Hogyan gondolkodnak a házasságról, a családalapításról a fiatalok?
"Vannak, akik úgy érzik, hogy ma már divatjamúlt a házasság, a klasszikus családi kapcsolatok. Számukra is meg kell erősítenünk, hogy a hagyományos családmodell, a házasság nem elavult, nem ódivatú, nem ciki, hanem trendi, menő, szexi." - mondta Novák Katalin család- és ifjúságügyért felelős államtitkár pénteken Washingtonban a Politikai Hálózat az Értékekért nemzetközi konferenciáján és az MTI tájékoztatásából kiderül, hogy azt is hozzátette: a tolerancia, a szolidaritás kétirányú, jár a kisebbségnek és jár a többségnek egyaránt (akármit is jelentsen ez). Ugyanezen a napon, szeptember 25-én, Ferenc Pápa néhány kilométerrel odébb pedig New Yorkban, az ENSZ székhelyén megrendezett fenntarthatósági csúcstalálkozóján elhangzott beszédében kitért a család megerősítésére:
Mindegyiküknek magának kell azt felépíteni és megvalósítani, az egyes családoknak, egységben a többi emberrel és igazságos kapcsolatban az összes közeggel, ahol az ember társadalmisága megvalósul – barátok, közösségek, falvak és települések, iskolák, cégek és szakszervezetek, provinciák és nemzetek stb. –, amit elsősorban azáltal lehet biztosítani, hogy tiszteletben tartjuk és megerősítjük a család elsődleges jogát a nevelésre, valamint az egyházak és más társadalmi társulások jogát arra, hogy támogassák a családokat és együttműködjenek velük gyermekeik nevelésében. Forrás: magyarkurir.hu
Egész biztos, hogy sem a katolikus egyház vezetője, sem pedig az államtitkár asszony nem hagyta a véletlenre a felkészülést és tudták, hogy abban az országban, ahol ezek a szavak elhagyják a szájukat, ott a lakosság 39 százaléka gondolja úgy, hogy a házasság intézménye elavult. Az amerikai statisztikai hivatal adatai szerint néhány éve a 18 év feletti lakosságnak 52 százaléka él házasságban.
De hogyan gondolkodnak a házasságról, a családalapításról a magyar fiatalok?
A legnagyobb mintás Magyar Ifjúság 2012 című kutatás szerint a nem házas fiatalok többsége szeretne a jövőben házasságot kötni: a férfiak 59 százaléka így képzeli el az életét, míg a nők körében még nagyobb, 68 százalék ez az arány.
A válaszadók többsége nemhogy párkapcsolatban szeretne élni, de a házasságot is fontosnak tartja, ami egyértelműen arra utal, hogy nem akaratlagos „szingli” életmódról van szó. Sokkal valószínűbb, hogy a fiataloknak nehezükre esik megfelelő párt találniuk, és emiatt kényszeredetten maradnak egyedül.
A szakértők szerint az oktatási rendszerben töltött idő kitolódásának is fontos szerepe van abban, hogy a fiatalok később alakítanak párkapcsolatot és lépnek be a felnőtt életbe, mint ahogyan azt néhány évtizeddel korábban tették.
"Túl sok kötöttség"
Másik nehezítő tényező az elköteleződéstől való félelem (amelyről már mi is írtunk korábban a Miért nem fűlik a fogunk a felnőtté váláshoz? és A feleséged vagy az anyád? Mindkettő? című bejegyzéseinkben). A kutatásban a fiatal férfiak és a nők esetében is három olyan válaszlehetőség van, mely legalább 50 százalékukat visszatartja a házasságkötéstől. Ezek közül kettő olyannak tekinthető, melyek külső változások hatására veszíthetnek jelentőségükből: a „hiányoznak hozzá az anyagiak” és a „nem találta meg az igazit” érvek. Ezzel szemben az az érv, hogy a házasság „túl sok kötöttséget jelent” egy elvi elutasítása a házasságnak, mely megváltoztatása nehezebb külső körülmények hatására is. Ez az álláspont kérdésessé teszi, hogy ezek a fiatalok fognak-e valaha is családot alapítani, hiszen a gyermekvállalás a házassághoz hasonlóan komoly kötöttségekkel jár. L. Stipkovits Erika klinikai szakpszichológus szerint az elköteleződés saját fejlődésünk és döntésünk eredménye, és nem lehet kényszer: olyasmi mellett köteleződünk el, amivel egyet tudunk érteni, amit szeretünk, ami által mi magunk is épülünk. Ennek nehézségeire számos példát hoz fel:
a két gyermekes családmodell a legnépszerűbb
Visszatérve a már idézett ifjúságkutatásra tehát a magyar fiatalokról nem lehet elmondani azt, hogy "családellenesek" lennének, már csak azért sem, mert a fiataloknak csupán 6 százaléka nem szeretne gyermeket vállalni. Többségük számára még mindig a két gyermekes családmodell a legnépszerűbb. Ugyanakkor a 25-29 évesek körében is 70 százalék (a 29 évesek körében 60 százalék) azok aránya, akiknek nem született még gyermeke. Ha valaki időutazást tenne és a múltból idelátogatna talán azon meglepődne, hogy egy kicsit idősebbek lettek korunk anyukái és apukái erre és kevesebb a huszonéves - főleg huszas éveinek elején járó - gyermekes család, mint az elmúlt évtizedekben. A kutatás is megerősíti, hogy nem csak az utcán látunk úgymond idősebb kisgyermekes családokat:
a fiatalok döntő többsége 15-29 éves kor között nőtlen, illetve hajadon, igen nagy részük, mintegy 70 százaléka az adatfelvétel időpontjáig még sosem élt élettársi kapcsolatban, 40 százalék azok aránya, akik még sosem éltek párkapcsolatban. Ez jelentős arány, hogyha belegondolunk, hogy ezeknek a fiataloknak a szerepe a gyermekvállalásban igen nagy, és a partner hiánya negatívan hat a gyermekvállalásra is. A kései párkapcsolat-alakítás kihathat a született gyermekek számára, és hatására előfordulhat, hogy végül kevesebb gyermek születik, mint az eredetileg tervezett.
Ezernyi félelem és ufónak nézett huszonéves szülők
A Bolvária blog írója, maga is huszonéves feleség és kisgyermekes anyuka szerint a félelem és a rossz tapasztalatok is felelősek a gyerekvállalási kedv csökkenéséért a huszonévesek körében. Viszont manapság sokak szemében már az számít különleges esetnek, ha valaki huszas éveinek első felében megházasodik és tudatosan gyereket is vállal. Gondolatait nagyon hitelesen és őszintén a következőképpen fogalmazza meg Fiatalság, bolondság? című bejegyzésében:
Szóval, egyedül abba tudtam beleképzelni magamat, hogy valószínűleg ezek az emberek félhetnek. Félhetnek, mert nem láttak jó példát, félhetnek mert bántották őket otthon, vagy éppen elkényeztették őket. Félhetnek, mert nem voltak szüleik, vagy ha voltak, akkor csak a fizikai jelenlétük volt érzékelhető. Félhetnek, mert csalódtak már másokban, vagy mert volt valami hiányosság az életükben, és attól tartanak, hogy ők is tovább viszik a hiányt. És még ezernyi félelem lehet…Ez tényleg nehéz, viszont felmerül bennem az a kérdés, hogy ebben az ultra-toleráns világban, ahol mindenki jófej, és mindenkinek a nézetét, hitét, és mindenét “el kell” fogadni, mert az emberre különben ráaggatják a maradi, gyűlölködő jelzőket.
Miért épp a családosok a nevetség tárgyai? Miért éppen egy fiatal jegyes párt, vagy szülőket vetnek meg, ha minden más elfogadható? Mindenkit sajnálunk a világ különböző pontjain, és az összes kiscicát és kiskutyát legszívesebben befogadnánk, de egy fiatal kismamát már megvetnek, vagy egy családalapításon gondolkozó fiút, lányt ufo-nak néznek. (Ez utóbbi, idézet a főiskolás éveim alatt, a csoporttársaim véleményéből miután jegyes, illetve feleség lettem.)
Tetszett ez a bejegyzés? Érdekel a téma? Ajánljuk ezt az írást is: http://panpeterstop.blog.hu/2015/05/01/az_anyasag_megszepit, Miért nem fűlik a fogunk a felnőtté váláshoz?
Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél a legaktuálisabbakról értesülni, iratkozz fel a hírlevélre. Facebook-oldalunkhoz is csatlakozhatsz!
