Mit gondolnak az apaságról maguk az érintettek, köztük olyan hírességek, mint Szabó Simon színész-rendező, Soltész Rezső énekes, Szél Dávid pszichológus, apablogger. Apák napi összeállításunk következik.

"Még mindig másodlagos szerepben vannak"

Miközben rengeteg szó esik az anyák gyermeknevelési feladatainak és karrierjének összehangolásáról, arról, hogy az apák miként élik meg a szerepek harmonizálását már kevesebbet hallani. Pedig őket is érinti a téma. A Denver és Yale Egyetem tudósainak új  kutatásából kiderült, hogy egy férfinak nem csupán az életét, hanem az agyát (változik a hormonháztartás, épül a szürkeállomány) is megváltoztatja a gyereke születése, és ezek mind azt szolgálják, hogy jobb apák legyenek. Léder László pszichológus, szervezetfejlesztő, az úgynevezett Apa Akadémia alapítója maga is megdöbbent azon, hogy a jól menő üzletemberek mennyire frusztrálódnak attól, hogy alig látják a feleségüket és a gyerekeiket.

"Nagyon keveset tudunk a mai modern családokban lévő apaszerepekről, de talán igaz ez az anya-apa viszonyrendszerére is"

– mondta a Figyelő Online-nak  Léder. Az interjúban kifejtette, hogy bár a magyar apák helyzete pozitív irányba változik, a családban elfoglalt helyük szerint még mindig másodlagos szerepben vannak.

"Persze ez nem hungarikum, hiszen Nyugat-Európában is be kellett járni egy utat az apaszerepek rendezéséig. Tőlünk nyugatabbra az apatémára szakosodott szervezetek és intézmények végeznek kutatásokat és tudásátadást. De azért van még min dolgozni, hiszen az Unicef logójában is apa nélkül szerepel az édesanya és a gyermeke"

– világít rá a jelképek jelentőségére a szakember.

Phillip Zimbardo  nemrég magyarul is megjelent könyve szerint az, hogy sok fiú unatkozik és alulteljesít az iskolában, videójáték-, és pornófüggő lett a szociálpszichológus szerint amiatt is lehet, hogy egyre kevésbé vannak előttük motiváló férfiminták, egyre kevesebb időt töltenek el édesapjukkal. Az apa szerepe ugyanúgy a lányok nevelésében is pótolhatatlan. James Dobson Lányok nevelése című nagy sikerű könyvében azt állítja, hogy a „női lélekben van egy apának fenntartott hely, mely mindig megerősítés után fog vágyakozni”. A legtöbb lány vágyik arra, hogy kötődjön az apa személyéhez. Mivel az apával való kapcsolat jelenti az első találkozást a férfi nemmel, tulajdonképpen az apa az első férfi, akinek a figyelmét meg akarja szerezni, fel akarja kelteni. Ezért a legtöbb lány hajlamos lesz a későbbiekben minden férfit az apjával való kapcsolat szemüvegén keresztül nézni. Sőt! „Egy lány önbecsülése és magabiztossága közvetlenül összefügg az apához fűződő viszonyával” – olvashatjuk a könyv recenziójában. 

Több generációból (Y, X, baby-boomer) is megkérdeztünk apákat arról

• mit jelent számukra az apaság,
• változott-e szerintük az apaszerep
• menőbbnek számít-e ma apának lenni, mint korábban

Mit gondol Szabó Simon színész, a Moszkva tér kultikus figurája az apaságról?

Szabó Simon színész-rendező 37 évesen a generációs elmélet szerint 37 életévével már éppen kicsúszik az Y-generációból így nyilatkozott blogunknak a témáról:

"Mihez képest változott az apaszerep? 100 évvel, vagy 50 évvel ezelőtt máshogy nézett ki egy "normál" családmodell. A nők szerepe is más volt a családon belül, így a férfi ( az apa ) is máshogy vette ki a részét a hétköznapokból. Ma már nem "csak" az alapvető dolgok tartoznak egy apa "feladatai" közé, mint például az otthon, az anyagiak, a biztonságos légkör megteremtése. Bőven beleférnek háztartási, gyermekellátási, és hasonló feladatok is. Ami a vagányságot illeti, biztos, hogy vagány dolog, de ez azért eléggé leegyszerűsített határozó. Amellett, hogy vagányabb, több a felelősség és a részvétel is apa ügyileg.

Számomra nagyon vagány, hogy a gyermekeimmel teljes értékű programokat lehet szervezni, annak ellenére, hogy még kicsik ( 5 és 2 évesek ). Az, hogy akármikor csinálok valamit (munka, hobbi), rákérdeznek, hogy most akkor hova megyek, ott mit fogok csinálni, meséljek a dolgaimról, és ezekben részt akarnak vállalni, de közben megvan mindenkinek a magánszférája is, ami fontos. Az már csak, hab a tortán, hogy bármelyikükkel simán hallgathatok olyan zenét is, ami az én kedvencem és ők is szeretik." (Szabó Simon 37 éves, színész, rendező)

Soltész Rezsőt arról faggattuk, hogy változott-e az apaszerep:

"Nincs két egyforma apa, és szerintem apaszerep sincs, ami változik. Az apaszerep állandó, a globális feladatok ugyanazok, a különbség a társadalmi helyzet, és az anyagi körülmények függvényében lehet differenciált. Számomra az apaszerep a gyermek - szülő kapcsolatban ölt testet, ez pedig - általában zárt ajtók mögött zajlik, és a szó szoros értelmében családi ügy. Apának lenni létezési folyamat, ami a gyermek születésétől, egészen a sírig tart, és normális esetben - leszámítva a természetes nézetkülönbségeket, családi balhékat - egy bensőséges viszony,  a gyermek és a szülő egymás iránt érzett szeretetének és a tiszteletnek szimbiózisa...Összegzésként: Az apaszerep szerintem nem változik. A társadalmi körülmények, és a korok változhatnak, de az apa szerepe egy családban mindig ugyanaz marad...  

Kép forrása: Facebook

A vagányság pedig egy apa esetében, lehet alkati kérdés, lehet benne genetika, és egyéb befolyásolható körülmény, amit mondjuk az apa gyermekkorában szed fel, amikor gyermekéveit tölti mondjuk egy iskolában. De a  vagányság lehet egyfajta hülyeség, vagy egyéb exhibicionista hajlam is, ami kihatással van a már felnőtt apára, aki eljátssza a jópofát a gyerekei előtt, miközben romokra töri magát egy bicikli, vagy motoros "mutatvány" közben... Ilyen apukák mindig voltak, és lesznek is. Kérdés, hogy vagányságukkal milyen példát mutatnak a gyermekeiknek, akik ettől majd felnőtt korukban hasonlóan jópofák lehetnek. Isten óvja a gyerekeket a vagány apukáktól...Összegezve azt mondanám, hogy a vagányság nem egy általánosítható viselkedési forma, de nyilván a mai apukák felnőtte válása már egy sokkal lazább környezetben történt, mint generációkkal előbb. Ez pedig egy átnevelődési folyamat, amiben az egész társadalom érintett, de ezt azért nem keverném össze a vagánysággal a világért sem."

Az X-generációs Maráczi Tamást a Hír TV külpolitikai újságírója szerint ez a vagányság az apaságban:

"Érdekes, mert az én fejemben az apaság fogalma mindig is éppen ezzel a jelzővel kapcsolódott össze. Talán éppen azért nem lettem hamarabb apa, mert nem mertem vagány lenni... Kicsit komolyabban: egy mondás szerint a bátorság nem a félelem hiánya, hanem a felette való győzelem. Gondolom, a vagányság lényege is az, hogy felül tudunk kerekedni saját belső, irracionális szorongásainkon. A gyerekvállalás egy életre szól, nem lehet kiszállni, és egy életút során jelentkező nehézségeket nem lehet előre belátni - jókat lehet tehát emiatt szorongani...

Éppen emiatt a gyerekvállalás, az apává válás igen nagy vagányság. És az ember menet közben - ahogy egy rá feltűnően hasonló kisgyermek szemébe néz, látja a sejtből csecsemővé, majd gyermekké nőni, korábban nem ismert szeretetet érez iránta -, szóval az ember menet közben rájön, hogy ennél a földi létben nincs jobb. A kisfiamat megölelni, vele az utcán mint a legjobb haverommal bóklászni - nem tudnék ennél vagányabb dolgot elképzelni. És a mellettünk elhaladó nyugdíjas nénik mosolygós tekintetében is azt látom, hogy ezt ők is így gondolják..." (Maráczi Tamás 44 éves, külpolitikai újságíró)

Az Apapara bloggerének, és hasonló nevű könyv szerzőjének, Szél Dávidnak is kikértük a véleményét:

"Valami biztosan elindult az apák, szülők között, de abban azért nem vagyok biztos, hogy ez a társadalom egészét is érinti-e vagy megint csak egy szűk, kiváltságos réteg trendjeit próbáljuk-e meg kiterjeszteni. De valóban, az emberek egyszerűen képzettebbek, naprakészebbek és tudatosabbak vagyunk, mint voltak akár csak 20 évvel ezelőtt. Mára a közbeszéd szavai azok, amik korábban szakkifejezéseknek számítottak.További változás - de ez megint csak egy szűk rétegre jellemző -, hogy mindkét nem emancipálódik, de ez persze messze nem jelenti azt, hogy ne lennénk még mindig végtelenül macsó társadalom. Ez a kettősség jelenik meg az "új" apaképben is, mert arról még azért nem lehet beszélni, hogy apa=anya, egyelőre nekünk szexinek, vagánynak, viccesnek kell lennünk, ami egy anyának ugye sosem feladata. Ő álljon helyt, az apa legjobb szándékkal segít, de az ugye sokszor inkább csak bájos. Valami változás tehát már van, a kérdés, hogy a segítő, vicces-vagány apaszerepen túl szeretnénk-e, túl tudunk-e jutni.

Ez persze egy őrült hosszú folyamat, aminek a végén az van, hogy azonos pozícióban épp ugyanannyit keres egy nő és egy férfi, és az, hogy jóval több esélye van egy nőnek a parlamentbe kerülni, mint egy Lászlónak. Ha ugyanis ezek megvannak, akkor az azt jelenti, hogy mindenféle moralizálás és bűntudat-keltés nélkül vissza tudnak menni az anyák dolgozni, hogy az apák is otthon maradnak gyeden/gyesen, esetleg ők mennek haza, ha beteg a gyerek, van részmunkaidő, távmunka, satöbbi. Amint ezek meglesznek, jóval több nemvicces, nemcool apa lesz, mint most, hanem szülők lesznek, és jóval több nemvicces, nemcool apakönyv lesz. Onnantól a baba-szülő (nem baba-mama) könyvek között szülőkönyvek lesznek, amiket az is lehet, hogy nő írt, de az is lehet, hogy férfi." (Szél Dávid 35 éves, tanácsadó szakpszichológus, apablogger,  www.szeldavid.hu) 

Bernáth Milán (33), rendező-operatőr, a nemzetközi film díjas Turbometál blog alapítója számára érthetetlen miért halogatják kortársai a családalapítást:

 Apáink 8 óra munka 8 óra pihenés 8 óraszórakozás szentháromságja már rég a múlté. Egy sokkal fegyorsultabb világban élünk, amiben a rendelkezésre álló idő ugyanúgy 24 óra maradt. Ebben kell minőségi APÁnak lenni, ami egy nagyon sok kihívással járó feladat. Mindig is szerettem azokat a dolgokat amik kicsit az árral szembe mennek. Ezt vagánynak tartom. Soha nem gondoltam volna, hogy 33 évesen 2 gyerekkel fiatal apukának fogok majd számítani. A kortársaim közül nagyon sokan még agglegények és nagyon távol állnak attól, hogy családod alapítsanak. Ez számomra érthetetlen. Szüleink generációjához képest még én is későn nősültem (25) és vállaltunk gyereket (28). Mégis a mai világban fiatalnak számítok. Azt szoktam mondani a kortársaimnak, hogy én még megihatok majd egy sört nyilvános helyen a fiammal, de Ti már vén trottyok lesztek mire a fiatok eléri a 20 évet. Hiába tolta ki a mostani világ a családalapítás belépő évszámát 30 fölé, az ember életideje sajnos nem lett hosszabb.  Másik dolog, ami bosszantó számomra, hogy ma egy kutyatulajdonosnak több respektje van a társadalomban mint egy gyerekes szülőnek. Valahogy a kutyusokkal mindenki megértőbb. Be lehet vinni őket a munkahelyre. Sokkal több a tolerancia általánosságban velük szemben, mint egy kisbabával szemben. Valahogy megfordult a világ és a gyerekek helyét átvette a házi kiskedvenc kultusza. Egy házi kedvenc tartása ma már felér egy családalapítással egyeseknél. 

"Család. A mai világ által antiknak determinált élet boldog rácáfolói." (Bernáth Milán)

Szerencsére a munkám olyan, hogy sokszor tudom bevonni a gyerekeimet a munkámba. Elviszem őket egy-egy terepszemlére, vagy kisebb kötetlenebb forgatásokra. Belelátnak abba, amit csinálok és ez jó. Apa dolgozik az nem egy ködös fogalom számukra. Annyira felgyorsult a világ, hogy nincs időnk egymásra. Mindenki magát tolja. Egocentrikussá szűkült a szeretet mozgástere. De innen szép nyerni. Egy ilyen individualista felszínes kapcsolatokkal teli mókuskerékben a család őszinte szigetén felüdülni. (Bernáth Milán 33 éves, operatőr)

Egy huszonéves édesapát sem hagyhattunk ki a körből:

"Sokat változott  az apaszerep, de a lényeg megmaradt – a család vezetőjeként és a gyerek(ek) apjaként a férfi felelőssége a család anyagi, intellektuális, - ha tetszik spirituális - védelme, eltartása/fenntartása mintha nem lenne olyan hangsúlyos, pedig pont ez lenne az apák legfontosabb feladata. A klasszikus értelemben vett apai és anyai szerepek összemosódtak. Ma már viszonylag ritkán találni olyan családokat, ahol az anyuka egész nap a háztartással foglalkozik, főz, gyereket nevel. Sokkal inkább a modern-nő felfogásával azonosuló anyákat találni, akik dolgoznak, míg a gyerekek bölcsődében/óvodában/iskolában vannak, akár egészen a csecsemőkortól kezdve. Ez magától értetődően az apákra is kihatással van, nekünk is szerepet kell vállalni a háztartásban.  Hogy beszélhetünk-e arról, hogy ma vagányabb az apaság, mint korábban? Igen, nagyon is. Szerintem leginkább azért mert – bár vannak pozitív tendenciák – ma az elmúlt 1-2 évtizedben kiépült szingliséget bálványozó divat/kultúra a mérvadó. A férfiak túl nagy figyelmet fordítanak a fogyasztói társadalom szórakoztatásra alapozó részeire (fesztiválozás, videó-játék, sorozatok). Sokan nem mernek felnőni, aminek a miértjéről már tanulmányokat is találni - ezen a blogon pedig főképp.

Ilyen környezetben abszolút igaz, hogy apának és anyának lenni is vagányabb, mint korábban, mert sok olyan dolgot, amik régen maguktól értetődők voltak. Ma gondolkodó emberként külön erőfeszítéssel kell felismerni, mivel a média sodorja a gondolkodásunkat egy bizonyos irányba és amíg nincsenek önálló gondolataink és nem vagyunk ön-azonosak, addig csak követjük a „flow”-t, ami egyébként szerintem a lehetőségekhez képest indokolatlanul káros irányba vezet, miközben abszurd módon azt a benyomást nyújtja, hogy attól leszel eredeti, ha ezt követed. Számomra az a legvagányabb az apaságban, hogy míg mások a korosztályomban egyetemi padokat koptatnak, pesti éjszakákon pedig szétszedik a várost, addig én kemény munkával keresem a pénzt, aztán otthon a kislányom kacagását hallgatom miközben kergetőzünk a lakásban és egy emberi lény – aki bizonyos értelemben félig én vagyok – felnevelésén keresztül már most olyan tapasztalatokra teszek szert, amikre az előbbiek közül van, aki sosem fog. Sokan nem értik meg, hogy a folytonos élményhajsza végül miért nem éri el a célját, miért nem nyújt végső katarzist. Pedig egyszerű a válasz: mert rendkívül önző dolog mindig csak a saját szórakoztatottságunkat keresni és ez legbelül mindenkiben manifesztálódik magányban, elvetettségben, vagy más formában. Apaként és anyaként az ember sokat áldoz fel önmagából, a lehetőségeiből, de ezek a függőségek jók, fejlesztik az embert és amit feláldoz, azt más formában visszakapja, akár kamatostul." (Kiss Gábor 24 éves, ingatlan-kezeléssel, ezen belül külföldiekkel való kapcsolattartással foglalkozik)

Mit gondol a témáról egy 6 gyermekes nagycsaládos apa, aki már nagypapa is?

"Szerintem az apa feladata, szerepe a családban nem változott, csak nem vállalják fel azt az apák, mert nincs helyes férfiképük, apaképük. Egy apa szerepe nem csak a gondviselés (hozza a pénzt), hanem az irányítás, vezetés, nevelés is. Nem az a vagány apa, aki mindent megenged gyermekének, hanem az, aki bevállalja azt, hogy nemet tud mondani szeretett utódjának annak érdekében, hogy segítsen neki később megállni, és helyesen dönteni ebben a rohanó és romlott világban. Nem az apa-szerep változott, hanem az apák viselkedése. Sajnos maga a szülői szerep napjainkban kissé eltolódik életkorban, ezért a várva várt gyermek sokszor az élet középpontjává válik a családokban és leuralja a terepet. Az apáknak régen komoly tekintélyük volt a családban, amit mondtak az szinte megmásíthatatlan volt. Azt látni, hogy a nők nagy része átveszi az irányító szerepét a gyermekkel együtt a családokban, így az apáknak csak a kiszolgáló szerep jut. Hozza a pénzt, és hallgasson. Ez a robot világ kiégetté teszi a férfiakat, hulla fáradtan érnek haza, a feleségek vállára nehezedik sokszor a gyermekek nevelése. A nevelés az egy folyamatos és naprakész feladat. Nem játék.

Opauszki László kérte, hogy a képe alá írjam oda "egyik felem", másik felét, vagyis feleségét, Évát is megszólaltattuk már, egy korábbi posztunkban. Kép forrása: facebook

A mai apák nagy részének a gyermekkel való kapcsolatuk eleinte egy barátkozó, játszadozó, büszke apa szerep, aki a kisgyermek minden cselekedetére büszke függetlenül attól, hogy az helyes, vagy nem. Nevet rajta és egy “de édes” mondattal elintézi. Ez mindaddig kényelmes, amíg nem kell szembeszállni egy fiatal tinédzser akaratával. Akkor inkább ráhagyja, fizet, hogy éljen a gyermek, ha már én nem tehettem meg annak idején, minden kérésére azonnal ugrik, nincs feladat, nincs követelmény. Mindent meg akar adni neki, amit ő nem kapott meg szüleitől, mert azt hiszi, hogy hiányt szenvedett, és ettől jobb sorsa lesz gyermekének. Ez nem így van. A Példabeszédek elején az szerepel,"Hallgasd, fiam, apád feddését, és ne hagyd el anyád tanítását." A feddés, sokszor fenyítést is jelent. Ma zéró tolerancia van hazánkban, olyan értelemben, hogy még egy fülest sem adhat az apa a gyermekének. Normális ez? Hogyan legyen tekintélye így egy szülőnek? Gyermekkorban a cselekedeteket a fenyítéstől való félelem, vagy a jutalom határozza meg. (Van egy rendkívül jó film, “ Szülői felügyelet nélkül”). Napjainkban mihez igazodnak az erkölcsi tanítások? Milyen példát mutat a sok elvált szülő a gyermekeinek? Naprakész feladat a gyermek nevelése, vagyis nem lehet elhalasztani két hét múlva… Sokszor napi gondok, munka, problémák miatt még a szülők sem beszélgetnek egymással, nemhogy a gyermekről. Egy férjnek elsősorban szeretnie kell a feleségét, családját és ezt cselekedetekkel ki is kell fejeznie. (Opauszki László 52 éves, egyfeleségű, 6 gyermekes és 3 unokás nagypapa, pénzügyi tanácsadó, A Biblia, mint nevelési kézikönyv, A jó házasság titka Facebook oldalak kezelője)

“Úgy gondolom, hogy a mai világban nem csak fizikai, hanem érzelmi szinten is kell gondoskodnom a gyerekemről. Persze az étel, ruha, otthon előteremtése fontos, de egy biztos állás mellett ez magától értetődő. Sokkal több veszély rejtőzik abban, ha később elidegenedünk egymástól, bizalmatlan lesz velem szemben vagy haragudni fog rám. Akkor hiába adtam neki enni, öltöztettem fel vagy építettem palotát. Ma már egy férfi nem lándzsával kell, hogy védje a családját, hanem törődéssel, gondoskodással és azzal, hogy maximálisan részt vesz a gyerekei és a felesége életében. Sokan azt hiszik, hogy a munka jó kifogás a család elhanyagolására, de ez nem igaz. Két fajta férfi létezik: az egyik menekül a családjától, a másik a családjához menekül. Bármit történjék, én náluk találom meg a menedéket. Egy igazi férfi nem csak eltartja a családját, hanem mer apa lenni.”- nyilatkozta Ficza János, 32 éves PR-szakember a díjnyertes Apu-kalipszis blog alapítója, szerzője. (Olvasd el a vele készült interjút!)

Itt egy friss videó egy Z-generációs apukával (nagyon amatőr technikai kivitelezésben, de fogadjátok sok szeretettel. tanuló operatőr: Bereczki Levente, 12)

Ha tetszett a bejegyzés. látogass vissza újra és kukkants be a Facebook-oldalra!

Szerző: Bereczki Enikő ifjúsági és generációs szakértő generationdilemmas.com