"Keresd a nőt!" - tartja a híres francia mondás. Ebben az írásban azokat a nőket helyezzük a figyelem középpontjába, akiknek társai viszolyognak a felelősségvállalástól, kerülik a döntéshozást, nem akarnak felnőni. Kik azok a nők, akik még az infantilis férfiak oldalán is vállalják a házasságot? Miért adták a fejüket és kezüket erre? Megkeressük tehát a nőt Pán Péter mellett!

Ki ne hallott volna az örök gyermek, Pán Péter meséjéről? És ki ne tudná, hogy manapság is léteznek Pán Péterek, olyan nők és (a szakirodalom szerint többségében) férfiak, akik megrekedtek a gyermekkor és a felnőttkor küszöbén, nem vállalva a felnőtté válással együtt járó felelősséget? Mi a helyzet akkor ha korunk pánpéterei, kötődésfóbiájukat legyűrve párkapcsolatra szánják el magukat, netán házasságra lépnek? Ki vállalja fel a felelősséget helyettük, ki teszi meg azokat a dolgokat helyettük, amiket ők elmulasztanak vagy terhükre esik megtenni? Az egyik korábbi bejegyzésünkben (Miért nem fűlik a fogunk a felnőtté váláshoz?) már röviden utaltunk Wendy és Pán Péter kapcsolatára, s ígértük, hogy ennek külön írást is szentelünk, ezért most időzzünk el egy kicsit ennél a történetnél!

A klasszikus mese szerint Pán Péter gyermeki szerelme Wendy felé irányul. Michael Barrie történetében ez egy beteljesületlen szerelem, mivel Wendy Peter helyett inkább a felnőtté válást választja: elhagyja Sohaországot, férjhez megy, gyermekei születnek.  Nézzük meg, hogy a valós életben vannak-e Wendy-k, olyan nők, akik a „gyernőtt” párjuk mellett vagy inkább helyett a felelősségeket felvállalják? 

Pán Péter találkozása a már felnőtt Wendy-vel. Kép forrása: disney.wikia.com

Természetesen mindig is voltak és ma is vannak olyan feleségek, akik úgy gondolják, - talán lehet, hogy nem is tudatosan - hogy kénytelenek a gyermekkor fejlődési szintjén megrekedt felnőtt férjük helyett elvinni a balhét a nagybetűs életben. Sőt, az is megeshet, hogy ezt nem kényszerűségből vállalják, hanem egyszerűen csak abszolút igényük van arra, hogy mások igényeit kielégítsék – férjükét, vagy gyermekeikét. Egyesek szerint az ilyen kapcsolatok eleve determinálva vannak, mivel a fent bemutatott férfiak komolyabb kapcsolatokban olyan nőkre vágynak, akik anyjuk helyett is anyjuk lesznek. Dr. Túri Zoltán klinikai szakszichológus Az elhúzódó serdülőkor című írása szerint erre a szerepre akadnak jelentkezők: mintha azok akik, keresik mások "megmentését", felismernék, hogy Péter Pánnak a sorskönyvében egy be nem töltött szerep, szereplőre vár. Ilyen volt Wendy, aki ebben a furcsa és sokatmondó mesében nem ugyanazt az életidőt élte, amit kis megmentett áldozata Péter élt.

"Felnőtt dolog gyermekeid felett anyáskodni. Férjed felett anyáskodni és ezt szerelemnek hívni pedig hazugság”

– magyarázza a Dr. Dan Kiley a felnőtté válásban megrekedt férfiak társairól szóló értekezésében.  A Pán Péter szindróma keresztapjaként ismertté vált pszichiáter a Pán Péter szindrómás férfiak feleségeinek, élettársainak részletes bemutatásával is foglalkozott. Még mindig a bevált történeténél maradva, milyen címet is adhatott volna írásának, mint a Wendy dilemma? A szerző úgy véli, hogy annak ellenére, hogy valójában a nők többsége utál anyáskodni párja felett, mégis sokan bevállalják, mert attól tartanak, hogy a házasságukba kerülhetne ha változtatnának ezen. A Pán Péter szindróma fordított esete ez, amikor az emberek több felelősséget vállalnak fel társukért, mint amennyit kellene, és úgy gondolják, hogy nélkülük nem boldogulna a másik. Főként kulturális okokból eredően általában több nő szenved ebben, mint férfi.  A Wendy dilemmával Kiley ugyan nem találta fel a spanyolviaszt (mivel a pszichológiában már régóta tanítják a tranzakcióanalízist, amely szerint szülői, felnőtti, gyermeki énállapotok igenis léteznek, továbbá szimbiotikus párkapcsolatok is régóta ismertek), de mivel a mesék és a mondák a legnagyobb pszichológiai iskolák alapítói szerint egyben archetípusoknak is tekinthetők és sorskönyvi mintákat tartalmaznak, érdemes megfigyelni, hogy Wendy-típusú nők esetében mik lehetnek a főbb jellemzők.

Wendy és Pán Péter szobra Disney Worldben

8 jellegzetes Wendy-s viselkedéstípus:

1. A probléma tagadása

Eleinte egész hosszú ideig képesek tagadni a problémát, nem ismerik el, hogy társuknak komoly gondja van a felnőtté válással, a felelősségek felvállalásával. A már korábban idézett Dr. Túri Zoltán szerint a Pán Péter szindrómás emberre jellemző, hogy sokszor találhat létmódja igazolására szocializált tevékenységi formákat, társadalmilag elfogadható foglalatosságokat, tevékenységeket melyekben megengedett a gyermeki viszonyulás kiélése.  Ezek az igazolt tevékenységek megnehezítik a problémával való szembenézést a Wendy-k számára. Pedig a probléma beismerése kulcsfontosságú lenne a helyreálláshoz, már csak azért is, mert a tartós frusztráció akár depresszióhoz is vezethet. 

2. Túlvédelmezés és anyáskodás

Mivel úgy vélik, hogy a párjuk képtelen nélkülük életben maradni, elkezdik túlvédelmezni a „nagyra nőtt kisgyermeket”.  A probléma hátterében az esetek többségében a Wendy-k  önértékelési problémái állnak.  Úgy érzik, hogy a túlgondoskodó anyai szerep felvállalásával megvédhetik magukat a lehetséges elutasítástól – ami szerintük fenyegetheti őket, amennyiben kimutatják haragjukat, bármely negatív véleményüket. Ők azok, akik mások elfogadása nélkül nem érzik biztonságban magukat. Az alacsony önbecsülés, az önismeret hiánya, a

kifelé mutatott társadalmi imidzs feljebbvalósága, a mások elfogadásában való támaszkodás mind-mind melegágyai a Wendy szindrómának. Azonban, ne felejtsük el, hogy a Pán Péterek nem a képességhiányuk miatt, hanem a vonakodás miatt ruházzák át magukról a felelősségeket a társukra. A túlzásba vitt védelmezés, a másik felelősségeinek, szerepeinek teljes körű átvállalása minden ember egyéniségét kisebbíti, és beteges kötődésekhez vezethet.

3. Társfüggőség

Ez a fázis űltalában akkor következik be, amikor a Wendy-típusú nő úgy érzi, hogy képtelen férje nélkül érzelmileg vagy akár anyagilag meglenni. Jantek Gyöngyvér pszichológus, a szeretemaferjem.hu blog szerzője a neves soproni születésű, amerikai pszichológus Mahler elmélete nyomán kifejti, hogy minden kapcsolatban van egy úgynevezett nagybetűs Mi időszak, amikor a hangsúly a hasonlóságokon van, a különbségek nem számítanak, talán fel sem tűnnek. A pszichológus szerint ha a pár hosszabb időre megreked ezen a szinten előfordulhat az úgynevezett tartós összeolvadás, amikor a pár tagjai nem merik felvállalni az esetleges különbségeket, véleményeltéréseket. "Ennek alapja az elhagyástól való félelem (mi lesz, ha kiderül, hogy én ilyen és ilyen vagyok). Fontos ilyenkor, hogy a határok tágítására, a személyes felelősségvállalás erősítésére törekedjünk. Ha az egyik fél bent ragad a szimbiotikus szakaszban, míg a másik már vágyik a differenciálódásra, a kapcsolat elakadhat. Az a fél, aki nem mer távolodni a másiktól, dühös, és bűntudatot kelt abban a félben, aki már a következő szakaszba lépne. Ennek a hátterében valamilyen korábbi veszteség sejthető, amikor egy fontos kapcsolatban a fokozódó függetlenség egyben az elszakadást is jelentette (lehet ez párkapcsolati, de gyerekkori

emlék is)." A mesében a gyermek Wendy esetében ez édesapja rendszeres dühkitöréseitől való félelem.

4. Panaszkodás 

Eljön az időszak, amikor a Wendy-nő úgy érzi valahogyan hangot kell, hogy adjon érzéseinek: az esetek többségében ekkor a panaszkodást választja. Bizonyos mértékű panaszkodás még bele is férhet az önérvényesítés kereteibe, de semmiképpen nem helyettesítheti a nyílt, őszinte, manipulációtól mentes kommunikációt. „A problémáinkat ugyanis SOHA nem fogjuk tudni panaszkodással, a megoldhatatlanság örökös szajkózásával és önsajnálattal megoldani. Soha. - figyelmeztet Dr. Mészáros Ádám párkapcsolati terapeuta. 

5. Bűntudatkeltés

Ez sem célravezető stratégia, mivel a bűntudat legtöbb embernél nagyon gyenge motivátor! Még ha  Pán Péter teljesíti azt, amit Wendy kér tőle, nagy valószínűséggel neheztelni, haragudni fog feleségére, mivel úgy érzi, hogy nem önszántából tesz eleget párja kérésének. Talán emlékeztek olyan könyv-, filmélményeitekre, amelyben a papa mindig csak rezignáltan bólogatva jelezte, hogy beleegyezik ugyan a ház asszonyának utasításába, de szíve szerint inkább elmenekülne egy jó kis pókerpartira vagy vadászatra. „Igen, drágám” – hajtogatta passzívan és rezignáltan a Büszkeség és balítélet Mr. Bennetje amikor már teljesen elege volt feleségének egy újabb kívánalmából, viszont sem ereje, sem kedve már nem futotta volna egy újabb vitára.

Mr és Mrs Bennet a Büszkeség és balítéletből

6. A Mártír

Amikor a Wendy-k úgy érzik, hogy ezzel a stratégiával nem érnek célba – mert végső soron minden maradt a régiben - gyakran a mártír szerepét öltik magukra, ezzel is büntetve társukat. Például, akár úgy is, hogy önjutalmazásból elkezdenek feleslegesen túlköltekezni a családi kassza rovására. Hipochonderré is válhatnak, s ilyenkor természetesen elvárják a férjüktől, hogy vigyék el őket számtalan orvosi vizsgálatra. A büntetés másik gyakori formája a szexuális együttlét megtagadása. Ennél a manővernél mindkét félnél magas a kockázata annak, hogy könnyebben belemennek olyan afférokba, amelyben úgy gondolják, hogy megkaphatják mindazt, ami hiányzik a meglévő kapcsolatukból.

6. A felelősség hárítása

Lehetséges stratégia lehet a mélypont felé haladva az is, amikor a Wendy úgy próbál megszabadulni szorongásaitól, hogy férjére vagy gyermekeire zúdítja rá váratlanul az összes felelősséget, amit mindaddig tőlük magára vállalt.

8. Mélyponton

Amikor minden erőfeszítése kudarcba fullad, akkor fognak a Wendy-k padlót. Általában ilyenkor jutnak el arra a pontra, hogy hajlandóak  szakemberhez fordulni,  segítséget kérni. A szakemberek ilyenkor a probléma feltárása után többek között segíteni tudnak abban, hogy a helyreálljon önértékelésük és megtanuljanak bizonyos helyzetekben nemet mondani.  Dan Kiley szerint úgy lehet még támogatni őket, hogy megtanítjuk, hogyan fejezzék ki felnőtt módon érzéseiket, igényeiket és az idő nagy részében két felnőttként éljenek együtt, kommunikáljanak egymással.

Dr. Kiley ebben a 8 pontban definiálja a felnőtt szerelem ismérveit:

1. A kompromisszumra való képesség sajnálat és szánalom nélkül.
2. Nehéz, kellemetlen helyzetek tolerálása - együttérzés a másikkal.
3. Megbízhatóság – A szerelmesek megbíznak egymásban. Tudják, hogy ha az egyik kudarcot vall, ott lesz a szeretett fél, hogy segítsen.
4. Gondolataik és érzelmeik megosztása egymással szabadon - a kritizálástól való félelem nélkül
5. Realistának lenni, szembenézni a valósággal.
6. Az intimitásra való nyitottság: képes lenni egymást fizikailag is szeretni: megérinteni, megölelni, és bensőséges szexuális kapcsolatot fenntartani egymással.
7. Fesztelenség a meghitt, intim kapcsolatban is.
8. “Az X faktor”. Ezzel a kifejezéssel a kapcsolat, a közelség különleges érzésére utal, amelyet nehéz precízen megmagyarázni vagy körülírni.

Honnan tudhatjuk, hogy nem vagyunk párunk anyukája?

Dr. Kiley szerint amennyiben erőfeszítésünkre, törődésünkre, gondoskodásunkra az esetek többségében viszontgondoskodás a válasz, akkor valószínűleg mindez azt jelezheti, hogy mégsem vagyunk a párunk anyukája. A felnőtt szerelemben a gyermekkor nárcisztikus viselkedése helyett az adok-kapok elvnek kell érvényesülnie.

 Ha szívesen olvasnál mesehősök nevéről elhíresült szindrómákról, látogasd meg a VARÁZSFIRKA blog: 

Mesehősök vagy pszichológiai betegségek? című bejegyzését!

 Ha tetszett ez a bejegyzés és szeretnél értesülni a legújabbakról, iratkozz fel hírlevélre (dorniko@gmail.com-ra küldj egy kérést ("hírlevelet kérek"). Csatlakozhatsz a facebook-oldalhoz is!