– lehet, hogy már Te is feltetted a kérdést, ezt kérdezték tőlem nemrég az RTL Reggeliben.

Szóba került az is, hogy ki miért nem telefonál, inkább üzenetet küld, mit jelent a „tisztelet” különböző korosztályoknál, és hogy miért érdemes újraértelmezni a megszokott reakcióinkat.

A válaszom?
Sok esetben mindez nem szándékos tiszteletlenség, csak generációs vakfolt.
Olyan, mint amikor egy japán és egy olasz próbál gesztusokkal társalogni – mindkettő jót akar, de egészen mást jelent ugyanaz a mozdulat.

A Pew Research felmérése szerint a Z generáció 70%-a inkább üzen, mint telefonál – ez számukra udvarias és komfortos. Ezzel szemben a baby boomer (1946-64) vagy X generáció (1979-65)  tagjai sokszor értetlenséggel fogadják: „Miért nem lehet csak felhívni?” – mert számukra ez a közvetlen törődés, kommunikáció jele.

Munkahelyi generációs tréningjeimen rendszeresen felmerül:
„A fiatalok nem elég kommunikatívak!”
De amikor megkérdezem őket, kiderül: félnek, hogy zavarják a másikat, vagy bizonytalanok szóbeli kommunikációs készségeikben. Nem flegmák – csak mást tanultak a „professzionális viselkedésről”.

De van, amikor épp az ellenkezője a gond:
„Túl sokat engednek meg maguknak! Hogy beszél ez egy 50 éves kollégával?!”

Ebben az esetben sem mindig a szándék a probléma.
Sokan nem hoztak mintát otthonról arról, hogyan kommunikálunk tisztelettel idősebbekkel.
A könyvem egyik fejezete ezért is foglalkozik a családi háttérrel:
a mai fiatalok jelentős része kisebb, generációsan beszűkült családokból érkezik a munkahelyre, ahol ritkán beszélgetnek felnőttekkel, a kortárshatás viszont rendkívül erős.
A „Legyél önmagad, ne félj kimondani a véleményed!t!” típusú üzenetekkel bombázott közegben a határátlépést gyakran az önazonosság kifejezésének tekintik – miközben ez más generációknak sokszor már túl sok.

 Mi lehet a megoldás?

Egyrészt:
közösen kidolgozott kommunikációs minimum – mikor írunk, mikor telefonálunk, mik a hallgatás és a visszajelzés elvárásai? - érdemes ezt megbeszélni.

Másrészt:
tisztelet-értelmező beszélgetések – ahol a különböző korosztályok elmondhatják, nekik mit jelent a megbecsülés, az együttműködés, a jó modor.
Ez  kulturális hídépítés, amire ma nagyobb szükség van, mint valaha.

 A „miért nem ért meg?” helyett kérdezzük inkább azt: „lehet, hogy mást ért rajta?”

Ez már fél siker – a másik fele egy tudatos, generációkat összekötő vállalati kultúra építése.

Nézd meg a Reggeliben készült beszélgetést ezen a linken: Generációs vakfoltok a hétköznapokban

📺 Augusztus 4-én reggel 7:15 körül újra az RTL Reggeliben
– ezúttal a generációk pénzügyi szokásairól kérdeznek – avagy amikor a zsebpénz találkozik a kriptóval.