Alfa, Z, Y...generációk a munkahelyen és a családban

Pán Péter, STOP!

"Nem kezdek azonnal ízlést formálni. Ahány ember, annyi egyéniség"

HA Ő MEG TUDTA CSINÁLNI, ÉN IS!

2015. április 17. - panpeterstop

Egy Budapesten élő sikeres belsőépítészt szeretnénk bemutatni nektek, aki diákként nehezen találta meg a helyét a fővárosban. A pályaválasztáson kívül arról is beszélünk hogyan lehet az anyaságot a munkával, a karrierrel összeegyeztetni.

Adravecz Stúdió: Adravecz Henrietta és Tamás Adravecz Stúdió: Adravecz Henrietta és Tamás

Pánpéterstop: Mi indított el a szakmád felé?

Adravecz Henrietta: Visszanézve a történetet, nem csak a véletlenek sorozata. Saját emlékeim és szüleim elmondása szerint is gyermekkoromban legkedvesebb és leggyakoribb elfoglaltságom az volt, hogy önálló dolgokat kitalálva rajzoltam, tervezgettem. Általános iskola végén tudtuk, hogy olyan középiskolát kell keresni, ahol ezt kibontakoztathatom. Mivel szüleim a jó iskolai eredmények miatt a pályaválasztáskor gyengének érezték volna hozzám a ruhaipari technikumot, így jutottam el egy ismerősünk ajánlására Zalaegerszegre, egy építőipari szakközépiskolába, ahol a magasépítő-technikus szakon kezdtem tanulni.

Pánpéterstop: Hogyan emlékszel vissza erre az időszakra, tetszett az iskola?

Adravecz Henrietta: Nem egészen az volt, amire vágytam, de legalább rajzolhattam... bár főleg csak műszaki rajzot. Mivel  szabadkézi rajzkészségem feltűnt tanáraimnak,  igyekeztek ezt a képességemet felkarolni, támogatni.

Pánpéterstop: Hogyan döntöttél a továbbtanulásról?

Adravecz Henrietta: Már érettségi előtt nagy kérdés volt bennem, hogy a Pécsi Egyetem rajztanári szakát, vagy a szintén pécsi Műszaki Főiskola Építész, vagy Építőmérnöki Karát megcélozzam-e. Egyiket sem éreztem igazán nekem valónak, de mivel a döntésemben erősen motivált az, hogy Zalaegerszegen megszerettem az építőipart, ezért indultam inkább a műszaki pálya felé. A sikeres felvételihez viszont kevésnek bizonyult a matematika és fizika tárgyakból elért eredményem. Sajnos későn jöttem rá, hogy tanulás helyett bulizni, nem kifizetődő.

Pánpéterstop: Miért, úgy gondolod, hogy annyit buliztál, hogy ez akadályoztatta a továbbtanulást?

Adravecz Henrietta: A bulizás nem családi örökség volt nálunk, hiszen általános iskolás koromig háziasságra neveltek otthon. Kicsit mintha burokban éltem volna, az iskolán kívül ritkán érintkeztem a korosztályommal, szinte csak a nővéremen volt a társaságom.  A középiskolai kollégista életmód egyik velejárója viszont a bulikultúra, és az otthoni bezártság után hirtelen a ló túloldalán találtam magam. Hozzáalakultam az ottani közösségi értékszemlélethez, ami sem a tanulásról, sem a szorgalomról nem szólt. Harmadikos koromra (ez most tizenegyedikes) fizikából kettes, matekból hármas volt a jegyem, ha jól emlékszem. Anyukám közel állt hozzá, hogy kivegyen vagy átkérjen a nővéremék kollégiumába, ami a számviteli szakközéphez tartozott és jóval szigorúbb szabályzattal működött. A felvételit szinte már csak a tanáraim miatt próbáltam meg, akik látták, hogy nem a képességeimmel van a gond, de a ponthatárok eléréséhez a képesség tudás nélkül, nem hozott sikert.                

Pánpéterstop: Hogyan viselted, kudarcként élted meg?

Adravecz Henrietta: A sikertelen felvételi miatt elcsüggedtem, és bár elvégeztem a technikumot, valamint egy munkanélkülieknek kitalált vámügyi tanfolyamot, onnantól kezdve egy évig rajzlapra sem néztem.

Már gyerekkorom óta szeretek rajzolgatni (egy tizenévesen készített portrém) Már gyerekkorom óta szeretek rajzolgatni (egy tizenévesen készített portrém)

Pánpéterstop: Ez nem lehetett könnyű időszak. Mi mozdított ki innen?

Adravecz Henrietta:  Utólag értelmezve, nagyon sokat segített, hogy egy eset kapcsán kénytelen voltam szembenézni addigi kudarcaim okaival, sok mindenben megváltozott az életszemléletem, életmódot váltottam és jobban ráhajtottam a tanulásra is. A zalaegerszegi rajztanáromtól megtudtam, hogy Sopronban indul a faipari egyetemen belsőépítész és formatervezői képzés, ami felkeltette az érdeklődésemet. Mindezek eredményeképpen és szüleim támogatásával sikeresen fel tudtam készülni a felvételire, és a nyolcvan jelentkező közül bekerültem a huszonegy „kiválasztott” közé. Ma már jóval nagyobb ennél az intézmény túljelentkezési aránya.

Pánpéterstop: Milyen tapasztalataid voltak az egyetemen? Jó alapot adott a későbbiekhez, hogyan boldogultál?

Adravecz Henrietta: A műszaki és képzőművészeti érdeklődésem nagyon erősen motivált, hogy a diplomát megszerezzem. Igazából, akiket ide felvettek, azokat már nem fenyegette a rostálás lehetősége és már a hozzáállásommal sem volt gond. A már meglévő magas szintű rajzi, festészeti, formatani képességek alapjaira viszonylag simán tudott épülni a szakmához szükséges tudás és szemlélet.

...és most is (férjem díjnyertes meséjéhez készített illusztrációm)

Pánpéterstop: Volt -e a karriered kezdeti időszakában olyan, ami elbizonytalanított vagy megpróbált elriasztani? Ha igen, hogyan sikerült átlendülni ezen?

Adravecz Henrietta: Friss diplomásként egy soproni építész irodába kerültem, ahol ideális kezdet volt szakmailag tapasztalt emberek munkájában segédkezni. Mellettük nem voltak bizonytalankodások. Később, amikor Pestre költöztem, egy ottani fiatalokból álló belsőépítész stúdióban kezdtem dolgozni. Az új szakmai-, és élethelyzet már okozott vívódásokat, és volt, hogy felötlött bennem:  jó helyen vagyok-e?

Pánpéterstop: Szerinted milyen jellemvonásnak vagy készségnek köszönheted, hogy ebben a közegben nem futamodtál meg?

Adravecz Henrietta: Nagyon szép szakmám van, mert ideális esetben látom a terveim megvalósulását is, és ez roppant lelkesítő dolog. A nehéz időszakokban az emberileg is kiváló építész kollégák nagy támogatást jelentettek,  valamint a gyerekkortól jellemző, szemlélődő, tervezgető beállítottságom is elég erős gyökérnek mutatkozott. 

Pánpéterstop: Változott-e a kezdeti karrier szakaszodhoz képest a mostani munkával kapcsolatos szemléleted?

Adravecz Henrietta: Igen, most inkább az alulról történő, jó alapokkal épülő munka híve vagyok és hát a csapatmunka sem mindig hoz gyors eredményt, viszont sokkal tartósabbnak bizonyul.

Pánpéterstop: Milyen munkáidra vagy a legbüszkébb?

Adravecz Henrietta: Azokra, amelyek kompletten vették igénybe a kreatív,  és a műszaki képességeimet is. Ezeket úgy képzeld el, hogy a belsőépítésznek már illik ott lenni az építésztervező mellett az épület, az objektum papírra vetése, vagy modellezése során, aztán végig kell vezetni az összes érintett szakág munkáját, egészen a befejezésig, amíg minden szakág levonul, és a Megbízó elégedetten hátra nem dől. Valami olyasmi ez, mint amikor egy zeneszerző a saját maga által írt művet a színpadra viszi, rendezi és vezényli is a darabot...vagy valami hasonló. Legjelentősebb munkám, amiben így tudtam részt venni, egy hatalmas, modern, három szintes villaépület Budapesten. Egyelőre erre vagyok a legbüszkébb. 

Pánpéterstop: Nehézséget okoz-e számodra, ha egy megrendelőd ízlésvilága teljesen eltér a tiédtől

Adravecz Henrietta: Általában nem az ízlésvilág különbsége a legnagyobb problémaforrás a mi szakmánkban, bár vannak olyan dolgok, amelyek miatt inkább nem vállalnék el feladatot. Ennél lényegesebb, hogy kialakul-e kölcsönös bizalom a megrendelővel, hiszen ilyenkor a kliens kénytelen beleengedni a belsőépítészt az életvitelébe, szokásaiba, igényeibe, és ez bizalmi kérdés. Mindemellett az is lényeges szempont, hogy a megrendelő rendelkezik-e arról ismerettel, mit is tud nyújtani neki egy belsőépítész. Ha mindezek adottak, akkor megvalósulhat egy ráhangolódás az ügyfél ízlésére, igényeire, úgy hogy szakmailag megalapozott, megvalósítható, költséghatékony otthonok, és életterek tudnak megszületni. Magasabb minőséget, nívót, és élvezhetőséget biztosítva, mint a ruházatban is a konfekció helyett a szabott öltöny; a tömeggyártott cuccok helyett, 20-30 év múlva is hordható, minőségi, egyéni stílusú ruhadarabok.

Pánpéterstop: Volt-e már példa olyan esetekre,  amikor például a megrendelő zebramintával akarta kitapétázni a hálót vagy szív alakú, pink plüss franciaágyat akart? Tudom ez nagyon elrugaszkodott, de mégis talán jól példázza mire is akarok célozni? 

Adravecz Henrietta: Amire célozni akarsz, az lehet jellemző, de nem szoktam azonnal lebeszélni senkit az elképzeléseiről, nem kezdek azonnal ízlést formálni. Ahány ember, annyi egyéniség. Nekünk jellemzően magánemberek a megbízóink, és a projekt általában a magánszférájuk kialakítása, ahol elsősorban nekik kell majd jól érezniük magukat. A közösségi terek tervezésekor szabadabban lehet tervezni, általában csak hangulati megkötése van a megrendelőnek, vagy egyéb egyszerűbb kötöttségek adódnak, amelyekhez igazodni kell. 

Pánpéterstop: Sokan hasznosnak tartják az OKJ-s lakberendezői képzéseket, és vannak olyanok is, akik csupán hobbiból járnak ilyen tanfolyamokra. Mi a véleményed, ez jó kiinduló pont lehet a folytatáshoz?

Adravecz Henrietta: A lakberendező tanfolyamok által nyújtott képzés szakmai tartalma egy töredéke a belsőépítész képzés szakmai tartalmának. Leginkább úgy írhatnánk le, hogy a lakberendezés, a belsőépítész munkájának legvégső, legkellemesebb fázisa. A belsőépítész ezen felül képes mérnöki szinten összehangolni az építész, gépész, villamos tervezők, és kivitelezők munkáját, úgy, hogy a szépen kitalált, megtervezett terek műszakilag megvalósíthatóak, és működőképesek is legyenek. Ezt sokféle, és sokszor ellentétes érdekeltségű felek közt kell megvalósítani, keresztül vinni, mindig a megrendelő érdekeit a szem előtt tartva. A lakberendezés ezért inkább csak motivációs alap lehet azoknak, akik az egész szakmát el szeretnék sajátítani.

Pánpéterstop: Tudnál pár szempontot említeni, ami hasznos lehet megfontolni fiatal kisgyerekes pároknak  otthonuk berendezése előtt?

Adravecz Henrietta: Először is talán azt kell kiemelni, hogy a lakásnak kell a családot szolgálnia, nem pedig fordítva. Érdemes szakember tanácsát kérni, ha nem akarunk rossz döntésekkel, rossz befektetéseket eszközölni. A belsőépítész, de ilyen esetben a lakberendező is jó befektetés lehet a családnak. A gyermeknevelés során, a rendszeretet, rendezettség elsajátításáig nagy segítséget jelenthetnek a jól kialakított, megfelelő funkcióra alakított terek, tárolóhelyek, közösségi pontok (például előszoba, étkezőasztal, kanapé). De a felületek megválasztásánál az otthonosság érzetét növelik a puha, meleg felületek is. Célszerűbb a kevesebből kiindulni, és közben az igényeket figyelembe véve fejleszteni a koncepciót.

Pánpéterstop: Még egy kérdés még ugyanennél a témánál maradva: Tudnál két olyan tippet adni, amelynek segítségével albérletben, koliban élő diákok egyszerűen és olcsón meghittebbé tudják alakítani a szobájukat? Mellesleg te voltál kollégista?

Adravecz Henrietta: Igen, ahogy korábban is említettem, életem nagy részét, összesen tíz tanévet, 14-24 éves koromig kollégiumban lakva töltöttem. Négyen, jobb időkben „csak” ketten laktunk egy kicsi szobában. Kedvencem, amikor lakótársnőmmel összehoztunk egy fura kék falszínt, világoskék és fekete színezőpasztából. Egy jól eltalált falszín mindig segít, de esetlegesen egységesített ágytakarók, és (vagy) függöny is megteszi. Az emeletes ágyak, galéria megoldások általában nagyon hasznosak. Az egységes alapok mellett a kiegészítők különbözőségeiben az egyéniségeket sem kell feladni, így elkerülhető az „egyenruha” hatás.

Pánpéterstop: Hol érhetnek el azok, akiknek tovább tanácsokra vagy konkrét tervekre, munkákra van szükségük, illetve vállalsz-e megrendeléseket

 Adravecz Henrietta: 3 gyerekes családanyaként is vállalok tervezési feladatokat, de ezt csak azért tudom megtenni, mert a férjemmel dolgozom együtt. Nagyobb megbízásokat tervezőtársak bevonásával végzünk. 
Adravecz stúdió Egyik kedvenc munkánk. Rákkatintva a stúdió facebook-oldalára jutsz el

 Ha van kérdésetek Henihez, megtehetitek! A kommentjeitek eljutnak hozzá, elfoglaltságaihoz mérten válaszolni fog rájuk.

Ha tetszett ez a bejegyzés, iratkozz fel a hírlevélre (küldj egy emailt a dorniko@gmail.com-ra a következő szöveggel: "Hírlevelet szeretnék"), hogy értesülj a legfrissebb bejegyzésekről! Pánpéterstop Facebook-on is csatlakozhatsz és tetszésedről biztosíthatsz úgy, hogy nyomot hagyhatsz egy lájkkal!

A bejegyzés trackback címe:

https://panpeterstop.blog.hu/api/trackback/id/tr877665890

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jantek Gyöngyvér 2015.04.19. 20:19:42

Nagyon érdekes volt az interjú! Engem személy szerint az is nagyon érdekelne, hogy egy ilyen felelősségteljes és pörgős munka és a család, gyerekek között hogyan lehet megtalálni az egyensúlyt.

Henrietta Adravecz 2015.04.19. 21:14:29

Kedves Gyöngyvér, keresni kell az biztos. Egyik fontos elvem, hogy soha ne meneküljek az anyai szereptől a munkámba, ugyanis sokkal nagyobb kihívás, felelősség és rizikó a gyereknevelés. Nem is vállalnám jó lelkiismerettel, hogy ezt lehet jól csinálni, ha nem családi vállalkozás lenne :) Férjem ugyanúgy részt vállal mindenből, ami nem határozottan asszonyi szerep. Nekünk fontos, hogy a gyerekeink nevelését ne passzoljuk át az állami rendszernek. Ha sok a melo, akkor baráti kezekbe adjuk őket. Kezdetben sokszor jelentünk meg babahordozóban szendergő csemetével egyeztetéseken. Van fotóm olyan munkáról, ahol mindkettőnkön lógott egy-egy gyerek kenguruban és úgy mértünk fel egy családi házban. Nevetek ma is, ha erre gondolok :)Tartunk pihenőnapot, hajnalban kelek, nem éjszakázom, mert szeretnék 80, 90 évet élni, és az idegeimnek is kell pihenni. Hát valahogy így, de biztos vannak, akik jobban csinálják. 20 év múlva is megkérdezhetne valaki erről, mert a gyümölcseiről ismerni meg a fát, mi meg még fiatal család vagyunk :)

Zsófia* 2015.04.19. 22:36:14

Kedves Heni! Tudnál esetleg segíteni, tippet adni abban, hogyan rendezzünk be gyerekszobát úgy, hogy az a gyerek kreativitásást, képességeit fejlessze? Kószónettel: Zsófi

Henrietta Adravecz 2015.04.20. 18:57:49

Kedves Zsófi, szerintem elsősorban arra kell figyelni, hogy ne akadályozzuk a gyerek kreativitását. Az IKEának sok jó eszköze van, amik a motorikus képességeket fejlesztik, jól hatnak az idegrendszeri fejlődésre. Részemről egy olyan padló is megteszi, amire lehet nagy csomagolópapírt lefektetni, hogy a gyerek minél nagyobb területen alkothasson. Széken ülést kerülném(épp elég lesz a suliban nekik). Függőfotel persze más! :) Kevés konkrétum legyen, hogy a gyerek megfigyelőképességét ne korlátozzuk. Színek, formák, mint a természetben. Ha valami konkrétum van, konkrétabban tudnék segíteni persze, de most a csokibogyózó gyerekeim között ezek a tanácsokat találtam elsődlegesnek. Adravecz Heni

Zsófia* 2015.04.23. 21:34:38

Kedves Heni! Köszönöm a gyors válaszodat! Megnéztem a facebook-on látható munkáitokat, nagyon tetszenek. Gratulálok hozzá!