Minden az Alfa, Z-, Y-generációkról, de még a veteránokról is!

Pán Péter, STOP!

(M)ilyen ma felnőtté válni?

2019. december 05. - panpeterstop

A 21. század emberének mindennapjai szédítő iramban alakulnak át. A kiszámíthatatlan a biztos. Csoda, hogy a fiatalok nem tudják megtervezni a saját felnőtté válásukat?

c45e8680-786c-4a25-8ede-dadf4c4fcb64.jpeg

Senkinek nem újdonság, hogy a világnak ezen a részein - ezt nevezhetjük fejlett társadalmaknak - a fiatalok szülői fészekből való kirepülése jóval hosszabb ideig tart, mint korábban. Mindez azzal is jár, hogy egyre szélesebb körben elfogadottá válik, hogy a serdülőkor huszonöt éves korig vagy tovább is eltarthat. Mindezidáig a kamaszléttel többféle korlátozás járt együtt, s emiatt igyekeztek minél hamarabb kilépni belőle s átlépni a jóval szabadabbnak tűnő felnőttkorba. A 21. századi  kamasz generáció viszont már nagyon is élvezi azt a csodás gyerekkort és pubertárskort, melyet a szülői nemzedék megteremtett számára, így nem csoda, hogy vonakodva hagyja el, vagy akár igyekszik ezeket a felhőtlen, életterhek nélküli éveket kitolni. Ugyanakkor a testi és a szociális igények is kezdenek ránehezedni, így gyakori a felnőtté válást kísérő belső ellentmondás is a huszonéves fiataloknál. 

Ahogy Taxner Tünde egyetemista hallgató egy interjúban ezt meg is fogalmazza a Van 2 perced nevű rendezvény kapcsán, melyet csoporttársaival szervezett (de erről majd bővebben később):

"... fiatal felnőttként egyfajta átmeneti állapotban vagyunk, amit tök jól szimbolizál az eseményünk cover-fotója is. Azért választottuk a zebrát, mert jól mutatja, hogy valahonnan valahova tartunk. Hogy még nem hagytuk el az otthon-, a család biztonságát, de meg sem érkeztünk még a másik oldalra. Ez egy tök jó állapot, nincs az az elköteleződés, mint mikor valakinek saját gyereke, saját családja van, de közben már nem is ragaszkodunk annyira a gyerekkorunkhoz."

Somlai Péter szerint fontos megérteni, hogy a poszt-indusztriális társadalmak elbizonytalanítják, és így elhomályosítják a gyerekkor és a felnőttkor közötti határokat: "Későn érő fiatalok régen is voltak. A jelenkorban viszont tömegessé vált a kamaszkor elnyúlása, mivel az életpálya bizonytalanságai a társadalmi változások okozataként jelennek meg. " Egy másik tanulmányában a szociológus rámutat arra, hogyan alakul az átmenet a 20. század közepétőla tekintélyelvű szülői magatartástól a gyerekközpontú nevelés felé. T. Parsons - t is idézi, aki megállapította, hogy a szülők új nemzedéke megérteni próbálja az ifjúsági kultúrát és arra törekszik, hogy nagyobb önállóságot biztosítson gyerekeinek. "Az egymás iránt toleránsabb szülő és gyerek tudomásul veszi a másik nemzedékhez tartozó családtag értékeinek és életstílusának eltéréseit a sajátjáétól. A nevelés tehát partneribb lett, de nem egyszerűbb. Szülő és gyerek egyaránt tehetetlennek érezheti magát sokszor, vagyis a nemzedékek közötti kapcsolatok problematikusabbak lettek, tele ambivalenciával."

Kétség kívül fontos a  felnőtté válás megváltozott hátterét szociológiai jelenségként is figyelni, hogy jobban megértsük egymást és legyőzzük ezt a tehetetlenséget, és hasonlóan lényeges, ha még nem fontosabb az, hogy időnként magukat aaz érintetteket, vagyis fiatalokat meghallgassuk arról, ők hogyan élik meg mindezt.

Felnőtté válás 2 percben

Öt huszonéves lány - Kércz Dorci, Nagy Dorka, Lázár Fruzsina, Perejuc Svetlana és a már idézett Taxner Tünde - éppen erre vállalkozott. Gondoltak egyet, álmodtak egy nagyot és egyetemi feladatukat átszabták egy egész estés izgalmas projektre. "Van 2 Perced?" lett a címe, ugyanis az este során  mindössze 2 perces pitch-ekben a felnőtté válás hatalmas témáját járták körbe Z-, és Y-generációs fiatalok (18-28 év közöttiek vettek részt a kezdeményezésben) beszédben és slamben is. Két perc nem sok idő, de hogy ne legyen mellébeszélés, pontosan elég arra, hogy a lényeg beleférjen. November 22-én este a Preziben meghallgathattuk hogyan élik meg a résztvevők a felnőtté válás témakörét. 

Bizonytalanság, megélni kezdő vagy gyakornoki fizetésből, megtalálni életünk egyetlen párját a randi appon szembejövő millió közül, megvalósítani magunkat a mielőtt elkezdenénk dolgozni... megannyi izgalmas téma követte egymást a közel egy órában, amelyek hol megnevettettek, hol megríkatottak, hol mélyen elgondolkodtattak, és legfőképp közelebb hoztak a mai fiatalokhoz. Nézzünk meg néhány "gyöngyszem-kategóriás" részletet a sziporkázó beszédekből, odamondós slamekből a fenti témák mentén:

Egzisztenciateremtés, munka

"Szerintem, igen ritka és értékes, hogyha az ember ilyen fiatalon megtalálja azt, ami boldoggá
teszi és amit teljes odaadással tud csinálni. Én úgy érzem megtaláltam és mégis, megfogalmazódott bennem egy kérdés, lehet, sőt biztos vagyok benne, hogy boldog leszek,
de hol fogok lakni?"

(Zádor Orsolya)

"Boldognak tűnni, mert változnak az évszakok
Sírás nélkül kibírni két teljes napot
Lakást akarni és családot
Marasztalni egy-két hű barátot
Számlákat fizetni
A lelkedből egy darabot kivenni"

(Bognár Bálint György)

"Saját az élmény, nem is olyan régi
Úgy körül-belül egy hónapja, hogy munkába álltam
Persze az egyetem mellett, hisz másképp hallgatóként nehéz megélni
És így négy munkahely után végre olyan is, amit vártam
Az élethelyzet adott, az egyensúly hiányzik"

(Katona Mihály)

"(...) Ez együtt járt azzal, hogy hajnalban indultam, késő este értem haza és a kettő között ki kellett találnom, hogy mikor fogok főzni, mosni, dolgozni és...szóval nem aludni. Minden percem be volt osztva, és igazából büszke is voltam rá, hogy ezek szerint meg tudom én szervezni az életem ha akarom és így tanultam meg, hogy ha egyszerre vasalok és főzök, akkor a ruhához öblítő se kell, mert kellemes curry illata lesz, hát, mindennek is.

(Kecskés Krisztián)

"A minap, ahogy görgettem le Facebookon a hírfolyamot, megint feljött egy-két ilyen teszt.
Tudjátok: melyik pizza vagy? hány százalékban vagy póni? milyen kutya voltál előző életedben?
meg, hát ilyenek… Utána elgondolkoztam: vajon mi lenne az eredményem, ha az lenne a kérdés,
hány százalékban vagy felnőtt?
Nézzük csak: az utóbbi fél évben legalább hatszor hittek 16 évesnek, ez szignifikáns növekedés az
előző évekhez képest. MÍNUSZ PONT.
Még mindig a szüleimmel lakom, és mikor múltkor elmentek egy hétre, a húgommal eléggé
radikálisan megváltoztak az étkezési szokásaink, negatív irányba. MÍNUSZ PONT.
Nincs jogosítványom, hozzáteszem csak azért, mert sosincs rá időm, és hát a felnőtteknek nincs
ideje. PLUSZ PONT.
Nincsen állandó munkahelyem, de már dolgoztam, sőt az 1%-omat is felajánlottam, nem semmi,
legalább 75Ft volt. PLUSZ PONT."

(Bartha Regina)

Kapcsolatok, szerelem, család

Felnőtté válás bevásárló lista
(...)
- Igen, de kell még egy csomó buli, és álmatlan éjszakák
És ha már úgy is itt tartunk, pár igazi jóbarát
Meg egy ZUMBA bérlet és 3 olasz kurzus
2 párkapcsolat, bár az egyikrôl nem is tudtam, mert a srác elfelejtett szólni és csak
utólag hallottam, hogy jártunk
Mindegy ilyesmit nem először látunk
1 pesti lakás és megtanulni fôzni
1 szuper testvér, pár külföldi lover és megszámlálhatatlan felszínes haver"

(Perejuc Svetlana)

"Péntek este koncertek, amiket kihagysz
Mert szakításra jelenleg a Netflix a legjobb vigasz
Zokni és szakácskönyv Karácsonykor a fa alatt
A „Mikor lesz már párkapcsolatod?” kérdésre torkodon akadó falat
Egyszerre nevetni és szomorodni el
Tényleg nincs időd találkozni új emberekkel?
Végre megtalálni önmagad nyolcvanegyedik verzióját
Figyelmen kívül hagyni a mélyvízben a jelzőbóját
Sztoikus nyugalommal hallgatni a porszívó hangját
Lassacskán leszüretelni az élet gyümölcsösfáját
Tegnap még aludtam
Ma már ébren vagyok
Vajon a tükörbe nézve holnap
Gyermek vagy felnőtt maradok?"

(Bognár Bálint György)

"Borzasztóan ellentmondásos ma fiatal nőnek lenni.
Egy túlszexualizált fogyasztói társadalomban élünk, ahol az az ember érzése néha, hogy
esztétikus női testekkel és szexszel mindent el lehet adni, mindeközben a női szexualitás
témaköre még bizonyos szinten mindig tabunak számít. (...)
És meg kell magyaráznunk, hogy nem azért nem alapítunk családot a húszas éveinkben, mert
nem érdekel ez minket és inkább hetente többször eljárnánk bulizni. Hanem pont azért, mert
érezzük a felelősség súlyát. A klímaváltozással foglalkozunk és próbálunk rájönni, hogy
hogyan tudnánk kifizetni egy albérletet és közben nem szeretnénk úgy leélni egy életet, hogy
mindig arra várunk, hogy majd egyszer. És közben próbáljuk elmagyarázni az ugyanennyire
tanácstalan fiúknak azt is, hogy ilyen körülmények között nem sürgős a családalapítás, de
sajnos hiába tolódik ki minden egyre későbbre, nőként ugyanúgy maximum kb. 40 éves
koromig szeretnék, ill. tudok majd szülni."
(Vitályos Réka)

"A forgatókönyvvel van a baj, az idilli képpel, amit kergettem a nagy betűs életről. Egy felnőtt 30 évesen nem lehet még kitalálva, előtte van még a java. Elkezdtem átírni a történetet és rájöttem, hogy hoppá én pont ettől
vagyok felnőtt, hogy szabadon megváltoztathatom a berögzött képet, mert van választásom: (...) Választhatok, hogy számomra milyen a családi idill, amit elképzelek magamnak."

(Csiszár Veronika)

Bizonytalnság, félelmek, jövőkép

"A megszokott, begyakorolt válaszunk ilyenkor: „Én ilyen vagyok és kész”.
Nem ! Nem! Te nem vagy ilyen. Téged ilyenné alakítottak. De van lehetőséged és
ez a kulcs. Mindig van, csak könnyű belemerülni a langyos, kellemetlen,
kilátástalan masszába, ami csak a szorongáshoz fog vezetni."

(Seres Samu)

"(...) Komolyan azt kívánják, hogy ne öregedjek meg? Ha nem öregszem meg, akkor az azt jelenti hogy fiatalon meg kell hogy haljak. Tényleg ezt szeretnék? Rá kell jönnie az idősnek és a fiatalnak egyaránt, hogy köztes megoldás nincsen! Valamelyik korcsoporthoz tartoznunk kell! Nem szabad félnünk az időskortól, sem annak jeleitől! A ráncok és az ősz hajszálak nem tesznek minket csúnyává. Azt kell kisugároznunk, hogy szeretjük magunkat akárhány évesek is vagyunk és így mindig szépek maradhatunk! (...)De mindezek ellenére, azt veszem észre, hogy rengetegen rettegnek az idősödéstől. Huszonévesen már buzgón kenegetik a szemránckrémet és sok olyan dolgot tesznek körülöttem amit nem értek. Nem értem miért nem értik, hogy nem baj ha megöregszünk."

(Angyal Virág)

Kórlap
Czikk Luca Krisztina
Született: ’99. 02.04.
20 éves

Objektív tünetek:
Mosoly, jókedv
Az életed egy kincs,
Becsüld meg!
De életkedved nincs.
Menni kell, csinálni
Nehogy lemaradj,
Pedig csak trónok harcát néznél
A takaró alatt.

(...)

Sajnos a világ nem fog jobban bánni veled
csak azért, mert jó ember vagy
Rohadt axióma
Akkor tapossuk egymást?
De mire megyek vele?
Ja, bele tudom írni a beszédembe,
De hogy adok fel egy csekket,
Hogy adózom?
Túl sok a dolog, amiről nem is tudom,
Hogy nem tudom!
Csak én vagyok ennyire kétségbe esve?
Amikor lennék inkább szerelembe ...
Kórelőzmény:
Örökletes megfelelési kényszer.
A diagnózis:
Egy elveszett kislány,
Aki igyekszik felnőni,
De nem tudja, hogyan kell.

(Czikk Luca Krisztina)

Akár mint a mezőn a nyúl, úgy nyargal a tech sőt,
Leelőzi társadalmunk, a lassan járó teknőst.
Rá lennénk hát utalva, tekintsünk rá utálva
És ordítsunk rá dühösen, mint önmagunkra mutálva?
Patt a helyzet, pattanásos korszakunkra így is emlékezhetünk,
Nem hittük, hogy felnövünk, nem hittük, hogy nyerhetünk.
Én hiszem azt, hogy tudunk a nyúllal, de nélküle is létezni,
És a biztosíték biztonsága nélkül biztos jövőt képezni."

(Jávor Dani)

"Kellene még egy jogsi…
- Azt csak poszttraumás stressz szindrómával tudom odaadni
- Jó lesz... maradhat
Kellenek szülők, akikben az ember megbízhat
10 liter kávé, 4 vizsgaidőszak
1 statisztika bukás, hogy azért legyen kudarc is
- Na mi kell még hölgyem?
- Nem tudom... Isten van?
- Igen, de csak mirelit
- Mélyfagyasztott Isten?
- Igen mivel az igazira se igény, se idô nincsen
- Szomorú, maga nem bánja?
- Ez van, készpénz vagy kártya?"

(Perejuc Svetlana)

Nehéz okosnak lenni

A "pitch-ek" után egy kerekasztal-beszélgetés következtt, ahol a rendezvény fő támogatója a Női váltó képviseletében Békéssy Olga alapító-főszerkesztő,  Dr. Bokor Tamás, egyetemi adjunktus,  Veres Rita, a gyermekeket a jövőre felkészítő kezdeményezéseket összegyűjtő Edisonplatform egyik vezetője, Bugir Zsófia a Prezi fiatal munkatársa és jómagam is résztvettem. Számtalan kérdés érkezett és nehéz volt okosnak , pláne "megmondodó-embernek" lenni. Mi az, ami mindenképp fontos lehet akkor, amikor nyakunkon a mesterséges intelligencia , a robotizáció és az ovisok 60%-ának olyan munkája lesz, amiről még nem is tudjuk, hogy létezik? A lényeg az, hogy emberek maradjunk. Én ezt vélem a legfontosabbnak. A rendezvényen is ezt fogalmaztam meg útravalóul. Köszönöm, hogy ott lehettem!

 

Nézz be a a Facebook-oldalra is vagy az Instagramra!

Ha tetszett a bejegyzés, megoszthatod másokkal is! Kövess a blog.hu-n, hogy ne maradj le egy új posztról sem! 

Honlapom: http://hu.generationdilemmas.com/

A bejegyzés trackback címe:

https://panpeterstop.blog.hu/api/trackback/id/tr5815338216

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MEDVE1978 2019.12.06. 14:30:22

Saját tapasztalatok: Főiskola mellett még rendszertelenül melóztam, egyetem mellett (21 évesen) már volt rendes munkahelyem. A feleségemmel 24 évesen jöttem össze, de 31 évesen házasodtunk csak össze. Úgy éreztem, hogy megvolt sok minden: a bulizós, kicsapongós évek, aztán a stabil, hosszú párkapcsolat, amikor barátokkal és baráti párokkal jársz folyamatosan bulizni, együtt nyaralni, közös hétvégére stb. 27-28 éves koromtól egyfajta megállás jellemezte az életemet: ok van egy stabil párkapcsolat, szeretjük egymást, már együtt vagyunk 4 éve, de még mindig fiatalok vagyunk. Szép életünk van, de nincs előrelépés, már több éve ugyanazt csináljuk. Én mentem volna "előre", főként gyerekkel, de a feleségem még nem akart gyereket. Máig úgy érzem, hogy az a kb. 5 év viszonylag boldog év volt, viszont azt is érzem, hogy már akkor kellett volna összeházasodni és gyereket csinálni.
Utána újra 33 évesen indult el az életem, amikor megszületett az első gyerekem.
És itt jött be a realitás a játékba. Késői gyerek voltam, édesapám 39 éves volt, amikor születtem, anyám 36. Már mindketten idősek voltak, amire meglett a gyerek. Még pár évet be tudtak segíteni, de mára már nagyon nehéz a dolog, nem tudnak részt venni de facto a gyerekek életében. Anyósom és apósom még igen, ők fiatalabbak, de náluk is maximum 5-6 év van még, amíg érdemben be tudnak kapcsolódni. A természet vagy a Jóisten nem véletlenül alakított ki társas állatokat, így az embert is úgy, hogy több generáció együtt él. A nagyszülők tapasztalata rengeteget segít a fiataloknak és életmentő a párkapcsolatnak is, ha el tudsz vonulni valahova a pároddal egy pár napra és egymásra tudtok koncentrálni.
Na pont ez csúszik szét a késői gyerekvállalással, ami egyre gyakoribb. Több olyan kolléganőm van, aki stabil párkapcsolatban, valamint anyagi biztonságban él és már 30-on túl van, mégis húzza a gyerekvállalást. A tapasztalatom egyébként a környezetben az, hogy akik a huszas éveikben szülnek gyereket, azok boldogabbak. Több az energia, több a nagyszülők energiája, segítsége, illetve amire 40 az illető, a gyerek már tinédzser és újra kinyílik egy kicsit a világ (ami a gyereknél általában a legtöbbeknél beszűkül).

Almandin 2019.12.07. 14:59:38

@MEDVE1978: Ez a nagyszülők sokáig és tömegesen besegítenek a gyereknevelésbe jelenség történetileg nincs hosszú ideje. Pár száz éve még annyira rövid volt a várható élettartam, hogy kevés ember érte meg a nagyszülővé válást, pedig akkor átlagosan jóval fiatalabb korban kezdték a gyerekgyártást, mint ma. Még a 20. sz. elején is Európában a születéskor várható élettartam 40-50 év között volt, ma ez a szám 80. A természet az embert arra tervezte, hogy kb, addig éljen, amíg fel nem nő a gyereke. Ez a régi korokban kb. 15 éves életkort jelentett, a középkorban egy 15 éves ember már felnőtt munkamennyiséget végzett és a lányok férjhez mentek, 20 éves korukra jellemzően már több gyerekük volt. A természet valószínűleg nem számolt a nagyszülőkkel, mert a régi időkben ritkaságszámba mentek.
A mai fiatalok késői felnőtté válása valószínűleg azzal is kapcsolatban áll, hogy nagyon hosszú ideig él egy mai ember (nem mindenki, de nagy esélye van rá) és ezért relatíve fiatalabb egy mai 20 éves, mint egy 100 évvel ezelőtti. Az öregedés lelki problémáiban is szerepet játszik, hogy szerintem az ember pszichésen még nem alkalmazkodott a meghosszabbodott élettartamhoz. Pl. a menopauza ma egy nő életének a felén zajlik, régen már az élete vége felé járt. A nőknek se könnyű megszokni, hogy akár 30-40 évet élnek a klimax után, a nemi vonzerejüket nagyrészt elvesztve.

Reactor 2020.02.11. 02:42:47

Milyen? Leginkább szar.
Az átlagmagyar előtt nincs más perspektíva, minthogy félszabad sorban végigvegetál egy életet egy kizsákmányoló rendszer biorobotjaként, vagy nincstelen földönfutó lesz. Nem véletlen, hogy kishazánk dobogós helyezet az öngyilkosságokat tekintve.