Nemcsak a fiatalok, hanem a szülők hibája is lehet az, ha egy huszonéves nem tud elszakadni a tinédzserkortól. Nem szabad túlfélteni a gyermeket, hanem meg kell adni nekik a lehetőséget, hogy önállóan is szárnyalhassanak.
Egyes kutatások szerint a szülői túlféltés jelenség hátterében a biztonságmánia vagy a biztonság eltúlzása állhat. Más tanulmányok szerint a szülők attitűdje kultúra-, és gazdaságfüggő. A gyermekeik feje felett repkedő helikopterszülők tehát nagyobb valószínűséggel olyan országokban élnek nagyobb számban, ahol jellemzőbb a gazdasági egyenlőtlenség, bizonytalanság. Ugyanis ezeken a helyeken fontosabb szerepe van a kemény munkának, az iskolázottságnak a mindennapi érvényesülésben és karrierben, amit ezek a szülők a lehető legjobb szándékkal de talán a legkevésbé hatékony eszközökkel próbálják meg sulykolni gyerekeiknek.
A tinédzser és fiatal-felnőtt gyermekeik minden fontos döntésébe beleszóló szülők egy lényeges dolgot figyelmen kívül hagynak: mégpedig azt, hogy a folyamatos monitorozással megfosztják a fiatalokat mindattól a tapasztalattól, amire elengedhetetlenül szükségük lenne, ahhoz, hogy megállhassanak a saját lábukon néha akár saját kudarcuk árán is. Azért is lehet káros a túlféltés, mert a túlféltett, mindentől megóvott gyerekből könnyen válhat olyan önállótlan felnőtt, aki elveszíti a természetes túlélési, megküzdési képességét vagy nem képes élni vele.
Pénz és kényelem kérdése is lehet
A KSH statisztikái szerint 1990 óta folyamatosan növekszik a felnőtt gyerekek száma - míg 1990-ben 459 ezer 20-39 év közötti fiatal felnőtt élt a szüleivel, addig 2001-re számuk megduplázódott, 819 ezerre nőtt, s a felmérés idején valahol 883 ezer körül forgott a mamahotelben élő felnőttek száma. Míg 1990-ben 16 százalék, a 2011-es népszámlálás idején már 31 százalék volt a felnőttként szüleikkel élők aránya. Az iskolák befejezése után még sokan élvezik a „mamahotel” szolgáltatásait. Jelenleg a magyar háztartások ötödében él felnőtt korú gyermek. Ezek közül minden negyedik (27%) háztartásban él olyan, aki tanulmányait már befejezte, mégis a szülői ház előnyeit élvezi. Bár saját jövedelemmel rendelkeznek, étkezésükről, a rezsiköltségek rájuk eső részéről nem gondoskodnak és a háztartási munkából sem veszik ki a részüket. Ők a mamahotel állandó vendégei. Az OTP korábbi Hello Otthon kutatásból kiderült, hogy ez az életforma elsősorban a férfiakra jellemző. Hogy a szülői ház elhagyása alapvetően pénz kérdése, azt jól jelzi, hogy a mamahotelesek aránya Észak-Magyarországon és a falvakban magasabb az átlagnál.
A Pán Péterek szülei
Humbelina Robles Ortega, a Granadai Egyetem professzora szerint a Pán Péter szindróma elsősorban azoknál alakul ki, akiknek túlféltő szülei vannak. A szindróma bár a nőknél is jelentkezik, a férfiaknál gyakoribb. Noha szüleik úgy gondolják, hogy a gondoskodással tesznek legtöbbet már felnőtt gyerekükért, a mamahotelben élő fiatal felnőttel való együttélés számos konfliktusnak a forrása is lehet a családon belül is, hiszen a generációk egymáshoz való alkalmazkodása stresszel és konfliktusokkal járhat. Turcotte kanadai kutatása megállapítja, hogy azok a szülők, akik két fiatal felnőtt gyermekükkel is együtt élnek vagy legalább egy bumeránggyermekkel élnek együtt, kétszer olyan gyakran jeleznek frusztrációt, mint azok, akiktől már kirepültek a gyermekeik. A felnőtt gyerek kamaszként létezése, az úgynevezett Pán Péter szindróma nem csak nálunk, de szerte Európában ismert jelenség.
Szülői értekezletek egyetemisták szüleinek
Nemrég a egy TV-műsorban szakértettem, amikor egy 19 éves srác telefonált be, hogy tanácsot kérjen. Elmondta épp nagymamájánál van, ahol megy TV-műsor, amúgy nem igazán néz TV-t... Édesanyjával szinte együtt kezdett járni egyetemre, annyira nyomon követi új életét egyetemistaként. Sajnos már a felsőoktatási intézményekben is léteznek szülői értekezletek, amelyet azért tartanak, mert úgy látják a mai egyetemistáknak szükségük van szülői támogatásra. Jól teszik?
Erről számoltam be a videóban, kattints a linkre:
https://tv2.hu/fem3/musoraink/fem3cafe/42682_a-szulonek-is-felelossege-van-ab.html
Mit lehet tenni?
Fontos tudatosítani, hogy a világ megváltozott, a szüleik generációjához képest a mai fiatalok karrierútja jóval kiszámíthatatlanabb, sokkal nehezebb előre tervezni és önálló egzisztenciát teremteni. Nem mindegy hogyan fogalmaznak a szülők, tisztázni kell, hogy nem vádlásként akarnak hatni a felnőtt gyerekükre, de saját érzéseiket jogukban áll megfogalmazni. A személy elfogadása ugyanis nem jelenti, hogy azonosulnunk kell az általa képviselt szemlélettel is. Elengedhetetlen kihangsúlyozni az önálló döntés fontosságát is, és hagyni kell, hogy a fiatal egyedül döntsön, és vállalja a következményeket. Ha valami mégis rosszul sül el, a szülő akkor se próbálja egyből megmenteni, mert azzal csak tovább késlelteti a függetlenné válást. Az úgynezevezett "kemény szeretet" módszerét is javasolja Gary Chapman és társa Szülőfüggő fiatalok címében, aminek egyik módszere lehet az például, hogy az otthon élő, de már dolgozó fiatal anyagilag hozzájárul a családi terhekhez. Ez elősegítheti az önállósodást, mivel ha nem hajlandó a ráeső részt vállalni, akkor el kell elköltöznie.
Könyvajánló a témában:
Létezik-e fájdalommentes elszakadás? Miért érezzük utána elhagyatottnak magunkat? Mi a gyászmunka, és befejeződhet-e egyáltalán? Mire jók az emlékek? Igaz-e, hogy egész életünk a szimbiózis utáni nosztalgia jegyében telik el?
Ezekre a kérdésekre válaszol Marcel Rufo francia gyermekpszichiáter sok-sok empátiával, nagyon emberien.
Bővebb info: https://park.libricsoport.hu/fooldal/konyvek/engedj-el/
A blog alapító-szerkesztője: Bereczki Enikő ifjúsági és generációs szakértő
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a honlapomon vagy itt.
Az oldalon a bal sáv alján található "Blogkövetés" ablakban.
Gyere a Facebook-oldalra is, beszélgetni, olvasgatni új híreikről hasznos témákban.
Látogass el az Instagramra is!
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm!
Minden jog fenntartva!