A szülő-gyermek kapcsolat gyermekkorban alapvető fontosságú. Később is elkísér mindenkit, ezért nem árt megérteni milyen hatással van ránk szüleink viselkedése, szülői magatartása még felnőttként is. Fogadjátok szeretettel fiatal vendégszerzőnk Vračarić Dóra írását, aki L. Stipkovits Erika Szeretettel sebezve című könyvéből inspirálva, azt felhasználva írt egy jegyzetet. Reméli mások számára is legalább annyira hasznos lesz, mint amennyire a számára volt a hiánypótló könyv.
L. Stipkovits Erika szerint a személyiség kialakulásában döntő szerepet játszanak a kisgyermekkori történések és élmények, az anya/apa-gyerek kapcsolat minősége, a szülőkhöz való kötődés. Ennek megértéséhez először tisztázni kell a személyiség fogalmát. A pszichológus úgy definiálja, hogy a személyiség tekinthető egyfajta tulajdonságegyüttesnek, jellemvonások gyűjteményének, amelynek segítségével egy bizonyos személy leírható.
A gyerekkorunkban tapasztalt dolgok elképesztő módon befolyásolják a felnőttéveinket is! A viselkedésünk és a legjelentősebb személyiségjegyeink gyermekkorunkból, és a hozott mintákból származnak. Ha visszatekintünk a múltunkba, sokszor a jelenkor problémáit, tüneteit fedezhetjük fel, mert a gyerekkori élmények mintegy probléma gyökereként befolyásolják jelenlegi nehézségeink kiteljesedését.
L. Stipkovits Erika rámutat: számos jelenlegi gondunk a gyerekkorunkból, megoldatlan lelki okokból fakad. A gyerekkori minták beépülnek a tudatalattinkba, és ott váltják ki a különböző válaszreakciókat. Ezért is van az, hogy egyes veszekedésnél, emberekkel való nézeteltérésnél bizonyos válaszreackió során ugyanazokat a berögzült kifejezéseket mondjuk, mint amit a szüleink mondtak nekünk régen. Fontos tehát az élményeket tudatosítani, és az átgondolt megoldást beépíteni a tudatba, mert akkor tudunk vele dolgozni és foglalkozni.
Hajlamosak vagyunk sokszor a saját nevelési, megküzdési, párkapcsolati mintánkra azt hinni, hogy jó, közben ezeket a mintákat a szüleinktől tanultuk, akik nem feltétlenül párkapcsolati szakértők, és ők is a szüleiktől tanulták és ez generációról generációra száll, ami nem feltétlenül a számunkra legoptimálisabb válasz a kérdéseinkre, konfliktusainkra. A pszichológus javasolja, hogy egy külső perspektívából is megnézzük a különböző sémákat, mert nem feltétlenül a mi nézeteink a legjobbak.
,,Éppen ott fejleszthetjük a leginkább a képességeinket, ahol megsérültünk. Noha nem kaptunk elég ölelést, megtanulhatunk ölelni, bár nem beszélgettek velünk, mégis megtanulhatunk mélyen megnyílni, és ha nem figyeltek ránk, mi akkor is érdeklődéssel fordulhatunk szeretteink felé."
A következőkben bemutat néhány szülőtípust, előnyös és hátrányos tulajdonságukkal együtt, bár ez a tipizálás csak teorikus lehet, hiszen a szülők érzelmi megnyilvánulásai sokfélék. Léteznek azonban olyan felismerhető mintázatok, amelyek feltárása segíthet a hatékonyabb szülői viselkedés kialakításában.
Túlféltő, túlkötődő, azaz a borostyán szülő
A túlféltő, túlkötődő, azaz a borostyán szülőre jellemző, hogy készséges, segítőkész, védelmezi és óvja a gyermekét minden szituációban. Túlsegíti, túlfélti és szinte szimbiózisban él vele.
Nyelvhasználata is mutatja, mikor egyesszám többes személyben beszél róla. Mi felöltöztünk, betegek voltunk, anélkül, hogy ezek a tulajdonságok jellemzőek lettek volna a szülőre is, mégis együtt átélt szituációként mutatja be a szülő a helyzetet.
Úgy gondolkodik, hogy a világ egy veszélyes hely, amitől meg kell óvnia a gyermekét, ezért mindent megtesz, hogy a legkisebb frusztrációs helyzetben is közbe lépjen, hogy megvédje a gyereket.
Ha a gyerek felnő és le akar válni, sokszor elintézi azt is, hogy ne merjen a gyerek elköltözni otthonról, hanem maradjon vele, de még ha el is költözik állandóan hívja telefonon, hogy kapcsolatban maradjon vele. Ezzel a viselkedéssel sokszor maradandó és akár mély sebeket tud okozni a gyermekben.
Csökkenti az önállóságát, a környezetbe vetett bizalmát, és a felelőségvállalást önmagáért és a környezetéért. Különösen a férfias szerep lehet deficites. Hiányzik a küzdőképesség, a dominancia és a praktikus megoldó képesség - így lesz a férfiakból anyámasszony katonája - mutat rá a szerző.
Indokolatlan félelmet táplálnak a gyerekbe és sokszor az ily módon felnevelt gyerekek felnőtt korban is félnek a kihívásoktól, az új szituációktól, a kapcsolatoktól, az elköteleződéstől. Frusztrálttá válnak, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan azt ők elképzelték, eltervezték. Könnyen megsértődnek, ugyanakkor nehezen hoznak áldozatokat és vívják ki mások elismerését. Gyakran ez a szülőkkel való egészségtelenül szoros kapcsolat megmarad, és rányomja a bélyegét a párkapcsolatra, családi életre, munkahelyre, és minden másra. Nem alakul ki egészséges leválás a szülőkről.
A szereptolvaj, avagy a szülősítő szülő
A szereptolvaj, avagy a szülősítő szülő fő jellemzője, hogy saját szülői feladataiból túl sokat ruház rá gyermekére, aki még nem áll készen az ilyen jellegű kihívásokra. Minden családban természetes, ha a gyerek kiveszi a részét a szülői feladatokból is, ez a feladat azonban akkor válhat megterhelővé, ha a gyereknek túl sokat, illetve a korának nem megfelelő nehézségű feladatot kell ellátnia. Nem képes megélni a saját gyerekkorát, az ezekhez a korokhoz tartozó szerepeit, élményeit és érzelmeit. Idejekorán kell felnőnie, gondoskodnia a kisebb testvéreiről, sokszor akár a szülőkről is. Neki kell reggelit, vacsorát csinálni. A fiatalabb testvéreit oviba, iskolába kísérni, tanulni velük, intézni az ügyeket, a házimunkát és így tovább.
A szülősített gyerekekben ez rengeteg szorongást és frusztrációt okoz. Nem ad nekik lehetőséget arra, hogy megéljék a fiatal gyerekkorukat, barátságokat, játékokat, élményeket gyűjtsenek. Épp ezért az ilyen gyerekek, később, mások szükségleteit töltik be. Nem szabnak határt ezen szükségek kielégítésének, viszont a saját igényeiket és szükségleteiket egyáltalán nem ismerik.
Gyakran a szülők párkapcsolatának tönkremenésének az eredménye, hogy túl nagy terhet rónak a gyerekre és ennek egy mellékterméke, hogy gyakran a szülőnek lesz egyfajta párpótlék a gyerek és vele éli meg a szülő az érzelmi és különféle igényeit. A szülősített gyerek felnőttként mindenkit kiszolgál, támogat, mindenkinek szívességet tesz. Emiatt gyakran ki is használják őt, ugyanis akkor érzi szeretve magát, ha másokat szolgálhat és védhet, mert egész életében ekkor kapott csak szeretetet. Felnőttként a párkapcsolatokban természetesnek tartják, hogy szolgálnak valakit és egyfajta szubmisszív (engedékeny) szerepbe helyezkednek, illetve sokszor még a felnőtt korukban is végig kísérik a szülőnek a kiszolgálását.
Túlkövetelő szülő, azaz az idomár szülő
A túlkövetelő szülő, azaz az idomár szülő jót akar, de nem képes arra, hogy a gyerek valódi fejlődési ütemének megfelelően szabjon ki feladatokat. Teljesítendő célokat és feladványokat szab ki, de nagyon nehezen ad neki elismerést. Egy idomár szülő gyermeke általában a presszió hatására jól teljesít minden fronton. Remekel az iskolában, sportban, jár külön nyelvórákra, zenére, és nem meri jelezni, hogy ez megterhelő számára. Az eredményeit látva gondolhatja azt a szülő, hogy gyermeke valóban olyan kiváló, mint ahogyan azt ő megálmodta és megvalósította, viszont az nem láthatóan észrevehető, hogy a betanítás folyamata túlterheli a gyermeket és szorongást gyűjt minden elismerés ellenére.
Egy ilyen gyerekben-mivel csak akkor kap szeretetet, ha jól teljesít- az a hamis torz kép alakul ki, hogy akkor szerethető és akkor értékes, ha letesz valamit az asztalra, elér valamilyen eredményt. Az ilyen ember fiatalon is túlhajtja magát, rengeteget dolgozik és túlórázik, örökké hajt, munkamániás, nyaraláson sem tud kikapcsolni, vagy ha otthon hagyja a munkaeszközét, a nyaraláson is kimagasló teljesítményt kell nyújtania.
Hiányzik az életéből a spontaneitás, iszonyúan magasak az elvárásai önmaga és a környezetében lévő emberekkel szemben is. Ha a környezetében valaki nem úgy viselkedik, ahogy ő azt elvárta, akkor az még nagyobb feszültséget generál. A kudarc számára elfogadhatatlan. Minden területen maximalista, perfekcionista. A hibái szégyenletesek, amiket rejtegetni kell, és a teljesítménykényszeréből adódóan folyamatos a szorongása és az önértékelése éppen ezért romokban van.
A perfekcionizmus az élet számos területén problémát okoz, mind a párkapcsolatban, mind a családban, munkahelyen és az élet összes területén.
Érzelmileg zsaroló szülő, azaz mártír
Az érzelmileg zsaroló szülő, azaz a mártír. A mártír szülő szinte mindent felad, ami számára fontos lehetne. A körülötte élők szemében inkább ,,mártírkodik”, gyermekében állandó bűntudatot kelt. Azt érezteti vele, hogy aki nem a szülei akarata szerint cselekszik, az nem szereti őket.
Majd, ahogy gyermeke cseperedik, folyton felemlegeti az érte hozott áldozatokat, a vele kapcsolatos nehézségeket, illetve, hogy mi minden vár rá, ha gyermeke nem fogad szót. Persze nem felejti el hozzátenni, hogy ő csak jót akar.
Így már a gyerek kötelességtudatára épít, és folyamatosan fenntartja bűntudatát. Az így kialakított érzelmi függőséggel viszont elviselhetetlen terhet rak rá, a jó szándéka ellenére is. Boldoggá teszi őt a szülői szerep, de manipulatív viselkedésével, állandó panaszkodásával, érzelmi zsarolásával lelkiismeret-furdalást és félelmet kelt gyermekében, amely ellehetetleníti a nyugodt életet, a kiegyensúlyozott párkapcsolatot. Működésmódja hátterében alacsony önértékelés áll. Önfeláldozásával előbb-utóbb idővel mindent hatalma alá von, hogy sértődöttségén keresztül irányíthassa családját és érzelmileg zsarolhassa őket.
Jó fej szülő
A jó fej szülő azzal akar imponálni gyermekének, hogy nem veszi fel a szabályalkotó, időnként korlátozó, határozott irányt mutató szülői funkciót, nem vállal felelősséget, hanem barátként viselkedik vele. A magára maradt szülő gyakran azért kezeli partnerként gyermeként, hogy kompenzálja magányát.
Társa vagy egy másik felnőtt helyett vele próbálja biztosítani ki nem elégített vágyait. Ha a szülő felveszi a jó fej attitűdöt, a szülő-gyermek kapcsolat átrendeződik, a határok elmosódnak, egyfajta egészségtelen ,,összegabalyodás” a jellemző.
Megszűnik a felnőtt tapasztaltsága, bölcsessége jogán létrejövő alá-fölé rendelt viszony, a szülő és a gyermek egyenlővé válnak, mintha barátok lennének. A jó fej szülő nem tudja tehát felvállalni a felelősségteljes szülői szerepet, ezzel egyúttal azt is sejteti, hogy a gyermek sem felelős a tetteiért, nem fejlődik ki a gyermekben, hogy vállalja a cselekedetei következményeit.
,,Mindentudó, tökéletes” szülő
A mindentudó ,,tökéletes”, avagy a szuperszülőt csodálni kell, hiszen nárcisztikus személyiségjegyeinek köszönhetően tökéletesnek érzi magát, és a legkisebb kritikára is megsértődik. A saját problémái a legnagyobbak és mindig mások tehetnek róluk.
Gyakorlatilag nem vesz tudomást a saját hibáiról. Ha bármiben hibás, azért felelősségvállalás nélkül párját, gyermekét és környezetét hibáztatja.
Valójában állandó kettősségben él: magabiztosnak tűnik, de kisebbrendűségi érzés gyötri. Ha bizonytalansága felerősödik, arrogánssá, bántóvá válik gyermekével szemben is. Mivel gyermekként nem kapta meg a feltétel nélküli szeretetet, vagy éppen érdemtelenül csodálták őt, felnőttként folyamatosan kisebbrendűségi érzéssel élhet, amit leginkább jómodorral, vagy néha kontrollálhatatlan indulattal igyekszik palástolni.
Távolságtartó szülő, avagy az Üveghegy
A távolságtartó szülő, avagy az üveghegy szülő többféle módon lehet elutasító. Előfordul, hogy fizikailag nincs jelen, mert rengeteget dolgozik, vagy ott van ugyan, de nem foglalkozik a családdal, esetleg szerepét átadta valamelyik nagyszülőnek.
Nem tud kellően odafigyelni gyermekére, meleg érzelmekkel fordulni felé. Ez a szeretetmegvonás a passzív agresszió egyik fajtája.
Ha valamit szeretünk, arra sok időt áldozunk, élvezzük és értékeljük. Gyermekeink is az együtt töltött minőségi időből érzik, hogy fontosak a számunkra. Ha figyelünk rá, meghallgatjuk, megöleljük, megsimogatjuk. Akik a gépiesen ismételgetett ,,szeretlek” helyett valódi szeretetben nőnek fel, azok tudattalanul is érzik, hogy szüleik értékesnek tartják őket, és ők is így viszonyulnak magukhoz. Ilyenkor a belső biztonság érzetükből adódóan, bizakodóbban tudnak várni, kérni, elfogadni és szeretni. Sajnos az üveghegy szülők gyermekei nem tudják reálisan értékelni önmagukat, kapcsolataikban nehezen állítják be az optimális távolságot.
Agresszor szülő
Az agresszor szülő feszült helyzetben a saját problémáit, dühét és frusztrációját önti rá gyermekére. Sajnos nem mindenki tudja kontrollálni érzéseit és azonnal ütnek, bántalmaznak. Az agresszió kiélése a szülőnek csak pillanatnyi megkönnyebbülést okoz, az indulatok minden újabb frusztráció esetén újra előtörnek, amivel a gyereknek nehezen feldolgozható sérüléseket okoznak.
Sokféle hatásra lehet valakiből bántalmazó szülő. A bántalmazás ellensúlyozhatja az önbizalomhiányt, bizonytalanság érzést.
Hogy megmutassa fölényét, agresszión keresztül próbálja felülmúlni a belső kisebbrendűségből adódó szorongásait. Gyakran önmagával szemben is gyűlöletet érez, amiért nem képes kontrollálni az érzéseit. Forrása lehet, ha az önmegvalósítás kedvező feltételei hiányoznak, a szakmai, emberi kiteljesedései lehetetlennek tűnnek, de a dühkitörései további frusztrációkhoz vezetnek és felborulhat a pszichés egyensúly, Ha az agresszor gyermeke nagy érzelmi hiányokkal lép a felnőttkorba, nem kapott elég szeretet, ami kordában tartaná az indulatait, így a harag kimutatása, az agresszió kiélése elkerülhetetlenné válik számára, sőt, adott pillanatban megkönnyebbülést is okozhat.
Változatos érzelmeink, érzéseink a legmélyebb valónkhoz tartoznak, és mindenhová elkísérnek. Napjaink felületes elvárásai szerint ugyanakkor uralkodnunk kell érzéseinken, muszáj megfelelő mértékben lazán vennünk az életet, és lényegében állandóan boldognak kellene lennünk. Lehetetlen kihívásról van szó, hiszen az ember létezésétől fogva fél, ha fenyegető helyzetbe kerül. Dühös, ha frusztráció éri, szomorú, ha elveszít egy számára fontos személyt.
Bátorító szülő
Valamennyien tapasztaltuk, hogy az érzelmek megélésével, kimondásával megszabadulhatunk terheinktől és mélyíthetjük kapcsolatainkat. Csak azzal vagyunk bensőséges kapcsolatban, akiben megbízunk annyira, hogy megnyílhatunk előtte, megmutathatjuk örömünket, bánatunkat, akivel együtt sírhatunk és nevethetünk. Valódi mély köteléket az érzelmek teremtenek két vagy több ember között.
A bátorító szülő arra bíztatja gyermekét, hogy egészséges természetességgel fejezze ki érzelmeit, élje meg a szeretetet, az örömöt, a dühöt, a szomorúságot és a félelmeit is. Azt mutatja neki, hogy a harag nem rosszaság, a gyengédség nem a gyengeség, az odaadás nem a sebezhetőség jele. A gyermek így tudja aztán felnőttkori kapcsolataiban is mélyen megélni az érzelmeit, kimutatni szeretetét, erősíteni a bizalmat, megteremteni az intimitást, anélkül, hogy attól tartana ,,kiadja magát”.
Az egészséges önbizalommal rendelkező gyerekek és felnőttek erőfeszítéseket tesznek, ha valamit el szeretnének érni. Bíznak magukban, olyan feladatokba kezdenek, amelyről tudják, hogy kisebb-nagyobb erőfeszítésekkel végre tudják hajtani. Örülnek az elért eredményeiknek, elégedettek önmagukkal, ami megalapozza pozitív önértékelésüket.
L. Stipkovits Erika megnyugtat a könyvében: ha körbenézünk, láthatjuk, hogy nincsenek tökéletes szülők. Szülői tökéletlenségünk pedig modellként hat gyermekünkre: amikor túl szigorúak, idegesek, amikor rátelepednek, vagy éppen agresszív megnyilvánulásaikkal bántják gyermeküket, akaratlanul is sérüléseket ejtenek a még formálódó lelkükön. Mindezt egyáltalán nem, vagy csak későn ismerik fel, és tudattalanul, több generáción keresztül ismételgetik az egykoron elutasított reakciókat. Mindezek ellenére valójában nem akarnak ártani, csak hozott sérüléseket, fájdalmakat hoznak, annak ellenére, hogy szeretik a növendékeiket.
Azt írja, hogy ha megértjük, hogy a szüleink is csak emberek, hozott mintákból táplálkoznak, ahogyan az ő szüleik is; Talán könnyebben el tudjuk fogadni őket a hibáikkal együtt, és tudunk arra törekedni, hogy mi majd ne ösztönösen, hanem értelemmel neveljünk.
A saját érdekünkben, lelki békénk fenntartásáért fontos, hogy minden tévedésért meg tudjunk bocsátani, és ha le tudunk rázni magunkról a nehezteléseket, sokkal nagyobb rá az esély, hogy a mi utódaink már a mi bölcsebb személyiségünkből kapnak és érzik a szeretetünket, akkor is, ha nekünk talán kevesebb jutott -javasolja.
Beszéljünk, kommunikáljunk a gyermekünkkel, ismerjük meg minél jobban és méltányoljuk minél többet, mert ezekkel a dicsérő szavakkal a jövőjükbe fektetünk, és hosszú távon meg lesz a jutalma az energiabefektetésnek - mutat rá a szerző a legfontosabbakra.
A cikk nagy részét L. Stipkovits Erika: Szeretettel Sebezve - Szülőkről felnőtt gyerekeknek c. könyve felhasználásával írtam, illetve a pszichológiai konzulens képzésem alatt elhangzott tananyag és tankönyv által szerzett információkból szereztem.
Vračarić Dóra
A könyv szerzőjének számos előadása megtekinthető az interneten, többek között a következő:
Segítségemre szolgált továbbá a Tanulom Magam YouTube csatorna videója is, ami szintén ezt a témát boncolgatja.
