Minden az Alfa, Z-, Y-, X generációkról, a boomerekről, s még a veteránokról is!

Pán Péter, STOP!

Pán Péter, STOP!

Ezek a mai fiatalok!?

Életek a romkocsmákon és a Facebook-on túl

2016. január 03. - panpeterstop

Az utóbbi években sem maradtak kritika nélkül a fiatalok. Hazai és nemzetközi körökben is kialakult egy olyan sztereotíp kép róluk, amely egy én-központú, szelfi-mániás, apolitikus generációval azonosítja be őket: „A valóság helyett a közösségi hálón élnek, igazgatják Facebook-oldalaikat, azon iparkodnak, hogy szeressék, szeressék és szeressék őket.

czechner_andras_pokemberes.jpg

Nem viselik el a negatív kritikát, csak a pozitív visszacsatolást igénylik. De ha a millenniumi nemzedék álma szerint mindent csak szeretünk, miről fogunk ezentúl beszélgetni?” – teszi fel a kérdést a mai fiatalokról Bret Easton Ellis, az Amerikai Pszicho írója. Nos, kedves Bret, van miről. Ebben az írásunkban arról szeretnénk beszámolni, hogy a közösségi oldalakon és a romkocsmákon túl is vannak helyek még a világon, ahol a fiatalok jól érzik magukat, nem lapítanak és nem fordulnak be, hanem kilépnek. Több olyan fiatal közreműködésével járjuk körül a témát, akik nem vennék jó néven ha fiatal koruk miatt a habzó szájú kritikusok rájuk is lesajnálóan legyintenének.

kiss_laszlo_roland.jpgKiss László Roland, 29 éves, gyógypedagógus egy Youth2Youth programot vezetése közben. Fotó: Szonda Benjámin

Csendes-generáció, én-generáció, Y-generáció: kategóriák vagy stigmák?

Ezek a mai fiatalok! - sopánkodnak rendszerint az idősebbek a soros fiatalabb generáció tagjaira egészen Szokratésztől (vagy még korábbról), aki így korholta őket: „Fiatalságunk [...] rosszul nevelt, fittyet hány a tekintélyre és semmiféle tiszteletet nem tanúsít az idősek iránt."  A hatvanas években a Jézus-frizurás, trapézfarmeres hippik akasztották ki az idősebbeket, idővel ugyanúgy huligánszámba mentek a polgárpukkasztó, irokéz-hajas punkok, majd jöttek az ál-isiászos brékesek, nem is beszélve arról, hogy az antiszociális, életunt, félszemű emósok is szinte külön fajnak számítottak, viszont a szakállas, szarukeretes szemüveget viselő hipszterek mégis lassan a tömegkultúra elemeivé válnak. 

A mai fiatalokat is előszeretettel sorolják be különféle kategóriákba, ilyenek például az én-generáció, a csendes-generáció vagy a közismertebb Y-generáció. A legutóbbi Ifjúság 2012 nagyszabású kutatás nem átallott új, csendes generációnak nevezni a mai fiatalokat, mivel a felmérésekből arra következtettek, hogy az akkori 15-29 évesek szüleik értékrendjét nem kérdőjelezik meg, a lázadás távol áll tőlük, legszívesebben otthon ülnek, passzívan kivonják magukat a körülöttük zajló ügyekből és fogalmuk sincs arról, hogy mit hoz a jövő. Marosi Ildikó kutatása szerint az Y-generációra leginkább jellemző a saját, öncélú tevékenység, a sport, a szórakozás, esetenként a kirándulás és valamely tanfolyam elvégzése. Kevésbé vagy alig jellemző közösségi tevékenységben való részvétel. Inkább csak alkalomszerűen vesznek részt helyi kezdeményezésekben, hagyomány- őrzésben, civil szerveződésben.  Vajon tényleg ennyire reménytelen lenne a helyzet? Hogyan látják magukat a mai fiatalok? Tudnak-e azonosulni a kutatási eredményekkel? Hét fiatal véleményét kértük ki erről.
Kiss László Roland gyógypedagógus, pszichológia szakos hallgató, a Youth2Youth társadalmi innovációs verseny vezetője szerte az országban több száz fiatallal foglalkozott különféle projektek során, melyek célja a  közösségi szolgálatra, az önkéntességre való felkészítés, a vállalkozói készségek és a vitakultúra fejlesztése. Ha valakinek van a fiatalokról tapasztalata első kézből, akkor hát neki. Megkérdeztük, hogy mi a véleménye erről a három kategóriáról, s ezt a választ adta:
"Ezek közül én leginkább az utolsó kettővel találkoztam, mint elnevezés, kezdem velük. A munkám során sajnos nagyon kevés olyan fiatallal találkozom, akikre igazak lennének az Y-generációra jellemző vonások. Azt is mondhatnám, az "ipszilonosok" egy szűk réteg, de semmiképp sem tipikus jelensége ennek a generációnak. A csendes-generáció elnevezést sokkal inkább helyénvalónak érzem. Ami pedig az elsőt illeti: tapasztalataim szerint a fiatalok semmivel sem inkább énközpontúak, mint a felnőttek, csak az őket megelőző generációknak más eszközök álltak a rendelkezésükre. Aki egyszer végigsétál a Normafától egészen az Erzsébet-kilátóig, meggyőződhet erről, ha végigolvassa a fák törzsein hagyott üzeneteket, monogramokat. Az én-kifejezés elemi igényünk."
A fiatal, de tapasztalt szakembert megkérdeztük arról is, hogy őt mi ösztönözte arra, hogy aktív állampolgár legyen:
"Nem emlékszem olyanra, hogy ne lettem volna aktív. Sosem tudtam magamat függetleníteni attól a közösségtől, amelynek tagja voltam: nekem nem volt mindegy, milyen a sulibuli, van-e gólyatábor, lesz-e szelektíves kuka az egyetemen, milyen emberek képviselnek a HÖK-ben és hogyan működik. Mindig is felháborított az igazságtalanság. Amúgy gyerekként és kamaszként ezt sokszor teherként éltem meg, mert én is szerettem volna olyan menőn flegma lenni. Szerencsére sose sikerült. De ez én esetemben talán az volt a fontos, hogy mindig voltak olyan felnőttek, akik támogattak ebben. Akik teret adtak arra, hogy kipróbáljam magamat, az ötleteimet. Azt hiszem, a támogató környezet volt a lényeg. Ebből a szempontból szerencsés vagyok, mert nyitott tanáraim voltak."

Réka, 28 éves pszichológus. Az előbb megszólaltatott Lászlóhoz hasonlóan aktív, nyitott szemmel jár a világban és ha tud, akkor segít másokon. Megkérdeztük tőle, hogy ő tud-e azonosulni a fiatalokról a sajtóban és a tanulmányok kapcsán megjelenő képpel, miszerint ők az "én-generáció", csak magukra gondolnak, szelf(i)-mániások:

"Én generáció… Hmm… A saját élményem és tapasztalásom, nem támasztja alá ezt – az egyébként szerintem bántó – stigmát. Az egyetemi évek alatt én magam is folyton kerestem a lehetőségét annak, hogy segíthessek, bejártam a szociális szféra minden zugát – de sosem egyedül! Mindig, mindenhol voltak a szakszemélyzetet támogató korombeli (Y) önkéntesek, akik szabad idejükben inkább azt választották, hogy másokon segítenek. Aztán, amikor átkerültem a másik oldalra, és én magam lettem a „szakszemélyzet” még inkább elcsodálkoztam, hogy mennyi, de mennyi fiatal van, aki segíteni akar másokon. Mindegy volt, hogy 3H-s gyerekek táboroztatása, hajléktalanok ételosztása, árvíz utáni károsultak megsegítése, vagy lakásának takarítása – segítségből sosem volt hiány, lelkes középiskolás osztályok, baráti csapatok hozták magukkal a Z generáció energiáját és lelkesedését és tették szebbé emberek mindennapjait. És van egy nagyon élő példám, az idei nyár. Én magam is aktívan részt vettem a menekültek segítésében sok száz önkéntessel együtt, akiknek jelentős része a nyári szünetét töltő fiatal volt (közép és főiskolás). Nem tudom, készült-e statisztika a menekülteket hazánkban segítő önkéntesek átlag életkoráról, de a saját tapasztalatom alapján azt mondanám, hogy a terepen legtöbbet és leginkább a Z és Y generáció volt jelen és tette könnyebbé és emberibbé több tízezer menekült napjait Magyarországon. Büszke vagyok rá, hogy ezt a generációt erősíthetem."
reka.jpgRéka, 28 éves, a képen nevelő otthonos lányokkal egy közös program keretében

Politikafóbia és gulyáskommunizmust, népmeséket idéző stratégiák

A Political Capital Lelkes fogyasztók, el nem kötelezett demokraták tanulmánya szerint a magyar fiataloknak alacsony a politikai érdeklődése, csökkenő tendenciát mutat a választási hajlandóságuk és nem érzik úgy, hogy bármit is várhatnának az általa taszítónak tartott politikától. A kutatás többek között az iskolai szocializáció hiányosságait teszi felelőssé a fiatalok politikai érdektelenségéért: "... a (párt)politikától való félelem miatt ugyanis a teljes politikumot kizárták az iskolai falai közül, gyanússá vált minden a politikáról szóló vagy ezzel kapcsolatos ismeret és gondolat. Emellett azonban számos olyan strukturális elem is található az oktatásban, amelyek kontraproduktívak a demokratikus elkötelezettség kialakulása szempontjából. Ilyen például a múltcentrikus oktatás, a frontális oktatás, az érdekérvényesítő technikák oktatásának a hiánya, a hierarchikus belső struktúra, de említhetnénk még a vitakultúra, a gyakorlatiasság és a diákok bevonásának hiányát is."

A már idézett Kiss László Roland úgy véli, hogy nincs okunk kételkedni a Political Capital kutatásában, tehát a jelenség mindenképpen valós. Ennek hátteréről a következőképpen nyilatkozott:
"A fiatalokat sem otthon, sem az iskolában nem készítik fel mindarra, amit tőlük a 21. század elvár. A népmeséket és a gulyáskommunizmust idéző stratégiákkal próbálnak boldogulni egy modern demokráciában és piacgazdaságban, nincs mit csodálkoznunk azon, ha a végeredmény az, hogy inkább élnének egy autokratikus rendszerben. Hiányzik a modern közgondolkodást jellemző szókészlet is: a fiatalok többsége még mindig 19. századi reformkort idéző fogalmakat használ, mint nép vagy a nép boldogulása. Az állampolgár, politikai közösség, társadalmi részvétel, közjó nagyon ritkán fordulnak elő."

Azon keveseket, akiket érdekel a politika is megegyeznek abban, hogy a milleneumi nemzedék többségében már a politika szó hallatán egyfajta pavlovi reflexek indulnak be arra, hogy visszahúzódjanak. Tóth Máté Bence a Nemzetközi Kör nevű fiatalok által működtetett tudásközpont alapítója is így gondolja ezt, bár őt már 10 éves korában lekötötte a politikai híradó:
"Emlékeim szerint a családomnak köszönhetem ezt az érdeklődést, ugyanis sokszor hallottam politikai beszélgetéseket otthon. Az azóta eltelt 11 év során még erőteljesebb lett a rajongásom a politika iránt, így már az általános iskola felső tagozatában is igyekeztem "gyakorolni" ezt a diákönkormányzat keretein belül. Ez az elhivatottság a mai napig megmaradt, álmom, hogy egy új magyar politikai gondolkodást, légkört teremthessünk, ami a társadalom körében érdekeltté teszi a politikát, nem pedig undor tárgyává.
Én is tapasztalom már évek óta, hogy a fiatalok apolitikusak, passzívak, nem vesznek részt társadalmi ügyekben. Ezt sajnos a magyar oktatásnak írhatjuk fel nagymértékben, mivel az nem ösztönzi a fiatalokat a körülöttük lévő világra való nyitottságra, ezáltal a közügyek iránt való érdeklődésre. Ahhoz, hogy az én generációm felelősségteljes jövőbeli vezetője legyen az országnak, szükséges lenne, hogy egy inspirálóbb és gyakorlati, hasznos tudást adó oktatási rendszert vezessünk be, amely az alapműveltség mellett érdekes gazdasági, pénzügyi, politikai alapismereteket is oktasson."
toth_mate_bence.jpgTóth Máté Bence , 21 éves, egyetemi hallgató (Corvinus) Mint a Parlament elnevezésű ülésnapon
Szabó Andrea szociológus, politológus, a politikatudományok doktora, az Aktív Fiatalok Magyarországon kutatócsoport vezetője  egy kerekasztal-beszélgetésen megerősítette Political Capital kutatási eredményeit, ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy érdemes lenne következetesen kettéválasztani a politika és a közélet fogalmát, mivel kutatásai azt igazolták, hogy amennyiben a közéleti érdeklődést vizsgálják, a felsőoktatásban hallgatóknál  ez azért lényegesen magasabb fokú, mint a politikai.  A kutató szerint ennek persze egyértelműen - az előbb idézett hallgató véleményében egybehangzóan - a politikát körülölelő negatív, már-már szitokszerű kontextus is az oka.
"Az Aktív Fiatalok 2013-as, második hullámában pl. külön kértük, hogy a főiskolások és egyetemisták írják le egy szóval, hogy mit jelent számukra az a szó, hogy politika. Több mint kéttizedük hazugsággal/megtévesztéssel/átveréssel azonosította a politikát, további 16 százalékuk pedig nemes egyszerűséggel nyomdafestéket nem tűrő szavakkal jellemezte azt" - mutatott rá a kutató.

Feltettük azt a kérdést is, hogy mik lennének a leghatékonyabb eszközök a fiatalok társadalmi aktivitásának ösztönzésére?

"A társadalmi részvételnek nincs egy igaz üdvözítő útja, a lényeg az volna, hogy a fiatalok rengeteg jó példát lássanak maguk előtt otthon, az iskolában, a televízióban, bárhol, és maguk dönthessék el, milyen formában akarják kivenni részüket a közösség életéből.
Szerencsére egyre több fiatal önkénteskedik, még mindig van hagyománya az iskolai diákönkormányzatoknak, amelyek a közösségi nevelés fontos színterei.A közösségi szolgálat is bevett gyakorlat több európai országban is, kár, hogy a kormányzat a kényszerítés eszközével élt, a motiválás helyett, mert így ez az egyébként támogatandó kezdeményezés meglátásom szerint épp fordítva sült el. És ne felejtsük el megemlíteni a vitázást sem: szerencsére egyre több iskolában működik vitakör, ahol a fiatalok megtanulhatnak higgadtan, logikus érvek mentén megvitatni igazán fontos közügyeket. De a közösségi részvétel színterei a cserkészek, a különféle hagyományőrző közösségek, mint a néptáncmozgalom, vagy akár a sportkörök is" - véli Kiss László Roland
"A fiatalok motivációjának felkeltése nem megy erőltetéssel. Én abban hiszek, hogy sokszínű választási lehetőséget kell nyújtani különböző programokkal a fiataloknak, hogy abban mindenki megtalálhassa a saját érdeklődésének megfelelő, társadalmilag is hasznos ügyet, amely mellé állhat." - válaszolta kérdésünkre Barnabás, 26 éves, ifjúsági munkás

"A végtelen lehetőségek útvesztőjében"

Sokak szerint Potozky László Éles című regénye a fikción túl valós korrajz lehet a mai fiatalságról. A 27 éves író egy interjúban úgy nyilatkozott, hogy a kereskedelmi tévék egyértelműen hamisan mutatják be a mai generációt mintha a többség belvárosi luxusalbérletekben, anyagi gondok nélkül élne, és ki se mozdulna a csilivili partihelyekről. A regényben nem is rajtuk van a fókusz, hanem a periférián élő, önpusztító, sodródó fiatalokon. A könyvben sok a kocsmai ivós-beszélgetős jelenet, amelyeken keresztül mintha a szereplők  arra törekednének, hogy megismerjék magukat. Potozky szerint ezeknek a fiataloknak a kábulat szinte az egyetlen megküzdési stratégiájuk, ha már önmagukból és másokból sem tudnak erőt meríteni. Egy másik interjúban pedig nem tagadja, hogy voltak ugyan nemzedékek, amik nehezebb időket éltek, mint a mostaniak, de állítja, hogy azért nekik sem könnyű: "Nem akarom, hogy picsogásnak tűnjön, mert tényleg voltak nemzedékek, akik nehezebb időket éltek, mint mi, de azért nekünk sem könnyű. Tényleg útvesztőben élünk, a végtelen lehetőségek útvesztőjében. Csak az a baj, hogy hiába végtelenek a lehetőségek – azok a dolgok, amiket ténylegesen el lehet érni, nagyon is kevesek és végesek."

 Megkérdeztük az írót, hogy szerinte tényleg ennyire sivár lenne a mai fiatalok beállítottsága, egyetért-e azokkal a vélekedésekkel, amelyek szerint a mai fiatalokat saját boldogulásukon túl egyéb nem érdekli, passzívak, frusztráltak, nincs jövőképük, nem vesznek részt a közéletben. A kérdésre ezt a lényegretörő választ adta:

"Szerintem ez a generáció egyáltalán nem ennyire nihillista, legalábbis az értelmesebb tagjai. Azokban a körökben például, amelyekben én mozgok, rendszeresen szó esik politikáról meg a különböző társadalmi igazságtalanságokról. Sok ismerősömet foglalkoztatják közéleti kérdések, határozottan van egy olyan réteg, akit nem csak a saját boldogulása érdekel, hanem az is, hogy egy igazságos társadalomban éljen, ahol nem jut minden utcasarokra valami botrány, és mindenki kvázi emberi életet tud élni. De mint minden nemzedéknek, ennek is megvannak a felületes gondolkodású tagjai, akik nem látnak és nem is akarnak túllátni a saját kis mikrokozmoszukon. De ez rendben is vagy így, ha mindenki egyforma lenne, ha mindenkiben egy Susan B. Anthony vagy egy Mandela lakozna, akkor talán súlytalanná válna és üressé a folytonos közéleti háborgás. Fontos, hogy fajsúlyos emberektől érkezzenek a fajsúlyos szavak." 

potozky_peter_a_i_foto.jpgPotozky László, író, 27 éves. Fotó: Péter Áron Izsák, 21 éves, egyetemi hallgató (MOME)

Ha már volt szó romkocsmázásról, akkor jöjjön egy egykori bennfentes romkocsmás. Sok filozofálgatós, az élet mélyebb értelmét kutató fiatalhoz hasonlóan Czeichner Andrást is beszippantotta egy időre a romkocsmázás. Őszintén így nyilatkozik erről az időszakról:

Először is igen, én is bele tartoztam ebbe az életvitelbe, de ez több mint romkocsmázás. A lényege az alkohol, ami egyrészt a társaságban felszabadult beszélgetésekhez, szórakozásokhoz, partnerkeresésekhez - többnyire nem hosszútávra - kell, másrészt mert, az ember el akarja felejteni azt, amiben van a hétköznapokban és ilyenkor semmi rossz dologra nem akar gondolni. Ez egy malomkerék, amibe ha egyszer belekerülsz nem nagyon jössz ki. Azt azért nem mondanám, hogy minden fiatal ilyen! Van közöttünk nagyon sok és nagy tehetség is, akik sokra vitték. Persze ha nem lenne az éjszakázás akkor még többre is vihetnék. Az én éjszakázásom az szinte mindennapos volt, és minden nap részegen mentem haza többnyire hajnalban vagy reggel. Pénzt félre tenni ilyenkor nem tudsz, mert elbulizod. Nekem az volt talán a legfeltűnőbb, mikor abbahagytam ezt, és már nem ittam, nem cigiztem, nem buliztam, hogy lettek céljaim, tele voltam ötletekkel és még energiám is volt megcsinálni ezeket és tudtam félre tenni. Például feleségem lett, akivel együtt építhetjük fel a közös életünket. Egy jól működő fodrászszalonom van, amit egy barátommal csinálok közösen és most vannak más nagyobb projektjeim is, amik még megvalósításra várnak.

 

Jótékonyság - a frusztráció ellenszere?!

A végtelen lehetőségek útvesztőjében nehéz kézzel fogható sikereket elérni a fiataloknak, főleg, amikor elköltöznek otthonról vagy kilépnek a munkaerőpiacra, ahol a 21. századi gazdasági körülmények meghatározzák és be is határolják a fiatalok életkilátásait. Sokan pénzhiányból, spórolásból is, de környezeti tudatosságtól vezettetve is turkálókból öltözködnek vagy egymással cserélik ki a ruháikat, a használaton kívüli darabokat pedig továbbadják segélyszervezeteknek; biciklivel járnak; a bulik, a munkahelyi tréningek után megmaradt ételt ahelyett, hogy kidobnák, elszállítják rászorulóknak. A Capital Research Center kutatásai szerint a fiatalok a szervezetek helyett inkább az olyan ügyeket és a célokat keresik, ahol tehetnek másokért és ezeket legtöbbször az interneten találják meg. Egy cikk mindezt egyfajta új értékrendként mutatja be: 

Nem számíthatnak magas fizetésekre, a saját autó vagy lakás sokuknak jó ideig csak álom marad. Ezt felismerve új célokat keresnek és értékrendjük megváltoztatja a környezetüket és a trendeket is. Divattá teszik a biciklis életmódot, „second hand” boltokból öltözködnek, tudatosabban próbálnak élni. 

Nemrég egy konferencián Havasi Zoltán egy meglehetősen katartikus sztorival állt elő, amely jól példázza a mai, a fogyasztói társadalom nyújtotta élvezetekbe belefásult középosztálybeli, sikeres fiatalok enervált ugyanakkor kereső életérzését. Tervező grafikusként egy sikeres logótervezés után feltette magának a kérdést: "Mit fogok ezért kapni? Pénzt? Még több megrendelést?" Havasi a pénznél és a munkahelyi sikernél többre vágyott és tovább kérdezte önmagát, barátait, sőt még egy filozófust is arról, hogy egyáltalán mi jót tett az életben, miért frusztrált annak ellenére, hogy neki van a legklasszabb munkája... A felelet egy decemberi napon érkezett, de nem tuti megmondó emberektől vagy spirituális guruktól kapta a megoldást hanem a megoldás az utcán hevert. Éppen egy bringás barátjával karácsonyi terveikről beszélgettek 2011 decemberében, amikor a diskurzus fonala azokra az emberekre terelődött, akiknek nincs senkijük, hajléktalanok és az utcán töltik a Szentestét. Az ötlet rögtön adta is magát: elhatározták, hogy bringával visznek ételt a rászorulóknak, hogy Karácsonyukat szebbé tegyék. Ebben a pillanatban reccsent meg az agyam! - kiáltott fel lelkesen Havasi Zoli és azt állította, hogy ekkor bizonyosodott meg arról, hogy ennek jövője lesz. És így lett. A Budapest Bike Maffia (BBM) ma már Magyarország egyik legdinamikusabban növekvő civil szervezete. A szerveződéshez sok fiatal csatlakozott, akik innovatív módon végeznek közvetlen segítő munkát az arra rászorulóknak. Az alaptevékenységük az adománygyűjtés - melyben fontos eszközök a közösségi média terei, mint a Facebook - majd ezeknek az adományoknak kerékpárral való kiszállítása rászorulók részére. Százezreket elérő érzékenyítő projektjeik egyedisége Havasi szerint abban áll, hogy azokon a helyeken szólítják meg a fiatalokat, ahol legjobban érzékenyíthetőek, vagyis a bulikon. A budapesti parti-élet zöme is beállt az ügyük mellé - teljesen ingyen.  A BBM vezetője szerint ugyanis a suliban ez azért sem lehetséges, mert ott minden kötelező. A bringásoknak sikerült egy menő brand-et kidolgozniuk, amellyel azokat a frusztrált fiatalok tudják egy jó ügy mellé állítani, amilyenek ők is voltak egykor. 

havasi.jpgHavasi Zoltán beszámolója a Hősök Tere nemzetközi konferenciáján

Czeichner András is beszállt egy ilyen kezdeményezésbe tavaly. Úgy gondolta, hogy el kellett kezdenie valahol, s a Budapest Bike Maffiával tudott azonosulni. A BBM-nál épp kerestek fodrászokat és egy ismerőse becsatolta Andrásék Wood Hair csapatát hozzájuk. Már több ízben vágtak hajakat a csupa fiatal fodrászból álló csapatukkal hajléktalanoknak vagy rászorulóknak. A Budapest Bike Maffiával és a Food Angels-szel most december 27.-30. között barátok és ismerősök által felajánlott ajándékokat vittek és hajakat vágtak nagyon sok gyermeknek és felnőttnek. András tele van még további izgalmas tervekkel, de lépésről-lépésre szeretne haladni, amiből, úgy gondolja az első néhányat már megtette.

 
cze_andras.jpg
Czeichner András, 33 éves, hajat vág egy átmeneti otthonban. Ezt a videót se hagyd ki!

karacsony.jpgSegítve formálják a környezetüket: 2015. karácsonyi projekt

András szerint nem is olyan nehéz megszólítani a fiatalokat, mert nagyon sokan szeretnek segíteni. Azt is hangsúlyozta, hogy fontos az is, hogy lássák, hogy amit csinálnak az nem kamu:

"Én személy szerint örülök, hogy különbséget tesznek és nem mindenkinek segítenek, mert vannak kamu szervezetek, akik a pénzre, meg az önreklámra mennek. Nem mindenki hivatott erre, de mindenki hivatott valamire. Azt kell megtalálni, hogy mire. Azt tudom tanácsolni azoknak a fiataloknak, akik nem találjak a helyüket az életben, hogy segítsenek másoknak. Egyszer azt olvastam, hogy azt mondta valaki, hogy ha másokat felüdítesz, akkor te is felüdülsz, másrészt ez nagyon jellemformáló."

Ez a valaki Bölcs Salamon volt (Példabeszédek könyve 11,25). Köszönjük Andrásnak és többieknek a hozzászólásokat! Vélhetően (a bevezetőben idézett) Bret Easton Ellishez és más kritikusokhoz eljutnak majd ezek a hírek. Amennyiben alkalmunk adódna rá Bob Geldofot is szívesen megnyugtatnánk, hogy bár van ok az aggodalomra, de ne féljen, mert nemcsak tömeggyilkosok vannak a fiatok között.

 SZAVAZZ!!!

 Ha tetszett a bejegyzés Facebook-on is csatlakozhatsz, ott is kedvelheted, követheted az oldalt!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://panpeterstop.blog.hu/api/trackback/id/tr288187516

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása