Alfa, Z, Y...generációk a munkahelyen és a családban

Pán Péter, STOP!

A 80-as, 90-es években voltál gyerek? Te mennyit vártál?

2018. május 27. - panpeterstop

Elképesztő, hogy néhány évtized alatt mekkorát változott a világ, és ezzel együtt  a gyerekek élete is. Hogy nekem milyen volt gyereknek lenni? Azt mesélem el épp gyerekeimnek.et.jpg

Amikor én még gyerek voltam... sokat játszottunk együtt. Vagy a testvéremmel vagy a szomszédokkal vagy a játszótéri gyerekekkel. A lényeg az volt, hogy együtt legyünk! Éppen még voltam úttörő, de már sok dologra nem emlékszem a szocializmusból. Arra igen, hogy voltak őrsök, és a a nővérem is volt őrsvezető. Egyik őrstalálkozón a moziban megnézték a 101 Kiskutyát, amire én is bekönyörögtem magamat. Óriási szenzáció volt a kisvárosban. Jó előre kiplakátolták és alig vártuk, hogy eljöjjön a vetítés napja. Legót, szagos babát és gumicsónakot az NSZK-s ismerőseinktől kaptuk. Itthoni boltokban hiába is kerestük volna ezeket, pláne vidéken. Apukám és anyukám is dolgozott. Építették a szocializmust. Vagyis nem, csak ezt mondták akkoriban a dolgozó emberekről. Ők nem hittek a rendszerben. Nem voltak párttagok, katolikusok voltak. Szakmunkás emberekként úgy ahogy békén hagyták őket. Nem így a diplomásokat. Emlékszem a barátnőimnél tett látogatásokra, akiknek párttagok voltak a szülei. Állandó volt a sutyorgás, sugdolózás. Az egyik iskolatársam elsőáldozására mérnök apukája rettegve osont be a templomba egy pillanatra, hogy lefotózhassa.

Aztán mire elvégeztem az általános iskolát túl voltunk a rendszerváltáson és a templomok előtt megannyi kerékpár sorakozott vasárnaponként. Egykori párttagokéi is. Testvérem kulcsos gyerek lett volna, ha nincsenek nagymamáim, akikhez elmehetett iskola után. Gyakran ők jöttek értem az oviba is. Sok butaságot megvetettem velük magamnak az ABC-ben: Tibi-csokit, téli fagyit, fagyasztott gyümölcspépet és ananászos töltött csokit, kakas alakú bíborszínű nyalókát. Tized akkora volt a választék, mint ma, de nagyanyáim nemzedékének ez maga a luxusszámba menő tumultus volt.

isaura.jpg

Mesélték, hogy az ő gyerekkorukban ott vidéken néha-néha volt egy kis süvegcukor. Lakodalmakon ettek csak desszertet, - persze ezt a szót akkor nem használták - tejberizst. Nem volt kakaópor, vajat tettek a tetejére. Eltöprengek azon, hogy milyen érzés lehetett megvenni nekem, elkényeztetett unokának nap nap után ezeket az édességeket, amikor ők a háború utáni ínséges időszakokban igencsak megtapasztalták a koplalást, sőt, a második világháború alatt, után még saját gyerekeiknek is nehéz volt előteremteni a napi betevőt. Ők még libát őriztek, engem bábszínházba vittek a Ludas Matyira. Izaurát már színes TV-n néztük. A helyi leleményes butikos (emlékszik valaki még erre a szóra?) lefényképezett részeket az ikonikus brazil sorozatból, majd előhívatta. Vitték, mint a cukrot. Nekem albumom is volt: Donna Keresztanya, Donna Malvina és a gonosz Leoncio képét is megszereztem, mert Isaura is látszott rajta égszínkék ruhájában. Az egyik babámat a rabszolgalányról neveztem el, mert boltban nem árultak még Isaura babát...de Michael Jackson figura idővel lassan felkerült a játékboltok polcaira.jacko_baba.jpgTovábbi érdekes retro játékokat találhatsz az izgalmas  retro-vintage.hu oldalon! 

Juhász Elődnek hála a legújabb slágereket mindig hallgathattuk a Zenebutikban. Már megint ez a butik szó. Akkoriban nagyon menő volt, talán, mint most a stúdió vagy az műhely szavak. Eleinte még kazettáról másoltunk, majd jöttek a menő CD-k és az MTV. Sulidiszkóban magas szárú sportcipőben, félrehúzott baseball sapkában hadonásztak kezükkel a rap-esek. A Cure-osok a sarokba húzódva a Mode-osokkal beszélegettek, de még a Bonanzások is befértek a pixisbe. A Bros-osok azt mondták magukról, hogy ők se ide se oda nem tartoznak, de aztán, ha felcsendült Rick Astley, félszegen ők is beálltak a körbe, a Pet Shop Boysra már egész merészen forogtak a Dave Gaham imitátorokkal, akik kitárva lengették hosszú fekete bőrkabátjukat. Szakadt farmerünk, a magas szárú cipők, a Smiley-s kitűzők, sőt, még Mom jeansként a répafarmer is reneszánszát éli ma.

bross.jpg

Egyedül talán azok a borzalmas frizurák képtelenek újból visszakacsintani a retrós trendekbe. Hány és hány gyerek és kamasz életét örvendeztették meg vagy inkább keserítették meg a Vidal Sassont klasszikus, könnyen gondozható frizuráit oly kevés sikerrel megvalósító fodrászok? Engem egy ilyen balul elsült kísérlet után még a barátnőim sem akartak megismerni az oviban. Alig vártam, hogy megnőjön a hajam, hogy olyan lehessen, mint a Csillagok háborújában Leia hercegnőnek. Volt ilyen poszterünk is, és ET-s, de ezt leszedettem, mert rosszakat álmodtam a barátságos földönkívülitől.

Nem volt internet, nem voltak kütyük, nem voltak youtuberek, blogok,vlogok, app-ok és gyorsan letölthető sorozatok. Vonalas telefon volt, TV is, sőt, VHS és megannyi várakozás. Vártunk mikor kapcsolnak egy vonalat a vezetékes telefonon. Vártuk mikor lesz kedd, hogy nézhessük az új sorozat következő részét. Vártunk míg visszaviszik a videótékába  a hőn áhított akciófilmet - Rambo-t vagy Schwarzie-t. Vártunk otthon is, mert vissza kellett tekerni az elejére a filmet, mivel elfelejtette visszatekerni az előző kölcsönző. Vártunk, hogy mikor adják a TV-ben a bontott csirkés reklámot, hogy jót röhöghessünk rajta. Vártunk sokat, mire sikerült összespórolni a pénzt a legmenőbb bőrdzsekire és vártunk, mire visszajött Törökországból a szomszéd vele. Vártunk, mire megkapja a meghívót a barátunk a szülinapi bulira. Vártunk mire megjön a válasz tőle postán. Nem volt kecmec, a jó dolgokra várni kellett.

Még Demjén Rózsi is azt énekelte, hogy várjunk.

"Ha kell, hogy tiszta légy, mint gyermek önmagad,
Várj, míg felkel majd a nap.
Ha megzavar, hogy túl nyitott az éj,
A csillaggal telt végtelen túl mély,
Mint a bölcső, biztos gömbbe zár fény,
Te csak várj, míg felkel majd a nap,
Te csak várj, míg felkel majd a nap."

A 80-as, 90-es években voltál gyerek? Te mennyit vártál? És mire?

Első kép forrása: pixabay

 http:/Ha tetszett a bejegyzés, megoszthatod másokkal is! Kövess a blog.hu-n, hogy ne maradj le egy új posztról sem! Látogass el a Facebook-oldalra is vagy az Instagramra :-) !

/hu.generationdilemmas.com/ - látogass el ide, van itt két ingyenesen letölthető tanulmány!

A bejegyzés trackback címe:

https://panpeterstop.blog.hu/api/trackback/id/tr1514006444

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

balázs73 2018.05.30. 14:56:20

Tetszik az írás, nem is lehet egyetlen blogban leírni azt a kort, az emlékeket amiben éltünk akkor.

Édesapám zöld kispolszkira adta le a rendelést (vagy kérvényt?) aztán évek múltán érkezett piros. Színestévé a pult alól ismerős által. Egy csoda volt 1980-ban a fekete-fehér után, ráadásul akkoriban színesedtek ki a műsorok mind a másfél csatornán. Esti-mese, Idősebbek is elkezdhetik (tévétorna).

Bakeliten meselemezek sercegve indultak, hétfői adásszünetért kárpótlásul diavetítés a falra ragasztott fehér lapra. Vasárnap a lakótelepi panelok között megrekedt a rántotthús és a sültkrumpli illata. Az ebédre kiáltó anyai szó, ami után a láncos hinta, és körhinta nyekergése elhallgatott, a camping kerékpárok és irányítós autókkal a kézben rohantak fel a gyerekek ebédelni.

Kommunikáció? A téren, vagy az iskolaudvaron szemtől szemben. Nagyobb távolságra a telefonfülkéből vagy írott formában papíron, képeslapon felbélyegezve a postaládába dobva. Nyaralás a Balatonon a fagyi két forint gombóconként, sült keszeg, lángos tejföllel.

Legó csak karácsony környékén, vagy valutáért a dollárboltból, esetleg nyugati rokon által. Voltam kisdobos, és úttörő is. Tudom, mi az a kötelező orosz, vagy azok a kötelező ünnepségek április negyedikén, november hetedikén. Legalább a telek téliesek voltak '86-'87 között fagyszünettel.

Depeche Mode? Már harminc éve az egyik kedvencem. Kezdetben kazettán, majd a CD lemezen. Az a váltás volt a misztikum. Nincs tekergetés, nincs sistergés, nem rágja be a magnó. Tökéletes. Voltak lemezboltok, és igazi mozik. Nem multiízé, mindenféle rövidítéssel, hanem rendes mozik pénztárosnénivel, aki tépi a jegyet, és filmet vetítenek filmszalagról. Régen volt, jó volt, szép volt. Teljesen feldobódtam... :-)

HARP3R 2018.05.30. 16:11:57

1979-ben kezdtem az általános iskolát, a 80-as években voltam kisgyerek, 91-ben érettségiztem. Végigkísérte a gyerekkoromat a sok szocialista korra jellemző játék, meg fura kütyü és cucc. Ilyenek voltak a lábbal hajtós, pedálos autók, alumínium karosszériával, a moncsicsik, a műszálas, talpgumis, oldalt csíkos melegítők, a fém diavetítők (Guliver forever), az aktatáskák, diplomatatáskák iskola tatyók helyett, az autóskártyák .. és sorolhatnám.

Sajátos idők volta: gyerekként örökké az utcán játszottunk, fára másztunk, kergéztünk, soha nem kuksoltunk a szobában a számítógép előtt, leginkább mert nem is voltak még számítógépek. Személy szerint az első asztali PC -t 1990-ben láttam, 17 évesen (Comodor). Beszélgettünk, bicajoztunk, később diszkókba jártunk, 2 Unlimitedre táncolni, meg Első emelet koncertekre. 25 forint volt 4 cent Unicum, vagyis 200 Ft -ból be lehetett rúgni. Voltak csajozós frizurák, Depeche Mode kultusz, kazettás magnókkal, melyekben ceruzával tekertük a kazetta szalagokat. Én még emlékszem arra is, hogy kettő TV csatorna volt és akinek bejött a NOVI SAD az maga volt a király. Ott voltam 79-ben az első Csillagok háborúja vetítésen és pár évre rá a Nyolcadik utas a halál bemutatón. Pedig utóbbi korhatáros volt és akkor még ezt komolyan is vették a mozik. A vetítés előtt még volt rövid híradó is Kádár Jánossal.

Másik világ volt az, tökéletesen más idők.