszerét is javasolják, amikor az otthon élő, de már dolgozó fiatal anyagilag hozzájárul a családi terhekhez. Ez elősegítheti az önállósodást, mivel ha nem hajlandó a ráeső részt vállalni, akkor el kell elköltöznie.

A fogyasztói szemléletmód kapcsán a média befolyása is megjelenik, mely nagyban formálja a fiatalabb generációk igényeit és szokásait a jóléti társadalmakban. Különösen a Z-generációra jellemző, hogy már gyerekként is mindent megkaptak szüleiktől, így megszokták a folyamatos jólétet, de az ehhez vezető áldozatokkal nem találkoztak. Gyakran frusztrációt okoz számukra amikor először szembesülnek azzal, hogy már  nem mindent engedhetnek meg maguknak, ami kihat a munkahelyi és párkapcsolataikra is. Az érettség egyik jele, hogy nem akarunk mindent azonnal. A szülők sokat segíthetnek azzal, ha már kiskorban megtanítják a gyereknek, hogy nem kaphat meg mindent, és felnőtt korában sem sietnek azonnal a segítségére, mikor anyagi gondba kerül rossz döntéseik miatt.

Előfordulhatnak rossz nevelési magatartások is, vagy a szülőként elkövetett hibák, amelyek hátráltatják a leválás folyamatát. Ezekkel a szerzők szerint jobb mielőbb szembenézni, mivel szükség lehet bocsánatkérésre, őszinte beszélgetésre is, ami a gyerekeknek nagyon sokat jelenthet és segíthet a problémás helyzet megoldásában.

A  könyvet a Harmat kiadó weboldalán is meg lehet vásárolni.

A témában itt is született már bejegyzés - Szex helyett inkább mamahotel vagy pornó?

és  A mamahotel császárai, akik szüleik nyakán maradtak- , sőt szavazás is volt, íme az eredmény: