Alfa, Z, Y...generációk: felnőtté válás a digitális korban

Pán Péter, STOP!

Ima, istentisztelet, mise: megférnek a csocsóval, a focival és a kávéval?

Közösségi, ifjúsági munka szakrális helyeken

2015. május 14. - panpeterstop

Nemrég a ködös Albionban jártam az Erasmus + ifjúsági programiroda támogatásával egy tanulmányúton, amely az egyetemi szintű ifjúsági munkás képzésre fókuszált.  A tanulmányút megerősített abban, amit már addig is sejtettem: az angol egyetemeken magas szintű ifjúsági és közösségi munkás képzést valósítanak meg. Nóvumot a gyakorlati helyek látogatása jelentett számomra. Ugyanis legtöbb esetben templomok, egyházi intézmények szolgáltak a közösségi és az ifjúsági munka színtereiül.

A tanulmányút egy különleges pillanata a Gloucestershire-i egyetemen A tanulmányút egy különleges pillanata a Gloucestershire-i egyetemen

A szakrális és a szekuláris összefonódása

A Cheltenham nevű városban működő the Rock egy olyan közösségi hely, amely görkorcsolyapályának, teakonyhának, klubszobának és tornateremnek is helyet ad.  Nem nagy dolog, vannak ilyenek – gondolhatnánk.  Csakhogy a szó szerint rockos névre hallgató hely valójában nem más, mint egy több száz éves anglikán templom, amelyet a püspök úgy tíz éve engedélyezett közösségi használatra. Mivel a több évszázada fennálló Szent Péter templomba járó hívek száma az évek során drasztikusan lecsökkent, eredeti rendeltetését már csupán akkor tölti be, amikor a the Rock anglikán munkatársai ima-összejövetelre gyülekeznek ide, illetve hétvégén a helyi Elim Pünkösdi Gyülekezet tartja itt az istentiszteletét. Egyébiránt hátrányos helyzetű, tanulásban akadályozott gyermekek fejlesztése zajlik itt iskola időben, délután és este pedig sport és ifi klubokat működtetnek, melyeken a helyi egyetemek ifjúsági munkás képzésének hallgatói is részt vesznek gyakorlati képzésük részeként.  

Bár a klubok helyszíne szakrális térben zajlik, az ifjúsági munkások és a hallgatók nagy figyelmet fordítanak arra, hogy saját hitüket ne erőltessék rá az idejáró fiatalokra, kiemelt figyelmet szentelve a kereszténységtől teljesen eltérő vallási hátterű klubtagokra. Nincs túl egyszerű dolguk, mert a multikulturális olvasztótégelynek számító országban, nagyon kényes kérdéseket feszegethet az, hogy ki mit ért a vallási tolerancia garantálásán. Az általam megkérdezett egyik hallgató (képünkön) úgy nyilatkozott erről, hogy a praxisban megengedett, hogy elmondja azt, hogy miben hisz, de ennek további kifejtését nem ajánlják számukra, ugyanis úgy tartják, hogy az mások számára offenzív lehet.

University of Gloucestershire egyik ifjúsági munkás szakos hallgatója University of Gloucestershire egyik ifjúsági munkás szakos hallgatója

Angliában nem csak Cheltenhamben lehet üres anglikán templomokat találni. A történészek a viktoriánus korra datálják az angol anglikánok szekularizációját, amely az évek során egyre csak nőtt, a mostanság a sziget országban reneszánszát élő ateizmus népszerűsége alatt pedig megugrott és elmondható, hogy ez tendencia napjainkban sem ért véget. Nemcsak a templomokból való elvándorlás növekszik, hanem az egyháztagok életkora is nő, a The Guardian nevű lap 2015-re 55 évben határozta meg a hívők átlagéletkorát, akik zömében nők.

Szakrális tárgyak ifjúsági projektmunka eszközeiként Szakrális tárgyak ifjúsági projektmunka eszközeiként

Az Anglikán Egyháznak - és más felekezeteknek is, mint például a metodistáknak - már jó ideje fejtörést okoz, hogy egyrészt mit kezdjenek,  másrészt hogyan finanszírozzák megüresedett műemlékértékű, több száz éve a települések szerves részét képező templomaikat.  Néhány éve már sok esetben engedélyezik, hogy ezek az épületek kettős céllal is működjenek: hétvégén egy meghatározott időpontban istentiszteletre gyűlnek össze a helybéliek, hétköznapokon a közösségi élet színterei, legtöbbször kávézóként, óvodaként vagy akár üzletként is működnek. Vannak olyan esetek is, amikor lakóházakká alakítják át ezeket a templomokat, és sokak felháborodására akár szórakozó helyekké vagy pubokká is. Frei Tamás Templomkocsma tanulságokkal című beszámolójából vett egyetlen mondat érzékletesen visszaadja azt az ambivalens érzést, ami a kontinensről idelátogatókat ilyenkor elfogja: „Lát az ember ilyesmit fotón, tévében, de amikor először „élő egyenesben” is megtapasztalja, az azért furcsa érzés, be kell vallanom” (Metropol, 2013. 06. 20. ) 

A padok még a hagyományos egyetemi kápolnák elrendezését tükrözik a Gloucestershire Egyetemen, azonban a kápolnában már csak héba-hóba vannak istentiszteletek. a káplán ifjúsági munkára fordítja munkája nagy részét A padok még a hagyományos egyetemi kápolnák elrendezését tükrözik a Gloucestershire Egyetemen, azonban a kápolnában már csak héba-hóba vannak istentiszteletek. a káplán ifjúsági munkára fordítja munkája nagy részét

Az érem másik oldala 

Vannak, akik nem értenek egyet azzal, hogy a templomok látogatottságáról készült statisztikai adatok hiteles képet adnak az ország keresztény hitének jelenlegi állapotáról, mivel azon a véleményen vannak – például Diarmaid MacCulloch teológus professzorhoz hasonlóan -, hogy másfajta módon is megélhetik a polgárok hitüket, mint korábban. MacCulloch cáfolja azt, hogy a keresztény elkötelezettség visszaesése olyan drasztikus lenne, mivel a statisztikából leszűrt következtetés vitatható. A teológus egy interjúban így nyilatkozott erről:

"...inkább a kereszténységgel kapcsolatos társadalmi felfogásban zajlik változás, amit korábban – mondjuk az én gyerekkoromban, az 1950-es években – természetesnek vettünk. Életem során végigkövettem több életstílus felbomlását. Egy hagyományos vidéki közösségben nőttem fel, ez a fajta életmód ma már nem létezik ebben az országban. Azt látjuk, hogy az emberek tudatos döntést hoznak a kereszténység mellett, olyan módon, ahogyan korábban nem volt szükséges. A gyülekezetbe járás például egyáltalán nem csökkent, London bizonyos részeiben például még növekszik is." (Lukács András,  HETEK,  17/2.)

a A Pavillonban, a cheltemhami C3Church közösségi épületében

A fentiek alátámasztására is lehet jó gyakorlatokkal találkozni. A tanulmányúton ellátogattunk egy C3Church (Christian City Church) nevű, egy viszonylag új, helyi neoprotestáns karizmatikus keresztény gyülekezet the Pavillon nevű ifjúsági-, és sportközpontjába is. A helyszíni látogatás során a  gyülekezet fél állásban foglalkoztatott, egyetemi végzettséggel rendelkező ifjúsági munkása, Adam Legge (a fenti képen) elmondta, hogy állami támogatás nélkül a hívek adományából vásárolták meg a leamortizálódott épületet, amit saját kezűleg újítottak fel. A központban az istentiszteleteken kívül, sport és ifjúsági munka is zajlik – nemcsak a tagok felé. Itt az előbbi közösségtől kissé progreszívebbnek tűntek hitük propagálását tekintve, például a programokat nemcsak az istentiszteleten, hanem minden esetben egy imával kezdik, amely kezdeténél elmondják, hogy amennyiben az ott lévők egyet értenek, nyugodtan mondhatnak "áment" az imádság végén, de ez nem kötelező.

The Pavilion: a cheltenhami C3Church közösségi központja The Pavilion: a cheltenhami C3Church közösségi központja

Tanulmányutunk egyik résztvevője feltette a kérdést Adamnek, miszerint nem zavarja-e a más vallásúakat az, hogy egy keresztény imát kell meghallgatniuk. Az ifjúsági munkás határozottan kinyilvánította, hogy nem titkolják azt, hogy keresztény központot hoztak létre, így az idelátogatók, eleve tisztában vannak vele, hogy egy keresztény helyre jönnek. Majd egy másik jelenlevő azt is megkérdezte, hogy amennyiben például egy más vallású fiatal elkezd érdeklődni a kereszténység felé, az nem okoz-e konfliktust a családjában. Adam  nem tagadta, hogy az ilyen esetek járhatnak konfliktusokkal, s ilyenkor a fiatalnak előbb-utóbb döntést kell hoznia arról, hogy megtartja szülei hitét, vagy Krisztus követését választja inkább. A szülők beleszólása ilyenkor nem sokat jelent, ugyanis ebben az életkorban inkább ennek épp az ellenkezőjét szokták csinálni a fiatalok. Ezt látják például a tinédzserek  alkoholfogyasztásnál is – a szülő szava, hogy „ne igyál gyermekem” nagyon ritkán ér el bármilyen hatást. A hit gyakorlásának saját, önálló megválasztása is a felnőtté válás egyik szerves része. Van egy úgynevezett tagadási időszak a fiatalok életében. A neve lehet, hogy ijesztően hangzik, de valójában a következő természetes folyamatról van szó:

Tinédzserkorunkig általában modellként követjük szüleiket - vallásukat is beleértve -, de eljön az idő, amikor legtöbben megkérdőjelezzük mindazt az értékrendet, amit szüleink képviselnek, s próbáljuk meghatározni saját értékrendünket, és azt is, hogy miben hiszünk.

Az Észak_londonban található O'Neills' Pub néhány éve még egy presbiteriánus templom volt Az Észak-Londonban található O'Neills' Pub néhány éve még egy presbiteriánus templom volt

(A tanulmányút az Nemzeti Családügyi és Szociális Intézet Erasmus+ Ifjúsági Programirodájának támogatásával valósult meg.)

Ha tetszett ez a bejegyzés csatlakozhatsz a facebook-oldalhoz is!

 

A bejegyzés trackback címe:

http://panpeterstop.blog.hu/api/trackback/id/tr387665900

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Davide Rivera 2015.05.15. 21:15:52

Ez egész jó ötlet és legalább normális dolgokra költi az egyház a pénzt.