Munkahelyen kizárólag a vezetői pozíció elfogadható számukra, élményközpontúak, kütyüfüggők- prognosztizálják a fiatalabb nemzedékekről. Mégis hazánkban csak nagyon kevés Z-, és Y-generációs fiatalnak van lehetősége arra, hogy pusztán az élményszerzésnek éljen.
Új generációs Noszty Ferik és Édes Annák
A társadalmi mobilitás kérdése – vagyis az, hogy kinek milyen esélye van egy rétegből a magasabba átkerülni – régóta foglalkoztatja társadalomtudósokon túl a művészeket, filmkészítőket is. Édes Annák, Árvácskák és Noszty Ferik modern változatait a 21. század embere kedvenc sorozataiban is felfedezheti. Ilyen a Gilmore Girls Lorelai-ja, aki 16 évesen szülei tiltása ellenére is megszüli gyerekét, és inkább járja a maga útját, még ha ezerszer is nehezebben tud boldogulni a papa-mama kapcsolatrendszere, pénze nélkül. Az Aranyélet egy olyan társadalmi tükröt tart elénk, amiben az átlagembereknek csak sumáksággal és korrupcióval képesek egyről a kettőre jutni. A Mi kis falunk fiatal papja hiába fohászkodik: „Uram, juttass ki ebből a… hátad mögötti kis faluból. Hiszen itt templom sincsen”, úgyis tudjuk, isteni csoda nélkül esélye erre nulla.
Kiszámíthatatlan szerencsejáték vagy izgalmas utazás
Pontosan egy éve A bizonytalanság kora sokatmondó című cikkben Mörk Leonóra (Elle, XVII/1-2.) beszámolt arról, hogy a kutatási eredmények rendre azt mutatják, minél jobb családi körülmények közül jön valaki, minél jobb iskolába jár, annál inkább látja kiszámíthatatlan szerencsejáték helyett izgalmas utazásnak az életét, amit ő irányít. Csepeli György, hazánk egyik legismertebb szociológusa is úgy látja az életbe belépő magyar fiatalok születésük véletlene által meghatározott kényszerpályákra kerülnek, amelyen a magyar iskolarendszer sem képes lazítani. A Z nemzedék lehetséges életpályái című 2014-es tanulmányában felvázol egy Z-generációs fiatalokra (leggyakrabban az 1995 és 2010 között születetteket sorolják ide) jellemző, kasztrendszerre emlékeztető jövőképet. A helyzetkép alapján egy olyan zárt társadalom körvonalazódik, amelynek tagjai ugyanúgy sorsukba bezártak maradnak, mint amilyet a fenti klasszikus regények vagy a mai sorozatok szereplőinél látunk. Szomorú, de csupán 2-300 000 család képes a 21. században Európában elvárható polgári létformában élni, a többiek számára a jövő a lecsúszást, a végleges leszakadást, a kulturális eltávolodást tartogatja.
Az Eurofound nagyszabású kutatása (2017. április Social Mobility in Europe) is a szociológust igazolja. Megvizsgálja, hogy a családi háttér milyen mértékben határozta meg az emberek társadalmi mobilitásra való kilátásait az elmúlt évtizedekben. Ez az első olyan jelentés, amely mind a 28 uniós tagállamban megvizsgálja a társadalmi mobilitás mintázatait.Magyarország kapcsán megemlítik, hogy a gazdasági válság jelentős jövedelemkiesést eredményezett nálunk, főként a már amúgy is szegényes anyagi feltételek között élők körében, akik eleve munkanélküliséggel és egyéb anyagi nehézségekkel küszködtek. Úgy tűnik, hogy a középosztály egyre szűkebb réteget képez (mivel egyre több ember tapasztalja meg, hogy kénytelen alacsonyabb életkörülmények között élni), illetve a szegényebbek és a gazdagabbak közötti szakadék is növekedett a társadalomban. A hazánkra vonatkozó friss adatok lesújtóak: a magyar az EU legzártabb társadalma. Az itt élő fiataloknak van tehát Európa szerte a legnagyobb esélyük arra, hogy abban a társadalmi helyzetben stagnáljanak, amiben a szüleik is éltek.
Felülírhatják a generációs együvé tartozást a nemzedéket megosztó társadalmi különbségek?
Ferge Zsuzsa szociológus a kutatás kapcsán a 24.hu-nak azt mondta, a modernizációs folyamatok Magyarországon lassabban haladnak, mint máshol, tizenöt éve, hogy a társadalmi és oktatási mobilitás stagnál az országban.
"Az okok között megemlítette a szegregációt és az ország iskolái között kialakult területi különbségeket. Szerinte aki rossz körülmények közül indul, nem járhat olyan iskolába, ami társadalmi mobilitást biztosíthatna számára. Úgy véli, olyan társadalomra lenne szükség, ami komolyan modernizálja a magyar mezőgazdaságot, az ipar sem tart eléggé a modernizáció felé, ráadásul hazánkban a szolgáltatások is el vannak maradva. Ferge Zsuzsa azt mondja, másfajta magyar és nemzetközi gazdaságpolitikára lenne szükség, ami tudja, mit akar."
A 2016-os nagymintás ifjúsági vizsgálat eredményei sem kecsegtetnek szebb jövőképpel. Ez alapján a 15–29 évesek legégetőbb, sőt a korábbinál is nagyobb mértékű problémája az anyagi nehézség, a létbizonytalanság, szegénység, elszegényedés (43%). Ezt követi a bizonytalanság, kiszámíthatatlan jövő (37%). A fiatalok négytizede önmagát az alsó vagy az alsóközép társadalmi csoportba sorolja, többségük (48%) pedig úgy érzi, hogy a középső társadalmi csoportba tartozik, míg a felsőközép, felső társadalmi rétegbe mindössze 5 százalékuk sorolja önmagát.
Van-e értelme a kutatásoknak?
Éppen emiatt sok Y-, Z-generációs kutatás félig-meddig félrevezető lehet. Miért gondolom így? Azért mert általában ezeknek a kutatásoknak a célcsoportja olyan fiatalokra irányul, akik szóba jöhetnek az adott cég, munkáltató szempontjából, mint munkaerő, vagyis, legalább érettségizettek, de sok esetben egyetemisták, vagy már felsőfokú végzettséggel rendelkeznek, beszélnek valamilyen idegen nyelvet és a digitális világban is otthonosan mozognak. Persze ez a társadalomnak csak egy szűk szegmense. Biztosan többen emlékeznek például a nagy port kavaró British Telecommunications és a Medián közös országos felmérésére, ami megállapította, a minimális fizetés, amiért a fiatalok képzettségükért vállalnának, 269 ezer forint. A felmérés adatfelvétele online kérdőívvel készült, amit hirdetésekkel toborzott, nyereményjátékkal ösztönzött válaszadók töltöttek ki. Nyilván ilyen csatornákon szintén nem tudtak széles társadalmi rétegből toborozni, (érdekes, hogy mégis, hogy beszámoltak arról is, hogy a gazdagok és szegények közötti olló szélesre nyílik). Tehát bizonyos értelemben az ilyen Y-, Z-generációs kutatásokat fenntartással tudom értelmezni.
Azt pedig, hogy csak félig-meddig félrevezető, arra értem, hogy bár nem fedi le a társadalom egészét, de azon a kicsinyke csoporton belül, valóban iránymutató lehet, ugyanis a fiatal munkavállalókkal való hatékony együttműködésre még mindig nincsenek felkészülve még a nagyobb cégek sem. A fiatalabbak pedig nagyon ritkán hallanak az idősebbekről, pedig számukra sem lenne hátrány, ha megismernék mindazokat a közös jellemzőket, fontosabb eseményeket, megrázkódtatásokat, melyek meghatározták szüleik, nagyszüleik, idősebb kollégáik a közös tapasztalását, melyek náluk ifjúkori élményként rögzültek a felnőtté válásuk folyamatában. Bár az idősebbek többet hallanak, olvasnak a fiatalabb nemzedékekről, a valóságban még mindig nagy szakadék tátong a generációk között. Legutóbb egy konferencián egy multinacionális vállalat vezető PR-osa úgy nyilatkozott, hogy a úgy készülnek fel a Z-generáció fluktuációjára, hogy eleve felvesznek -egy másik új "pótembert" is, aki pótolhatja a felmondó Z-generációs. A rendezvény után pedig megkeresett, hogy lenne-e ötletem jobb stratégia bevezetésére. Ha még itt tartunk, akkor úgy gondolom nem hiábavalók ezek a kutatások, de fontos lenne hangsúlyozni, hogy ezek valójában kire is vonatkoznak.
Generációs vagy életkori sajátosságok?
Az is lényeges, hogy ebben az életkorban sajátosság talán minden nemzedékben, hogy a felnőtté válásnak abban a szakaszában vannak, amikor a pénz, a karrier fontossága felértékelődik. Több olyan fiatallal is találkoztam, akiknek irreális anyagi és karrierbeli elvárásaik vannak. Nemrég érkezett egy olyan visszajelzés is legutóbbi posztom kapcsán több X-generációstól, azt állítva, hogy a vezetés tekintetében ők is hasonlóan motiválhatók, mint az Y-generáció, azzal a különbséggel, hogy ők - talán mert már idősebbek - ennek nem mernek annyira hangot adni.
Nemrég felkérést kaptam az ELLE magazintól, hogy írjak a januári számba egy hosszabb anyagot a Z-generációs kasztokról (Osztálylétrán a Z-generáció). Mindegyik kasztból kerestem egy-egy valódi fiatalt, és bemutattam hogyan él, hol tanul, mit dolgozik, hová jár szórakozni, hol nyaral (ha egyáltalán), mire költ pénzt, milyen az életmódja, mit eszik-iszik, milyen ruhát hord. A svájci főiskolán 6 millió forintos éves tandíjjal tanulótól kezdve a 14 éves, viskóban élő kismamától kezdve óriási szélsőségekről szerezhet információt az, akik elolvassa a cikket.
szerző: Bereczki Enikő, ifjúsági és generációs szakértő generationdilemmas.com
Ha tetszett a bejegyzés, megoszthatod másokkal is! Kövess a blog.hu-n, hogy ne maradj le egy új posztról sem! Látogass el a Facebook-oldalra is vagy az Instagramra vagy a honlapra:-) !
Még érdekes lehet: