Azt gondoltad eddig, hogy a mai fiatalok többsége a romkocsmákban őgyelgő, a fesztiválokon önmagukat leamortizáló, az internetről rendelős, szelfizős hipszterek nemzedéke? Talán van benne némi igazság, de ez csak egy nagyon keskeny réteg...

Két Y-generációs őszinte beszélgetése

Szeretek olyan interjúkat olvasni,  amikor úgy érzem, hogy én is részt veszek a beszélgetésben. A minap volt szerencsém egy ilyen interjút olvasni "Engem az érdekel, aki patkány de nem féreg" címmel. Hercsel Adél, az interjú készítője Facebook-oldalán bevallja, hogy nagy élmény volt számára is a beszélgetés.

Aki elolvassa, annak garantálom, hogy egy nem mindennapi olvasásélményben lesz része, mivel nemcsak maga a téma érdekes (írói látlelet az Y generációról Potoczky László új, Éles című regényének megjelenése kapcsán), nemcsak az marad meg, amit az interjúalany (Potozky László, 27 éves író) mondott, hanem még az (16 éves kora óta rendszeresen publikáló, - szintén az Y generációhoz tartozó Hercsel Adél) újságíró kérdései is egyre beljebb visznek a beszélgetésbe és nem olyanok, amelyekre akár az interjúalany nélkül, a böngészőbe beütve úgyis megtalálnánk a választ. 

Más jellegű nyomorultak

Ami engem az interjúban megragadott az volt, hogy egy kortárs Y-generációs író hogyan látja azt a szisztematikusan kirajzolódó problémakört, amivel a mai fiataloknak - így neki is - szembe kell nézniük. Talán azért is érdemes elgondolkozni egy kicsit Potozky válaszain, mert hitelesek - s bár könyve fikció, mégis személyes élményekből építkezik ("A saját generációmból én nem a felső tízezerrel, hanem azokkal érintkezem, akik látják és ismerik a mocskot. Közülük való vagyok"), hiszen ahogy maga az író mondja egy másik interjúban: nemrég volt egyetemista, még frissek, elevenek az élmények. Nem akarta, hogy leülepedjenek. És ők sem akartak leülepedni. Bajtai- Szirokai ajánlója szerint az Éles pedig könnyen egy generáció hiteles krónikájává válhat. 

Potozky lerántja a  leplet a médiából és egy nagyon szűk rétegből megismert Y-generációs jellemzésről (azaz, hogy az átlag y-generációs fiatal jól eléldegél, naphosszat elszelfizget és fesztiválokra jár). A fiatal író szerint vannak köztük szép számmal úgymond más jellegű nyomorultak is: "Például azok az egyébként normális külsejű, normálisan viselkedő, normális családi és szociális háttérrel rendelkező arcok, akik belülről, érzelmileg vannak teljesen szétesve. Ők is a periférián vannak bizonyos szempontból. Persze belátom, hogy az igazi nyomor az, ha szegény vagy, ha nincs hol laknod, ha nincs mit enned, ha helyrehozhatatlan veszteségek értek. Ha magányos, elveszett és elkeseredett vagy, az nem nyomor, az csak keserűség. Annak viszont vegytiszta. Ezt előbb-utóbb megoldja az ember. Beletörődik. Amíg van fedél a fejed fölött, addig végső soron nem lehet nagy gond. Legalábbis kívülről nem úgy látszik."

Az Y generáció ellenségei

Az interjúból kigyűjtöttem szóról-szóra azokat a korjelenségeket, amelyek segítségével akár rekonstruálhatjuk azt, hogy mik lehetnek az Y-generációnak az ellenségei:

1. Bizalmatlanság - "bizalmatlanok vagyunk egymással, és mintha eleve lenne bennünk egy nagy üresség"

2. A kapcsolatok művi, mesterséges kialakítása - ez az előbbiből következik: "Amíg valaki naiv és fiatal, nagy reményekkel áll egy új szerelemhez, egy új barátsághoz. Idővel azonban egyre könnyebben feldühödik, mert egyre több csalódás éri: minél többször tapasztalja azt, hogy ez az ember sem akar rajta segíteni, nem akarja megérteni, annál kevésbé látja, hogy a másik is ugyanolyan elesett, mint ő. Miért nem erősebb nálam? Miért nem támaszkodhatok rá? Miért nem viselkedik úgy velem, ahogy én szeretném? Az emiatt érzett düh és csalódottság taszítja el a generációm tagjait egymástól. Óvatosak és bizalmatlanok lesznek, már nem merik elengedni magukat. Jobb híján kimérik, és tudatosan, mesterségesen alakítják a kapcsolataikat."

3. Sok idősebb semmibe veszik az Y-generációt -  Főként az úgynevezett Babyboom-korszak az 1946 és 1964 között született korosztályra jellemző ez - "... olyan hozzáállású emberekkel is sűrűn találkozom, akik azzal a felkiáltással, hogy a mai fiatalok már nem a kommunizmusban nőttek föl, úgy gondolják, lazán semmibe vehetik az Y-generációt."

4. Az Y-generáció egy feltételes módú világban él. - "Nekünk ma valóban rengeteg szabadságunk és életopciónk van, ugyanakkor senki se gondolhatja azt, hogy túl jó dolgunk lenne, mert a túl sok választási lehetőség közt elszóródik a figyelem, elaprózódik az ember. Nálunk is megvalósult Kunderától a „lét elviselhetetlen könnyűsége”. Hiába lehet mindent, a hangsúly itt a leheten és nem a mindenen van. Leginkább a mindennek az illúziója áll előttünk: ez is a tiéd lehetne kis barátom, ez is te lehetnél, ide is eljuthattál volna, ha több pénzed lenne, ha magasabb és szebb lennél, ha közgázt végeztél volna, ha jobb helyre születtél volna."

5. A kábulat, mint az egyetlen megküzdési stratégia - "Az a baj, hogy sokan már a küzdésig sem jutnak el, mert olyan induló csomaggal vágnak neki az életnek, hogy nincs honnan, nincs miből erőt meríteniük. Startból el vannak fáradva. Hiába mondják, hogy légy erős, a düh és a lelki traumák azonnal elszívják az összes energiát."

6. Magány - "Egy olyan országban, egy olyan régióban, ahol mindenki egyre fáradtabb, egyre nehezebb olyan társakat, barátokat találni, akikből erőt lehet meríteni.", "Ezt (elmagányosodást) sokan szeretik a Facebookra, a közösségi médiára, az internetre fogni. Tény, hogy szakítás után mindenki fölmegy a Facebookra, és elkezdi nézegetni a csajokat és a pasikat, hogy ki lenne szimpatikus. Nagyrészt ebben a virtuális térben szőjük a kapcsolatainkat, hogy ne legyünk egyedül, de ebből a mesterséges térből egy csomó mindent ki lehet menteni, ki lehet hozni a való világba. Valóban kétélű fegyver, mert nagyon el lehet veszni benne, de én inkább hasznosnak, mint károsnak tartom."

Ti mit gondoltok, lemaradt-e még valami a listáról?

Ha kedvedre való, hasznos volt ez a cikk, a Pánpéterstop Facebook-oldalon is csatlakozhatsz és tetszésedről biztosíthatsz úgy, hogy nyomot hagyhatsz egy lájkkal!