Minden az Alfa, Z-, Y-generációkról

Pán Péter, STOP!

Nem érted az algebrát? Nincs lelked!

2019. január 17. - panpeterstop

Philip K. Dick, a Szárnyas Fejvadász, a Különvélemény és az Emlékmás írója ötven évvel ezelőtt egy olyan világot jövendölt meg ... ami akár be is következhet?

planet-future.jpg

Hogyan nézhet ki a családmodell egy társadalomban, ahol 12 év az abortusz felső korhatára? Egyáltalán milyen hanyatló világban képes egy szülő lemondani az 5-10 éves gyerekéről, ezáltal majdhogynem a biztos halálba taszítva őt?

Philip K. Dick „Az előszemélyek” c. futurisztikus sci-fi novellájában brutális alternatív jövőt festett azok számára, akik már az abortusz legalizálásának hajnalán támogatták az ultrafeminista elveken alapuló kezdeményezést.

A regény 1974-ben íródott, és a híres Roe vs. Wade-ügyre reflektál, ami vízválasztónak számít az USA terhesség-megszakítást szabályozó törvényei között. Az említett perben a 22 éves Norma McCorvey, azaz álnéven Jane Roe, esetén keresztül két abortuszpárti ügyvéd próbálta végérvényesen megoldani azt a kérdést, hogy van-e joga egy nőnek dönteni a gyermeke életéről. A perben végül 1973-ban az Amerikai Legfelsőbb Bíróság ítélte törvényesnek az abortuszt, ezzel a döntéssel a magzatot a harmadik trimeszter kezdetéig jogilag büntetlenül abortálhatónak mondták ki – igaz ennek részletes szabályozását az egyes tagállamok saját hatáskörébe helyezték.

Morálisan azonban a mai napig számos súlyos kérdést vet fel a téma, a mű ezekre fekteti a hangsúlyt néhány drasztikus szemléltetési módon keresztül.

A 12 éves Walter észreveszi az utcában az abortuszkocsit, ami láttán minden gyermek – előszemély – azonnal fejvesztve menekül, rettegve, hogy érte jött. Az abortuszkocsi ugyanis azokért a gyermekekért – előszemélyekért – jön, akikről úgy döntöttek a szüleik, hogy mégsem szeretnék őket. Az elképzelt világban előszemélynek azokat a 12 év alatti személyeket nevezi a törvény, akik még nem értik az algebrát, tehát nincs lelkük.

Ezen a kissé primitívnek tűnő, de éppen ezért hatásos példán keresztül hívja fel a szerző arra a figyelmet, hogy több aspektusból is veszélyes, ha az ember lényegét pusztán természettudományos ismereteken keresztül próbáljuk meghatározni. A személy filozófiai és teológiai definiálhatóságát – vagy épp definiálhatatlanságát –, a lélek megfoghatatlanságát kihasználva a törvényhozók ugyanis olyan erkölcsi irányt tudnak diktálni, amit aztán a közvélemény nagy része akarva-akaratlanul is követni fog. Arra, hogy mi van azokkal a túlfejlett 12 év alattiakkal, akik szorozni, sőt osztani is tudnak, a törvény valamilyen okból kifolyólag nem tér ki.

Walter viszont már elmúlt 12 éves, ezért édesanyja megnyugtatja, hogy félelme alaptalan, annak ellenére, hogy nem érezte különösképpen lelke megjelenését a 12. születésnapján.

„- Én nem érzem, hogy lenne lelkem – válaszolta –, ugyanolyan vagyok, mint voltam.

- Ezt a törvény dönti el, életkor szerint – magyarázta az anyja.”

Egy 12 éves, polkorrekt nyelven nem értő, korának megfelelő őszinteséggel és egyszerűséggel a világot szemlélő gyermek teszi fel a kérdést, hogy vajon miben különbözik egy beszélni, olvasni, számolni tudó kiskamasz egy csecsemőtől? És miben más egy szívhanggal rendelkező magzat egy már megszületett újszülöttől, aki még nem képes önállóan életben tartani magát? És, ha semmi sem gátolja a bíróságot abban, hogy a védtelen magzatot megölni engedjék, mi a biztosíték arra, hogy egy egyszerű alibimódosítással kiterjesszék a törvény hatályát az öntudatlan kisdedekre, majd a gyerekkor késői szakaszára?

„Mert rájuk is kiterjesztették a régi törvényt, melyben kimondták a magzatnak se „lelke”, se „öntudata” nincsen, tehát megölhetik. Két perc, s máris kiszippantják egy vákuumos készülékkel. Az orvos akár százzal is végezhet naponta, s jogosan, mert nem „embernek”, hanem „előszemélynek” számítanak, mint az, aki meg sem látta még a napvilágot. Most csak annyi történt, hogy emelték a korhatárt, s a nem kívánt gyermekért, ha hívják, már jön is a teherautó.”

Walterhez hasonlóan, a regény másik szálán futó történetben szereplő Ed Gantro – diplomás matematikus léte ellenére – szintén megkérdőjelezi a törvény alapját, és a fent említett kérdéseket taglalva utasítja az abortuszkocsi sofőrjét, hogy vigye a Megyei Intézetbe. Hat éves fia ugyanis nem tartotta magánál azt a nyomtatványt, ami azt igazolja, hogy ő kívánt gyermek, ezért kötelesek elszállítani. Azokat az előszemélyeket, akiket az abortuszkocsi elszállít, 30 napig a Központi Intézetben őrzik, ha nem jön értük senki, egy gázkamrában altatják el – ölik meg – őket.

Az ölés szó egyszer sem hangozhat el senki szájából, ha mégis, azt azonnal helyesbíteni kell egy kevésbé kegyetlen, kellemesebb hangzatú szóval, mint például az „utóelhajtás”. A közel 50 évvel ezelőtt írt műben nagyszerűen megjelenik, hogy stilisztikailag mennyire lehet relativizálni az értékeket, el lehet erőtleníteni egy dolog súlyát.

Mindezek mellett számos más, napjainkban is fontos és aktuális problémát taglal a szerző, mint például azt, hogy a divatirányzatoknak milyen mértékű hatása van a döntéseinkre. Pontos karakterrajzot mutat a modernkori fogyasztó emberről, aki eszeveszett módon, gondolkozás és elvek nélkül követi a média által éppen propagált trendeket; még a teljes életre kiható döntésekben is: „Csináltassunk mi is abortuszt! – lépett be Cynthia izgatottan, egy nyaláb műzöldséggel a karján. – Nagyszerű ötlet, nem igaz? ... Hát nem tudod, hogy most divat abortálni?”

Az író nagyszerű görbetükröt tart a nemek harcának is a modern házasság mindennapjai és a feminizmus reneszánszának közepette. Bemutatja a férfiak ebben a közegben folytatott harcát és helytállását, az ebből való menekülési vágyát, a generációk közötti szakadékot, sőt, a környezetvédelem és a túlnépesedés problematikájával is foglalkozik.

Legfőképpen viszont arra hívja fel a figyelmet, hogy rengeteg olyan terület van a közéletben, amit a jogrendszer csak morális alapon tud megközelíteni, ezért kiemelten fontos, hogy a törvényhozásban olyan személyek vegyenek részt, akiknek az értékítélete önzetlenül a józanság talaján és az emberi jogok életpárti oldalán áll.

Annak ellenére, hogy a regényben egy aberrált és beteg világ jelenik meg, s ezáltal nehéz és megrázó élmény lehet az olvasó számára, mégis kellőképpen felkavarja az embert ahhoz, hogy még erőteljesebben és eltökéltebben álljon ki alapvető érték mellett. Hogy a regényben megjelent világ ne lehessen valóság.

Szerző: Nagy Szantina vendégszerző

Nézz be a honlapra, itt hírlevélre is fel tudsz iratkozni. Látogass el a Facebook-oldalra is vagy az Instagramra!

A trágár, obszcén ide nem illő vagy politikai tartalmú kommenteket kimoderáljuk!

Kép forása: pixabay.com

Minden jog fenntartva!

A bejegyzés trackback címe:

https://panpeterstop.blog.hu/api/trackback/id/tr2514554132

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dr. Gy. Dr. Fűegér 2019.01.18. 15:34:38

a teljes P. K. Dick - Black Mirror - 1984 univerzumot épp most valósítják meg Kínában.

invalid user name 2019.01.18. 19:55:48

hát a mai világ is kellően aberrált lett, habár más dimenzióban.

vajon hol térünk le a normális útról?

invalid user name 2019.01.18. 19:56:42

@Dr. Gy. Dr. Fűegér:

vajon ez a megfigyelőrendszer jót tesz kínának?

paráznabillegető 2019.01.18. 20:59:29

@invalid user name: igen. munkahelyet teremt, több szinten is.

Androsz · http://migransozo.blog.hu 2019.01.19. 01:19:41

A posztoló egy picit túl mereven interpretálja az egyik részletet. Az algebrai ismeretek határalkotó jelentősége csak a törvényi előírás értelmezéseként jelenik meg. A "lélek" megléte vagy még meg nem léte a probléma, és persze az, hogy annak megjelenését mi miben határozzuk meg. Ténylegesen arról van szó, hogy mikortól tekintünk szuverén, élethez való jogában sérthetetlen embernek valakit. Philip K. Dick az írásaira, és a klasszikus scifi egészére jellemző módon sarkosít, túloz. Azért, hogy az uniformizált törvényesség értelmetlenségére is rámutathasson – az egységes életkorhatár megszabásával –, de ha nem az életkort tekintjük mérvadónak, akkor vajon nekünk lenne jobb mércénk? A talán levonható tanulság az, hogy a mércék könnyen lesznek önkényesek.

Egyébként a novella nagyon átható képet villant fel a "modern", öntudatos, az anyai ösztönöket maga mögött hagyó nőről. Az olyanról, aki hangosan megsértődik, ha egy nagypapa azt meri mondani, hogy szerinte a nő érezze a lényege egyik beteljesülési lehetőségének azt, hogy anyává válik. Dick általában véve egyáltalán nem volt nőellenes, de érezhetően irritálta az emancipáció akkortájt felbukkant és eszetlenül eltúlzott divatja, az ultrafeminizmus, ahogy a poszt irja.

A posztban picit zavaros lett egy részlet: a sintér az utcán talált egy magányos kisfiút, aki nem tudta felmutatni a Kívánatossági Lapját, ezért beparancsolta a furgonba, ahol már van egy másik gyerek is. Előkerül a kisfiú apja, Ed Gantro, ő megpróbálja az eljárást megakadályozni, de a sintér, aki "hivatalos személy", fenyegetni kezdi őket. Az apa tiltakozásul és a fia védelmében ragaszkodik ahhoz, hogy ő maga is csak "előszemély", ezért tessék őt is azonnal beszállítani, különben nem ér az egész. Végül az Intézet előtt mindannyiukat elengedik, de ez csak keret az író nagyon nehezen kikezdhető eszmefuttatásaihoz.

Mellékes apróság, de most nem tudom nem észrevenni a "hivatalos személy" elmúlt hetekben nálunk is sokszor emlegetett misztikus fennhatóságával való példálózást. Dick éles szemű és lázadó lelkű "proto-hippi" volt, az emberiség pedig nem okosodik.

A posztban látott egyik idézetet szerintem folytatnunk kell.
„– Én nem érzem, hogy lenne lelkem – válaszolta –, ugyanolyan vagyok, mint voltam.
– Ezt a törvény dönti el, életkor szerint – magyarázta az anyja. – Te meg túl vagy már a korhatáron. A törvényt a Virrasztó Egyház szavaztatta meg a Kongresszussal... Bár a papok szerint hároméves korban lesz lelke a gyermekeknek, végül kiegyeztek a törvényhozókkal.”

Vagy amikor a gyerekek arról beszélgetnek, hogy a sintér állítólag kutyákat és cicákat is elvisz, de havonta csak egyszer. „Hiszi a piszi – csúfolódott Gottlieb hitetlen mosollyal. – Autó, amely kutyákat visz? Ilyesmi nincs. Ugyan!"

Ma egy csomó ember áll ki a kutyamenhelyekért. Vagy kutyabörtönökért, felfogás dolga. Nem biztos, hogy az abortusz mindegyiküket zavarja.

És így tovább. Sokkal több van ebben az írásban az abortusszal és az önkényes határokkal való szembesítésnél. Nem idézgetek, el kell olvasni. Az Ötvenedik című válogatáskötetben jelent meg (Kozmosz Fantasztikus Könyvek, 1977), esetleg azóta valahol máshol is?

A novella alapkérdésére, megjegyzem, szerintem nincs jó válasz. És ez is fontos tanulság. Meggyőződésem, hogy embertelenség volna egy gyereket életre ítélni akkor, ha a megfogantatása nem szándékos és eltervezett, vagy nem számíthat egészséges testre és elmére a megszületésekor. A meghúzandó határvonal nem lehet a 0. napnál. De érthető a kétely bármilyen döntés helyességében. És a definícióm rögtön felveti azt a kérdést is, hogy kit tekintsünk életre valóan egészségesnek, esetleg kívánatos-e egy fajnemesítési törekvés törvényesítése, vagy éppen mennyire humánus és nemes dolog végtag nélküli gyermeket világra hozni, hogy én is sarkítsak.

$pi$ 2019.01.19. 06:24:22

"az ember lényegét pusztán természettudományos ismereteken keresztül próbáljuk meghatározni."

Ez butaság, egyetlen természettudomány soha nem állította, hogy aki nem érti az algebrát az ne lenne ember. A természettudomány azt állítja, hogy ha egy testben nem mutatható ki idegi aktivitás (nincsenek elektromos impulzusok az agyában) az nem ember.

Vagy talán arra gondolt a szerző, hogy az algebra megértése az a természettudományos ismeret, ami emberré teszi az embert? Nos, ez szintén butaság, az algebra, a matematika ugyanis nem természettudomány.

Ha okvetlenül meg kellene fogalmazni, hogy mit állított PKD ebben a történetben, akkor azt mondhatnánk, hogy szerinte szürreális és bizarr, esetleg szörnyű világ következik be, ha nem a természettudományos ismeretek, hanem ostoba téveszmék, babonák, vallási fantazmagóriák alapján rendezzük be az életünket. Az, hogy kinek van lelke és kinek nincs nem természettudományos, hanem vallási kategória.

Nagyon mellément ez a cikk. :(

$pi$ 2019.01.19. 06:38:32

"És miben más egy szívhanggal rendelkező magzat egy már megszületett újszülöttől, aki még nem képes önállóan életben tartani magát? "

A természettudomány és a törvények egyáltalán nem mondják, hogy a születés pillanatában alapjában véve megváltoznának az ember jogai. A 9 hónapos magzat nem abortálható, éppen úgy megilleti az élet védelme mint a megszületett csecsemőt.

A szívhang viszont természetesen nem lehet az élet védelmének ismérve. A disznónak is van szívhangja, a marhának is, mégis levágják őket és megeszik.

wmitty · http://utanamsracok.blogspot.com 2019.01.19. 09:43:01

A posztból kimaradt a tárgyalt regény címe?
A bevezetőben említett novellát ismerem. A témát feldolgozta regényben is Dick? Nem derül ki, melyikben.

Androsz · http://migransozo.blog.hu 2019.01.19. 16:27:51

@wmitty: Szerintem ez csak tévedés, megszokásból írhatott regényt a posztoló. Próbáltam nyomot találni ilyen regényhez, nem sikerült. A novella itt letölthető: kupdf.net/download/philip-k-dick-elszemelyek_5a0be85ae2b6f50a23d509a2_pdf

Flúgatlan 2019.01.19. 18:21:08

Egy valamit vegyetek még figyelembe: az USA-ban helyfüggő a határ és vitatkoznak is rajta. Legtöbb helyen kb. a 24. hét a határ, de vannak "klinikák", ahol megindult szülés közben is végeznek abortuszt.

És persze ha azt mondod, hogy a magzat élethez való jogát véded, akkor dühödt falkaként támad rád a "pro choice" sereg és minimum maradinak neveznek, de hamar eljutnak a nőgyűlölőig is.

Számomra ez a novella arról szól, hogy akiből felnőtt, önálló ember tud válni, ha nem bántják, azt embernek kell tekinteni. Mert lehetetlen határt húzni. A novella történetesen 12 évnél, a matematikai képességeknél húzza meg ezt, mert az írás idején még nem volt ez a tudomány-ellenes hangulat, mint manapság. Ez egy sarkítás, hogy mindenki megértse: nem lehet határt húzni. Következmény: az egyhetes magzatnak is emberi rangja van. Lehet törvényt hozni, hogy ilyen-olyan feltételek mellett megölhető az ilyen kis ember, de nevezzük néven a dolgot: ez gyilkosság. Ami alól van felmentés, pl. ha egy rendőr csak így tud megállítani egy gyilkost vagy hasonlót, de akkor is egy ember megöléséről van szó.