Mit gondolnak a fiatalok a bulizó politikusokról?
Ha fiataloknak tartok egy programot, általában valamilyen bulvárhírrel indítok, vagy megkérem őket, hogy keressenek egy olyan hírt, ami érdekli őket és beszélgethetünk róla.
Ma este a finn miniszterelnök bulizásáról érkezett hírre esett a választás. Íme néhány 17- 22 év közötti fiatal véleménye:
"Nincs abban semmi gond, amíg jól vezeti az országot és a hivatali időben, amikor miniszterelnökként megjelenik nem táncikál. Mindenkinek kell magánélet, szórakozás. Ő miért lenne kivétel?"
"Szerintem ebben a világban, amikor annyi a stressz, gazdasági és klímaválság, háborús helyzet, Covid, más vírusok, akkor az embereknek meg kell tanulni ezeket feldolgozni. A tánc, a bulizás segít, ha nem visszük túlzásba —persze az italozást, a drogozást ne is említsem -, de megfelelő keretek között van helye a szórakozásnak. A miniszternő szerintem ebben példát mutatott, ki lehet és ki kell kapcsolódni és nem kell szégyelni. Főleg egy olyan stresszes pozícióban, mint az övé."
"Nem értem mi baj volna ezzel? A baj inkább akkor van, ha úgy buliznak, mint Borkai, aki prostituáltakat hív, fizet, vagy mint Szájer, aki egy orgián vett részt, mégpedig olyanon, amin a táskájában droggal távozott. Ő azt mondta nem tudja, hogy került oda. Ha egy felelős politikus - aki elég okos ahhoz, hogy Brüsszelben dolgozzon - elmegy egy szexorgiára, ne csodálkozzon, ha ott van drog is és valamilyen csoda folytán hozzá is eljut... Pláne ne nyilatkozza azt: ÓÓÓ pajtikákák én ezt nem tudtam...Komolyan hülyének néz mindenkit?? Szerintem ezzel van nagyobb baj, mert képmutatásból adnak példát a fiataloknak, nem azzal, aki azt mondja én politikusként is bulizom időnként"
"Nagyon tetszett, hogy a miniszterelnöknő nem csinált ebből akkora ügyet. Mert miért csinált volna? Majdnem minden elnök elengedi magát néha, lazít, bulizik és valljuk be nem mindig szépan, sőt, olyanokat is tesznek, amiket megbánnak...gondoljunk csak az amerikai elnökök szexbotrányaira! Amíg neki nem lesznek ilyenek, addig nincs gond ezzel.”
"Nem ez a gond, hanem a gond az, mikor valaki mást mutat a nyilvánosságnak, mint amilyen. Például azt mutatja, hogy egy kedves sütő-főző munkaidő után otthonülő anyuka és kiderül, hogy egy munkamániás idegroncs, vagy keresztényi színekben akar feltűnni és kiderül sikkasztott, pénzt mosott. Ha azt mondja valaki keresztény, nem bulizik, nem fesztiválozik, nem drogozik, szereti Istent és a nehéz helyzetben lévő embereket, az is rendben van, de éljen úgy. Nagy respect! De ha ez a Sanna Marin egyértelműen azt kommunikálja "egy vagyok közületek"- akkor abba a tánc, a buli, a fesztivál is belefér. Ha azt mondaná, én vagyok a legotthonülőbb nő, aki soha nem táncol, bulizik, akkor gond lenne, de így nincs, önazonos."
"A mi generációnk számára nagyon fontos, hogy a vezetője átlátható legyen, és hiteles. Marin ilyen. Borzasztó, hogy vannak olyan országok, közösségek, cégek még mindig, ahol teljes mértékben hiányzik a transzparencia. JA, és válságkommunikáció sincs, csak kussolás, eltusolás. Pedig, ki, ha nem mi huszonévesek tudjuk jól, hogy az öregeinknek mennyire nehezükre esik bevallani, ha hibáztak. Képtelenek erre. Nem kommunikálnak. Pedig mi lenne belőle baj? SEMMI! Elmondhatnák "Buliztunk egy kicsit, berúgtuk, nem kellett volna. Adót csaltunk egy kicsit, lebuktunk. Most helyre hozzuk," Nem-nem, ők nem ismerik mi az, hogy nyilvánosságra hozás, hogy elismerem a hibám és jóváteszem. Nincs jóvátétel. Pedig ha tudnák, hogy a 21. században már ér hibázni! Sőt! Mi nem azokat a vezetőket utáljuk, akik hibáznak, hanem azokat nem tudjuk elfogadni, akik soha nem képesek beismerni a hibáikat."
"Ez a nő folyamatosan dolgozik egy ország élén, azért, hogy annak jobb, szebb jövője legyen. Van egy ismerősöm, szép lány, diplomája is van, jómódban él, befolyásos rokonai vannak. Őt mindössze az foglalkoztatja milyen táskát vegyen, milyen menő helyre utazzon, hol költse el családja pénzét, és milyen testrészt plasztikáztasson. Ő is bulizik. De ennyi. Jót azt nem tesz. Pedig tehetne. Szerintem ilyen esetekben van a gond, nem ott, amikor valaki végiggürizi a napjai és néha lazít."
“Orbán Viktor is bulizott Mándokira vagy Charlie-ra - az ő korosztálya azt szereti, megértem, a finn miniszter másfajta zenére, máshogy táncol. Más generáció. Ennyi.” (a nyilatkozó fiatal nem tudta, hogy Mándoki vagy Charlie volt, Mándokit nem is ismeri - kellett egy kis idő mire kiderült kire is gondol - szerk.)
Májusban az akkor kirobbant Merkely-botrányt hozták fel. Röviden Merkely Béla, az Semmelweis Orvostudományi Egyetem Rektora egy egyetemi bulin elengedte magát, amiről videók is készültek:
Generációs szakértőként a fentiekhez hozzáfűzve röviden és a teljesség igénye nélkül a mai fiataloknál (itt a Z-generációsok idősebb részét, vagyis a 18 év felettieket és az Y-generáció fiatalabb, huszonéves tagjait értem) 3 fontos jellemzőt emelnék ki:
- erőteljes individualizmus
- biztonság iránti vágy /gazdasági félelem
- erőteljes kritikai érzék és cinizmus a vezetőkkel szemben
Az Y-generáció fiatalabb tagjaira és a Z-generációra jellemző egyfajta erőteljes individualizmus, önérvényesítés és a hitelesség a fontos számukra különösen a vezetők esetében. Olyan vezetőre néznek fel, akinek következetes a nézeteihez és nem hajlandó változtatni azokon. Érdekes, hogy a Neflix Kártyavár sorozatának Will Conway elnökjelöltjének karakterét is úgy alakították ki, hogy az Y-, -Z-generáció számára vonzó legyen: vagyis laza, őszinte.
Az erős gazdasági félelem a másik fontos jellemzője a fiataloknak, amit a jelenlegi kutatás is alátámaszt. Az internetet folyamatosan használó nemzedékek egy olyan online kultúrában szocializálódtak, melynek egyik hátránya, hogy a közösségi média influenszereit az emberek saját barátaik és családjuk személyes burkával köti össze, így egyre erőteljesebben tapasztaltható a politikai kommunikációban is, hogy a politikai szereplők hírességek módjára vagy azok bevonásával politizálnak, hogy elnyerjék a fiatalok szimpátiáját, és elérjék egy olyan generáció ingerküszöbét, akiknek a politikai érdeklődése egyre csökken.
Ugyan Z-generációsok a társadalmi ügyekre nyitottak, - például érdekli őket mi zajlik a világban, klímaválság stb. és a hírek hozzájuk hamarabb is eljutnak az interneten keresztül, mint a korábbi generációkhoz ugyanilyen életkorukban - míg a kormány ügyei kevésbé érdekli a mai fiatalokat, mivel individualizmusukból adódóan úgy látják a változások az egyénektől indul, nem pedig a kormánytól, s cinizmus jellemzi őket azt illetőleg lehet-e személyes hatásuk a politikára, több kutatás is az apolitikusságukat erősíti meg.
Sok Z generációs hiányolja az őszinteséget, pedig az minden jó kapcsolat alapja, legyen szó akár a munkahelyről, akár a magánéletről. Az átláthatóságra való vágy nem kizárólag a Z generációra vonatkozik. A legtöbb ember hallani akarja az igazságot, még ha nehéz is. De ami a munkahelyet illeti, a Z generáció lehet az első generáció, aki ezt követeli a vezetéstől, és most a politikai vezetőktől is ezt várja.
