Ha tudni akarod, hogy a szakértőkön túl mi az átlagember véleménye ezekről a szüleik nyakán önszántukból vagy kényszerből élősködő hunédzserekről vagy harmincasokról, olvass tovább, mert mi összegyűjtöttük!

Ki ne hallott volna az örök gyermek, Pán Péter meséjéről? És ki ne tudná, hogy manapság is léteznek Pán Péterek, olyan nők és (a szakirodalom szerint többségében) férfiak, akik megrekedtek a gyermekkor és a felnőttkor küszöbén, visszautasítva a felnőtté válással együtt járó felelősséget.

"XYZ generáció? Pán Péter szindróma? Exorexia? Digitális őslakosok?"

A kanapén ébredsz. Nem emlékszel semmire. Tíz perc múlva elhagy a csajod skype-on. Még öt perc és meggazdagszol... és a mai buli még el sem kezdődött... Öt fiatal összezárva, és egy furcsa lány, aki a lényegre tapint. XYZ generáció? Pán Péter szindróma? Exorexia? Digitális őslakosok, Tinder meg a helikopter szülők? Nem érted? Nem baj. A lényeg, hogy #yolo! - olvassuk Benedek Albert DeGeneráció  avagy #yolo #mihezképest #partyofmylife #hashtag című színdarabjának ajánlójában. De nem a Karinthy Színház az egyetlen fórum, ahol mostanában forog a Pán Péter szindróma. Reisz Gábor  Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmje az Indexen megjelent Cinematrix poszt szerint a harmincasoknak kötelező. Pedig ők enélkül is tökéletesen tisztában vannak a szerencsétlen örök vesztesekről legprofibban alkotó Nick Hornby sztorijaira és a Moszkva térre hajazó filmben bemutatott összes dilemmával és kihívással: "pontosabban azzal, hogy milyen ma itt harmincasnak lenni. Élni, családot alapítani havi 120 ezer nettóból, két diplomával reménytelenül munkát keresni, folyton búcsúzni az emigráló barátoktól, minden héten berúgni a bulinegyedben, hajnalban tolni a gyrost, egyre jobb idő alatt futni a Szigetkört. - ahogy érzékelteti a Cinematrix. Vagy ahogy inverzmódon egy mamahotel-lakókkal dolgozó kommentelő saját életkörülményein keresztül megkérdőjelezi  a lúzerség fogalmát:

15 fős irodában most is ül itt körülöttem legalább 5 ilyen. A Mama-hotel császárai. Persze óriási az arcuk: én vagyok a lúzer, mert otthonról hozok kaját (amit ÉN főztem, magamnak) és nem rendelek valami paleo-öko-bio ebédet a trendi ebédlőből. Én vagyok a lúzer, mert vonattal járok dolgozni...a villamos vagy a metró nem tudom mitől jobb?! Én vagyok a lúzer, mert nem használtam ki, hogy most csak 29e volt egy tudja milyen farmer 55 helyett, és azzal, hogy rá szoktam nézni a Premier Outlet Centerre a vonatról a szememmel, hát azzal már tényleg a közröhej tárgyává lettem. 

Mit gondolnak a magyar kommentelők a felnőtté válás küszöbén megrekedtekről?

A szindróma tényleg furcsa, de nem megmagyarázhatatlan. Egy korábbi posztunkban pszichológusok előadása alapján összegyűjtöttük, hogy szerintük miért nem fűlik a mai fiatalság foga a felnőtté váláshoz. A mamahotelek olasz sajátosságairól szóló, nemrég megjelent cikk  kommentjei alapján tematizálva pedig most összeválogattuk a magyar olvasók reakcióit is a jelenségről:

El kell hagyni a szülői ház melegét a leváláshoz 

Szerintem 25 felett a gyerek menjen. Drágább úgy az élet? Nehezebb úgy megélni? Welcome to the real wold!

Mindezek mellett úgy gondolom, hogy szerencsés ha 18-20 éves kora körül az ember kipróbálja magát önállóan, ez kell a teljességhez, a személyiségfejlődéshez, ugyanakkor nem tudom hibának tartani ha valaki visszaköltözik otthonra, bármi legyen annak az oka. 

Amikor valaki 27 évesen kényszeresen magyarázza, milyen klassz anyuval élni, az nekem olyan, mint amikor egy zsírdisznó magyarázza, hogy ő "pajzsmirigyes", és különben is nehéz csontozata van.

... a sok anyámasszony katonája miatt van annyi kretén szabadlábon,akinek nincs önálló gondolata,a szülők halála után pedig egy roncs,mert mindent a szülők oldottak meg helyette és nincs aki irányt mutasson,ezekből később lesznek a pedofilok,rémek,öngyilkosok,elmebetegek.

"Nem engedhetek meg magamnak saját lakást ezért úgy döntöttem otthon maradok"- Ezt imádom, mikor tényként közlik a szülővel hogy úgy döntöttek... Legyen bármennyire szerető a szülő, higgyétek el, alig várják hogy a 30 éves "csemete" végre eltakarodjon otthonról... A szülőknek is jár hogy végre ismét ketten lehessenek, és ne egy 30 éves csecsszopó sz@ros gatyáját mossák még mindig. 

Amikor az elköltözés után sincs önállósodás

Ja, és akkor arról a típusról nem is beszéltem, aki ugyan lehet, hogy idővel különköltözik, de mindent a szülei tolnak a feneke alá, a munkahelyét is a szülei szerzik kapcsolataikkal, ha a különköltözés után egy szerelőt kell hívni, azt is a szüleik ismerik, stb. stb. Soha nem tanulnak meg önállóan elintézni bármit is.

Egyébként maga ez az egész nem új keletű, dolog, csak a mai modern világban sokkal égetőbb hiszen a legtöbb ember már nem tudja beásni magát egy állásba aztán elkaristolni a nyugdíjig.
Sok ilyen embert ismerek, van köztük hatvan év feletti férfi és nő is. A férfi a még élő anyjával él, a nő már egyedül. Soha nem volt semmilyen komoly kapcsolatuk senkivel a szüleiken kívül és még sem öltek meg senkit. Igaz nekik még kijutott abból, hogy iskola után egy stabil és jó munkahelyen letudták a kötelezőt és emiatt senki nem szólta meg őket, mert betették amit mások elvártak a közösbe.

Nehéz lemondani róla

Itthon is divat otthon lakni, nem egy haverom van, akik még 30 évesen is otthon laknak, közben pedig minden hétvégén 30 ezret legalább elisznak. Hiába megy a pampogás, hogy drága az elköltözés, azért mindegyiknek beleférne anyagilag, de hát nehéz lemondani arról, hogy anyu mossa a ruhákat és a kaja is ingyen van (nem dob bele egyik sem pénzt).

Nálunk is van ezekből tonnaszámra. Ezek azok az aranyifjak, akik nem értik a kortársaikat, halvány elképzelésük nincs a rezsi, a főzés, a bevásárlás, az önálló háztartás fogalmak valódi jelentéséről, és ezek anyagi vonzatáról. Jellemzően rejtőzködve végeznek valamilyen munkát, amit a környezetének el tud adni fontos-felelősségteljes munkaként. ... Kapnak érte valamilyen fizetést, ami nekik jó pénz és sok pénz, mert AZ EGÉSZET SAJÁT MAGUKRA KELL ELVERNI!!! Otthonra ezek nem adnak 1 fillért sem, de még azt sem mondják, hogy anya hoztam 1,2,3, X dolgot, mert nem volt itthon.

Otthonlakás gazdasági kényszerből

Attól, hogy valaki (gazdasági megfontolásból) a szüleivel lakik, még nem kell rögtön egy önállótlan emberi roncsnak beállítani! Az ismeretségi körömben a kevésbé szerencsések kb. 30 éves kor körül költöztek el otthonról, de senki sem albérletbe, hanem az addig gyűjtögetett pénzükből (némi hitel segítségével) vettek lakást. Mindenki önálló, életképes felnőtt, akik átgondolták, hogy ha 200e Ft-ból 100e Ft megy bérleti díj+rezsire, akkor sosem lesz saját lakásuk. Így azt a 100e-et félretéve viszont röpke 10 év alatt összejött a lakás árának egy része.

Nincs már az a kényszer, ami elhajtaná otthonról a fiatalokat. Nem csak egy félszoba jut nekik, borzasztó drága az albérlet - nemkülönben a rezsi - és a megélhetés úgy általában. Legalábbis a fizetésekhez képest, hiszen abból egy lakás árát összespórolni 30 év... persze van lakáshitel ilyen időtartamra, de ilyen bizonytalan munkaviszonyok között senki sem szívesen vág bele. A fizetésből érdemben megtakarítani nem lehet, inkább a s*ggére csap a fiatalság és elbulizza. Minden abba az irányba hat, hogy minél tovább otthon maradni. A fiatalság (sőt, tulajdonképpen mindenki) csak a legkisebb ellenállás irányában halad.

Érdekes hogy korábban alig várták a fiatalok hogy saját lábra álljanak, ma meg eszük ágában sincs.Szerintem itt is sokan alig várják, aztán szembesülnek a munkaerőpiacon lévő helyzettel.

A szülő hibája

Viszont vannak olyanok..., akik csak azért élősködnek otthon, mert megtehetik. Ez viszont a szülő hibája. Apucinak sem akkor kell rájönni, hogy a gyerekét nem nevelte életre mikor 28 éves még csak a mesterképzését csinálja, ami mellet nem dolgozik és csak feji az apabankot és lakik a mamahotelben. Ez teljes egészében a szülők kudarca, csak ahelyett hogy viselné kudarca következményeit, inkább mástól (ez esetben a bíróságtól) várja hogy megoldja a dolgot helyett. .. ez a fene nagy liberalizmus, amiben a mai szülők nevelik a gyereket abban fog végződni, hogy a gyerek élete végéig azt fogja hinni, hogy neki csak jogai vannak, de kötelezettsége na az nincs, mert ha 1-est kap az iskolában, akkor a tanár a hülye meg a bunkó, az elő sem fordulhat hogy a gyerek nem tanult és még sorolhatnám.

A nevelest nem 20+ eves korban kellene elkezdeni, hanem szuletestol es akkor nem lenne ilyen helyzet. El kell kuloniteni azt, amikor valaki mar dolgozik, es sporol, de meg nincs meg az onero a lakas vasarlashoz, de otthon hozzajarul a kiadasokhoz, hazimunkahoz es amint lehet, elkoltozik, attol, amikor az elkenyeztetett, elvarasokkal soha nem szembesulo felnott bebi se nem tanul, se nem dolgozik, csamborog a szakok kozott, inden felevben masvalamibe kap bele, igy soha nem lesz diplomaja, nem is dolgozik, nem segit otthon, hanem csak elvarasokat tamaszt. Ez ket nagyon kulonbozo hozzaallas a fiatal reszerol. Nagyon meg tudom erteni, hogy egy ido utan a szulok szamara terhes egy ilyen kolonc, hiszen a nyugdijas eveikre kellene takarekoskodjanak az utolso munkaval toltott eveikben es nem egy feneketlen kutba onteni a penzt. Plane elvalt szulok gyermekeinel.

A liberalizmusban mindenkinek fene nagy jogai vannak, senkit nem szabad semmiben korlátozni. A mai szülők ezt úgy vezetik át a gyerek nevelésbe, hogy az ő gyerekeiknek senki nem parancsol, még a szülő sem, mert az korlátozza az ő személyes szabadságát, ha megmondom neki, hogy mit csinálhat és mit nem. Ha meg valaki szembesíti azzal, hogy ez nem így működik, akkor meg van sértődve és egyből diktatúrát meg törvénytelenséget kiált. Nézzél körbe nyugodtan és te is észre fogod venni.

Ezeknek a szülei egytől egyig teljességgel alkalmatlanok a gyermeknevelésre, eltartani el tudják, de megtanítani bármilyen normális dologra már nem. Mint a Mórickás vicc, hogy ki a malac apja? Hát a disznó.

Ne keverjük!

Sokan keverik a régi többgenerációs lakhatást a mamahotellel. Az előbbi egy önfenntartó jól szervezett ökoszisztéma, a másik pedig a szülők szimpla lehúzása önös érdekből.

 Nekem az a legnagyobb problémám, hogy sokan egy kalap alá veszik a még 30 évesen is egyetemista, szülei pénzén lébecoló felnőtteket (akik még azt is elvárják, hogy otthon anyu főzzön, mosson rájuk) azokkal, akik csupán agyagi megfontolásból laknak otthon, közben teljes és a lehetőséghez mérten önálló életet élnek.

Mennyivel jobb idegenekkel bérbe venni egy lakást különélés címén, mint gyarapodni spórolással olyan helyen ahol szeretnek? 
Kicsit sarkosan fogalmaztam, de szerintem az együttélés mindkét félnek lehet szerencsés, a fiatal segítheti az időst, és fordítva, többségében inkább szimbiózis mint élősködés.
Amúgy elég bosszantó, hogy kirívó eseteken kapva rögtön szégyen együtt élni a családdal, ha elérted A kort. Nincsenek szabályok hogy kinek hogyan kellene élnie, csak helyzet van amit mindenki úgy old meg ahogy tud, mert a sok ítélkező az nem fog segíteni.

Ez elsősorban rendszerszintű gazdasági probléma, aminek megoldása meghaladja az egyes pályakezdő fiatal lehetőségeit. Az ő oldalukról nézve mindenek előtt kényszerhelyzet, mert ugye melyik fiatal tűri szívesen a szülők rigolyáit, a beleszólásukat a mindennapi életbe, ha amúgy meg van olyan jövedelme, ami elegendő az önálló lakhatáshoz, élethez? Nyilván nem sok...

 Ha tetszett ez a bejegyzés, a Pánpéterstop Facebook-oldalon is csatlakozhatsz!

A Pán Péter szindrómáról részletesen itt is olvashatsz:

http://panpeterstop.blog.hu/2015/05/25/miert_nem_fulik_a_fogunk_a_felnotte_valashoz_a_pszichologusnenik_elmondjak_a_valaszt

http://panpeterstop.blog.hu/2015/08/19/szulopotlo_felesegek

 Az írás a szerző tulajdona. Minden jog fenntartva! Ha idézni szeretnél belőle vagy felhasználni a szöveget, emailben keress meg.

Bereczki Enikő

Ha van kedved szavazz: