Napjainkban egyre több egyetemista, főiskolás lány keres magának "mecénást" a növekvő oktatási és megélhetési költségek miatt. Az online társkereső oldalak tömeges elterjedésével könnyen találnak is maguknak.
A termék
Belép az ajtón egy magas, vékony szőke lány, úgy 25 év körüli, de lehet, hogy fiatalabb. Sminkje, frizurája tökéletes, nyilvánvalóan időigényes munka produktuma. Drága parfümillat lengi körül. Szürke mini pólóruhájához egyező színű Prada táskát hord. Legalább 10 centiméteres magassarkújában magabiztosan lépked. Arca nem ostoba, tekintetéből nem süt az üresség. Egyetemista. Első látásra nőies, intelligens dekoratív és sikeres. Ő egy sugarbaby.
A befektető
Bár jóképűnek nem nevezhető, de jól öltözött, ápolt. Akár házas is lehet, de nincs rajta jegygyűrű. Léptei sietősek, dinamikus a mozgása, mint aki tudja mit akar. A státuszszimbólumok egy befutott üzletembert, cégvezetőt vagy vállalkozót sejtetnek. Kései negyvenes vagy korai ötvenes lehet, mindenesetre elég idős ahhoz, hogy akár a sugarbaby apja legyen. Csakhogy ő nem az. Ő nem daddy, hanem sugardaddy. Ami egészen más. És nem árt ha tisztában vagyunk ezekkel a fogalmakkal, mert van belőlük bőven.
Win-win viszonyok?
A sugardaddy-sugarbaby típusú kölcsönösen előnyös kapcsolatok egyre gyakoribbak. Fiatal, főként huszonéves lányok online sugardating vagyis randi oldalakra jelentkeznek fel, hogy megtalálják azt a cukros bácsit, aki felszabadíthatja őket a diák hitel súlyától vagy kifizeti a felsőfokú oktatással járó olyan költségeket, mint például az albérletet, a tandíjat, az beutazást és természetesen ezen felül is igen sok lóvét virít. A cukros bácsinak cserébe van társasága, akivel villoghat is. Tehát amolyan kimondatlan üzleti kapcsolatot is érthetünk ezalatt, amikor a tehetős sugardaddy a befektetői oldalt, a sugarbabyk pedig a megvásárlásra kínált termékeket jelenítik meg. Sokakban e a párhuzam hallatán a prostitúció ötlik fel. Ron Weitzer, a Washington Egyetem szociológusa light prostitúciónak nevezte el a jelenséget. Az elitedaily.com egyik cikke azonban megkísérli árnyalni a képet mondván a sugarbaby és a prostituált közötti lényegi különbség az, hogy a sugarbaby nem szexet árul, habár a szexuális kapcsolat megtörténhet a kapcsolat részeként, de nincs garantálva; ugyanúgy megtörténhet a kapcsolat előrehaladtával, mint a tipikus párkapcsolatokban. A sugardaddyk nem is a szexért fizetnek, hanem fő indítékuk az, hogy kellemes időt tölthessenek a választott sugarbabyvel, akit amolyan fizetett barátnőnek tekintenek.
"Ahol a kapcsolat érték"
- a szlogenje a virágnyelven luxusrandioldalnak nevezett pénzes pasikra utazó ifjú hölgyek és az ő társaságukra vágyó idősebb, jól kitömött urak magyar találkaoldalának.A nyitó oldalon hemzsegnek a szirupos klisék: "Ez az oldal a boldogságról szól amit keresünk.", "kölcsönös boldogság együttes keresése", de ha ez nem elég, azzal is eldicsekednek, hogy "A Puncs.hu valójában dédszüleink értékrendjét ülteti át a modern online világba." És itt nyilván nem a hűségre, vagy a nagycsaládra gondolnak, hanem az érdekkapcsolatok reneszánszára.
Aki részletesebben informálódna a sugar-kapcsolatokról, feltétlenül olvassa el Előd Fruzsina kiváló cikkét. Az oknyomozó újságíró alaposságát dicséri, hogy még közpénz nyomára is sikerült bukkannia a a hazánkban elsőként sugar-kapcsolatokat összehozását célzó randioldal működtetése mögött. Egyébként Dobray Sarolta, a Nők Lapja újságírója is feliratkozott az oldalra, hogy hitelesen beszámoljon a témáról "Fiatal lány keres tehetős urat" című riportjában. Olyan kérdésekre kereste a választ, mint kik azok a hús-vér férfiak, akikre rátör a felismerés, hogy éppen erre van szükségük; hogyan viszonyulnak ezekhez a nőkhöz, lányokhoz, akik felvállaltan csak – na jó, elsősorban – a pénzükre mennek.
Titkolóznak a szüleik előtt és szerelmesek is lehetnek
A puncs.hu blogot is szerkeszt, amiben osztja az észt, hogy a sugar-világ működési elveiről és szereplőiről felvilágosítsa az odalátogatókat és feliratkozókat. Egy Michelle névű szerző a sugarbabyk bemutatása kapcsán az egyetemista lányokat egy külön kasztba veszi és így definiálja köreiket:
"Általában fiatal, alig huszonéves lányok - aki szereti a nagyon hamvas szépségeket, annak biztos tetszeni fognak. Abból kiindulva, hogy bejutottak egy felsőoktatási intézménybe, valószínűleg intelligensek is, bár azért kar és intézmény szerint lehetnek különbségek. Ahogy azt sem derül ki ebből a puszta besorolásból, hogy ambiciózus, tanulni vágyó és sikerorientált lányról van-e szó, vagy a suli kevésbé fontos, inkább a bulizás áll az előtérben. Ki-ki eldöntheti, hogy neki mi jön be jobban: egy bulira fókuszáló, életvidám, de nem igazán ambiciózus, kissé lusta fiatal, vagy egy olyan, aki komolyan veszi a tanulást - és akkor bele kell kalkulálni, hogy vizsgaidőszakban nem fog ráérni, esetleg máskor se szabad annyira, mint amennyire szeretnénk… Esetleg a két szélsőség közötti személyiség, akinek fontos a tanulás, de azért nem az az első az életében."
Majd rátér az esetleges problémaforrásokra is:
"A nagyon fiatal lányoknál probléma lehet még, hogy naivak, bizonytalanok, nem tudják, mit is akarnak pontosan, függnek a szüleiktől, akik ellenezhetik a kapcsolatot, vagy éppen hamar szerelmesek lesznek és többet akarnak, mint amennyit a Sugar Daddy nyújtani akar."
De gyorsan helyesbít és úgy állítja be a fiatalkorral együtt járó kockázatokat, mintha akár azok később még a sugardaddyknek kapóra is jöhetnek:
"Akinek viszont tetszik a mentor szerep, imádja nevelgetni, terelgetni a választottját, sőt, az sem zavarja, ha egy szép nő életében ő az első komoly kapcsolat, annak bejöhet az egyetemista lány, de ez felelősséggel jár." A puncs.hu sugarbaby célközönségének többségét egyetemista, főiskolás lányok teszik ki.
Külföldön is ez megy, sőt!
Ron Roberts brit pszichológus, a Sexwork and Students (Szexmunka és tanulás) című kutatás (2010) vezetője szerint az elmúlt években duplájára nőtt azoknak a hallgatóknak a száma, akik vetkőzésből, erotikus masszázsból, valamint prostitúcióból élnek az Egyesült Királyságban. Egy 130 főt érintő felmérés során tízből egy ember vallotta, hogy ismer olyan diákot, aki ilyen tevékenységekből fedezi a tandíját, 6 százalékuk pedig személyesen is ismert is diák-prostituáltakat. Sokak tandíjak emelkedését is hibáztatják a jelenségért, mivel ezeknek kifizetése és a diákhitelek törlesztési nehézségei elkeseredett lépésekhez vezethetnek.
Világviszonylatban talán az Egyesült Államokban kell a legnagyobb pénzügyi terheket felvállalni a mostani generációnak egyetemi tanulmányaihoz.A diákhitelválságról a portfolio.hu pontos adatokat is közölt:
"2010-ben a diákhitelek az amerikai háztartások elsőszámú adósságelemévé váltak, megelőzve a hitelkártya-adósságot, mára már pedig a GDP 7%-át teszik ki. Azok közül, akik 2011-ben megkezdték a hitel törlesztését, 10%-uk két éven belül fizetésképtelenné vált, ami több mint kétszer akkora arány, mint 2003-ban. 2015-ben minden hetedik friss diplomásnak volt diákhitel-tartozása, átlagosan mintegy 30 ezer dollár értékben." az adatok fényében talán nem is annyira meglepő, - bár sokak számára megdöbbentő - hogy már az iskolapadban eladósodott fiatalok sugar-randizásra adják a fejüket...és nem biztos, hogy csak a fejüket.
Jeromi R. Corsi Az Y-generáció a Sugardady prostitúcióhoz folyamodva fizeti diákhiteleit írásában az ország több részét is érintő elképesztő statisztikai adatokkal szemlélteti a jelenség terjedését (Indiana államban több, mint 1000 diák tagja sugar-randis oldalaknak, a New York University-nek pedig 1000 hallgatója egyetemi emailcímüket használva). Brandon Wade a legnagyobb, többmilliós bázissal rendelkező sugar-randis oldal, a SeekingArrangement alapítója szerint bár nem az egyetemistákat célozták meg az oldal indulásakor 11 éve, mára 1,9 millióra nőtt a számuk.
Hogy a pénzügyi okokon túl milyen egyéb tényezők állhatnak az anyagai érdekeken alapuló párkapcsolatok tömeges elterjedésében? Nem sokat hallani. A pénzre vagy szerelemre hajt az Y-generáció? című posztunkban viszont utaltunk arra, hogy a mai huszonévesek és korai harmincasok romantikus szerelemről alkotott képe kezd eltérni az előbbi generációkétól. A fiatalok körében egyre inkább teret kap az a felfogás miszerint a szerelem nem elegendő a házassághoz. Egyre több kritériumot helyeznek az elé is, aki az oltár elé készül: biztos állást, kevés vagy minél kevesebb kölcsönt, főiskolai vagy egyetemi diplomát, otthont és sokszor az együttlakást is feltételként szabják meg. Rengetegen vannak egyszülős családokból is, sokan gyermekként élték át szüleik válását (minden második gyerek). A keserű gyerekkori tapasztalatokat szem előtt tartva pedig sok elvált szülő gyereke inkább bele sem kezd komoly kapcsolatba, nehogy sérüljön.
Kiszolgáltatottság, végérvényes önelvesztés
A sugarbabyktől eltérően a "klasszikus" értelemben vett prostituáltak
olyan lányok, akik tanulmányaik mellett prostitúcióval foglalkoznak, nem tűnnek ki csoporttársaik közül. Nem sminkelik magukat látványosan, olyanok, mint diáktársaik, titkukat jól őrzik. Közöttünk élnek mindannyian. (Nagy Szilvia, Szabó Anna Eszter: Egyetemista lány támogatót keres)
A blogunkon már többször hivatkozott Potozky László Éles című - gyakran generációs regényként is elkönyvelt -művének énelbeszélőjének a szerelme, Katje egy olyan egyetemista lány, aki a csekély szülői támogatást testének áruba bocsátásával egészítette ki. A barkaonline-nak adott interjúban a 27 éves író egyetemistaként szerzett saját tapasztalatairól is beszámolt:
"Tényleg vannak ilyen egyetemista lányok, én Kolozsváron hallottam először róluk, de Pesten találkoztam is ilyennel, a Thököly úton szoktak járkálni, engem is ott szólítottak le. Ők teljesen mások, mint a hivatásos utcalányok, akik bárki elé letérdelnek, csak fizessen. Az egyetemista lányok nem mennek el akárkivel, általában szimpátia alapján döntenek, nem lehet csak úgy leszólítani őket. Mondhatni exkluzívnak számítanak, ezért is magasabbak a tarifáik. Ez nem munka nekik, inkább jövedelem-kiegészítés, nem állnak minden este a sarkon, csak havonta párszor szólítanak le potenciális klienseket. Egyszer egy felvidéki tanárral utaztam Rozsnyó felé, ő mesélte, hogy Pozsonyban is vannak ilyen csajok, akik így tartják fenn magukat. Kivesznek ketten-hárman egy elegáns, belvárosi lakást, és oda hordják fel a kuncsaftokat, akik általában stabilok, egy lánynak nincs is több háromnál-négynél. Hogy miért érdekel ez a miliő? Talán mert mindig foglalkoztatott a kiszolgáltatottság, a végérvényes önelvesztés, és a nők számára nem nagyon tudok ennél sarkalatosabb és élesebb helyzetet elképzelni."
"Van, aki tandíjra, albérletre és tankönyvekre teszi félre a prostitúcióval megkeresett pénzt, másoknak a prostitúció válik a fő "tevékenységévé", ezért otthagyják az egyetemet" - mondta Szabó Eszter Anna a Kossuth Rádiónak adott interjúban, aki 4 testüket árusító egyetemistákról és főiskolásokról írt könyvet szerzőtársával, Nagy Szilviával.
"Két órán át válogatott, mire megtalálta a három legszexibb darabot. Az eladó azt hitte, az új pasiját akarja lenyűgözni, végül is nem tévedett nagyot. „Csak most keresem”, vigyorgott rá, még borravalót is adott neki. Sajnálta, mint a szüleit. Svájcifrank-hitel, azt nyögi az eladólány is, a szülei is, épphogy ennivalóra marad pénzük. Tudta, hogy nem akar erre a sorsra jutni, tudta tizenhét éves kora óta. Lett volna erotikus masszázs a szülővárosában is, de tanulni akart, mégpedig Pesten, távol a szüleitől. Pszichológiára nem vették fel, nem volt elég pontja, jövőre újra próbálkozik, addig is újságírónak tanul, a semminél valamivel ez is jobb. Szeptemberben költözött el otthonról, az anyja persze sírt, „felnőtt az én kicsi lányom”, ezt mondogatta, amikor Lili felszállt a vonatra. Felnőtt. És k*rva lett."
A könyvben statisztikákba is bele lehet futni: "külföldi vendégek és magyarok aránya - 50-50%; átlagéletkor: 45; legalsó, legfelső korhatár: 25-től a csillagos égig; visszajárók, új vendégek aránya: 50-50%; családi állapotuk: általában foglalt, nős; foglalkozás: szellemi foglalkozásúak, egyetemi tanárok, mérnökök, informatikusok."
Természetesen nem csupán lányok vannak, akik az iskolapadból állnak szexmunkásnak. Azoknak a fiúknak a száma is egyre emelkedik, akik idősebb hölgyeknek nyújtanak szolgálatokat. Földi Ágnes, a Magyarországi Prostituáltak Érdekvédelmi Egyesületének (MPÉE) elnöke a mohaonline-nak beszámolt róla, hogy hivatalosan először 2001-ben találkoztak olyan szexmunkással Magyarországon, aki a felsőoktatás mellett az utcán dolgozott: „Meglepetésünkre egy biszex fiú volt az illető, aki a Duna-korzón dolgozott. Először nem is akartuk elhinni neki, hogy hallgató, majd kiderült, valóban főiskolás volt a srác.”
Olyan is előfordul, hogy fiatalabb lányok adják ki magukat egyetemistának vagy főiskolásnak. "De akad köztük olyan is, aki ténylegesen a Szegedi Tudományegyetem hallgatója" – állítja egy szegedi jogász lány, aki saját tapasztalatait osztotta meg a delmagyar.hu-val az egyetemi prostitúcióról: "Nem mindig olyan a partner, aki bejön vagy szimpatikus. - Aki fizet, a pénzéért azt várja, hogy lelkesedj. Ilyenkor el kell játszanom, hogy ő a világ legjobb pasija, ez nagyon nehéz, mert néha idősebb édesapámnál is. Egy-egy ilyen este után napokig undorodok magamtól és elhatározom, hogy soha többet nem csinálom."
Visszakanyarodva a magyar kitartott egyetemistákról szóló könyvre, az író egy interjúban beszámolt arról, hogy az általuk megkérdezett lányok szinte mindegyike azzal érvelt, hogy tevékenységével nem árt senkinek, majd az újságírónő hozzátette:. „Az egyetlen ember, aki nem jutott eszükbe, akinek árthatnak, az önmaguk."
Ha érdekesnek találtad a posztot, látogass vissza újra, vagy olvasd el a korábbi posztokat. Látogass el a Facebook-oldalra is, ahol rendszeresen megosztunk érdekes híreket, tartalmakat.
Update: Közben a témában szerzőnk bővebben is ír egy hetilapban: http://www.hetek.hu/hatter/201703/sugar_babyk_es_sugar_daddyk