A gyerekem egész nap az interneten lóg!
2016. november 13. írta: panpeterstop

A gyerekem egész nap az interneten lóg!

Digitális szülői hivatás

Közhely, de minden szülőt nyugtalanít az időmennyiség, amit gyermeke az online világban tölt el. Legtöbben mégis úgy érzik tehetetlenek.

child-computer.jpg

Szülői stratégiák a digitális világban

A következő kategóriákba sorolhatjuk a szülőket, aszerint, hogyan viszonyulnak gyermekük internetezéséhez. Vannak, akik egyszerűen tagadják a problémát, és ha felmerül ez a kérdés, azt válaszolják: "Ó hiszen az én csodás Bence fiam jól boldogul a suliban. Sokat tanul, bent a szobájában szinte egész nap". Sokakat annyira lesújt ez a gond, hogy apátiába süllyednek: "Nem értem én ezt a korosztályt, ők már egy másik világ, de majd csak megállnak valahogy a lábukon". Persze vannak, akik próbálkoznak kezelni a problémát, még ha nem is tudják pontosan hogyan kezdjenek hozzá, melyik módszer lehet hatékony: "Nem hiszem, hogy egészséges ha a gyerek ennyi időt eltölt a képernyő előtt, de mindenképpen tenni kell valamit, hogy kizökkentsük őt onnan". A másik kategória a "tudatlanok" csoportja - általában  ők a digitális bevándorlók, akik alig töltenek időt az interneten, és nem igazán ismerik a legújabb technológiákat - akik ilyenkor azt kérdezik "Milyen probléma?"

Ez az utolsó szülői kör egyre ritkább, mivel a mai gyermekek szülei vagy az X vagy az Y generációba (ez utóbbinak is inkább idősebb felébe) tartoznak. Az Y generációba körülbelül az 1978 és 1994 között születtek tartoznak, tagjai már digitális bennszülöttek (de vannak olyan "ikszek" is, akik közülük sokan tekinthetők már digitális bennszülötteknek.) Ez a generáció egyesek szerint szinte testrészeként tekint ezekre az eszközökre, és többen szinte függőségi viszonyban vannak velük. Sőt, vannak olyanok is, akik esetében az internetelérés hiánya szinte igazi elvonási tüneteket képesek létrehozni. Érdekes megfigyelni, hogy ők, akik már értik az internet világának működését, sőt, maguk is megtapasztalják negatív hatásait, hogyan alkalmazzák azt saját gyermeküknél,  illetve, hogyan korlátozzák annak használatát.

digital_young.jpg

Szükségszerű képernyő-idő

 Kicsit térjünk vissza még kezdeti megállapításunkra, miszerint sok időt töltenek el a mai gyerekek az internethez kapcsolódva. Na de mégis mennyi időt? Amerikában már nevet is adtak a jelenségnek képernyő-idő néven. A Millennialmarketing.com egyik cikkében az áll, hogy a képernyő-idő egyenesen szükségszerű az Y generációs szülők 1978 and 1994 gyermekeinek. Az időtartam pedig egyre növekszik. Az amerikai gyermekek és fiatalok internethasználatát vizsgáló Common Sense Media 2013-as kutatása szerint 8 éves korukra az amerikai gyerekek 72 százaléka már használ valamilyen mobil eszközt, például videojátékozásra vagy applikációhasználatra. Összehasonlítva egy 2 évvel korábbi 2011-es felmérésükkel ez számadat 38 százalékkal nőtt. A két év alatti (!) gyerekeket is megvizsgálták és kiderült, hogy míg 2011-ben a 2 év alatti gyermekeknek csupán a 10 %-a használt valamilyen mobil eszközt, addig 2013-ban már 38 százalék volt az arány.

A magyar gyerekek médiahasználatáról szóló legfrissebb kutatások szerint egyre kisebb korban kezdenek el ismerkedni az internettel. Az EU kids online kutatás során a megkérdezett 9-10 évesek saját bevallásuk szerint átlagban 7 éves korukban kezdték el használni önállóan a világhálót, míg a 15-16 évesek nem sokkal a tizedik születésnapjuk után. Az elemzők szerint az elkövetkezendő években ez az életkor még valamelyest csökkenni fog, és valahol 5-6 éves kor táján stabilizálódik majd.  A kutatás szerint a 9-10 évesek 38%-a, a 11-12 évesek 61 %-a rendelkezik saját profillal valamilyen közösségi oldalon, ami más európai értékekkel összehasonlítva az uniós átlagnál nagyobb aktivitást jelent. Tudjuk meg mindezt Nagy Krisztina Médiaélmény, médiavalóság, médiahasználat tanulmányából. A médiajogász-médiapedagógus szerint a család médiafogyasztása, a szülői tudatosság és részvétel döntő tényező a gyerekek médiahasználatának alakulásában.

"Ezen a területen általános jellemzőként tapasztalható, hogy míg a kisebbeknél szorosabb a szülői kontroll, a nagyobbaknál egyre csökkennek a korlátok és szülői szerepvállalás, illetve csökken a közös médiahasználat mennyisége is. Pedig a megváltozott médiakörnyezet és a virtuális terek használatának terjedése újfajta szülői szerepvállalást kíván. A skála széles (lenne), helyet kap benne a médiatartalmak megfelelő szűrése mellett a közös tévézés, internetezés, a látottak megbeszélése, illetve ezeken keresztül a tudatos és értő médiahasználat alakítása." - összegzi Nagy. Jó hír, hogy a kutatás szerint a magyar gyerekek jobban követik a szülői utasításokat az uniós átlagnál: mindössze 20%-uk hagyja figyelmen kívül, amit mondanak nekik, míg uniós szinten ez az arány 28%"- írja a médiajogász-médiapedagógus.

ipad-girl.jpg

Mi a baj a kütyükkel?

 A Nyelv és Tudomány Miért kéne eltiltanunk gyerekeinket a kütyüktől 12 éves kor alatt? cikkében a Huffington Postban megjelent Cris Rowan pedagógus, foglalkozásterapeuta írását foglalja össze. A szakember tíz tudományosan megalapozott érvet tár elénk, amelyek szerint tizenkét éves kor alatt nem lenne szabad kütyüt adnunk gyermekeink kezébe. Ezek közük a tudományosan is bizonyított tények közül most csak néhányak emelünk ki a cikkből: Ha korai fejlődés alatt az agyat nagy mennyiségben az infokommunikációs eszközökből érkező ingerek érik, az többféle problémához is vezet, mivel a korai agyfejlődést a környezetből érkező ingerek összessége határozza meg. Csökkenhetnek a végrehajtó funkciók és figyelem, a kognitív fejlődés is késhet, a tanulási képesség romlik, az impulzivitás nő, és ezzel együtt az önfegyelmezés, odafigyelés képessége csökken. A technológiai eszközök használata korlátozza a mozgást, ami elhízáshoz vagy megkésett fejlődéshez vezet. A kisgyermekek egyre több fizikai és szexuális erőszakkal szembesülnek a médián keresztül, ami a gyerekekből félelmet vagy agressziót válthat ki. A szülői kötődés hiányának is köze van a témához. Ezzel az is  a gond, hogy amennyiben a gyerekek (vagy épp a család) a kütyükhöz kezdenek inkább kötődni, súlyos függőséghez is vezethet.

Dr. Máté Gábornak és a Gordon Neufeld pszichiáternek, A család ereje című könyvének hatodik részének címe: Utóirat a digitális korszakhoz: hogyan ragaszkodjunk a gyermekeinkhez az internet, a mobiltelefonok és a videojátékok korában? Itt részletesen kifejtik, hogy miért gondolják úgy, hogy a digitális forradalom inkább a kortárs-orientációnak kedvez, mint a szülő-gyermek kötődésnek: „Akiknek van digitális eszközük, és rendelkeznek a használatához szükséges technikai készségekkel és ismeretekkel, azok nagyobb valószínűséggel lépnek kapcsolatba egymással. Ahogyan azt minden olyan felnőtt tanúsíthatja, aki nem technikai zseni, és akinek még a távirányító kezelése is gondot okoz, ez a dinamika egyértelműen a fiataloknak és az ő egymáshoz fűződő kapcsolatuknak kedvez.”  

Végül pedig a fenntarthatatlanságot hangsúlyozza ki a szerző, ugyanis, az a mód, ahogyan a gyerekek a technológiai eszközökkel fölnőnek, nem fenntartható.

"A gyerekek a jövőt képviselik, de azoknak a gyerekeknek nincs jövőjük, akik a technológia rabjaivá válnak."

Korlátoznak-e a szülők?

A fiatalok internet-, média- és kultúrahasználati szokásait tárgyaló korábbi konferencián Ságvári Bence, az MTA Szociológiai Intézetének kutatója ismertette a már idézett EU Kids Online felmérésének eredményeit, amelyben figyelemre méltó magyar adatokat is említett: Uniós átlagban a gyerekek 36%-a véli úgy, hogy jobban ért a világhálóhoz, mint a szülei. Magyarországon ez az arány 46%. 70%-uknál a szülők nem határoznak meg szabályokat a televízió, az internet vagy a mobiltelefon használatával kapcsolatban. Az internetet 65%-uk használja ellenőrizetlenül.A magyar gyerekek 5, míg az európaiak 10%-a blogol. Pornográf tartalmakkal a hazai fiatalok 12%-a találkozott már az interneten, az európai átlag 14%. Európában a 11-16 éves korosztály 87%-a csak személyes ismerőseivel tart fenn online kapcsolatot, és csak 9%-uk ismerkedik idegenekkel. A konferencián az is  kiderült, Magyarországon az internetet már a 6 évesnél fiatalabbak is használják, és a közösségi média használata 11 éves kortól válik természetessé.

 A digitális bennszülött szülők így csinálják

 És most térjünk vissza arra, hogy az ipszilon-szülők  hogyan kezelik gyerekük digitális igényét. Bár még nem teljesen feltárt, de már sejthető (ahogy fentebb is bemutattuk) a technológiai eszközök legújabb generációkra gyakorolt hatása, az ipszilon-szülők általában nem ijednek be attól, hogy gyermekük kezébe adják ezeket, sőt inkább igyekeznek gyermekük fejlődése érdekében kihasználni a digitális technológiai adta lehetőségeket. Laura Fromm írásában méltatja az ipszilon anyukákat, apukákat, mivel sokkal kiegyensúlyozottabb módszereket tudnak megteremteni az otthoni internethasználathoz, mint elődeik. De még a legfiatalabb digitálisan legkvalifikáltabb szülőknek is vannak "Te jó ég!" élményeik gyermekeik internetezése kapcsán, például, amikor megkérik szüleiket, hogy vegyenek le róluk készült képet vagy családi fotót a saját facebook albumukról, vagy ne jelöljék be őket ismerősnek, hogy csak néhány finomabb példát említsünk. A Center for a Digital Future nevű intézet kutatása szerint az amerikai Y-generációs szülők arra törekszenek, hogy gyermekeik minél hatékonyabban tudják használni a technológiai eszközüket és igénylik, hogy ez az iskolában is elérhetőek legyen számukra. A 18 és 34 év közötti szülők mindössze 47 százaléka nyilatkozott úgy, hogy szerinte a tanárok megfelelően készítik fel gyermeküket az új internetes eszközök használatára, míg az idősebb szülőknél ez 59 százalék volt. A 18-34 év közötti szülők háromnegyede hajlandó applikációkat vásárolni gyermekének, míg a nem az ebbe a korosztályba tartozók erre kevésbé ösztönözhetőek, sőt a 45 évesnél idősebbeknek a 38 százaléka soha nem vásárolt és nem is tervezi, hogy a jövőben ilyet venne gyermekének. 

barbie_computer.jpg

A digitális szülői hivatás már nem hanyagolható el!

 Michelle Horton Digital Parenting Tips From a Millennial Mom című blogbejegyzésében a következő tippeket adja az ipszilon szülőknek:

"Még ha nem akarod beengedni a házba, a gyerekszobába a digitális technológiát nagy az esély arra, hogy előbb-utóbb a gyerekek  találkoznak vele. Éppen ezért fontos, hogy ismerjük ezeket az app-okat, legyen szó az Instagrammról, a Spanchat-ről stb. és beszélgessünk ezekről gyerekeinkkel. A realitás most ez: Ha szülőként feladatunk, hogy megtanítsuk gyerekeinket arra hogyan boldoguljanak a "valódi életben", akkor fel kell, hogy ismerjük azt is, hogy mikor mi  és hol zajlik az ő "valódi életük". Egy olyan technológiailag vezérelt társadalomban élünk, amely évről-évre egyre digitálisabban átitatott. Megbeszélhetjük ennek a világnak a horrorjait és azt is, hogy mit nem kellene csinálni, de innen már nincs visszaút. Az ellenállás nem sokat ér. Persze a tagadás, a tartózkodás és a tiltás is egy módszer. Horton inkább egy olvasója, Mary Jo Herlocker stratégiáját javasolja, aki maga is egy Y-generációs édesanya: "Nagyon szigorú szülők neveltek és megtiltották az akkori közösségi média (például a MySpace) használatát. A szigorral csak azt érték el, hogy még érdeklődőbb és kíváncsibb lettem és megtaláltam a lehetőségét annak, hogyan játsszam ki a szüleim által felállított szabályokat. Ez az pont, amikor a gyerekek bajba kerülnek, amikor hazugsághoz folyamodnak és a nyílt kommunikáció. A közösségi média hibáztatása helyett fel kellene ismernünk, hogy ez csak egy eszköz, amelyet a gyerekek is használnak, és nem a problémák forrása. Inkább a alapproblémára összpontosítsunk: a bizalomra, a kommunikációra és az önértékelésre. A digitális kommunikáció egy készség és vannak korlátok és szabályok, amiket meg kell tanulni. Ahogyan megtanítjuk gyermekeinket hogyan beszéljenek, ugyanúgy meg kell őket tanítani arra is hogyan beszéljenek, vagyis kommunikáljanak a digitális világban. Mivel én is használom a technológiát, tudom, hogy a gyerekeknek is felelősséget kell vállalniuk hibáikért. Megvan rá az esély, hogy megbántanak valakit, vagy őket bántja meg valaki. Az is megeshet, hogy egy nem megfelelő képet posztolnak, vagyártatlan kíváncsiságból a Google-kereső csapdájába esnek.

Ez nem azt jelenti, hogy  rossz gyerekek lennének vagy a technológia ördögi, hanem inkább azt, hogy több lett a lehetőség, a hely arra, hogy leckéket vegyenek az élettől. 

tablet_gyerek.jpg

Mit tehetünk akkor?

"Maradjunk közel a gyerekekhez, figyeljük viselkedésüket az interneten, ahogyan azt otthon és az iskolában is nyomon követjük."- folytatja Herlocker. " Elismerhetjük, hogy a technológia, nem egy múló szeszély,- ahogy azt szüleim gondolták- , ez az élet része. Félhetünk tőle, vagy őszintén bevallhatjuk, hogy sok jó oldala is van. Használhatjuk arra, hogy önmérsékletet és korlátozást tanítson. Bármi is legyen, nekünk integrálni kell a digitális technológiát a szülői feladataink közé. A digitális szülői hivatás nem választás kérdése, hanem realitás."

szerző: Bereczki Enikő

Ha tetszett a bejegyzés, látogass el Facebook-oldalunkra, hamarosan kétnyelvű oldalunk is lesz generationdilemmas.com néven.

 Képek forrása: pixabay.com

 

 

A bejegyzés trackback címe:

http://panpeterstop.blog.hu/api/trackback/id/tr6811945915

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.