Alfa, Z, Y...generációk a munkahelyen és a családban

Pán Péter, STOP!

Nem (csak) piskóta!

Interjú a PalmaCupcake sütik megálmodójával 1. rész

2015. július 05. - panpeterstop

Pálma nemcsak kreatív cukrászblogger, hanem fiatal feleség és édesanya is, ebből következik, hogy a sütiktől, a macaronoktól és a minitortáktól elkanyarodott beszélgetésünk más irányok felé is, mint például a párválasztás, gyerekvállalás. 

palma_torta.jpg

Kristálytisztán emlékszem arra a pillanatra amikor 27 évesen, kisbabás anyukaként megláttam egyik barátnőm cukrászremekeit és elállt a lélegzetem, illetve, majdnem sokkot kaptam. Nem azért, mert olyan műremekek voltak a finomságok (amúgy azok voltak, nagyon is), hanem azért, mert akkor kizártnak tartottam azt, hogy egy huszonéves feleség-anya feszített napi rutinjába beleférjen olyan luxus is, mint a sütés. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, több lett az édes/éhes száj, és a gasztroblogok befolyása engem sem hagyott érintetlenül: sokat fejlődtem, aminek bizonyítékaként tekintsétek meg egy meggyes-áfonyás sajttortám fotóját:

Áfonyás-meggyes sajttorta á la Pánpáterstop - nagyon háztáji de sk.Áfonyás-meggyes sajttorta á la Pánpáterstop - nagyon háztáji de sk.!

És most nézzétek meg a következő tortát ...


PalmaCupcake Erika Firnigel Photography PalmaCupcake
Erika Firnigel Photography

... amit egy olyan fiatal hölgy készített, aki pont annyi idős, mint én voltam a fenti epizódban, neki is van egy kisbabája és az én akkori karakteremmel ellentétben ő otthonosan mozog a sütemények világában is. Ő Nyírő Pálma, a PalmaCupcake sütik megálmodója és megalkotója. 

Pálma Pálma

Pánpéterstop: Mostanában nagyon divatos lett a cukrászat, a sütés a fiatalok körében is, például több hirdetést is látni macaron vagy pop-cake készítő tanfolyamokról.  Szerinted minek köszönhető ez a reneszánsz?

PalmaCupcake: Úgy gondolom, hogy az internet használattal és a kamerás okos-telefonok megjelenésével és rohamos terjedésével biztosan összefügg. Mivel így bármiről készíthetünk képet, videót, amit bárkivel megoszthatunk nagyon hamar. A neten csodaszép dekoratív képeket nézegethetünk sütikről. A fotózás is reneszánszát éli, az ételfotózást itt mindenképp megemlíteném. Szerintem ez sokaknak beindítja a fantáziáját és kreativitásra ösztönöz, olyan ez, mint egy jó példa, amit követni is lehet. Kezd felnőni az a generáció, akik szinte beleszülettek ezeknek a ’kütyüknek’ a használatába, őket könnyedén el lehet érni és nyitottak is a szép dolgokra. A sütik nagyon szépek. Élvezet a szemnek, a szépség sosem megy ki a divatból csak mindig új formát ölt, más és más helyeken jelenik meg.

PalmaCupcake

Pánpéterstop: Tehát ha jól értem, akkor ez egyfajta divatirányzat?

PalmaCupcake: Igen, pontosan, ahogyan Te is fogalmaztál ez egy divat, ugyanúgy, mint az öltözködésben, a lakberendezésben így az ételekben (legyen az édes vagy sós) újabb irányzatok jelennek meg (például street-food). Ajándékba adni sütit pedig annyira jó, egy átlagos hétköznapot lehet feldobni egy apró színes édes kis macaronnal, pláne ha szép dobozban van (nevet).

Pánpéterstop: Megesett-e veled olyan - itt elvonatkoztathatunk nyugodtan a sütéstől -, hogy elcsábultál egy trend irányában? 

PálmaCupcake: Tinikoromban nagyon vonzott a rock zene, majd később egyéb divatos zenei hullámok. A zenével együtt jött az öltözködés és az életérzés, amivel szinte teljesen azonosultam. Aztán 20 évesen úgy alakult, hogy felhagytam azzal az életstílussal, zenével és minden velejárójával. Idősebb koromban pedig inkább a divat, mint öltözködés kezdett vonzani és az azzal járó külső jegyek. A magazinokban lévő lányok és amiket viseltek sajnos egy idő után elkezdték átformálni a gondolkodásmódom – mennyire igaz, hogy az leszel, amit nézel, amire figyelsz – és hasonlítani akartam rájuk. Először csak diétáztam, aztán elkezdtem sportolni, aztán már nem ettem szinte semmit és belehajszoltam magam egy kezdetleges táplálkozási zavarba.

Pánpéterstop: Meddig tartott és mi zökkentett ki belőle?

PálmaCupcake: Szerencsére csak 2 hónapig tartott, mert találkoztam egy fiúval, aki azt mondta, hogy ne csináljam ezt magammal. Nem tehetem ezt a testemmel. Ő volt az egyetlen, akire akkor hajlandó voltam hallgatni, pedig a barátaim is többször próbáltak szólni és segíteni.

Pánpéterstop: Mit tudsz tanácsolni, hogyan tud valakinek a környezete hatékonyan segíteni ilyen helyzetben?

PálmaCupcake: Ha bárki ilyet tapasztal a környezetében, akkor ne negligálja és ne hagyja szó nélkül! Sajnos ez ma egyre általánosabb probléma, és már nem csak a lányoknál, hanem a fiúknál is ugyanúgy támad ez a hiúságból fakadó önsanyargatás. Próbáljunk meg beszélgetni, mert sok esetben ezeknek az étkezési zavaroknak lelki okai vannak. Kérdezzük meg minden rendben van-e otthon. Egyszer azt olvastam valahol, hogy az is előidézheti ha az ember nem tudja kézben tartani az élete fontos dolgait, esetleg a családjában történik olyan negatív esemény, amit nem tud kontrollálni. Úgy éli meg, hogy akkor legalább lesz egy olyan terület amit ő uralhat maximálisan, ahol sikerélménye lehet. Ez az érzés magabiztosságot ad. Csakhogy ezzel sajnos nincsenek megoldva az igazi problémák.  Szóval az én esetemben az segített a legjobban, hogy ez a kedves fiú rávezetett arra, hogy elfogadjam magamat. Tényleg az utolsó pillanatban jött és mentett meg. Mai napig itt van mellettem és örülök, hogy én lehetek a felesége…Úton az Esküvőre

Pánpéterstop: Nahát, ez nagyon szép történet! Tényleg ő lett a férjed? Hány éves voltál akkor?

PálmaCupcake: Igen, ő a férjem már két éve, 25 éves voltam, amikor  összeházasodtunk.

Pánpéterstop:  Mostanában kitolódik a családalapítás és a gyerekvállalás.  Nálad, hogy volt mindez? Normálisnak számított kortársaid és környezeted körében,  hogy 25 évesen férjhez mentél és 26 évesen gyereket vállaltál? Volt aki esetleg le akart beszélni erről?

PalmaCupcake: Azt tapasztalom, hogy sajnos a fiatalok többsége egyáltalán nem gondolkodik házasságban, pláne nem gyerekvállalásban. Például a munkahelyemen azért kaptam csípős és egyet nem értő megjegyzéseket mint például:  “úgyis megbánod majd…” ; “jaj honnan tudhatnád, hogy ő az igazi?” vagy “nem vagy te még túl fiatal..?” stb.  de ezek sohasem befolyásoltak.

Pánpéterstop: És mi a helyzet régi barátaiddal a rockos korszakodból, ők mit szóltak?

PálmaCupcake: Őszintén akkor már egyáltalán nem érdekelt véleményük, nem tartottam velük a kapcsolatot. Ahhoz, hogy érthető legyen a történetem fontosnak tartom újra megemlíteni, hogy 20 évesen elhatároztam, hogy jobb ember leszek vagyis megpróbálok változtatni, és elfordulok mindattól a rossztól, ami azelőtt az életem része volt. Ha továbbra is azokkal barátkoztam volna, akikkel akkor együtt hömpölyögtem, sodródtam, akkor képtelen lettem volna változtatni. Ha ma is ők vennének körül biztos vagyok benne, hogy többségük sem a "korai házassággal" sem a gyermekvállalással nem tudna azonosulni és nem tartaná normálisnak. Afelől sincs kétségem, hogy megpróbálnának lebeszélni. Most olyan barátaim vannak, akik támogatnak és örülnek mindkét eseménynek. Sőt ők is hasonló élethelyzetben vannak, ráadásul némelyikük előrébb jár már, mint én és nagyon jó példák előttem, hogy milyen egy jó anya, feleség... Ők nem érzik úgy hogy le vannak kötve a férjük vagy a gyerekük miatt, vagy a házimunka miatt. Nem érzik azt hogy még tombolni szeretnének a szó leamortizáló értelmében. Nincsenek besózva és cseppet sem infantilisek, hanem teljesen nyugodtak és elégedettek azzal az élettel amiben élnek. Tudják, hogy ez az élet igazi értelme és élvezik a felelősségvállalást. Hálás vagyok értük. Ellenben velük a mai fiatal kortársaim között sokan vannak, akik inkább az úgymond  a semmittevést választják - és nem akarok megsérteni senkit -de szerintem a tanulás egy életen át vagy az egzisztencia építés nem közelíti meg a családalapítással járó küzdelmeket illetve örömöket. Nem jó csak úgy lötyögni és abban a kamu életérzésben élni a mindennapokat, hogy szabad vagy, miközben rabja vagy saját korlátaidnak.

Pánpéterstop: A PalmaCupcake facebook-oldaladon a bemutatkozó szövegben az áll, hogy egészen kicsi korod óta szeretsz a konyhában tevékenykedni, már 11 évesen is kreatívkodtál, próbálgattad a szárnybontogatást a konyhában, ami elég korai. Végül ez a vonal emelkedett ki a továbbtanulásod tervezésénél, azaz vendéglátói területen tanultál?

PalmaCupcake: Nem, abszolút nem. A sütés iránti érdeklődésem nem befolyásolt ilyen módon a döntésben. Egy kéttannyelvű budai hatosztályos gimnáziumba jártam és ott is érettségiztem le. Az volt a tervem, hogy gimi után továbbtanulok. Felvettek egy jó nevű budapesti főiskola nemzetközi tanulmányok szakára. Amikor eljött a beiratkozás napja nagy várakozással mentem el, de sajnos csalódnom kellett. Olyannyira taszított az a közeg, hogy végül nem iratkoztam be.

Pánpéterstop: Hogyhogy? Gondolom, hogy nem egyszerű ilyen felsőoktatási intézményekbe, ilyen közkedvelt szakokra bekerülni. Nem bántad meg a hirtelen döntést?

Palmacupcake: A mai napig nem tudom megmondani, hogy konkrétan mi zavart és még véletlenül sem szeretnék megbántani senkit, de fiatalok egy olyan rétege gyűlt ott össze, akikkel távolról sem tudtam volna elképzelni a jövőmet. Tudom nem ez a legfontosabb, de azért nekem számított akkor, hogy kikkel járnék egy suliba. Kis túlzással olyan volt a hangulat, mintha egy szórakozó helyen lennék. Így halasztottam a tanulmányaim egy évet és hagytam magamnak időt gondolkodni arról, hogy mit is akarok valójában, mi az, ami érdekel.

Pánpéterstop: Ezután mi történt? Sikerült megtalálnod a neked való helyet?

PalmaCupcake: Hagytam magamnak egy évet gondolkodni, kitalálni, hogy mit is akarok. Időközben nővérem az internetes média, reklám, marketing területen kezdett el dolgozni és szépen haladva a ranglétrán egyre nagyobb sikereket ért el. Tetszett, amit csinál és inspirált. Ezért úgy döntöttem, hogy én is ebbe az irányba megyek tovább. Felvettek a Budapesti Média Intézetbe, kommunikáció és médiatudomány szakra, ahová nővérem is velem tartott. Mint olyan sok diák, így én is már csak a szakdolgozatom leadásával vagyok elmaradva, de eltökélt vagyok abban, hogy megfogom csinálni.

Pánpéterstop: Szívből kívánom, hogy sikerüljön! Akkor ezek szerint itt már bejöttek számításaid. Úgy látszik, hogy számodra döntő fontosságú volt a közeg is, ezen a helyen milyen volt a környezet, a társaid?

PalmaCupcake: Egész más volt, itt már jól éreztem magam. Mindenki a feladatra koncentrált, ez tetszett.

Pánpéterstop: Kanyarodjunk vissza egy kicsit a sütéshez: Volt otthon jó példa előtted? Ösztönzött valaki erre?

PalmaCupcake: Sem cukrász, sem szakács nincsen és nem is volt a családban. Viszont kreativitás az igen, szüleim mindenketten festenek hobbi szinten, nagyapám pedig hivatásos és elismert festőművész. Így az alkotásvágy talán eme példák miatt is erősödött bennem. Szüleim mindig támogatták a konyhai kísérletezéseimet egy feltétellel: tegyek rendet magam után!

Pánpéterstop: Milyen volt művész-szülők gyermekének lenni?

PalmaCupcake: Nagyon szerettem, hogy szüleim művészek. Büszke voltam rájuk és vártam, hogy majd híres festőművész válik belőlük sok-sok kiállítással. De felnőtt fejjel már tudom, hogy ez cseppet sem ilyen egyszerű. Szóval megmaradtak a hobbi művészetnél, amit a mai napig űznek. Néhány sikeres kiállításuk azért volt néhány kortárs művésszel együtt.

Pánpéterstop: Éreztél-e valamilyen késztetést, hogy nyomdokaikba lépj? Esetleg ők ösztönöztek-e erre?

PalmaCupcake: Igen, legalábbis engem nagyon inspiráltak és a testvéreimet is. Otthonunkban - hála nekik -mindig is színes és kreatív volt a légkör. Sokat rajzoltam, festettem, ragasztottam, vágtam, mindig készítettem valamit. A játékaimmal nem úgy játszottam, ami az igazi rendeltetésük, mert az unalmas volt, hanem inkább átalakítottam őket és úgy játszottam. Mikor már kinőttem a játékokból akkor pedig elkezdett érdekelni a sütés-főzés.

Pánpéterstop: Nagyon köszönöm az őszinte beszélgetést! Folytassuk még!

PalmaCupcake: Én köszönöm! Rendben, folytassuk!

Folyt. köv.!!! Néhány napon belül jelentkezünk a 2. résszel, amelyben megtudhatod,  sok egyéb mellett azt hogyan telnek PalmaCupcake-éknál a babás-mamás hétköznapok, hogyan lehet kisbabás családban a hobbira is időt szakítani, milyen süteménnyel érdemes kezdőként próbálkozni! Addig is látogassatok el a PalmaCupcake facebook-oldalra és Tumbrl-oldalra!

Köszönet a néhány kedves fotóért az erika firnigel photography-nak!

UPDATE: Közben az oldal neve változott: ez az aktuális:  https://www.facebook.com/palmamorsures/

Ha tetszett ez a bejegyzés, iratkozz fel a hírlevélre (küldj egy emailt a dorniko@gmail.com-ra a következő szöveggel: "Hírlevelet szeretnék"), hogy értesülj a legfrissebb bejegyzésekről! Pánpéterstop Facebook-on is csatlakozhatsz és tetszésedről biztosíthatsz úgy, hogy nyomot hagyhatsz egy lájkkal!

A bejegyzés trackback címe:

https://panpeterstop.blog.hu/api/trackback/id/tr327665914

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.