Napjaink legnagyobb adatszivárogtató botrányában az ex-CIA főnök, nem mást, mint egy egész nemzedéket, magát az Y generációt vádolta meg az amerikai kormány adatainak ellopásáért.
Egy generáció, mely Amerika rémálma
Amerikában jelenleg ez a legnépesebb generáció, ezért is figyelnek ennyire erre a rétegre. Szokásaikat tekintve, pedig tényleg sokban különböznek elődeiktől. Különösen a hitelintézeteket és a gazdaságot tölti el nagy aggodalommal az, hogy amire eddig a társadalom épült, az Y-generációnak már nem annyira fontos. Többen úgy vélik ez a nemzedék kénytelen volt okulni az elmúlt 15 év legnagyobb hatású eseményeiből, melyek gyökeresen megváltoztatták életünket. 2001. szeptember 11. óta már nem ringatják magukat abba a hamis hitbe, hogy a világ biztonságos hely. A 2002-ben piacra dobott IPhone, első igazi okos telefonként átalakította kommunikációs szokásaikat. A 2008-as nagy gazdasági válság óta ráébredtek, hogy a rugalmasság kulcsfontosságú hiszen egészen biztos, hogy nem a legelső, és nem is a második munkahelyről mennek majd nyugdíjba. Sokkal tudatosabbak, meggondoltabbak és nem kapkodják el a nagy horderejű döntéseket (például a házasodást és a gyerekvállalást sem nagy általánosságban). Szüleikkel, a X-generációsokkal vagy a Baby Boomerekkel ellentétben, már nem vesznek fel óriási hiteleket és nem akarnak megvásárolni mindent, ami korábban az "amerikai álom" elengedetlen materiális kellékét képezte. A Hétköznapi zarándok blog szerint éppen emiatt nagyon találóan azt ecsetelgeti, hogy az Y generációnak ez az amerikai káprázat inkább amerikai rémálom. Ha azonban ez így van, akkor az amerikai társadalom, de inkább a gazdaság rémálma viszont az Y-generáció. A dátumok közül pedig nem hagyható ki 2013, amikor jött egy Edward Snowden nevű huszonéves srác, aki bejelentésével még jobban megrengette az államba és az intézményekbe vetett bizalmat és újra divatba hozta az adatvédelmet. A Transparency International 2015-ös vizsgálata szerint például a magyar Facebook-nemzedék nem hisz a Facebook-nak.
A ma élő generációk Strauss és Howe amerikai szerzők - Generations (1991) - értelmezése szerint
- Baby-boom idején születettek (1940–50-as évek) PRÓFÉTÁK
- X generáció (1960–70-es évek) NOMÁDOK
- Y generáció (1980–90-es évek) HŐSÖK
- Z generáció (2000-es évek) MŰVÉSZEK
Most akkor ki a lojális?
Az Y-generációt nem tartják lojális munkavállalónak, mivel egyes számítások szerint gyakran - átlagosan 2 évente - váltogatja a munkahelyét. A Forbes épp a napokban emlegetett egy Linkedinen megjelent tanulmányt mely kifogásolja az adatok hitelességét, mondván ez csak azok csupán önbevallásos adatokon alapulnak, az X-generáció és a korábbiak például ritkábban adják meg, hol dolgoztak régebben, csak a legfrissebb munkahelyeket tüntetik fel. Kaytie Zimmerman, Y-generációs tanácsadó meg van győződve arról, hogy mindegy, mi van a háttérben, az Y-generációnak nem kell bocsánatot kérnie azért, mert gyakran cserélgeti munkahelyét – márpedig ma ez eléggé negatív címke. A munkaerőpiacon (nem csak) Amerikában ugyanis a munkavállalók 45 százaléka kevesebb, mint két évet tervez vagy tud jelenlegi munkahelyén maradni.
Na de mi is ez a szivárogtatás körüli ügy? Egy vizsgálatban, amelyben a sajnálatos eseményekre próbáltak magyarázatot adni, a volt CIA vezető Michael Hayden azt mondta a BBC News-nak, hogy az Y generációt lehet hibáztatni a történtekért, mivel ők általánosságbanmás hogy gondolkodnak a lojalitásról, titoktartásról, mint az előző generációk.
„Hogy a problémát kivizsgálhassuk, egy bizonyos rétegre kell tekintenünk” mondta a kémfőnök, majd kifejtette: „És ez alatt nem azt értem, hogy mindenkit abból a generációból meg kell büntetni, de az ezredfordulósoknak és az ehhez kapcsolódó csoportoknak egyszerűen más értelmezésük van a lojalitásról, titkokról, áttekinthetőségről, mint az én generációmnak volt. Tehát behozzuk ezeket az embereket az ügynökségbe – mint jó amerikai embereket, vélekedésem szerint – de kulturálisan másképp gondolkoznak, mint azok, akik a döntést meghozták behozatalukról. Úgy vélem, egyre inkább ezek felé a különböző kulturális megközelítések felé haladunk.”
Hayden Chelsea Manninget és Edward Snowdent új generációs „szivárogtatónak" titulálta, akik komoly hullámokat vertek fel, mikor felfedték a szövetségi kormány ármánykodásait.
Hubert Csaba információbiztonsági szakértő szerint Hayden-nek abból a szempontból igaza van, hogy az új generációnak más felfogása van a „lojalitásról, titoktartásról, áttekinthetőségről”. A szakértő egy egy 2013-as közvélemény kutatásra is hivatkozik, ami kimutatja, hogy az új generáció sokkal szkeptikusabb volt a kormány felügyeletével kapcsolatban, mint a többi. (Az „ezredfordulósok” 45%-a szerint a szövetségi kormányzásnak fontosabb volt az, hogy inkább „kevésbé avatkozzanak be az emberek személyes, magánéleti ügyeikbe, még akkor is, ha ez korlátozza a lehetséges terrorelhárítási lépéseket” mint az, „hogy megtalálják a lehetséges terrorfenyegetést, még akkor is ha ez sérti az emberek magánéletét". A 65 éves vagy annál idősebb korosztály 26%-a volt ezen a véleményen). Hubert úgy véli, hogy ahelyett, hogy megvizsgálnák a CIA kiterjedt kémkedési módszereit – amelyet az okostelefonok hackelése is mutat – a kormányzat arra összpontosította figyelmét, hogy kiderítsék, ki szivárogtatta ki a féltett dokumentumokat. Régi kémek, új generáció című írásában hangsúlyozta, hogy bár Hayden megpróbálhatja ügynökségének problémáit az „ezredfordulósokra” hárítani, de a tény akkor is egyértelmű:
A kormánnyal szembeni bizalmatlanság egyre növekszik minden egyes generációban, és minden korosztály „szivárogtatói” között. William Binney egy NSA „szivárogtató” például nem az új generációból származott. Ahogy Jeffrey Sterling sem, vagy John Kiriakou.
A szakértő szerint az is jól látható, hogy az Y generáció gyökeresen megváltoztatta a nemzetbiztonsági ügynökségek helyzetét. Szerinte szemléletváltás szükséges ahhoz, hogy, hogy a jövőbeni hasonló szivárogtatásokat meg lehessen előzni.
Az ügynökségeknek képesnek kell lenniük arra, hogy a megváltozott generációs szokásokat adoptálják a szervezet folyamataiba, és úgy alakítsák ki azokat, hogy hatékonyan ellen tudjon állni az esetleges támadásoknak.
Erre mindenképpen égető szükség van hiszen ahogy az ipszilonok a társadalomban egyre meghatározóbb szerepet töltenek majd be, maguk is részt vesznek a terrortámadások elhárításában, így ilyen módon a biztonságunk garantálásában. Ha ez még nem lenne elég ez a leggyakrabban szapult generáció fogja kisegíteni a szüleit, a nyugdíj rendszer várható válsága során. Sőt, egyfajta szendvics-generációként kettős terhet is fog cipelni: a gyermekeit eltartani - jó sokáig, ha a mamahotel jelenség elhúzódik - és nyugdíjas korú szüleit is segíteni, akik mástól nem várhatnak segítséget. Elég nagy hiba egy kalap alá venni ezt a generációt, hiszen az ember ahogy öregszik, úgy jelentősen változnak a szokásai is.
Ha tetszett ez a bejegyzés, látogass vissza máskor és nézz be a Facebook-oldalra is.
Szerző: Bereczki Enikő ifjúsági és generációs szakértő generationdilemmas.com
