Alfa, Z, Y...generációk a munkahelyen és a családban

Pán Péter, STOP!

Lehet-e szakmunkásból diplomás és multis csoportvezető?

HA Ő MEG TUDTA CSINÁLNI, ÉN IS!

2015. április 14. - panpeterstop

Robit szeretném bemutatni, akit arról kérdezek, miért lett szakmunkás tanuló, mi ösztönözte az érettségire és miért nem állt meg itt. Szóba kerül a szakma és a diploma értéke, és az is mi a fontosabb: a tehetség és a szorgalom.

kép_Pánpéterstop_Ha ő megtudta

Pánpéterstop: Nyolcadikos korodban úgy döntöttél, hogy elmész szakmunkás tanulónak, a szakközépiskola, gimi helyett. Miért döntöttél így? Nem volt elég önbizalmad? Vagy egyszerűen nem érdekelt maga a döntés sem? 

Róbert: Hát igazából azért döntöttem így, mert nem motivált a tanulás. Talán azért is, mert a  családom sem volt valami túlképzett, ami annyit jelent, hogy anyukámnak és apukámnak sem volt felsőfokú végzettsége, így ők sem terelgették életemet ez irányba, illetve nem volt közeli példa előttem arról, hogy mit is jelent, milyen többlettel jár az ember életében  ha komolyan veszi a tanulást.

Pánpéterstop: Milyen tanuló voltál általános iskolában?

Róbert: Lényegében nem voltam rossz tanuló, erős közepes voltam általános suliban, de ha kicsit megerőltettem magamat ennél bizony jobb jegyeket is tudtam szerezni. Szüleim biztosra mentek: látták rajtam, hogy gyakorlatias is vagyok,  „hát akkor szerezzen egy szakmát a gyerek, végül ők is meg tudtak élni ebben a világban, ha ezt a filozófiát  összekapcsoljuk a szorgalommal és a becsületességgel”- valahogy így gondolkodtak erről . Így végeztem el egy autószerelői iskolát.

Pánpéterstop: Miért éppen autószerelő? Annyira rajongtál az autókért?

Róbert: Igen, szerettem az autókat és ez abban az időben (kilencvenes évek) ez sikerszakmának számított. Ezt a szakmát nem túlzottan szerettem meg, ennek több oka is volt, például: milyen közösségben tanulod meg a szakmát, mennyi siker élményed van, nem utolsó sorban hogyan lehet belőle megélni…

Pánpéterstop: Van amúgy autód?

Róbert: Van autóm, igen.

 Pánpéterstop: Őszintén, meg tudnád javítani, ha kell, a szakmunkás képzésben használható tudást lehet szerezni?

Róbert: Igen,  alkalomadtán meg szoktam szerelni, ha a hiba mértéke nem haladja azt a tudást, amit tanítottak velem, tudniillik rengeteget fejlődött azóta ez a technológia is. Egyszerű kopó alkatrészeket ki tudok cserélni, és ki is cserélek, de a bonyolultabb műveletek, például motor general stb., mind műszer mind pedig szerszám hiányában is a szakszervizre bízom.


Róbert

 Pánpéterstop: Hogyan döntötted el, hogy szeretnél leérettségizni?

Róbert: Az érettségi letételéhez nagyban hozzájárult édesanyám ösztönzése. Nekem ugyanis még akkor sem volt túl sok motivációm  a tanulásra. Anyukám is felnőttként, család mellett érettségizett le, s befektetése meghozta az eredményeket, ezért is sulykolta nekem, hogy egy érettségi minimum ebben az életben, illetve biztatott, hogy ne hagyjak ki éveket a szakmunkás után, menni fog az. És ment. Bár hátam közepére sem kívántam, de megcsináltam.

 Pánpéterstop: Az érettségizés mellett már dolgoztál, azt mesélted korábban. Hol?

Róbert: Mialatt levelező tagozaton leérettségiztem, elkezdtem dolgozni egy autóipari cégnél. Ez a cég 20 éve van jelen Magyarországon.

Pánpéterstop: Most hol dolgozol?

 Róbert: Ugyanitt,  jelenlegi munkaviszonyom 15 éve tart, de mára többszörösére nőtte ki magát a cég létszámilag és eladott termékek számának tekintetében is.

 Pánpéterstop: A munkahelyeden adott volt az fejlődés, az előrejutás lehetősége?

 Róbert: Mikor idekerültem dolgozhattunk itt  körülbelül hetvenen, jelenleg pedig 370 embernek ad a cég fizetést. A ranglétra adott volt, az, hogy ki mássza meg, mindenkire rá volt bízva. Első mérvadó tulajdonság: a megbízhatóságot tartották és amennyiben ez párosul a szorgalommal, akkor az utat csak Józsi tudja megállítani úthengerrel, vagy még ő sem. A multicégeknek egyik pozitív velejárójuk, hogy a beiskolázási költségeket le lehet vagy lehet írni az adójukból. Hozzám is érkezett a hír:  „Ki akar továbbtanulni? Fizeti a cég!”

Pánpéterstop: Hogyan jutottál előbbre?

 Róbert: Főiskolai tanulmányaim alatt már a munkahelyemen minőség ellenőrként dolgoztam. A következő lépcsőfok volt egy csoportvezetői pozíció. Megpályáztam, megnyertem,  jelenleg is betöltöm ezt a posztot, ami annyit jelent hogy kilenc embernek vagyok a minőségügyön a vezetője. Mellette tevékenykedem minőségügyi mérnökként az alkatrészgyártás részlegen is.

 Pánpéterstop: Felnőttként szerezted meg a diplomát. Hogyan tudtad összeegyeztetni a munkát a tanulással? Nyűg volt számodra vagy szerettél egyetemista lenni?

Róbert: Időközben összebarátkoztam korombeli mérnök srácokkal, akik ugyancsak lökést adtak nekem: „Ne félj, mi mindenben segítünk majd, ha szükség lesz rá.” Viszont már az elején leszögezték azt is, hogy nem lesz könnyű elvégezni a Miskolci Egyetem Gépészmérnöki Karát, de nem lehetetlen.  „Ha én meg tudtam csinálni, akkor te is” - mondták. Így belevágtam és ezt is megcsináltam. Nagyon sok kitartás kellett hozzá. Az egyetemet úgy kell elkezdeni, hogy ha törik ha szakad akkor is végigcsinálom. Bár volt egy holtpont nekem is:  "Itt a vége feladom" - elkedvetlenedettem néha, de akinek nem volt ilyen, az szerintem nem mond igazat. Történt egy héten, hogy egyszerre több vizsgát is le kellett tennem, s olyan kimerülést éreztem, hogy vissza akartam fordulni az autóval egy vizsgámról (furcsa, hogy egyébként talán egyik legsikeresebb vizsgám lett). Szóval egy dolgot hajtogattam, amivel útnak indítottak: “ha ő megtudta csinálni, én is megtudom”.

 Pánpéterstop: Egy olyan cégnél, ahol dolgozol, szerinted melyik fontosabb az érvényesüléshez a tehetség vagy a szorgalom?

Róbert: Mindkettő fontos tulajdonság. Bizton állíthatom, hogy a szorgalom fontosabb, ugyanis ha nincs szorgalom a tehetség meg tud bukni. Viszont ha hiányzik a tehetség, a szorgalom sem tud kiteljesedni. Ebben a szakmában mellesleg a logikus gondolkodás, a megbízhatóság és a pontosság sem elhanyagolható.

Pánpéterstop: Tudod most hasznosítani az egyetemi szintű képzésen tanultaknak?

Róbert: Tudom használni a tanultakat, bár sokkal specifikusabban, mint ahogy azt anno a fejembe verték. Vannak olyan területek, amelyek erősödtek fejemben. Természetesen vannak olyan tárgyak is, amelyek nagyrészt elfelejtődtek. Attól függ, mire van épp igény, a jó pap holtig tanul. Gyakran hallunk olyat, hogy sajnos papírok hazájában élünk. „Nem tud ő (diplomas emberek) többet, csak papírja van” - mondják. A főiskola, egyetem ad egy szemléletet az embernek. Meg tudja nyitni az elmét, edzi az akaratot, csiszolja a tudást. Mindenképpen hasznos a tanulás az érvényesülés szempontjából. Mindemellett az a mondás is igaz, hogy  jókor legyél jó helyen, azaz élni kell a kínálkozó lehetőségekkel is.

 Pánpéterstop: Nagyon köszönöm!

Róbert: Én is köszönöm!

Amennyiben az interjún elhangzottakkal kapcsolatban bármilyen kérdésetek merülne fel, Róbert vállalta, hogy az elkövetkező szívesen válaszol. Tehát, ha van kérdésetek, írjátok be bátran a komment részbe!

Ha tetszett ez a bejegyzés, iratkozz fel a hírlevélre (küldj egy emailt: "Hírlevelet szeretnék" a dorniko@gmail.com-ra), hogy értesülj a legfrissebb bejegyzésekről! Pánpéterstop Facebook-on is csatlakozhatsz és tetszésedről biztosíthatsz úgy, hogy nyomot hagyhatsz egy lájkkal!

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://panpeterstop.blog.hu/api/trackback/id/tr37665882

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jozsef Ladanyi 2015.04.14. 23:13:15

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Robi a "sors" egy kemény "ökölcsapása" után mintegy dacból is vágott neki az egyetemnek, ami mindenképpen tiszteletre méltó, hiszen sokan ilyenkor önsajnálatba belemerülve alkoholhoz, drogokhoz, vagy más destruktív életvitelhez alacsonyodnak le. Bravó Robesz!

Bereczki Enikő 2015.04.15. 10:21:32

Kedves Jozsef Ladanyi! Nagyon köszönjük a kiegészítést, figyelemreméltó információ, mely a történetet keretét jobban megszabja.